A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-08-04 / 31. szám
Ötödik évfolyam. 31. szám. Pest, augustus 4. 1871. SZERKESZTI ÉS KIADJA Előfizetési ár. , Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. EGY HONVÉD-TISZTI TÁRSULAT. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában , Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) a hova a felszólamlások is intézendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Pest,Angol királyné czímű szállodába intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. A szerkesztésért felelős: BETHLEN MIKLÓS. ЯФ** Lapunk mai száma nyomdai akadályok miatt csak pénteken jelenhetett meg. Ugyanezen okból a katonai tudományos egylet közlönyének 1. füzete még nem jelenhetett meg, azonban nem sokára elhagyja a sajtót. A „Honvéd“ kiadóhivatala. A „Honvéd“ olvasóihoz. A budai honvédemlék létesítése a magyar közönség pártfogásától függ. Az emlék terv szerint egy honvédet ábrázoland a várfalon, egyik kezében zászlót tartva másikban kardot. A Hentzi-szobor székhelyén e honvédemlék felállítását a nemzeti becsület kívánja. E magasztos nemzeti czélra bármi csekély adakozást elfogad és a lapban nyugtáz a „Honvéd“ szerkesztősége, Angol királyné szálloda. Csalódások. Egy jobboldali lap dicséretes buzgósággal sürgeti a védrendszerről szóló törvény országgyűlési revízióját. Azt mondja, hogy e törvény számos hiányokat mutat fel, és főként, hogy igaztalan, mert lehetővé teszi a műveltebb osztályoknak magukat a honvédségbeni szolgálat alól kivonni. Hogy ez így van, abban semmi kétség. Azonban, ha a Deákpárt belátta, miszerint absolutistikus szellemben van szerkesztve a védtörvény, akkor vallja egyszersmind azt is be, miszerint e törvény az állam jelen szerkezetével merőben ellenkezik. Az állam politikai szervezete a dualismuson alapszik, a hadsereg pedig egységes s igy centralistikus, mert a magyar honvédség úgy a mint van, tüzérség és műszaki csapatok nélkül, nem önálló haderő, hanem csupán az egységes hadsereg segélycsapatja. Ha széttekintünk, úgy találjuk, hogy az egész világon egy nemzet hadserge politikai intézményeinek kinyomata, azaz oly alapelveken nyugszik szervezete, melyek egyszersmind az állam szervezetének talpkövei. Amit Ausztriában és Magyarországon látunk, az oly unicum, minőt a történelem mindeddig nem mutat fel. A közös hadsereg egy absolutistikus államot képez a szabad államban. A birodalom népei alkotmányos életet élnek, hanem mindenki köteles életének legszebb részét idegen és absolut államban tölteni, különben szabad polgár. A fiatal ember megszokja a szabadságot, az abból folyó elveket és nézeteket magába felveszi; azonban legszebb éveit egy oly testületben kénytelen tölteni, hol, amit ő jónak és szépnek tart, amit ö tisztel és imád, mind azt rosznak, veszélyesnek és megvetendőnek tartják. Az ifjú például megszokja a germanizáczió ellen működni, besorozzák és germanizálják; megszokja a 1848-iki szabadságharczot magasztalni, megtanítják, hogy ez rebellió volt és atyái rebellisek. S igy megy ez tovább. Kérdjük, minő szeretet, minő lelki rokonság létezhetik ez absolutistikus hadsereg és e szabad szellemű ifjú közt. ? . . . semmi. Az ifjú rabságnak tekinti a közös hadseregben töltendő éveit; háború esetében vérző kebellel lép a hadsereg soraiba, mert nem bízik a szervezetben és előre látja a vereséget. Hiányzik nála a hit s e hit nélkül a győzelem majd nem lehetetlen. Ne vádolják a magyar államférfiak a magyar népet, midőn ez az általános védkötelezetség alól menekülni igyekeszik, hanem vádolják saját rövid látásukat, mely egy oly szörnyeteg intézményt hagyott életben, mint egy absolutistikus hadsereg egy alkotmányos államban, midőn minden polgár életének jobb részét oly testületben tölti, mely más törvényt nem ismer, mint egy absolut parancsszót, mely nem áll a törvényhozó testület ellenőrködése alatt. Ha tehát a Deákpárt belátta, miszerint a magyar nép vonakodik védkötelezetségének eleget tenni, akkor ne törje azon a fejét, miként lehetne erre a népet kényszeríteni, mert ezáltal a hadsereget és honvédséget még gyűlöltebbé fogja tenni a nép előtt, hanem inkább módosítsa oda a törvényt, hogy a honvédségből lehessen egy nemzeti hadserget teremteni, melyben mindenki örömmel fog kötelezetségének eleget tenni. Persze ezen nemzeti hadseregnek aztán valóban nemzetinek kellene lennie, nem pedig Kuln úr lelki rokkantainak menhelye. A kérdések alkotása. A honvédtiszt és altiszt sokszor jön azon körülmények közé, hogy részint az altiszt részint pedig a legénységi iskolákban tanítania és ezen tanításnál kérdeznie kell. Jól kérdezni tudni azonban a művészet egy nemes ezen művészetet, a kérdés alkotás mesterségét, tanulni kell s szükséges, hogy kellő figyelem fordíttassék arra, miszerint az, aki tanítani van hivatva, a kérdések alkotásában magának a kellő ügyességet elsajátítsa. Mindenek előtt általában szükséges azzal tisztában lenni, hogy a kérdésnek milyen tulajdonságai kell hogy legyenek. A kérdés egy olyan mondat, melylyel a megszólította kérdő névmások használata, a szórend és hangsúlyozás által utalva van felelni. Alakjára nézve tökéletes, értelmére nézve hiányos és határozatlan. A kérdés általában kétféle lehet: 1. Valamely olyan ítéletet követel, mely által meghatároztatik, váljon az állított tevékenység, tulajdonság stb. valódi-e vagy nem. Az ilyetén kérdésekre „igen“-nel vagy „nem“-mel lehet felelni, vagy pedig valamely igével, s evégből igekérdésnek (Verbalfrage) neveztetik. P. : Forog a föld a nap körül? „Igen“, vagy: „forog“. 2. Vagy pedig a kérdés az ítélet kiegészítését követeli, amennyiben a hiányzó mondatrésze egy kérdőszócska által rámutat. P.: Ki adta ezen-