A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-08-02 / 31. szám
242 III. Hadgyakorlatok hadosztályban hadosztály vagy had , test ellen. E gyakorlatok azonban nem abban állanának, hogy egy ütközet vagy csata minden részleteivel elejétől kezdve végéig előre meghatározva keresztül vézetik, hanem más módon, úgy mint ezt a következőkben leírni szándékozunk. Két hadosztály mozgósíttatik és teljes hadi létszámmal kiállíttatik, felszereltetik, a különböző vonalbeli szükséges hadintézményekkel (hadszervonat, egészségügyi intézetek) elláttatik. Minden hadosztály magától érthetőleg külön parancsnokság, és mindkettő egy közös bíró alá helyeztetik, ki mindkét hadosztály számára a hadászati feladatot, és a működési czélt kitűzi, a gyakorlatok helyes keresztülvitele felett őrködik s esetleg meghatározza, melyik fél tartozik visszavonulni. A két hadosztály azonban nem öszpontosíttatik egy helyen, hanem egymástól távolabb, 10—15 mértföldnyire s nem is vesz harczászati gyakorlatokat, azaz csatákat és ütközeteket elő, hanem főleg csak hadászati gyakorlatokat és pedig oly módon, hogy a csapatok teljes felszereltetésök után elkezdenek egymás ellen működni, anélkül, hogy akár előre meghatároztatnék, hol fog a dolog összecsapásra kerülni. így p.ha egy hadosztály Pesten, egy második pedig például Komáromban öszpontosíttatnék, mindketten tegyük fel September 1-én a gyakorlatot megkezdik, és mindjárt egy napi menetet megtesznek egymás felé, s ép úgy mint háború idején a szükséges menetbiztonsági rendszabályokat alkalmazzák , táboroznak, előőrsök által biztosítják magukat. Az élelmezés ahhoz hasonló módon történik, amint háború idején eszközöltetni szokott. Második és a többi napokon a menetek illetőleg hadozatok mindkét részről tovább folytathatnak, míg végre valahol a két hadosztály találkozik. Most a dolog tulajdonkép harczra kerülne, a csapatok azonban csakis a harczállásba való kifejlődést, egy állás megszállását és a harcz bevezetését veszik elő, azután a gyakorlat egyelőre beszüntettetik, miután, mint már kimutattuk, mindaz ami ezután következnék, t. i. a tulajdonképeni harcz keresztülvitele, a valódi harcznak csak torzképe volna és téves fogalmakat szülne a harcz felöl. A bírónak feladata most meghatározni, melyik fél tartozik visszavonulni. Sok esetben határozottan meg lehet mondani, melyik vesztette volna el a bekövetkező csatát, így, ha egyik vagy másik fél kedvezőtlen állást foglalt el, visszavonulását illetőleg kedvezőtlen helyzetbe jutott, nem volt képes valamennyi csapatait egy ponton egyesíteni stb. A működések ily módon tovább folytattatnak: a visszavonuló például egy védvonal mögé megy, melyet ellenfelének most támadni kell, vagy pedig feltételeztetik, hogy erősítéseket kap és újra előre nyomul stb. Szabály azonban, hogy minden harc, mihelyt bevezetése és a csapatok kifejlődése megtörtént, beszüntetendő. A nagy gyakorlatok ily módon való elővétele következő előnyöket nyújtaná : 1. A vezénylő parancsnokok és vezérkari tiszteknek alkalmuk volna magukat a hadászatban gyakorolni, miután a hadmozgalmak tökéletesen úgy vétetnének elő mint háború idején, egyiknek vagy másiknak nagyobb vagy kisebb ügyessége vagy pedig hibás eljárása kitünnék ez alkalomkor és így maga is okulhatna és mások is példát vehetnének. 2. Miután az említett hadtest vagy hadosztály teljesen hadilábra állíttatik, a minisztérium illető orgánumainak alkalma van a mozgósítás nehézségeit, a felmerülő hiányokat a szervezésben, felszerelésben stb. felismerni. A csapatok hasonlókép megismerkednek egy teljesen felszerelt nagyobb csapattesttel és annak élelmezési és egyéb intézeteivel. 3. Ez utóbbiaknál a beosztott tisztek és közegek hasonlókép alkalmat találnak teendőikkel gyakorlatilag is megismerkedni és szolgálatukban némi jártasságot szerezni. Látni fogják, hol tartózkodnak ezen intézetek menetközben, hol harcz esetén, hol a táborozás alkalmával. 4. Az egészségügyi szolgálat hasonlókép gyakoroltathatik, mert minden kifejlődés, illetőleg harczállásba való átmenetei alkalmával a sebközhelyek, ápoldák stb. úgy mint háború idején rögtön felállítandók volnának. 5. Miután, mint említettük, a menetek, a táborozás, a biztonsági szolgálat, az élelmezés, a kifejlődés valamely harczállásba egy állás megszállása és a támadás bevezetése minden tekintetben úgy történik mint háború idején , a csapatok is mindez irányokban egészen helyes fogalmakat nyernek afelől, mi módon történik mindez a valóság esetén. 6. Különösen pedig helyes fogalmakat nyernének a tekintetben is, hogy mennyivel hosszabbak az oszlopok, menynyivel tovább tart a fejlődés, mennyivel nagyobb tért foglal el a harczállásban minden egyes csapat, ha egyszer teljes hadi létszámmal bír. 7. A vezérkari tisztek végre háború idején való teendőikben t. i. menettervek, intézkedések stb. szerkesztésében, a csapatok vezetésében sokkal jobban gyakorolhatnák magukat, mint ez a jelenlegi eljárás mellett történik. Reméljük, hogy sikerült kimutatnunk, hogy az általunk javasolt módja a nagyobb hadgyakorlatok keresztülvitelének, lényegesen különbözik attól, mely szerint azok eddig eszközöltettek, és sokkal több előnyt nyújt, amennyiben a csapatok és közegek igen sok olyast gyakorolnak és látnak, mi a háborúban előfordul és akkor ép oly fontos szerepet játszik mint a harcz maga, de a jelenleg divatos mód mellett soha se tétetik gyakorlat tárgyává. Megfordítva az, mi jelenleg történik, t. i. egy harcz tökéletes keresztülvitele, nagyobb csapatokkal elmarad és pedig azon okból, mivel ezt békegyakorlatoknál helyesen, és a valóságnak megfelelőleg keresztülvinni egyáltalában nem is lehet. Alig hisszük, hogy tervezetünk ellen más felszóllalást lehetne várni, mint hogy ez több pénzbe kerülne, s hogy a lakosság földjein több kár téteznék mint jelenleg. Az első irányban megjegyezzük, hogy e nagyobb költségek bizonyosan kifizetnék magukat, azonban ha a kincstárt ezzel terhelni nem akarjuk, akkor vegyünk inkább ritkábban, de nagyobb hasznot hajtó gyakorlatokat elő. Ami pedig az utolsó megjegyzést illeti, szükséges volna a gyakorlatok előtt kihirdetni, hogy két mozgó minden hadosztálynál beosztott bizottság minden a csapatok által tett kárt megbecsül és a kincstár azt meg fogja téríteni, azonban csakis az esetben, ha a kár 48 óra alatt bejelentetik. Levelezés. Július 14-én a felkelő nap útban talált bennünket Beczkóról Trencsény felé; beszélgetve folytatók gyalogolásunkat mind felebb és felebb az e tájon mindig szűkebbé váló völgyben, s mind inkább közeledőnk a Vág által körül mosott hegyhez, melynek tetején hajdan az első várak, jelenleg pedig a legnagyobb romok egyike emelkedik, s lábánál egy nagy kiterjedésű megye csinos székhelye terül. A város előtt a trencsényi zászlóalj derék parancsnoka és tisztikara fogadott, ez által bajtársi érzetének és magyaros vendégszerető hajlamának szép tanúságát adván. A következő nap a város és környékének katonai felvételével, a rá következő pedig hadtudományi szempontból való leírásával foglalkozva telt el. Hadászati és harczászati megbirálásánál, a régi, ugyan minden szabály nélkül épített, de fekvésénél fogva heveny-védül még mai nap is felhasználható vár, szintén beleesett dolgozatunk keretébe s evégből megszemléltük azt nemcsak mint történelmi és régészeti becscsel biró hazai emléket, hanem oly művet, mely bármennyit veszített is régi fontosságából, az evidéken történő hadműködésnél nem valószinütlen, hogy még láthat megszálló s innét hevesen ágy űző csapatokat. Hir szerint e várrom még mindig erős négyszögü tornya, melynek erkélyére 100 lépcsőn juthatni fel, római kohortokat „látott és ezek vezérének Terentiusnak parancsára épült legyen. Őseink bejövetelükkor már a szlávok által erősen megszállott várra bukkantak itt, midőn Szvatopluk hatalmas országát elpusztíták. Mint határőr szolgált ez a foglaló hódítóknak és a haza hozott zsákmányok biztos lakhelyéül, mígnem az uj törvény és uj vallás az ázsiai jövevényeket európai