A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-08 / 45. szám
Lovasságunk. Honvédségi intézményünk. (A „Reform “-ból.) Ш. Honvédlovasságunk szaporításával az ország védképessége szorosan összefügg, mivel ezen szaporításból a magasabb rangú hadseregrészek alakítása is szoros összefüggésben van. Ha a honvédelmi minisztérium két hadtest és egy hadosztály alakítására törekszik, úgy ezen czéljának elérésére nézve mindent el kell követnie, mi ide vonatkozólag szükségesnek mutatkozik, s ide tartozik a lovasságnak szaporítása is. Igaz ugyan, hogy előbb tisztekre, altisztekre és jól iskolázott zászlóaljakra van szükség, mielőtt a hadtest szervezésre lehetne átmenni, s az alapot kell letenni, mielőtt a ház betetőzéséhez lehetne fogni. De épen mivel így áll a dolog, azért nemcsak teremtenünk kell, hanem mindenek előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy mit akarunk, s előttünk úgy tűnik föl, hogy a honvédelmi minisztérium tudja, mit akar. A honvédlovasság jelenlegi állapota mellett az ország helyes védelmére nem gondolhatunk, s inkább helyeselhető volna, ha a gyalogság szaporítása szüntettetnék be egy időre, mint ha a lovasság további kiképzése megszakíttatik. íme egy másik szempont, mely miatt a honvédlovasság szaporítása szükséges. A honvédséget előbb-utóbb tüzérséggel fogják, tüzérséggel kell ellátni. Ha pedig az ekként van, úgy a honvédlovasság kifejlesztésére nézve az idő már is sürgős, mivel, ha azon idő elérkezik, midőn a honvédség számára tüzérséget lehet kinyerni, nem lehet az ehez szükséges lovasságot a földből előteremteni. A honvédlovasság szaporításának kérdése nagyjelentőségű katonai és politikai kérdés ehez képest be kell bizonyítani: várjon a honvédségi intézménynek van-e szüksége lovasságra, minő számban s mily módon kell azt létesíteni, kiképezni, s végre minő módon tartható az főn legczélszerűbben ? Mi utj sincs a nap alatt — így van ez a lovassággal is. A lovasságnak megvolt a maga dicső korszaka Nagy Sándor alatt, úgy mint Julius Caesar alatt, II. Frigyes idejében, úgy mint I. Napoleon korában. Már Nagy Sándor alatt, ki a lovasságot utólérhetetlen ügyességgel alkalmazta, a lovasság képezte az előcsapatot, azon függönyt, mely mögött a hadsereg tulajdonképeni terve el volt rejtve, s egyszersmind a lovasság volt az, mely az ellenség minden mozdulatáról értesítette a hadsereget. Hasonló okokból a lovasság mai napság is hasonló szolgálatokra alkalmaztatik. Hogy a mi lovasságunk meg fog felelni tudni nem csak azon szolgálatnak, melyet a lovastömegek végezni szoktak, hanem annak is, mely egykor a könnyű lovasság kizárólagos tisztét képezte, ebben semmi kétségünk sem lehet. Csak vissza kell emlékezni dicső hagyományainkra, s jusson eszünkbe, hogy egykor nekünk volt a legkitűnőbb könnyű lovasságunk. Igaz ugyan, hogy népünk czivilizálódott, s lovasnép polgárokból és szántóvetőkből álló nemzetté lett, mely katonáskodik ugyan, de csak azért, mert katonáskodnia kell, —de azért huszárainknál megmaradt azon dicső lovagszellem, mely azokat mindig kitüntette, azon finom tájékozási érzék, mely a kozákokéval vetekszik. Azért mai napság sem kell aggódnunk; lovasságunknál most is főleg csak azon kell lenni, hogy azt rendre szoktassuk, hogy a vele született szép képességet helyes irányban kifejleszszük. De azért elsősorban nem azon kell lennünk, hogy úgy szóljunk, guerillalovasságot * teremtsünk, s főleg nem szabad biablonszerüleg, hanem oly alapelvek szerint kell eljárnunk, melyek a nemzet tulajdonságainak teljes ismeretén alapulnak. A lovasságot gyakorolni kell, meg kell tanulnia zárt sorokban harczolni, s nem szabad szem elől téveszteni a kisebb csapatokkal viselt háborúban teendő szolgálatokat sem. Ez a mi tulajdonképeni elemünk, ehez kell visszatérni, s népünk ehez való hajlamát kifejteni. A modern ütközet közeli és távoli ütközetre oszlik föl. A lovasság a közeli ütközetre, őrködésre és saját mozdulatainak elleplezésére használtaik. A lovasság a támadásban való hevességen kívül, nagyon gyors mozdulatok végrehajtására képes, de felettébb költséges, s a kiképzésben és föntartásban vesződséges. De a lovasságban való hiánynak a csapatok mozgékonysága vallja kárát, e hiány terhes elővigyázatra kényszeríti a gyalogságot, mely ezenkívül győzelmét nem képes kizsákmányolni. A hadsereg lovasság nélkül vak és segélytelen. Kiválólag hazánknak van szüksége lovasságra. A jó lovasságnak pedig életfeltétele a tömegesség és gyorsaság. Ezen tulajdonságoknak nálunk époly nagy hasznát lehet venni, mint síkságunk nagy kiterjedése a mily mértékben szükségessé teszi a lovasság nagy számát. Ide járulnak még a magyar nemzetnek bizonyos tulajdonságai, melyek azt a lovasszolgálatra felettébb alkalmassá teszik. Mindezek együtt véve megdönthetlenné teszik azon állítást, miszerint inkább érthető és helyeselhető volna a gyalogság létszámának leszállítása, mint a lovasság kifejlesztésének halogatása. Vizsgáljuk most azt, mily számmal és mily módon állíttassék föl a lovasság. Hét gyalogsági hadosztály felállítása Magyarország stratégiai helyzete és honvédségünk létszáma miatt szükséges. A gyalogságot két hadtestbe és egy hadosztályba kell beosztani. Ezen beosztás egyszersmind alapja a lovasság szervezésének. Két gyaloghadtest és egy gyaloghadosztály 7X4-28 század tábori lovasságot tesz szükségessé. Két hadosztály 7, 2 hadtestparancsnokság 2 törzskari lovasszakaszt tételez föl, így tehát a gyalogság számára 9 szakasz törzskari lovasság szükséges; összesen tehát 28 század + 9 szakasz, mi 30V* szakaszt tesz ki; továbbá: 2 hadtestparancsnokság számára 19, a 7 hadosztály számára 21 tábori zsandár. Háború esetén pedig annál is inkább szükségünk van 2 hadosztály lovasságra, mivel ezt területi viszonyaink és azon körülmény megkívánják, hogy az egyes hadtestek közötti összeköttetés csak lovasság által tartható főn, a gyalogság erre teljesen képtelen lévén. Két hadosztály (24 század), s a felebbi 28 század, kitesz 76 század lovasságot, mely számmal azonban még nincs fedezve a törzskari és tartalék-lovasság szükséglete. Hetvenhat lovasszázadnak legalább 11,400 lovasból kell állnia, s még így is honvédlovasságunk létszáma — a tartalékot ide nem számítva — úgy aránylanék a gyalogságéhoz, mint a 10-hez, mely különben kedvezőtlen számviszony a közös hadseregben is fönáll. Aki tehát honvédségünk lovassági szükségletét tagadja, vagy túlzottnak tartja, vagy nem ismeri, vagy nem akarja ismerni a modern háborúk természetét. Az egészen mindegy, akár a határokon belül, akár kívül viselünk háborút; a lovasság szükségén ez nem változtat, s ezen szükségletet tagadni nem lehet. Ha pedig ez áll, amint hogy csakugyan áll, akkor a honvédlovasságot oly állapotba kell helyezni, hogy háborúban hasznát lehessen venni, s ezt annál inkább, mivel a közös hadsereg aránylag kevés, sőt a jelenlegi nagyhatalmak közt a legkevesebb számú lovassággal bir. II. A honvédlovasság 1) tábori, 2) törzskari, 3) tartalék, 4) guerillalovasságra oszlanék föl. E szerint kell számítani a béke- és hadilábot, s különösen meghatározni, mely kereteket kell még béke idején fölállítani, s melyeket a háború kitörése alkalmával alakítani; valamint azt is meg kell hányni, várjon egész lovasszázadokat kell-e az állam szolgálatában alkalmazni, vagy pedig nem volna-e helyesebb az ezen szolgálatra szükséges lovasságot csak a háború kitörésének pillanatában hini össze, de annak kiképeztetését akként készíteni elő, hogy a törzskari lovasság a lajstromokban meg legyen alakítva. Számítsuk most le az összes lovassági szükségletből a törzskari lovasságot, s így kitűnik, hogy összesen 76 tábori századra van szükség. Hogy eme szám teljesen elég, könnyen bebizonyítható az ország geográfiai viszonyainak, s a fegyvernemek egymáshoz való arányulásának rövid fejtegetéséből. Hetvenhat tábori lovasszázadnak a 150 ló, 11,400 lóra van szüksége, s a vontató lovak még nincsenek ide számítva; a törzskari lovasságnak 2 hadtestnél 2 szakasz=2X43=86, 7 hadosztálynál 7 szak.=7X36=262, 2 lovassági hadosztálynál 2 szakasz=72 , továbbá 2 hadtestnél a tábori zsandárok 14, 9 hadosztálynál 27, összesen 461 lóra volna szüksége. A törzskari tisztek és hadsegédek egészben talán 350 kitanított lovat igényelnének, az összes szükséglet tehát 12,211 ló a tábori és táborkari lovasságnál, továbbá a tiszteknek lóval való ellátásánál. A tartaléknál 20%-re, tehát 2250 lóra van szükség. Hogy mennyi másféle igényeknek kellene még megfelelni honvédlovasságunk kellő szervezésénél, az isten a megmondhatója, annyi azonban bizonyos, hogyha a honvédlovasságot ma kellene mozgósítani, ez alig félig volna oly csataképes, minőnek jelenlegi létszáma mellett lennie kellene. Ami pedig a lovaknak tartása való kiadását illeti, ez oly mértékben történik, hogy a lovak lassan kint a tartók tulajdonába mennek át, úgyhogy pár év alatt könnyen megérhetjük, hogy lovasaink lesznek ugyan, de lovasságunk nem. Vájjon a 12,869 s körülbelül 12% évi veszteség fedezésére számított lómennyiség mily idő alatt képezhető ki, oly kérdés, melyre minden lovas katona meg tud válaszolni. Ez nem egy, két vagy három év, hanem hosszas és türelmes fáradozás műve. Ha tehát 76 lovassági századra van szükségünk — amint hogy csakugyan van — kérdjük, hogy még további 36 lovassági század mikor lesz fölállítható? Andrássy gróf egy év alatt 32 századot mintegy a földből varázsolt elő ; 1870-ben a századok már részt vehettek a fegyvergyakorlatokban . 1871-ben a lovasság valamennyi szakember figyelmét fölkeltette, s ő felsége megelégedését vívta ki. A lótartási rendszer hiányai még nem tűntek ki annyira, s a lovasság magasabb rangú hadseregrészekbe való rendezésének szükségessége csak akkor lépet föl a maga valódi nagyságában, midőn a honvédelmi minisztérium, a honvédség folytonos szaporodása miatt, ezen magasabb szervezést szintén elkerülhetlenül szükségesnek látta be. A 36 lovassági század egy év alatt való fölállításának lehetetlenségét nem lehet tagadni. A 18 század egyelőre való fölállításának szüksé ge E tárgyra még visszatérünk. 354