A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-26 / 4. szám

Ez még sehol sem történt, és a magyar nemzet halálos ellenségei nem gondolhattak volna valami czélszerűbbet ki a nemzet véderejének megrontására. De vegyük a dolgot kézzelfoghatólag és gyakorlatilag. Szállítsák ma a magyar ezredeket haza, és hozzák a hon­védelemmel kapcsolatba, adjanak a magyar ezredeknek magyar zászlót és magyar comandot. Ekkor meg­van a magyar hadsereg. Már most kérdjük, nem fognak-e ezen magyar ezredek anyanyelvükön gyorsabban kiképeztetni, nem fognak-e jobban begyakoroltatni, nem fognak-e békében több kedvvel szolgálni, nem fognak-e háborúban több kitartást és lelkesedést kifejteni? Ezen nemzeti hadsereg és az osztrák hadsereg közt könnyű volna bizonyos intézmények által egy kapcsot létesítni, mely háború esetére a hadvezetés egységét biztosítja. Itt csak jó akarat kell. Gróf Andrássy elismeri, hogy a hadsereg czélja a közös védelem. Ebből következik, hogy a véderő úgy legyen szer­vezve, miszerint a sereg szellemi ereje is fokozódjék. Ezzel ellentétben a magyar szellemi erőt részben tönkre teszik, és az állandó hadserget a magyar nemzeti genius hatal­mas tényezőjétől, a lelkesedéstől rendszeresen megfosztják. Gróf Andrássy beszédjének még egy passussára kell meg­felelnünk : „Mivel támogatja az ellenzék törekvéseit ? — kérdi gróf Andrássy, — általános frázisokkal, hogy a Deákpárt elárulta az ország függetlenségét, feláldozta a magyar hadsereget, nem álltta helyre a 48-at.“ A magyar hadseregről megjegyzi a gróf, hogy soha sem létezett; voltak igenis magyar ezredek, de magyar hadsereg nem volt. Igaza van gr. Andrássynak: „magyar hadsereg soha sem létezett“, de épen azért, mert nem volt magyar hadsereg: az osztrák diplomatia mindig magyar­ellenes külpolitikát űzhetett és az osztrák császár a magyar király érdekeit háttérbe szorí­totta. Azért, mert nem volt magyar hadsereg: a magyar koronás királyok, kik az alkotmányra megesküdtek, kéntelenek voltak, esküjök daczára a szentesített törvényeken csorbát ejteni és számtalan sérelmekre alkalmat szolgáltatni, mely sérelmek orvoslása volt 300 év óta a magyar országgyűlések legfőbb teendője. Azért, mert nem volt magyar hadsereg 1848-ban.............. ................de nem akarjuk e képet jobban kifesteni; nekünk a király szavában rendíthetlen bizalmunk van. Azonban a királyok is csak emberek és­­ halandók. Elég ebből ennyi. Gróf Andrássy tagadhatatlanul geniális államférfiú — hanem őszintén szólva, igen sokat gondol az elrepült vere­bekkel. Mi jól tudjuk, hogy a legkövérebb verebek a had- és a kül­ügyminisztérium fedele alá menekültek. Szép módon e verebeket onnét kicsalni nem lehet. Ha nem lehet reájuk lődözni, és végre is a háztulajdonos inkább kiűzi e haszontalan állatokat udvarából, sem hogy ki­tegye magát ama veszélynek, hogy a lődözés által a ház fedele lángot vessen. BETHLEN OLIVÉR, a közös sereg mellett, külön magyar seregünk is lesz. A magyar régi elismert katonai szellemének helye lesz, hogy magát érvényesíthesse. — Hadi tekintetben e törvény szintén nagy jelentőséggel bir, mert a sereg ily szervezeténél rövid szolgálat mellett is nagy haderővel fogunk ren­delkezni. Távol van tőlem, a nagy hadseregekben s a fegyveres békében az emberiség áldását látni. De míg a nagy hadseregek más államokban léteznek, s a béke biztosítva nincs, sőt a magyar korona országai na­gyobb mértékben veszélyeztetve vannak, mint valaha — tekintsünk csak Oláhországra, — nem mi tőlünk függ a hadsereg nagy­ságát meghatározni — nekünk tennünk kell, a­mit egész Európa tesz. De mindamellett semmi államra nézve se kívánatos annyira a béke, mint Magyarországra nézve — mert mi a béke műveiben nagyon elma­radtunk s háború esetére nem fogunk azokban előhaladni. Nekünk te­hát a provocáló politikát kerülnünk, s más államok dolgaiban, különösen a német dolgokba avatkoznunk nem szabad. De ha geographiai helyze­tünket tekintjük, a dolgok mégis oly fordulatot vehetnek, hogy a neu­­tralitást nem fogjuk fentarthatni s fegyverhez kell nyúlnunk. Ha ez alkalommal vereséget szenvednénk, mitől az ég és saját erőnk meg fog óvni, a bekövetkezendő béke valószínűleg a magyar korona rovására fog történni, s ha mitőlünk Erdély s a birodalmi tanácsban képviselt or­szágoktól Galiczia elesnek, nemcsak a magyar osztrák birodalom, hanem maga Magyarország is oda fog jutni, hol most Törökország van , se betegségből a baloldali politikus orvosok bennünket nem fognak kigyó­­gyítani. Ily eventualitásokkal szemben nem szétdarabolására öszpon­­tosítása az erőknek szükséges. Ezt teszi épen annyira kárhozatossá azon politikát, mely folytonos agitácziók által nemcsak a dolgok consolida­­tióját akadályoztatja, hanem külellenségeinket felbátorítja, hogy az osztrák-magyar birodalmat támadják meg, vagy legalább folytonosan nyugtalanítsák, s azoknak öntudatlanul eszközül szolgál.“ Trefort — a­mint beszédjéből kitűnik — azt hiszi, hogy a jelen katonai rendszer az erőket öszpontosítja. — Ez egy veszé­lyes térfogalom. A magyar nemzet katonai ereje a jelen rendszer által kétfelé van szakítva. A magyar honvédelem soha sem válhatik egy tekintélyes hadsereggé, mert hiányzani fog abból a nemzet fiatalsága, világa; a közös hadseregben pedig minden lelkesedés a jelen szervezet által tönkre megy. A magyar nemzet katonai ereje nincs öszpontosítva, hanem kétfelé szakítva, de épen mi akarjuk az öszpontosí­­tást egy nemzeti hadsereg létrehozása által elérni. Trefort okoskodásából épen egy nemzeti hadsereg szük­sége tűnik ki, s midőn Trefort a közös hadsereg mellett szól, akkor az erők öszpontosításának elve mellett kardoskodik, s így önmagának ellent mond. Trefort Ágoston önmagának ellent mond. Midőn Trefort választóihoz intézett beszédjéből a hadse­regre vonatkozó részt egészen közöljük, ezt azért teszszük, mert itt egy térfogalmat kell mint szakembereknek kitisztáznunk, annyival is inkább, miután a Deákpárt több más tagja szakis­meret hiánya miatt ezen térfogalmat elsajátíthatná. Trefort beszédében a többek közt így szól: „Mi a volt országgyűlésen alkotott egyes törvényeket illeti, azok közül csak egynéhányat, főleg azokat fogom érinteni, melyek hordereje legtovább terjed s a társadalmi viszonyokba legmélyebben hat be. Azok egyike a véderőről szóló törvény. Politikai tekintetben e törvény olyan, miszerint benne a jogegyenlőség a legtökéletesebb kife­jezését nyerte, s a dualizmus teljes mértékben tükröződik vissza, mert a közös sereg mellett, mi a pragmatika sanctióban megállapított közös védelem szükséges következése, a magyar államnak valamint a biro­dalmi tanácsban képviselt országoknak saját honvédsége lesz — tehát 28 Mit tegyen a magyar ifjúság? Az egy évi önkéntes szolgálatra szóló fölvételi idő 1. évi február hó utolsó napjáig tart. Az erre vonatkozó rendeletet alább közöljük. Ha már valaki azt kérdi tőlünk, mit tegyen a jelen körül­mények közt a magyar ifjú, mi őszintén azt feleljük: várja be, míg Kuhn hadügyér beváltotta ígéretét és a magyar ezredeket haza szállította. Ha ez megtörtént, akkor álljon be egy éves önkéntesnek, mert az állandó hadseregben többet tanui, mint a honvéde­lemben. Azonban míg Kuhn hadügyér a magyar ezredekkel a cseheket és lengyeleket féken tartja, addig csak az menjen katonának, a­ki erre kényszerítve van, de egy magyar ifjú önkényt nem lehet részese egy rendszernek, mely a magyar név és a magyar nem­zet népszerűtlenítésére van kiszámítva. Egy magyar ifjú hazáját mint önkéntes katona nem hagy­hatja el, mert első kötelessége a haza védelme, azért egy magyar ifjú mint önkéntes, csak magyar földön lehet magyar katona. A miniszteriális rendelet így hangzik : „Azoknak megvizsgálására, kik a véderőről szóló törvény 21-ik szakaszában említett képzettséget jogérvényes bizonyítványokkal iga­zolni nem tudják, de magukat egyébként más módon szerzett művelt­ségüknél fogva az egy évi önkéntes szolgálatba léphetésre képesítve érzik, a honvédelemügyi magy. kir. minisztérium, a közös hadügyi miniszterrel egyetértésben, a fennebb idézett §-ban érintett iskolai bizonyítványok pótolhatása végett, folyó évi január hó 8-án 155. szám alatt kelt rendeletével Pesten, Pozsonyban, Kassán, Temesvárott és Szebenben az illető hadosztály-parancsnokság táborkari főnökének

Next