A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-10-19 / 42. szám
E lelkesültség ébresztését czélszerű eljárás mozdíthatja csak elő s jó példa. Ezt pedig leginkább akkor nyújtjuk, ha a honvédség harczképesítése körül mindannak kivívásán szakadatlanul buzgólkodunk, ami még arra szükséges, hogy a komoly percek készületlenül ne találjanak. A Montigny-szórólöveg, Kassa 1871. október 9-én. Ezen a fegyvertechnikának ujjak vívmányai közé tartozó öldöklő szerkezetnek értékéről, hatásáról és alkalmazásáról még a katonai körökben is oly különbözők a vélemények, hogy azok tisztázása czéljából mindannyiunknak érdekében lenne egyértelműséget létrehozni, mert a golyószóró alapos ismeretéből nem eredhet azon téves fogalom, miszerint annak minden értéke csak azon erkölcsi hatásra vezethető vissza, melyet az létrehoz, sem pedig hogy az az egész világ megsemmisítésére van hivatva. A fenmaradt közép út megállapításának kezdeményezésére legyen tehát e pár sor szentelve, a mennyire az e téren szerzett csekély tapasztalataim megengedik s annál is inkább, mivel fiatal intézményünknek e fegyverbe helyezett szép bizodalmát, amely csak egyedül kölcsönözheti a katonai önbizalmat, erősíteni mindannyiunknak hazafias kötelessége. Mindenek előtt tisztába kell jönnünk a felett, hogy van-e a honvédségnek szórlövegekre szüksége vagy nincs; tekintetbe nem véve, hogy tábori lövegekkel fel van-e szerelve vagy nem ! Sokak véleménye e tekintetben az, hogy nincs, mivel 37 lövész — kik ugyanazon puskacsövekkel vannak ellátva, mint amelyek ezen lövegnek csövezetét képezik — sokkal több s nagyobb hatást fejthetnek ki mint egy szerlöveg, annál is inkább, mivel e 37 egyén a legnehezebb járadékú terepen is könnyen alkalmazható, míg egy Montigny-löveg 28 mázsa súlyával s 17,000 tölténynyel megrakott lőszerkocsijával, mely utóbbi nélkül értéktelen, először nehézkességénél fogva nem követheti mindenüvé a gyalog csapatokat, másodszor pedig sokkal nagyobb czéltárgy, mintsem hogy könnyen találhatna fedezetet. Hogy a Montigny-lövegnek ezen s még sok más hátrányai is megvannak, avval magam is egy véleményen vagyok, minda mellet azt tartom, hogy ezen lövegre honvédségünknek okvetetlen szüksége van, éspedig azért, mert először: azon fent említett 37 lövész, amely a szórt harczmódban elegendő furfangossággal bír és oly biztos lövész, mint aminőt a lövegnek pótolhatása feltételez, ha csak a közös hadseregben vagy a poroszoknál, de nálunk fel nem található; másodszor: mert ez lesz hivatva szervezetünk hiánya s honvédségünknek a lövészetben tökéletesen elhanyagolt állapota miatt, fegyverünk ismerete hiányában létrejövő tehetetlenségünket helyreütni. Különben is szükséges, hogy magasabb parancsnokaink kezében legyen egy eszköz, melylyel a döntő pillanatban gyalogságunknak bizonyára nem igen hatályos tüzet egy olyannal pótolni képesek legyenek, mely az újakkori tűzharcz erkölcsi hatásának alávetve — jóformán nincsen. Én tehát szükségesnek tartom a golyószórót mindaddig, míg honvédeink nemcsak edzett katonákká, de jó tábori lövészekké is nem váltak. Szerkezetére nézve, e lövegnek nehézkessége oly szembeötlő, hogy még az avatatlant is bámulatra s azon gondolatra jogosítja, miszerint a honvédséggel bizonyára tréfát űztek a midőn e fegyvert, melynek hivatása csakis a gyalog tűzi harcz lehet, akkér szerkeztették, hogy az gyalogságát oda ne követhesse a hova ez elhatolni képes. Nehézsége, a mely mozgékonyságától nagy mérvben megfosztja, hivatásával semmi esetre sincs öszhangzásban. A szerlövegnek pedig a legnagyobb mérvű mozgékonyságra van szüksége, mert ha evvel hatásosan működni, azaz e lövegnek értékét tökéletesen érvényesíteni akarjuk, akkor azt 1200 lépéstől lefelé 5, sőt 3 és 200 lépésnyi távolságokra, mint ahol hatása legnagyobb, tehetjük csak azon kilátással, hogy vele az ellent megrendíthetjük. Ha tehát az így van, akkor világos, hogy mozgékonynak vagyis könnyűnek kell lennie, hogy a már nagyon is közel eresztett ellenséges csapatok elől gyorsan felmozdonyozva, mozgékonysága által könnyen menedéket lelhessen. Ez jelenlegi szerkezeténél fogva lehetetlen, mert minden egyes pozícziónak megszállása s tartása az utolsó azon pillanatig, melyben működni legjobban képesítve volnánk, egyúttal saját szövegeink veszteségét vonná maga után. Azért e löveget, melynek mi, ha végzetünk is úgy akarja, még az ágyúk mellett is igen jó hasznát veendjük, mindenek előtt akkér kell könynyíteni, hogy azt mindig kezünkben tartva, annak urai legyünk s oda tehessük át, a hová azt a pillanatnyi szükség kívánja. Tekintetbe kellene továbbá venni szerkezetének azon hátrányát, mely az úrrugonyok egyenetlen feszítő erejében rejlik. Ezek közül némelyek t. i. kelleténél nagyobb erővel csapódnak az ütőkre, a töltény fenekét átlyukasztják s abba a hátrafelé özönlő puskaporgáz által úgy berekesztetnek, hogy a töltő lemezeknek gyors kivétele, különösen ha több töltény lyukadt ily módon át, mindaddig lehetetlen, mig többszöri mozgatás vagy kalapács ütések folytán a töltő lemez ismét fel nem szakadhatott. A gyors tüzelés tehát sok esetben akadályozva van vagy lehet. Ez be nem következhetnék, ha az egyszer előre nyomott ütők visszavontatása lehetségessé válnék. Némely úrzugonyok pedig oly gyengék, hogy több töltények elsütése elmarad, ezen utóbbi hiány azonban nem tulajdonítható egyenesen az úrzugonyok gyengeségeinek rovására, mivel sokszor a töltényekben is vannak hiányok. Hogy a csövezettel való szórást csak jobbról balra s nem balról jobbra is lehet adni, szintén hátrányára szolgálhat e lövegnek, mivel magát a jobb oldalról intézett támadások ellen, főkép ha azok egyetértőleg vitetnek ki a baloldali altámadásokkal, nem védelmezheti. A jobb oldal képezi tehát gyenge oldalát a golyószóró lövegnek. Hatását illetőleg az még nagyon kérdéses, miután egyrészt komoly használat után nem voltunk azt képesek megítélni, másrészt pedig a már eddig tartott czéllövések nem engednek annak biztos megítélésére vonatkoztatni, miután a használatban lévő 9 láb magas s 25 öl hosszú czéltáblákon nyert eredmények a valóságban csak úgy válhatnának igazzá, ha valamely elbámészkodott csapatnak eszébe jutna, egy vagy két perczig magát a szerlöveg tüzének kitenni annélkül, hogy a földhöz lapulás által azt kikerülni igyekeznék. Nézetem szerint tehát, hogy ezen fegyvernek értékét látszólagosabban felfoghassuk s annak hatását megítélhessük, a czéllövéshez még egy második 25 öl hosszú de legfeljebb 3 láb magas czéltábla volna a 9 láb magasnak körülbelül 50 lépésre elébe helyezendő, hogy igy egy fejlődött vonalban és félig födözötten álló ellenséges századnak előttünk valószínűleg a legtöbb esetben előforduló képét láthassuk. Okadatolom pedig ennek szükségességét avval, hogy miután a szórólöveg löveteinek nem fékmentes, hanem a diagonálba vágó szórást ad, és a lövetek a jobboldalon nagyon is magasan, a baloldalon pedig alacsonyan s a legtöbb esetben gellerezve vágódnak be, tudni jó, hogy mennyi kárt lehet egy félig födött században okozni, ha a jobboldalon magasabban repülő, a baloldalon pedig előbb a földhöz ütődött s azután a czéltáblát átugrott lövetek leszámítanak. Különbeni látszólagos hatása ezen fegyvernek minden reményen feletti eredményeket bír felmutatni, igy egy 9 láb magas s 25 öl hosszú czéltáblába az 1000 lépésről 90—95% 1200 „ 70-75% 1500 — 50 — 55% találókat szül, s 1200 lépésnyire 200 lépésnyi széles területet veszélyeztet lövetei által. Eszerint tehát a gyalogsági tűznek minden eddigi eredményét mind hatásra, mind pedig a lövetek biztos holdtávjára nézve majdnem kétszeresen felülmúlja, ami leginkább az egy csomóba kötött csövek szilárd alaponi fekvésének tulajdonítható. Erkölcsi hatása is oly nagyszerű, hogy az fiatal csapataink buzdítására a legjobb tényezők egyikének tekinthető. Leszámítva e lövegnek hátrányait , tekintetbe véve azt, hogy ezen fegyver felett tett tapasztalatok az erre hivatottak által annak előnyös s czélszerű módosítását fogják létrehozni, bizton állíthatjuk, hogy ez honvéd-gyalogságunknál nélkülözhetetlen, annyival is inkább, mivel minden egyes löveg egy jelenlegi zárt rendbeli századot, nemcsak hogy pótolni ne volna képes, hanem azt tűzhatásával felül is múlja. A szárlövegnek alkalmazását véve tekintetbe, annak kizárólagosan védelmi jelleget adni nem lehet, ámbár tagadhatatlan, hogy szorosak, mély utak helyiségeiben s alkalmas födöző tárgyak mögött fog a legtöbb sikerrel alkalmaztatni; mind a mellett képesíthető lesz sok esetben, különösen, ha az ellennek észrevétlen megközelítése födözetek mögött ezer lépésnyire lehetségessé válik, ami nem ritka dolog, a meglepetés idejére támadólag is fellépni. Támadólag még akkor is alkalmazható lesz, ha saját tüzérségünk az ellenénél túlnyomóbb, vagy egyenlő erejű tüzérségnél is, ha saját tüzérségünk uralgóbb állások elfoglalása által az ellenséget kényszerítheti, figyelmét egyébről és magára öszpontosítani. Továbbá lovas támadásokkal egybekötve mint támadó fegyver jó alkalmaztatást nyerhet Védelmi jellegéből kivetkőzve teljesítheti tehát feladatát támadólag is, hanem csak a körülmények által lehetségessé vált szerencsés pillanatok kizsákmányolhatásának idejére, melyeknek múlta után ismét a váró és védő szerepét veszi fel. Az ütközet folyama alatt önálló működésre hivatva, egy lovasság- és gyalogságból összeállított s megfelelő fedezetre okvetetlenül szüksége van, utóbbiak az ellenséges csatárok féken tartására, előbbiek pedig a netalán közeledő lovasság s egyéb közelgő veszélyek jelzésére. Arra nézve, hogy mely vonalban volna leginkább alkalmazandó, azt hiszem, hogy védelmi állásoknál kivételesen, s ha jó fedezetek kínálkoznak, az első vonalban is, különben pedig a tartalék állásában vagyis azon pontokon, amelyeknek végső védelmezése szükségessé válik. Egy hadosztálynak támadólagos fellépésénél szintén a tartalékban volna helyök, ahonnét azután az előre küldött csapatok által az ellentől elvett egyes uralgóbb állásoknak védelmi állapotba helyezése vagy más pillanatnyi feladatok teljesítése végett, a szükséghez képest s különféle папули vsztagonkint rokkozhatók volnának. Saját védelmezésöket a már említett fedezetek közreműködése mellett még nagyobb lovasági osztagok támadásai ellen is foganosíthatják szárnylövegeiknek oldalállítása vagyis az egész osztagnak csoportba (félkörbe) alakítása által; itt azonban a hátoldal mindig a leggyengébb pont marad, úgy szintén a jobb oldalról intézett támadások. 168