A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-11-22 / 47. szám
bizonyos, a harcztéren csak ritkán előforduló esetekben alkalmazható, nem következik, hogy azt szabálynak állítsuk föl.“ Kápolnai. (Folyt. köv.) Válaszo—a százados úrnak. Kedves bajtárs! Magánleveledre nyilvános választ kívánsz tőlem, hogy „többi bajtársainknak is tudomására jusson, miből készüljenek a törzstiszti vizsgákra“. Könnyű ezt kérdezni, de bajos erre válaszolni. Hivatalosan még ki nem jelöltettek azok a művek, melyek a törzstiszti vizsgáknál alapul, illetőleg a vizsgabizottságnak mérvadóul szolgálhatnának. Nem tehetek tehát egyebet, mint közölni azokat a műveket, melyeket magánkérdezősködésemre a ludovikai tanárok a vizsgára való előkészülésre ajánlottak. A hadászatra Forinyák őrnagy úr által írt „Ha d á s z a t“ czímű művet kell egész terjedelemben áttanulmányozni. A soronkívüli vizsgánál leírandó s megbírálandó hadjárat tanulmányozására nézve ajánlhatnám a Streffleur-féle havi füzetekben leírt hadjáratok közül valamelyiket kiválasztani, Willisen műveiben is találtatnak ítészileg leírt hadjáratok. A harczászatot illetőleg magyarban még nincs mű, mely szabályzatainak, tanainak indokolására s a sereggépezetnek mozgatására vonatkozó tanokra kellő figyelmet fordítana; sajtó alá van ugyan ily mű adva, de míg ez elkészül, alighanem tavasz lesz. Addig ajánlhatnám Rheinländer taktikáját, vagy pedig szabályzataink áttanulmányozása után Griesheim Taktikájának II. részét (első része a porosz szabályzatokat indokolja). Figyelmeztettek itt, hogy a törzstiszti vizsgákra jelentkezőtől — a bécsi Central-Infanterie-Curs eljárását követve — okvetlenül megkívántatik, hogy mind a három fegyvernem menet-, felállítási- s harctalapzatait ismerje, azokat szabályzatszerűen meg tudja nevezni, s alkalmazásuk feltételei előtte ismeretlenek ne legyenek. A fegyvertan tanulmányozására Bulyovszky őrnagy úr Domaniczky művét ajánlja. Az erődítészetre vonatkozó czélnak megfelelő magyar tankönyv még nincs. Bydeskúthy százados úr Wasserthal és Tunkler (állandó erődítészet) műveit ajánlja. A tereptan és terepfelvétel elméletének megtanulására Zsoldos százados úr Muszynszki és Prihoda tankönyvét ajánlja. A katonai földleírásra sem német, sem magyar tankönyv nincs. Talán Spnnklarból lehetne készülni ? ? ? Seregszervezés megjelen ez év vége felé (Gőcze főhadnagy már sajtó alá adta). Vezérkari szolgálatra vonatkozó tankönyv nincs, de ez nem nagy baj. A vezérkari tisztnek teendői részint a hadászat, harczászat s terepfelvétel és megbirálás kereteibe esnek, s e tudományokkal adatnak elő; részint a seregszervezés (különösen a seregintézetek gépezete működésének) s a katonai ellátástannak ismeretét tételezik fel (Oberbauertól „Train-, Communications- und Verpflegswesen“ ajánlható), részint pedig szabványszerű táblázatok kitöltéséből állanak, mi józan eszű embernek nehézséget nem okozhat. Segédeszközül ajánlható : Deckernek „Praktischer Generalstabsdienst“-je, megjegyzendő azonban, hogy az azokban foglalt táblázati minták nálunk- s már a poroszoknál is másképen szerkesztettek. A vezérkari tudómiányokhoz tartoznék ugyan még az „európai nemzetközi állam- és népjog“ és a „háború-szokások“ ismertetése, de úgy hiszem ez a soronkívüli előléptetésre kívánt vizsgáknál nem lesz követelve. Kápolnai: A lovasság jövője. (Folytatás.) Valamint 1866-ban, úgy 1870-ben számos eset fordult elő, hol a német lovasságnak sikerült a franczia gyalogságot szétugrasztani és még ütegeket is elfoglalni, azonban a csaták eldöntésére mégsem volt képes befolyást gyakorolni, kivéve a vionvillei csatát aug. 16-án 1870. Itt a 3. porosz hadtest 4 óra óta ütközött háromszorosan túlnyomó ellenséggel és elzárta a franczia hadseregnek Bazain alatt az utat Verdun felé. Az erősítések még nem érkeztek meg, midőn lőszerhiány volt érezhető. Ezen kritikus pillanatban a porosz gárda-dragonyos-dandár és a Rhein-Baden lovas-hadosztály több ezrede támadásra indultak. Rohamosan és ritka bravourral áttakírozták az első franczia harczagbeli csapatokat, áttörték a csatavonalat, szétugrasztottak néhány zászlóaljat, lelovagoltak több üteget, a további előnyomulásban azonban a franczia lovasság attakjai által feltartóztattak, és a Clerambault-hadosztály előnyomulása által visszavonulásra kényszeríttettek. Ez volt a lovasság főcselekménye ezen hadjáratban és minden lovas szive ujonghat azon gondolatnál, hogy a lovasság megint egyszer hatalmas tetteket vitt végbe. 50 lovas-ezred volt a harcztéren és pedig 22 lovas-ezred a németek, 28 a francziák részéről, melyek közül 19 német és 22 franczia-ezred vett a harczokban tevékeny részt. Nyolcz esetben fordult mindkét részről lovassági támadás elől a gyalogságra és tüzérségre, kétszer birkózódtak az ellenségesen szemközt álló lovasseregek dühös kéztusában a véres babérért. A veszteségek roppantak voltak : a gróf Brandenburg gárda-dragonyos-dandárból csak két maroknyi lovas csoport maradt meg és a tisztek majd mind elestek ; azonban ezen támadások hordereje nagyszerű volt: a francziák meggátoltattak az előnyomulásban, idő nyeretett, a német erősítések megérkeztek, melyek végre a győzelemre nézve határoztak. A franczia seregnek az út Verdun felé elzáratott, és az kényszerítve volt Metz erődjei alatt a csatát elfogadni. Ép ily fényes, habár nem is döntő volt a 4 franczia vértes-ezredek attakja a csatában Wörthnél, hogy az ellenség előtolulása feltartassék, és a gyalogság megvert részeinek a lehetőség a csak némileg is rendezett visszavonulásra megszereztessék. Természetes, hogy majdnem egészen lekaszaboltattak, feláldoztatásuk nélkül azonban a Mac Mahon-hadtest maradványai valószínűleg sohase érték volna el Chalonst. Azonban a harcztéren kívül is bámulatra méltót vitt végbe a német lovasság, és a művészetet és ügyességet teljes mérvben méltányolnunk kell, melylyel a porosz fővezérlet lovassága felett rendelkezni tudott. A porosz lovasság egy áthathatlan fátyolt képezett, mely az ellenség elől minden csapatmozgalmakat elfödött, úgy hogy a franczia sereg, ámbár saját országában volt, nem operálhatott oly jól és sohase határozhatta meg biztosan, hova és honnét vannak mozgásban a német sereg egyes részei. Az utóbbi ellenben mindig messze előre küldött, és a legnagyobb mérvben merész lovasjárőrök által nemcsak hogy az ellenség minden mozdulatáról kellőleg tudósítva volt, hanem még az ellenséges hadtestek állását is a legnagyobb pontossággal ismerte. III. Napóleon az általa szerkesztett: „Des causes qui ont amenées la capitulation de Sedan“ czímű röpiratában következőleg nyilatkozik : „Eltekintve attól, hogy már a spichereni magaslatokon vívott csata által a hadsereg egyesítése meg volt hiúsítva, teljes ismeretlensége az ellenség állásának és mozdulatainak ellensúlyozta mindig minden operatiónkat. A poroszok másrészt oly ügyesen elfedték minden menetüket, minden oldalra kiterjesztett lovasságuk sűrü fátyola mögött, úgy hogy mi minden fáradozásunk daczára se tudhattuk, hol van csapataik zöme és mely irányban kell a legutóhatásosabb támadást várnunk. Se aug. 14-ikén, se pedig 16-án nem voltunk legtávolabbról se elkészülve arra, hogy az egész porosz sereg előttünk van és Gravelotte-nál a csatában senki se kétkedett, hogy másnap könnyű leend Verdunt elérni; még Párisban is ép ily kevéssé voltak a poroszok mozdulatairól értesülve. Az utolsó hadjárat alatt Francziaországban szerzett tapasztalatok eléggé mutatják, mire képes egy derék, megfélemlíthetlen lovasság, daczára a gyorsan tüzelő puska öldöklő hatásának, a vontcsövű fegyverek pusztító erejének és az ezen új fegyverzet által megváltozott harczmóddal szemben a csatatéren, ha jól vezéreltetik; másrészt bebizonyították a porosz lovasságnak a csatatéren kívül viselt dolgai, hogy a lovasságnak még mindig megmaradt azon becsületteljes szerepe, melyet minden előbbi háborúkban évszázadokon keresztül játszott. A porosz lovasságot chassepotok, la Hitte és mitrailleusök daczára ismételt támadásokat látjuk tenni a gyalogságra és tüzérségre és négyszögeket szétrobbasztani, lövegeket elfoglalni; ez bizonyítja, hogy a lovasság mint azelőtt, szintúgy most is képes a gyalogságot és tüzérséget sikeresen áttakkrozni. Az ügy lényege csak abban áll, hogy a támadásra kedvező pillanat lassan kikémelve és helyesen felismerve legyen, és hogy az attak villámsebességgel és meglepőleg vitessék keresztül, hogy épen az ellenséget egy az attakra nézve kedvező pillanatban érjük még el és neki időt ne hagyjunk, hogy alakzatváltoztatást vehessen elő és tüzifegyverét hathatósan kihasználhassa. Az utolsó hadjáratból továbbá még azon tapasztalatot is vonhatjuk, hogy lovas támadások a meg nem ingatott gyalogság arczvonalára vagy jó állásban levő tüzérségre az előbb nevezett fegyvernemnek csak megsemmisítésével végződhetnek és sohase vezetnek figyelemreméltó eredményre. Ilyetén alkalmazás mindig öntudatos feláldozása és a felelősség azokra háromlik, kik azt elrendelik ; csak akkor van igazolva, ha arról van szó, hogy valamely katastrópba elháríthassék, vagy az annak bekövetkezésére szolgáló pillanat elhalasztassék, mint ezen eset a franczia lovasság támadásakor Wörthnél a porosz lovasság részéről Mars-la-Tournál az eset magát előadta, midőn arról volt szó, hogy idő nyeressék ott a gyalogságnak a visszavonulást lehetővé tenni. A lovasságra nézve nem marad ily esetekben más fenn, mint halálmegvetéssel a biztos halálba menni, azon büszke öntudatban, hogy ezáltal a hadsereg a győzelemhez segíttetett vagy a vereség elfordíttatott. 370