A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-05 / 1. szám
i 2 És miért szükséges, hogy égi hadsereg szervezete az államalkotó elveknek megfeleljen 1 Azért, mivel különben a hadsereg államot képez az államban, s ekkor két eset fordulhat fel: 1) a hadsereg vagy gyenge,a tehetetlen s ekkor felesleges. 2) A hadsereg erős, hatalmas és ekkor az állam alapelvét magához idomítja. A történelem ezen állítást számtalan példákkal illustrálja, így a franczia forradalmárok forradalmi hadserget alakítottak, és a Bonapartok gárdákat és praetoriánus csapatokat hoztak létre. A Caesarismus, a forradalom, az alkotmányos monarchia, mindnyájan azon törekednek, hogy a hadserget az állam alapelveivel öszhangzásba hozzák. De minek oly meszsze menni. A példa előttünk fekszik. Az osztrák hadsereg egységes, ma még gyenge és tehetetlen, számtalan vereség érzete nyomja. És mégis mit látunk ! Ez az elgyengült egységes hadsereg, orgánumának programmjában ,,Grossösterreiche-ot — más szóval az egységes Ausztriát — hirdeti, és így indirecte ezen mai tehetetlen állapoban a Státus dualistikus alapelvét megtámadja. Persze ezen támadás ma tehetetlen, mint maga a hadsereg, de mihelyt a hadsereg erősbödik, programjának is nagyobb súlya lesz. Ha pedig ezen egységes hadsereg győzne, ki gátolhatná meg, hogy programmját ne létesítse ? Ha pedig bizonyosan megverik az egységes hadsereget, akkor minek fizet a nép fenntartására évenként száz milliót ? Még furcsább Somssich azon állítása, mely szerint a dolgok természetszerű fejlődése a jelen védrendszerből a militrendszert fogják kifejteni. Ez akkor volna igaz, ha a honvédelem mellett nem létezne egy 800.000 emberből álló egységes hadsereg. Egy ily roppant katonai erő győzelem esetében vagy a Schmerling féle egységes alkotmányos Ausztriára vagy pedig az Absolutismusra vezet, de militrendszerre bizonyára nem. Vagy talán Somssich is azt hiszi, hogy az egységes hadsereg veresége háború esetében bizonyos, és ezen meggyőződés idézett beszédjének indokai Somssich diplomata is azt hiszi, „majd háború után beszélünk még e tárgyról.“ És csakis ezen benső és titkos meggyőződés menthetné ki Somssich hazafiságát. Azonban az opportunitás és diplomatizálásnak is van határa. Ez pedig azon pont, hol a nemzet életének alapelve van megtámadva. Ilyenkor legjobb diplomáczia az őszinteség. Rázzon le magáról a magyar nemzet minden solidaritást az egységes hadsereggel, mégpedig jó előre, különben nem sokára nemcsak Magyarország pénze és vére hanem Magyarország becsülete is minden ereinkből folyni fog. Bethlen Olivér: Az osztrák-magyar „Kamerad“ czikke a Deákpárt ellen. Midőn Somssich Pál választói előtt a közös hadsereg eszméje mellett síkra szállt, bizonyára még nem olvasta volt a bécsi szabadelvű reformátor Kuhn orgánumának a Deákpárt ellen intézett fulmináns czikkét. Míg a „Honvéd“ a politikát kerüli és tisztán a hadsereg szervezéséről elmélkedik, addig ellenlábassá nem szűnik meg a „Grossoesterreich“ eszméjét a hadseregben politikai vezérczikkei által terjeszteni és megérlelni. A „Grossoesterreich“ képviselője nagy megütközéssel olvasta a „Pester Lloyd“-nak egy deákpárti czikkét, melyben Ausztria befolyása Németországban nem tartatik „magyar érdek” -nek. . Erre a „Kamerad“ haragra gyúl, miután „Grosspesterreich“ csakis úgy képzelhető, ha Ausztria újból Németország ügyeibe avatkozhatik. Íme a magyar pénzen is fizetett „Grossoesterreich“ apostola így kiált fel: „Ilohó, uraim, még semmi kedvünk az önök diktálása szerint cselekedni, különösen akkor, ha Pesten oly dolgokról álmodoznak, mineknek a „ 1.1.“ czikke ad kifejezést. A 67-ei kiegyezkedés szerint „magyar érdek“ nem létezik, hanem mindenek felett áll a birodalom méltósága és hatalmi állása, mint az a nemzetközi szerződések által elismertetett. Ily szerződés a prágai béke, mely Ausztria és Poroszország között köttetett. Aztán tiltakozik a „Kamerad“ az ellen, hogy Poroszországnak szabad volna átlépni a Majna vonalat.“ A „Hon“ pedig a közös ügyes czím alatt megjelenő osztrákmagyar „Kamerad“ ezen nyilatkozatára következő megjegyzést tesz: „Azon lapok, melyek a bécsi úgynevezett felsőbb körökből sugalmaztatnak, természetesen csak mosolyognak, valahányszor látják, hogy Magyarország is erőlködik jelenlegi közjogi állása mellett a külügyekben szavát hangoztatni. Bécsben van a hatalom s Pesten beszéljenek bármikép, a külügyi kérdések eldöntésére az ily üres beszédek semmi befolyással sem lehetnek.“ „Mikor — folytatja a „Hon“ — a közös hadügyminiszter, azon hadügyminiszter, akinek a 800.000 katona kezében van, így beszél, akkor csakugyan nevetséges Magyarországnak, melynek egyetlen katonája és egyetlen puskája sincs, külügyi politikáról álmodozni. Bécsben nem akarják komolyan a békét ; az ő békehirdetéseik merő ámítás. Ausztria nagyhatalmi állása, Ausztria befolyásának visszaszerzése Németországban — ez a czél, amire minden kigondolható álutakon törekednek. E czél elérésére mi rendelkezésükre adtuk Magyarország pénzét és vérét, s azért rettenetes együgyű embernek kell annak lenni, aki azt hiszi, hogy ily „P. Lloyd“-féle újságczikkek által most megakadáhatjuk őket e hazánk sorsára nézve végzetes politika követésében. Ragaszkodtunk volna a nemzet jogaihoz, követeltük volna a magyar önálló hadsereg létesítését, ne adtuk volna ki országgyűlésünk kezéből a költség megszavazását, akkor szólhatnánk most, hogy mily politikát akarunk követni künn, de így csak gúny tárgyává leszünk a világnak mindannyiszor, valahányszor felnyitjuk szánkat, hogy a külügyek vezetéséhez hozzászóljunk, mert tudja, a ki ismeri helyzetünket, hogy nem vagyunk egyéb, mint eszköz egy idegen kormány kezében, mely akkér használ fel a mint politikája kivánja. Ezek után mit mondjunk Somssich Pálnak „természetszerű fejlődési theóriájához“ ? Mi itt a természetszerű fejlődés? Hol van itt a garanczia, hogy egy szép reggel nem ébredünk ép úgy a reakczióra, mint ébredtünk a lefolyt században 1791. vagy a linzi béke után, vagy Mária Terézia idejében vagy végre 1848-ban? Hogy milyen változandó minden politika Ausztriában, azt bizonyítja számtalan eset; elmondunk egyet, melyet bizonyára Somssich Pál is ismer. Az 1848-ki szabadságharcz után Schwarzenberg volt miniszterelnök. Sikerült Jósika Sámuelnek az udvar kegyét megnyerni s magát Magyarország kormányzójának kineveztetni. Ez annyit jelentett, mint a germanizáló Bach bukását. Azonban történt, hogy Jósika anyja nehéz beteg lett. Az új kormányzó 48 órára anyjához utazott. Midőn visszajött, már minden megváltozott — Bach 48 óra alatt a tért visszafoglalta és Jósika kormányzósága visszavonatott. — 48 óra alatt a súlypont Budáról ismét Bécsbe vándorolt. Ez esetet Somssich Pálnak ajánljuk méltó megfontolásra. Higgye el nekünk, hogy míg nincs „magyar nemzeti hadsereg,“ addig minden párt Magyarországon eltörpül a „Kamerad“ hatalma előtt, s akkor van az egész magyar szabadságnak vége, midőn a „Kamerad“ elöljáróinak tetszeni fog egy trombitást leküldeni a budai várból egy plakáttal, melyen e szavak lesznek olvashatók: „Die Verfassung ist systirt.“ Előre tudjuk, hogy ez esetben Somssich Pál és a „Pesti Napló“ igen szép szavakban fognak protestálni, mely protestácziókat a „Kamerád“ elöljárói lelkiismeretesen azon levéltárakba fognak zárni, hol a hasonnemű protestácziók 300 év óta és 10 hadjárat után halomra vannak gyűrve. Történelmi rész. A német hadierő történelmi fejlődése. (A müncheni katonai társulat elnökének megnyitó beszéde ) Bécsben és Berlinben katonai társulatok alakultak, melyek a katonai tudományok fejlesztését tűzték ki maguknak czélul.