A Honvéd, 1870 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-06 / 1. szám

I Negyedik évfolyam. HOHVER Első magyar katonai hetilap. Folyvást megrendelhető a „Honvéd" folyó évi júl.—szept. folyama. Ára 1 frt. 50 kr. A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest,­­ egyetem-utcza 4. szám) czímzendők.­­ Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. 1 1 1­­ 4­­ A lap szellemi részét illető közlemények i­s a szerkesztőhez Pest, István főherczeg, I czímű szállodába­­ intézendők.I 1 1 Tolnay Gábor, magyar kir. honvéd-őrnagy. Selyei és sz.-lászlói Literati Tolnay vagy Tárdy Gábor született 1822-ben maros-széki Folyfalván. Elemi oktatásban Erzsébetvárosban s Nagy-Szebenben részesülés igen korán előbb szebeni, majd a kézdi-vásárhelyi katona-növeldébe adatott, hon­nan a világi tanodába küldetvén, tanulmányait Maros-Vásár­helyen végezte, s a királyi táblán a vizsgát letevén, 1840/1-ki országgyűlésen mint tiszteletbeli követi írnok volt alkalmazva. 1847. végén küföldi utazásából hazatérvén, az akkor oly nagy haladásnak indult politikai hullámzás közepett a mérsé­kelt párttal tartott; Tolnayt a mérséklet az élet minden utain jellemezte. 1848-ban őszszel már egy zászlóalj élén találjuk őt, melyet a vajai térről Maros felé vezette, midőn a Kutyfalván táborozó székelységet a császáriak jól szervezett s begyakorlott hadai megtámadván,visszavonulásra kényszeritették. Tolnay, ki Dáto­­son feküdt, ezen leverő hir hallattára a Maros kompjához sietett zászlóaljjával, mit a császáriak észrevevén, visszahúzódtak, s ekként helyreállott a közlekedés. Midőn Gedeon Maros-Vásárhelyhez közeledett, épen akkor kapott Tolnay rendeletet a vásárhelyi sereghez való csat­lakozásra, azonban odaérvén, a város végén, már dragonyos előőrsökre talált, miért is kénytelen lön a Bandi tetőre visszavonulni, összehívta a zászlóaljakat, melyek közöl csak 4 század volt lőfegyver­rel felszerelve, s elébek adván a történteket, kérdé: kik akar­ják követni, hogy az ellenségen keresztül vágva magukat, Ko­lozsvárra juthassanak? Hat­­százan rögtön vállalkoztak. Ezekkel Tordán át Kolozsvárra érkezett, hol az ország több részeiből egybegyült haderő­höz csatlakozván, azzal együtt onnan kivonult a kitűzött pontokra. Még 1848-ik évi deczem­­berben, midőn az annyi oldal­ról szorongattatott erdélyi sereg, Magyarországból segít­séget nyert, Szilágy-Somlyó­­ról Bem tábornok vezérlete alatt Erdélyt visszafoglalni indult. Tolnay zászlóalja volt a legelső, mely Deésnél a jé­gen áthatolván, a császáriakat visszavonulásra kényszerité. Midőn Bem a Moldvába menekülő Urbánt üldözőbe véve, Beszterczen egy este magához hivatá Tolnayt, mondván: hal­lotta-e, hogy Nagy-Enyedet feldúlták, rögtön segítségére fog menni. S Tolnay már más­nap este Maros-Vásárhelyen volt, a­hova a tábornok harmadnapra személyesen megérkezvén, kinek Tolnay jelenté, hogy zászlóaljjának nagy része családapákból áll, marosszéki székelyek lévén, haza kívánkoznak. Ezt hallván Bem, azoknak hazabocsátását és uj sorozást rendelt, mely 87-ik honvéd zászlóalj számot nyert; azonban alig volt még 3 század fölszerelve, Tolnay máris rendeletet kapott Beszterczére Riczkó őrnagy segítségére sietni. Riczkó Szeredfalva előtt elesett, hon­nan Tolnay Szamosujvárig vonult, a­hol Tóth Ágoston segítsé­gére lővén, a diadal ismét a magyarok részére hajolt. Midőn már a 87-ik zászlóalj kiegészíttetett, Tolnay Herku­­lovics ezredes parancsnoksága alatt Megyesre rendeltetett, Puch­ner sergének feltartóztatására, mely ha netalán Bemet Szeben bevételében akadályozni akarná, mi azonban nem történt, s más­nap Szebenbe vonult. Puchner a Verestorony szoroson­­ ,­ Oláhországba menekült. Bem Brassónak tartott, hol még osztrál muszka erő tartózkodott. A frekki hidat az ellen elfoglalva, tartotta. Csikorgó hideg éj V­olt, a honvédek meguntak a ló tetején állani , lábuk már­­ elfagyott. Ekkor Tolnay azt kérté: „fiuk! ki vállalko­zik a hídon átmenni?“ E kér­dés­ltalános viszhangra talált. Az első század rögtön nyom­ban követte, de bármily csen­des­n haladtak is, a hídon egy 3 fo­ntos ágyú dörgése fogadta oké , azonban a honvédek álta­láno­s fegyvertüze előzte az este­it, mely csak Brassóhoz köz­i Feketehalomnál állott meg és ott fogadta el a csatát, mel­yben a sereg balszárnyát Pť­s Dániel őrnagy, a közép­pár­­t pedig Tolnay Gábor vez nyelte. 3 órai véres harcz utá­n magyaroké lön a győze­­lem­ s az ellen többé el nem fog­tá az ütközetet, hanem a t­ömösi szorosan kifutott Olá­hországba. s ekként meg lön tisztítva Erd­élyország mind az osztrák­mn­­da muszkától,most tehát B­á­­nságnak kellett segélyére síel­ni. A.Lugos ellen intézett haj­támadást, mely igen jól vált, Tolnay vezette, haj­nal sik. Tolnay Gábor, magyar királyi honvéd-őrnagy.

Next