A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-02 / 31. szám

242 III. Hadgyakorlatok hadosztályban hadosztály vagy had­ , test ellen. E gyakorlatok azonban nem abban állanának, hogy egy ütközet vagy csata minden részleteivel elejétől kezdve végéig előre meghatározva keresztül vézetik, hanem más módon, úgy mint ezt a következőkben leírni szándékozunk. Két hadosztály mozgósíttatik és teljes hadi­ létszámmal kiállíttatik, felszereltetik, a különböző vonalbeli szükséges hadintézményekkel (hadszervonat, egészségügyi intézetek) elláttatik. Minden hadosztály magától érthetől­eg külön pa­rancsnokság, és mindkettő egy közös bíró alá helyeztetik, ki mindkét hadosztály számára a hadászati feladatot, és a működési czélt kitűzi, a gyakorlatok helyes keresztülvitele felett őrködik s esetleg meghatározza, melyik fél tartozik visszavonulni. A két hadosztály azonban nem öszpontosítta­­tik egy helyen, hanem egymástól távolabb, 10—15 mértföld­­nyire s nem is vesz harczászati gyakorlatokat, azaz csatákat és ütközeteket elő, hanem főleg csak hadászati gyakorlato­kat és pedig oly módon, hogy a csapatok teljes felszerelte­­tésök után elkezdenek egymás ellen működni, anélkül, hogy akár előre meghatároztatnék, hol fog a dolog összecsapásra kerülni. így p.­ha egy hadosztály Pesten, egy második pedig például Komáromban öszpontosíttatnék, mindketten tegyük fel September 1-én a gyakorlatot megkezdik, és mindjárt egy napi menetet megtesznek egymás felé, s ép úgy mint háború idején a szükséges menet­biztonsági rendszabályokat alkal­mazzák , táboroznak, előőrsök által biztosítják magukat. Az élelmezés ahhoz hasonló módon történik, amint háború idején eszközöltetni szokott. Második és a többi napokon a menetek illetőleg hado­­zatok mindkét részről tovább folytathatnak, míg végre vala­hol a két hadosztály találkozik. Most a dolog tulajdonkép harczra kerülne, a csapatok azonban csakis a harczállásba való kifejlődést, egy állás meg­szállását és a harcz bevezetését veszik elő, azután a gya­korlat egyelőre beszüntettetik, miután, mint már kimutattuk, mindaz ami ezután következnék, t. i. a tulajdonképeni harcz keresztülvitele, a valódi harcznak csak torzképe volna és téves fogalmakat szülne a harcz felöl. A bírónak feladata most meghatározni, melyik fél tartozik visszavonulni. Sok esetben határozottan meg lehet mondani, melyik vesz­tette volna el a bekövetkező csatát, így­­, ha egyik vagy másik fél kedvezőtlen állást foglalt el, visszavonulását illető­leg kedvezőtlen helyzetbe jutott, nem volt képes valamennyi csapatait egy ponton egyesíteni stb. A működések ily módon tovább folytattatnak: a visszavonuló például egy védvonal mögé megy, melyet ellenfelének most támadni kell, vagy pedig feltételeztetik, hogy erősítéseket kap és újra előre nyomul stb. Szabály azonban, hogy minden harc­, mihelyt bevezetése és a csapatok kifejlődése megtörtént, beszüntetendő. A nagy gyakorlatok ily módon való elővétele következő előnyöket nyújtaná : 1. A vezénylő parancsnokok és vezérkari tiszteknek al­kalmuk volna magukat a hadászatban gyakorolni, miután a hadmozgalmak tökéletesen úgy vétetnének elő mint háború idején, egyiknek vagy másiknak nagyobb vagy kisebb ügyes­sége vagy pedig hibás eljárása kitünnék ez alkalomkor és így maga is okulhatna és mások is példát vehetnének. 2. Miután az említett hadtest vagy hadosztály teljesen hadilábra állíttatik, a minisztérium illető orgánumainak alkalma van a mozgósítás nehézségeit, a felmerülő hiányokat a szer­vezésben, felszerelésben stb. felismerni. A csapatok hasonló­kép megismerkednek egy teljesen felszerelt nagyobb csapat­testtel és annak élelmezési és egyéb intézeteivel. 3. Ez utóbbiaknál a beosztott tisztek és közegek hason­lókép alkalmat találnak teendőikkel gyakorlatilag is megis­merkedni és szolgálatukban némi jártasságot szerezni. Látni fogják, hol tartózkodnak ezen intézetek menetközben, hol harcz esetén, hol a táborozás alkalmával. 4. Az egészségügyi szolgálat hasonlókép gyakoroltatha­­tik, mert minden kifejlődés, illetőleg harczállásba való átme­netei alkalmával a sebközhelyek, ápoldák stb. úgy mint háború idején rögtön felállítandók volnának. 5. Miután, mint említettük, a menetek, a táborozás, a biz­tonsági szolgálat, az élelmezés, a kifejlődés valamely harcz­állásba egy állás megszállása és a támadás bevezetése min­den tekintetben úgy történik mint háború idején , a csapatok is mindez irányokban egészen helyes fogalmakat nyernek afelől, mi módon történik mindez a valóság esetén. 6. Különösen pedig helyes fogalmakat nyernének a te­kintetben is, hogy mennyivel hosszabbak az oszlopok, meny­nyivel tovább tart a fejlődés, mennyivel nagyobb tért foglal el a harczállásban minden egyes csapat, ha egyszer teljes hadi­ létszámmal bír. 7. A vezérkari tisztek végre háború idején való teen­dőikben t. i. menettervek, intézkedések stb. szerkesztésében, a csapatok vezetésében sokkal jobban gyakorolhatnák magu­kat, mint ez a jelenlegi eljárás mellett történik. Reméljük, hogy sikerült kimutatnunk, hogy az általunk javasolt módja a nagyobb hadgyakorlatok keresztülvitelének, lényegesen különbözik attól, mely szerint azok eddig eszkö­zöltettek, és sokkal több előnyt nyújt, amennyiben a csapa­tok és közegek igen sok olyast gyakorolnak és látnak, mi a háborúban előfordul és akkor ép oly fontos szerepet játszik mint a harcz maga, de a jelenleg divatos mód mellett soha se tétetik gyakorlat tárgyává. Megfordítva az, mi jelenleg történik, t. i. egy harcz tökéletes keresztülvitele, nagyobb csa­patokkal elmarad és pedig azon okból, mivel ezt békegya­korlatoknál helyesen, és a valóságnak megfelelőleg keresz­tülvinni egyáltalában nem is lehet. Alig hisszük, hogy tervezetünk ellen más felszóllalást lehetne várni, mint hogy ez több pénzbe kerülne, s hogy a lakosság földjein több kár téteznék mint jelenleg. Az első irányban megjegyezzük, hogy e nagyobb költ­ségek bizonyosan kifizetnék magukat, azonban ha a kincstárt ezzel terhelni nem akarjuk, akkor vegyü­nk inkább ritkáb­­ban, de nagyobb hasznot hajtó gyakorlatokat elő. Ami pedig az utolsó megjegyzést illeti, szükséges volna a gyakorlatok előtt kihirdetni, hogy két mozgó minden had­osztálynál beosztott bizottság minden a csapatok által tett kárt megbecsül és a kincstár azt meg fogja téríteni, azonban csakis az esetben, ha a kár 48 óra alatt bejelentetik. Levelezés. Július 14-én a felkelő nap útban talált bennünket Beczkóról Tren­­csény felé; beszélgetve folytatók gyalogolásunkat mind felebb és felebb az e tájon mindig szűkebbé váló völgyben, s mind inkább közeledőnk a Vág által körül mosott hegyhez, melynek tetején hajdan az első várak, jelenleg pedig a legnagyobb romok egyike emelkedik, s lábánál egy nagy kiterjedésű megye csinos székhelye terül. A város előtt a trencsényi zászlóalj derék parancsnoka és tisztikara fogadott, ez által bajtársi érzetének és magyaros vendégszerető hajla­mának szép tanúságát adván. A következő nap a város és környékének katonai felvételével, a rá következő pedig hadtudományi szempontból való leírásával foglalkozva telt el. Hadászati és harczászati megbirálásánál, a régi, ugyan minden szabály nélkül épített, de fekvésénél fogva heveny-védül még mai nap is felhasználható vár, szintén beleesett dolgozatunk keretébe s evégből megszemléltük azt nemcsak mint történelmi és régészeti becscsel biró hazai emléket, hanem oly művet, mely bármennyit veszített is régi fon­tosságából, az evidéken történő hadműködésnél nem valószinütlen, hogy még láthat megszálló s innét hevesen ágy űző csapatokat. Hir szerint e várrom még mindig erős négyszögü tornya, melynek erkélyére 100 lépcsőn juthatni fel, római kohortokat „látott és ezek vezérének Terentiusnak parancsára épült legyen. Őseink bejövetelükkor már a szlávok által erősen megszállott várra bukkantak itt, midőn Szvatopluk hatalmas országát elpusztíták. Mint határőr szolgált ez a foglaló hódítóknak és a haza hozott zsákmányok biztos lak­­helyéül, mígnem az uj törvény és uj vallás az ázsiai jövevényeket európai

Next