A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-02-23 / 8. szám

Ötödik évfolyam. Előfizetési ár : | Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. | Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában ! Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. SZERKESZTI ÉS KIADJA A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez 8. szám. Pest, február 23. 1871. EGY HONVÉD-TISZTI TÁRSULAT. Pest, Angol királyné czímű szállodába intézendők. A HONVÉD ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. Ok nélkül való titkolódzás. Nem sokára több lovasszázadot állítanak fel és azon kívül még tiszteket is neveznek ki a tettleges és szabadságolt állományba. . Ezt mindenki tudja. Ezen betöltendő tisztségekre mint mindig, úgy most is annyian jelentkeztek, hogy háromszor annyi üres helyet is be lehetne tölteni, mégpedig mind alkalmas és érdemes ajánlkozókkal. Ami sokat törtük a fejünket azon, mi lehet a titkolódzás oka, és a kinevezésekre aspiráló egyének miért tartatnak hónapokon keresztül sorsuk iránt bizonytalanságban? Mi azt gyanítjuk, hogy ezen titkolódzás csupán a honvédelmi minisztérium kényelme végett űzetik az érdekelt aspiránsok anyagi és szellemi kárára. Jól tudjuk, mennyire kellemetlen a miniszteriális hivatalnokoknak éjjel-nappal a kinevezésre vágyok ostroma alatt állani. Bizony nem irigylendő állapot. Azonban inkább tűrjön a hivatal kellemetlenséget, semhogy sok becsületes ember magánérdeke sérülést szenvedjen. Márpedig mennyire hátrányos a jelen titkolódzó rendszer, azt mindjárt meglátjuk. Például egy volt honvéd vagy quietált császári tiszt azt hiszi, hogy képes egy honvédtiszti állomásnak megfelelni, és ez iránt a minisztériumhoz folyamodik. Mi sors vár reá? Először is egy protektort keres magának. Ezt majd mindegyik kap, mert a magyar ember szereti a protekciót osztogatni. Hanem épen azért, mert mindegyik aspiránsnak van protektora, a siker részben a protektor tekintélyétől függ. Ha a protektor megvan, akkor aztán jó a sugár-bugás. Meglesz vagy nem lesz, széna vagy szalma. Ez így tart néha fél évig, néha tovább. Ez alatt az aspiráns a legkétségbeesettebb helyzetben van. Se nem czivilista, se nem katona. Nem tudja, mitévő legyen ? Vegyen könyveket és tanuljon. De hát ha ok nélkül tanul? Gondoskodjék egyenruháról, de hátha ok nélkül gondoskodik ? Vagy vegye mintha nem volna a folyamodvány és nézzen körül czivilállomás után, de hátha kinevezik? Ez a hat hónap az illetőre nézve valóságos purgatórium, és annak moráljára minden esetre nyomasztólag hat. Azért felkérjük a honvédelmi minisztériumot, hagyjon fel e titkolódzó rendszerrel. Sokkal egyszerűbb volna azokat, kik fel vannak terjesztve s igy valószínűleg ki lesznek nevezve, officiosus után erről avisálni. Ekkor az illető ehhez tartja magát, miután csak szokatlan eset, hogy a felterjesztett nem neveztetik ki. Akit pedig nem terjesztenek fel, annak is mondják meg. Ezáltal megszüntetik a bizonytalanságot s ő más életmódhoz fordul. Persze ezen őszinte fellépés nem kényelmes a honvédelmi minisztériumra nézve, melyet ekkor a protektorok ostrom alá vennének. Hanem ezen is lehet segíteni. Hogy és miként, az nem tartozik ide, mert a bureauk titkait nem akarjuk kifecsegni. Annyit azonban mondhatunk, hogy az augurok már a régi korban is, midőn találkoztak, egymásra nevettek. Előléptetési rendszer. Protekció. Qualifikáczió. Általános a panasz, miszerint az előléptetési rendszer alkalmazásánál a Protekcziónak kapu és ajtó nyittatik. Nem akarom ugyan — de nem is lehet — kutatni, váljon e föltevés alapossággal bire ? mert positív adatok e tekintetben rendelkezésemre nem állanak, mindazáltal a kedélyek megnyugtatására talán kívánatos és üdvös volna oly módozatok föltalálásáról és életbeléptetéséről gondoskodni, melyek képesek volnának az állítólagos kegyosztásnak még csak látszatát is eltörölni. Kutassuk tehát először is az okot, mely az említett irányban a kedélyek keserítését előidézi. Szerény vélekedésem szerint a bajnok csirája a tisztikar- valamint a szolgálat hátrányára régóta fennálló és a m. k. honvédséghez is átültetett titkos qualifikáczió rendszerében rejlik, melynek alányomása alatt az emberi természet törvényeinél fogva gyöngébb jellemeknél hegyhajhászó szolgaiasság és a szolgálatra oly káros Augendienerel nőheti ki magát, kinövések, melyek a tiszt jellemével össze nem egyeztethetők, és épen azért minden áron már csirájokban kiirtandók volnának. Itt mindenek előtt félreértések kikerülése végett ünnepélyesen kijelentem, miszerint célzást a legtávolabbról sem tehetek senki irányában sem, csak általánosságban jegyzem meg, hogy ha vannak oly egyének, kik a titkos kualifikáczió következtében jövőjüket biztosítandó ily módon volnának képesek elöljáróik kegyét megnyerni, ilyeneknek gratulálni lehet; de tudjuk uraim, hogy vannak, és pedig úgy hiszem túlnyomólag nagyobb számban, oly szilárd jellemű egyének is, kik hivatásuknak élve kötelességeiket hatáskörük korlátai közt buzgalommal és lelkiismeretesen teljesítvén, s e mellett a függelem és alárendeltség szabályaihoz is szorosan ragaszkodván, éppen ez által és nem a fentebb említett megvetendő módon való hegyhajhászás által vélik biztosítva jövőjüket. Nem szeretném azonban feltételezni, miszerint a m. 1. honvédségnél a titkos kualifikáczió szülte ily szörny ütötte volna föl tanyáját, de mégis minthogy ily föltevés emberi gyarlóság szempontjából a lehetőség határán túl épen nem esik, a — ha csak képzelt bajnak is — gyökeres kiirtása fölötte kivánatosnak mutatkozik. Némelyek előtt talán drastikusnak tűnik föl az általam használt elemezés, de bocsánatot kérek, a föltevés mint mondom, nem tartozik épen a lehetetlenség országába, tehát épen azért a —habár csak föltéve, de meg nem engedve— létezhető bajt alapos orvoslás végett okvetlenül éles bonczkés alá kell venni. Szerintem égető szükség volna tehát a tisztek önviseleti és minősítvényi táblázatai kitöltésének teljes nyilvánosítása , éspedig akkép, hogy egyik a másiknak minősítvényét is megtekinthesse, és e tekintetben netán jogos és alapos észrevételeit a szolgálat útján megtehetvén.