A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-05 / 1. szám

X Harmadik évfolyam. I. szám. Pest, január 5. 1869. V HONVÉD§ Első magyar katonai hetilap. Folyvást megrendelhető a „Honvéd“ múlt évi júl.—decz. folyama. Ára 3 frt. A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN ELITER ! honvéd alezredes. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhezi Pest, városligeti fasor, a lövölde tőszomszédságába intézendők. Előfizetési felhívás „H O N V É D“ első magyar katonai hetilapra. Előfizetési feltételek: Egész évre (január—deczember) . . . . 6 ft. — kr. Félévre (január— júnunius).........................3 ft. — kr. Negyed évre (január —márczius) .... 1 ft. 50 кг. MF* A honvédelemhez kinevezendő valamennyi törzstiszt arczképeit lapunkban adni és az illető életrajzokat olvasóinkkal megismertetni fogják. A katonai naptár t. ez. előfizetőinek. Az elmúlt év utolsó napján valamennyi megrendelt Honvéd-naptárak, nem különben a visszakövetelt előfizetési pénzösszegek postán szétküldettek, és még csak azon t. ez. előfizetők nincsenek kielégítve, kik levélbeli felszólításunkra eddig nem nyilatkoztak. A katonai naptár szerkesztősége Somssich Pál beszéde a kaposvári választókhoz a nemzeti hadsereg eszméje ellen. Olvasóink másfélévi működésünk alatt meggyőződhettek, hogy mi a nemzeti hadsereg eszméjét minden politikai párton kívül helyeztük, mert tudtuk, hogy a magyar nemzet összes erejére lesz szükség, ha a magyar hadsereg kérdésében a nemzet törvényes jogait a bécsi kamarillával szemben érvényesíteni akarjuk. Mi azért a hadsereg kérdésében tisztán nemzeti szempontból indultunk ki, remélvén, hogy az által kettős czélt érünk el. Először semmiféle jogot nem adunk fel. Másodszor az opportunitási politika emberei által (ha ezek általunk ösztönözve a nemzeti szempontot hangsúlyozzák, azonban a körülményekkel egyszersmind megalkusznak) gyakorlati tért nyerünk. A „bécsi urak“ be is látták, mennyire alkalmatlan nekik a „Honvéd“ működése és nincs magyar lap, mely bizonyos bécsi körökben annyira gyűlölt lenne mint a miénk. A mai harcz, amelyet vívunk, sokkal komolyabb. Ma egy magyar államférfiúval van dolgunk, ki választóihoz intézett beszédében a magyar nemzeti hadsereg eszméje ellen síkra száll s egyszersmind a hadsereg kérdésében úgy a jelent mint a jövőt illetőleg veszélyes téveszméket hirdet, melyek a nemzet önállóságát és állami életét végveszélylyel fenyegetik. Mi Somssich beszédének a hadseregre vonatkozó részét szóról-szóra közöljük és arra érvekkel megfelelünk. Sajnáljuk, hogy először kell magyar államférfiúval a felett polemizálni, hogy mi jobb, ha a magyar nemzet legdrágább kincseit, szabadságát, alkotmányát, biztonságát önmaga őrzi meg, vagy pedig azokra bízza, kik a magyar nemzet függetlensége ellen 1604. óta 10 hadjáratot folytattak. Somssich beszéde így hangzik: „Magyar hadseregünk nincsen , bár vannak magyar ezredeink mint voltak eddig, lesznek magyar tüzérjeink, árkászaink, utászaink s minden osztályzatú szakkatonaságunk, mi nem volt eddig, de azért kizárólag magyar hadseregünk nincsen, jelen viszonyaink közt nem is lehet, hanem lesz egy magyar honvédség, melynek időszerű kifejtésében rejlik a magva egy jövőre Európa szerte megállapítandó új védrendszernek. Miért nincsen és miért nem lehet jelenben hadseregünk, megmondom ennek okát; azért, mert ő Felsége összes birodalmában többféle nemzetiség lévén, ha a hadsereget felosztani akarnánk nemzetiségi tekintetben, olyannemű újabb követelményeknek nyitnánk kaput, melyeket megtagadni és oly veszedelmes lenne, mint megadni. Képzeljék csak uraim, ha a hadsereget német, magyar, cseh, oláh, lengyel, horvát, szlavón és tót, tehát 8 felé osztanék föl, mily kábelzavar támadna ebből; képzeljék másrészről, ha a többi nemzetiségeknek e követeléseiket megtagadnák, és csak mi magyarok magunknak erőszakolnánk ki azt, mily keserűség támadna ellenünk ezért. Megfontolta azt a múlt országgyűlésének többsége komolyan, s mély meggondolás után azon meggyőződésre jutott, hogy e kérdést nem szabad erőszakkal kettévágni, és midőn az osztrák-magyar monarchiának biztosítására egy rendes hadseregnek fönntartását ez időszerint szükségesnek találta, letette egyszersmind az alakítandó honvédségben egy jövendőbeli védrendszernek oly népszerű alapját, melyet későbbkorább egész Európa elfogadni kénytelen lesz, ha csak anyagilag elpusztulni nem akar. A természet szerinti fejlődés lassú de biztos; míg a rögtönzés ritkán sikerül, s mindig koczkajáték, nézzük a kisdedet, mely ma mint csecsemő fekszik anyja emlőjén, mennyi időbe kerül, míg férfiú lesz belőle; vagy a kis csemetét, mily soká nő, míg terebélyes fává növekszik, hát csak a nemzetek, kik korszakok szerint számítják éveiket, érhetnék el egy varázsütéssel a tökéletesedés tetőpontját!“ Somssich Pál ismert nagy tehetségű politikus, s úgy látszik, nem igen nagy fogalma van választóinak politikai képzettségéről, midőn oly gyenge érvekkel bizonyítgatja a Grivicsicsféle hadsereg fenntartásának szükségét. Somssich azt mondja, hogy ő felsége birodalmában többféle nemzetiség lévén, a hadserget 8 felé kellene osztani, ha a nemzetiségeket kielégíteni akarnék. Ebből aztán az következik, hogy miután a nemzetiségeket nem bírjuk kielégíteni, magunkat se elégítsük ki, és ne legyen senki kielégítve, csak Kuhn, John és Grivicsics. Somssich épen úgy tudja mint mi, hogy állításának csak akkor volna értelme, ha az osztrák-magyar állam federalistikus alapon lenne szervezve. Az összes birodalom talpköve a dualismus. A hadsereg egy tükör, melyben egy birodalom szervezetének alapvonalai visszatükröződnek. Ha egy birodalom alapja a dualismus, akkor hadsergének is dualistikusnak kell lenni, és csak akkor lehetne egy hadsereg 8-féle, ha a birodalom alapja a foederalismus volna.