A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-10-19 / 42. szám

E lelkesültség ébresztését czélszerű eljárás mozdíthatja csak elő s jó példa. Ezt pedig legink­ább akkor nyújtjuk, ha a honvédség harczké­­pesítése körül mindannak kivívásán szakadatlanul buzgólkodunk, ami még arra szükséges, hogy a komoly perc­ek készületlenül ne találjanak. A Montigny-szórólöveg, Kassa 1871. október 9-én. Ezen a fegyvertechnikának ujjak vívmányai közé tartozó öldöklő szerkezetnek értékéről, hatásáról és alkalmazásáról még a katonai körökben is oly különbözők a vélemények, hogy azok tisztázása czéljá­­ból mindannyiunknak érdekében lenne egyértelműséget létrehozni, mert a golyószóró alapos ismeretéből nem eredhet azon téves fogalom, mi­szerint annak minden értéke csak azon erkölcsi hatásra vezethető vissza, melyet az létre­hoz, sem pedig hogy az az egész világ megsemmisítésére van hivatva. A fenmaradt közép út megállapí­tásának kezdeményezésére legyen tehát e pár sor szentelve, a mennyire az e téren szerzett csekély tapasz­talataim megengedik s annál is inkább, mivel fiatal intézményünknek e fegyverbe helyezett szép bizodalmát, a­mely csak egyedül kölcsönözheti a katonai önbizalmat, erősíteni mindannyiunknak hazafias kötelessége. Mindenek előtt tisztába kell jönnünk a felett, hogy van-e a honvéd­ségnek szórlövegekre szüksége vagy nincs; tekintetbe nem véve, hogy tábori lövegekkel fel van-e szerelve vagy nem ! Sokak véleménye e tekintetben az, hogy nincs, mivel 37 lövész — kik ugyanazon puskacsövekkel vannak ellátva, mint a­melyek ezen lövegnek csövezetét képezik — sokkal több s nagyobb hatást fejthetnek ki mint egy szerlöveg, annál is inkább, mivel e 37 egyén a legnehezebb járadékú terepen is könnyen alkalmazható, míg egy Montigny-löveg 28 mázsa súlyával s 17,000 tölténynyel megrakott lőszer­kocsijával, mely utóbbi nélkül értéktelen, először nehézkességénél fogva nem követheti mindenüvé a gyalog csapatokat, másodszor pedig sokkal nagyobb czél­­tárgy, mintsem hogy könnyen találhatna fedezetet. Hogy a Montigny-lövegnek ezen s még sok más hátrányai is meg­vannak, avval magam is egy véleményen vagyok, mind­a mellet azt tar­tom, hogy ezen lövegre honvédségünknek okvetetlen szüksége van, és­pedig azért, mert először: azon fent említett 37 lövész, a­mely a szórt harczmódban elegendő furfangossággal bír és oly biztos lövész, mint a­minőt a löveg­nek pótolhatása feltételez, ha csak a közös hadseregben vagy a poroszoknál, de nálunk fel nem található; másodszor: mert ez lesz hivatva szervezetünk hiánya s honvéd­ségünknek a lövészetben tökéletesen elhanyagolt állapota miatt, fegy­verünk ismerete hiányában létre­jövő tehetetlenségünket helyreütni. Különben is szükséges, hogy magasabb parancsnokaink kezében legyen egy eszköz, melylyel a döntő pillanatban gyalogságunknak bizo­nyára nem igen hatályos tüzet egy olyannal pótolni képesek legyenek, mely az újakkori tűzharcz erkölcsi hatásának alávetve — jóformán nincsen. Én tehát szükségesnek tartom a golyószórót mindaddig, míg hon­­védeink nemcsak edzett katonákká, de jó tábori lövészekké is nem váltak. Szerkezetére nézve, e lövegnek nehézkessége oly szembeötlő, hogy még az avatatlant is bámulatra s azon gondolatra jogosítja, miszerint a honvédséggel bizonyára tréfát űztek a midőn e fegyvert, melynek hiva­tása csakis a gyalog tűzi harcz lehet, akkér szerkeztették, hogy az gya­logságát oda ne követhesse a hova ez elhatolni képes. Nehézsége, a mely mozgékonyságától nagy mérvben megfosztja, hivatásával semmi esetre sincs öszhangzásban. A szerlövegnek pedig a legnagyobb mérvű mozgékonyságra van szüksége, mert ha evvel hatásosan működni, azaz e lövegnek értékét tökéletesen érvényesíteni akarjuk, akkor azt 1200 lépéstől lefelé 5, sőt 3 és 200 lépésnyi távolságokra, mint a­hol hatása legnagyobb, tehetjük csak azon kilátással, hogy vele az ellent megrendíthetjük. Ha tehát az így van, akkor világos, hogy mozgékonynak vagyis könnyűnek kell lennie, hogy a már nagyon is közel eresztett ellenséges csapatok elől gyorsan felmozdonyozva, mozgékonysága által könnyen menedéket lelhessen. Ez jelenlegi szerkezeténél fogva lehetetlen, mert minden egyes pozícziónak megszállása s tartása az utolsó azon pilla­natig, melyben működni legjobban képesítve volnánk, egyúttal saját s­zövegeink veszteségét vonná maga után. Azért e löveget, melynek mi, ha végzetünk is úgy akarja, még az ágyúk mellett is igen jó hasznát veendjük, mindenek előtt akkér kell köny­­nyíteni, hogy azt mindig kezünkben tartva, annak urai legyünk s oda tehessük át, a hová azt a pillanatnyi szükség kívánja. Tekintetbe kellene továbbá venni szerkezetének azon hátrányát, mely az úrrugonyok egyenetlen feszítő erejében rejlik. Ezek közül né­melyek t. i. kelleténél nagyobb erővel csapódnak az ütőkre, a töltény fenekét átlyukasztják s abba a hátrafelé özönlő puskaporgáz által úgy berekesztetnek, hogy a töltő lemezeknek gyors kivétele, különösen ha több töltény lyukadt ily módon át, mindaddig lehetetlen, mig többszöri mozgatás vagy kalapács ütések folytán a töltő lemez ismét fel nem sza­kadhatott. A gyors tüzelés tehát sok esetben akadályozva van vagy lehet. Ez be nem következhetnék, ha az egyszer előre nyomott ütők vissza­­vontatása lehetségessé válnék. Némely úrzugonyok pedig oly gyengék, hogy több töltények elsü­­­­tése elmarad, ezen utóbbi hiány azonban nem tulajdonítható egyenesen az úrzugonyok gyengeségeinek rovására, mivel sokszor a töltényekben is vannak hiányok. Hogy a csövezettel való szórást csak jobbról balra s nem balról jobbra is lehet adni, szintén hátrányára szolgálhat e lövegnek, mivel magát a jobb oldalról intézett támadások ellen, főkép ha azok egyetér­­tőleg vitetnek ki a baloldali altámadásokkal, nem védelmezheti. A jobb oldal képezi tehát gyenge oldalát a golyószóró lövegnek. Hatását illetőleg az még nagyon kérdéses, miután egyrészt komoly használat után nem voltunk azt képesek megítélni, másrészt pedig a már eddig tartott czéllövések nem engednek annak biztos megítélésére vonatkoztatni, miután a használatban lévő 9 láb magas s 25 öl hosszú czéltáblákon nyert eredmények a valóságban csak úgy válhatnának igazzá, ha valamely elbámészkodott csapatnak eszébe jutna, egy vagy két perczig magát a szerlöveg tüzének kitenni annélkül, hogy a földhöz lapulás által azt kikerülni igyekeznék. Nézetem szerint tehát, hogy ezen fegyvernek értékét látszólago­sabban felfoghassuk s annak hatását megítélhessük, a czéllövéshez még egy második 25 öl hosszú de legfeljebb 3 láb magas czéltábla volna a 9 láb magasnak körülbelül 50 lépésre elébe helyezendő, hogy igy egy fej­lődött vonalban és félig födözötten álló ellenséges századnak előttünk valószínűleg a legtöbb esetben előforduló képét láthassuk. Okadatolom pedig ennek szükségességét avval, hogy miután a szórólöveg löveteinek nem fékmentes, hanem a diagonálba vágó szórást ad, és a lövetek a jobboldalon nagyon is magasan, a baloldalon pedig alacsonyan s a legtöbb esetben gellerezve vágódnak be, tudni jó, hogy mennyi kárt lehet egy félig födött században okozni, ha a jobboldalon magasabban repülő, a baloldalon pedig előbb a földhöz ütődött s azután a czéltáblát átugrott lövetek leszámítanak. Különbeni látszólagos hatása ezen fegyvernek minden reményen feletti eredményeket bír felmutatni, igy egy 9 láb magas s 25 öl hosszú czéltáblába az 1000 lépésről 90—95% 1200 „ 70-75% 1500 — 50 — 55% találókat szül, s 1200 lépésnyire 200 lépésnyi széles területet veszélyeztet lövetei által. Eszerint tehát a gyalogsági tűznek minden eddigi eredményét mind hatásra, mind pedig a lövetek biztos holdtávjára nézve majdnem kétszeresen felülmúlja, a­mi leginkább az egy csomóba kötött csövek szilárd alaponi fekvésének tulaj­donítható. Erkölcsi hatása is oly nagyszerű, hogy az fiatal csapataink buzdí­tására a legjobb tényezők egyikének tekinthető. Leszámítva e lövegnek hátrányait , tekintetbe véve azt, hogy ezen fegyver felett tett tapasztalatok az erre hivatottak által annak előnyös s czélszerű módosítását fogják létre­hozni, bizton állíthatjuk, hogy ez honvéd-gyalogságunknál nélkülözhetetlen, annyival is inkább, mivel min­den egyes löveg egy jelenlegi zárt rendbeli századot, nemcsak hogy pótolni ne volna képes, hanem azt tűzhatásával felül is múlja. A szárlövegnek alkalmazását véve tekintetbe, annak kizárólagosan védelmi jelleget adni nem lehet, ámbár tagadhatatlan, hogy szorosak, mély utak helyiségeiben s alkalmas födöző tárgyak mögött fog a legtöbb sikerrel alkalmaztatni; mind a mellett képesíthető lesz sok esetben, különösen, ha az ellennek észrevétlen megközelítése födözetek mögött ezer lépésnyire lehetségessé válik, ami nem ritka dolog, a meglepetés idejére támadólag is fellépni. Támadólag még akkor is alkalmazható lesz, ha saját tüzérségünk az ellenénél túlnyomóbb, vagy egyenlő erejű tüzérségnél is, ha saját tüzérségünk uralgóbb állások elfoglalása által az ellenséget kényszerít­heti, figyelmét egyébről és magára öszpontosítani. Továbbá lovas támadásokkal egybekötve mint támadó fegyver jó alkalmaztatást nyerhet Védelmi jellegéből kivetkőzve teljesítheti tehát feladatát táma­dólag is, hanem csak a körülmények által lehetségessé vált szerencsés­ pillanatok kizsákmány­olhatásának idejére, melyeknek múlta után ismét a váró és védő szerepét veszi fel. Az ütközet folyama alatt önálló működésre hivatva, egy lovasság- és gyalogságból összeállított s megfelelő fedezetre okvetetlenül szük­sége van, utóbbiak az ellenséges csatárok féken tartására, előbbiek pedig a netalán közeledő lovasság s egyéb közelgő veszélyek jelzésére. Arra nézve, hogy mely vonalban volna leginkább alkalmazandó, azt hiszem, hogy védelmi állásoknál kivételesen, s ha jó fedezetek kínál­koznak, az első vonalban is, különben pedig a tartalék állásában vagyis azon pontokon, a­melyeknek végső védelmezése szükségessé válik. Egy hadosztálynak támadólagos fellépésénél szintén a tartalékban volna helyök, a­honnét azután az előre küldött csapatok által az ellen­től elvett egyes uralgóbb állásoknak védelmi állapotba helyezése vagy más pillanatnyi feladatok teljesítése végett, a szükséghez képest s kü­­lönféle папули vsztagonkint rokk­ozhatók volnának. Saját védelmezésöket a már említett fedezetek közreműködése mellett még nagyobb lovasági osztagok támadásai ellen is foganosíthat­­ják szárnylövegeiknek oldalállítása vagyis az egész osztagnak csoportba (félkörbe) alakítása által; itt azonban a hátoldal mindig a leggyengébb pont marad, úgy szintén a jobb oldalról intézett támadások. 168

Next