A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-08-04 / 31. szám

Ötödik évfolyam. 31. szám. Pest, augustus 4. 1871. SZERKESZTI ÉS KIADJA Előfizetési ár. , Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. EGY HONVÉD-TISZTI TÁRSULAT. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában , Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) a hova a felszólamlások is intézendők.­­ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Pest,­­A­ngol királyné czímű szállodába intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: BETHLEN MIKLÓS. ЯФ** Lapunk mai száma nyomdai akadályok miatt csak pénteken jelenhetett meg. Ugyan­ezen okból a katonai tudományos egylet közlönyének 1. füzete még nem jelen­hetett meg, azonban nem sokára elhagyja a sajtót. A „Honvéd“ kiadóhivatala. A „Honvéd“ olvasóihoz. A budai honvédemlék létesítése a magyar közön­ség pártfogásától függ. Az emlék terv szerint egy honvédet ábrázoland a várfalon, egyik kezében zász­lót tartva másikban kardot. A Hentzi-szobor székhelyén e honvédemlék felál­lítását a nemzeti becsület kívánja. E magasztos nemzeti czélra bármi csekély adako­zást elfogad és a lapban nyugtáz a „Honvéd“ szer­kesztősége, Angol királyné szálloda. Csalódások. Egy jobboldali lap dicséretes buzgósággal sürgeti a védrendszerről szóló törvény országgyűlési revízióját. Azt mondja, hogy e törvény számos hiányokat mutat fel, és főként, hogy igaztalan, mert lehetővé teszi a művel­tebb osztályoknak magukat a h­onvédségbeni szolgálat alól kivonni. Hogy ez így van, abban semmi kétség. Azonban, ha a Deákpárt belátta, miszerint absolutistikus szellemben van szerkesztve a védtörvény, akkor vallja egy­szersmind azt is be, miszerint e törvény az állam jelen szerkezetével merőben ellenkezik. Az állam politikai szervezete a dualismuson alapszik, a hadsereg pedig egységes s igy centralistikus, mert a ma­gyar honvédség úgy a mint van, tüzérség és műszaki csa­patok nélkül, nem önálló haderő, hanem csupán az egysé­ges hadsereg segélycsapatja. Ha széttekintünk, úgy találjuk, hogy az egész világon egy nemzet hadserge politikai intézményeinek kinyomata, az­az oly alapelveken nyugszik szervezete, melyek egyszers­mind az állam szervezetének talpkövei. A­mit Ausztriában és Magyarországon látunk, az oly unicum, minőt a történelem mindeddig nem mutat fel. A közös hadsereg egy absolutistikus államot képez a szabad államban. A birodalom népei alkotmányos életet élnek, hanem mindenki köteles életének legszebb részét ide­gen és absolut államban tölteni, különben szabad polgár. A fiatal ember megszokja a szabadságot, az abból folyó elveket és nézeteket magába felveszi; azonban legszebb éveit egy oly testületben kénytelen tölteni, hol, a­mit ő jónak és szépnek tart, a­mit ö tisztel és imád, mind azt rosznak, ve­szélyesnek és megvetendőnek tartják. Az ifjú például meg­szokja a germanizáczió ellen működni, besorozzák és germani­zálják; megszokja a 1848-iki szabadságharczot magasztalni, megtanítják, hogy ez rebellió volt és atyái re­bellisek. S igy megy ez tovább. Kérdjük, minő szeretet, minő lelki rokonság létezhetik ez absolutistikus hadsereg és e szabad szellemű ifjú közt. ? . . . semmi. Az ifjú rabságnak tekinti a közös hadseregben töltendő éveit; háború esetében vérző kebellel lép a hadsereg soraiba, mert nem bízik a szervezetben és előre látja a vereséget. Hiányzik nála a hit s e hit nélkül a győzelem majd nem lehetetlen. Ne vádolják a magyar államférfiak a magyar népet, mi­dőn ez az általános védkötelezetség alól menekülni igye­­keszik, hanem vádolják saját rövid látásukat, mely egy oly szörnyeteg­ intézményt hagyott életben, mint egy absolutisti­kus hadsereg egy alkotmányos államban, midőn minden pol­gár életének jobb részét oly testületben tölti, mely más tör­vényt nem ismer, mint egy absolut parancsszót, mely nem áll a törvényhozó testület ellenőrködése alatt. Ha tehát a Deákpárt belátta, miszerint a magyar nép vonakodik védkötelezetségének eleget tenni, akkor ne törje azon a fejét, miként lehetne erre a népet kényszeríteni, mert ez­által a hadsereget és honvédséget még gyűlöltebbé fogja tenni a nép előtt, hanem inkább módosítsa oda a törvényt, hogy a honvédségből lehessen egy nemzeti hadser­­get teremteni, melyben mindenki örömmel fog kötelezetségé­­nek eleget tenni. Persze ezen nemzeti hadseregnek aztán valóban nem­zetinek kellene lennie, nem pedig Kuln úr lelki rok­kantainak menhelye. A kérdések alkotása. A honvéd­tiszt és altiszt sokszor jön azon körülmények közé, hogy részint az altiszt részint pedig a legénységi iskolákban tanítania és ezen tanításnál kérdeznie kell. Jól kérdezni tudni azonban a művészet egy neme­s ezen művészetet, a kérdés alkotás mesterségét, tanulni kell s szükséges, hogy kellő figyelem fordíttassék arra, miszerint az, a­ki taní­tani van hivatva, a kérdések alkotásában magának a kellő ügyességet elsajátítsa. Mindenek előtt általában szükséges azzal tisztában lenni, hogy a kérdésnek milyen tulajdonságai kell hogy legyenek. A kérdés egy olyan mondat, melylyel a megszólította kérdő­ névmások használata, a szórend és hangsúlyozás által utalva van felelni. Alakjára nézve tökéletes, értel­mére nézve hiányos és határozatlan. A kérdés általában kétféle lehet: 1. Valamely olyan ítéletet követel, mely által meghatároztatik, váljon az állított tevékenység, tulajdonság stb. valódi-e vagy nem. Az ilyetén kérdésekre „igen“-nel vagy „nem“-mel lehet felelni, vagy pedig valamely igével, s evégből igekérdésnek (Verbalfrage) neveztetik. P. : Forog a föld a nap körül? „Igen“, vagy: „forog“. 2. Vagy pedig a kérdés az ítélet kiegészítését követeli, amennyiben a hiányzó mondatrésze egy kérdőszócska által rámutat. P.: Ki adta ezen-

Next