A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-22 / 47. szám

bizonyos, a harcztéren csak ritkán előforduló esetekben al­kalmazható, nem következik, hogy azt szabálynak állítsuk föl.“ Kápolnai. (Folyt. köv.) Válasz­o—a százados úrnak. Kedves bajtárs! M­a­g­á­n­leveledre nyilvános választ kívánsz tőlem, hogy „többi bajtársainknak is tudomására jusson, miből készülje­nek a törzstiszti vizsgákra“. Könnyű ezt kérdezni, de bajos erre vála­szolni. Hivatalosan még ki nem jelöltettek azok a művek, melyek a törzs­tiszti vizsgáknál alapul, illetőleg a vizsgabizottságnak mérvadóul szol­gálhatnának. Nem tehetek tehát egyebet, mint közölni azokat a műveket, me­lyeket magán­kérdezősködésemre a ludovikai tanárok a vizsgára való előkészülésre ajánlottak. A hadászatra Forinyák őrnagy úr által írt „H­a d á s z a t“ czímű művet kell egész terjedelemben áttanulmányozni. A soronkívüli vizsgánál leírandó s megbírálandó hadjárat tanulmá­nyozására nézve ajánlhatnám a Streffleur-féle havi füzetekben leírt had­járatok közül valamelyiket kiválasztani, Willisen műveiben is találtatnak ítészileg leírt hadjáratok. A harczásza­t­ot illetőleg magyarban még nincs mű, mely szabályzatainak, tanainak indokolására s a sereggépezetnek mozgatására vonatkozó tanokra kellő figyelmet fordítana; sajtó alá van ugyan ily mű adva, de míg ez elkészül, alighanem tavasz lesz. Addig ajánlhatnám Rheinländer taktikáját, vagy pedig szabályzataink áttanulmányozása után Griesheim Taktikájának II. részét (első része a porosz szabályzatokat indokolja). Figyelmeztettek itt, hogy a törzstiszti vizsgákra jelentkezőtől — a bécsi Central-Infanterie-Curs eljárását követve — okvetlenül megkíván­­tatik, hogy mind a három fegyvernem menet-, felállítási- s harct­­alapzatait ismerje, azokat szabályzatszerűen meg tudja nevezni, s alkal­mazásuk feltételei előtte ismeretlenek ne legyenek. A fegyvertan tanulmányozására Bulyovszky őrnagy úr Do­­maniczky művét ajánlja. Az erődítészetre vonatkozó czélnak megfelelő magyar tankönyv még nincs. Bydeskúthy százados úr Wasserthal és Tunkler (állandó erődítészet) műveit ajánlja. A tereptan és terepfelvétel elméletének megtanu­lására Zsoldos százados úr Muszynszki és Prihoda tankönyvét ajánlja. A katonai földleírásra sem német, sem magyar tan­könyv nincs. Talán Spnnklarból lehetne készülni ? ? ? Seregszervezés megjelen ez év vége felé (Gőcze főhad­nagy már sajtó alá adta). Vezérkari szolgálatra vonat­kozó tankönyv nincs, de ez nem nagy baj. A vezérkari tisztnek teendő­i részint a hadászat, har­­czászat s terepfelvétel és megbirálás kereteibe esnek, s e tudományokkal adatnak elő; részint a seregszervezés (kü­lönösen a seregintézetek gépe­zete működésének) s a katonai ellátástannak ismeretét tételezik fel (Oberbauertól „Train-, Communications- und Verpflegswesen“ ajánlható), részint pedig szabványszerű táblázatok kitöltéséből állanak, mi józan eszű embernek nehézséget nem okozhat. Segédeszközül ajánlható : De­­ckernek „Praktischer Generalstabsdienst“-je, megjegyzendő azonban, hogy az azokban foglalt táblázati minták nálunk- s már a poroszoknál is másképen szerkesztettek. A vezérkari tudó­miányokhoz tartoznék ugyan még az „európai nemzetközi állam- és népj­og“ és a „háború-szokások“ ismertetése, de úgy hiszem ez a soronkívüli előléptetésre kívánt vizsgák­nál nem lesz követelve. Kápolnai: A lovasság jövője. (Folytatás.) Valamint 1866-ban, úgy 1870-ben számos eset fordult elő, hol a német lovasságnak sikerült a franczia gyalogságot szétugrasztani és még ütegeket is elfoglalni, azonban a csaták eldöntésére mégsem volt képes befolyást gyakorolni, kivéve a vionvillei csatát aug. 16-án 1870. Itt a 3. porosz hadtest 4 óra óta ütközött háromszorosan túlnyomó ellenséggel és elzárta a franczia hadseregnek Bazain alatt az utat Ver­dun felé. Az erősítések még nem érkeztek meg, midőn lőszer­hiány volt érezhető. Ezen kritikus pillanatban a porosz gárda-dragonyos-dandár és a Rhein-Baden lovas-hadosztály több ezrede támadásra indultak. Rohamosan és ritka bravourral áttakírozták az első franczia har­­czagbeli csapatokat, áttörték a csatavonalat, szétugrasztottak néhány zászlóaljat, lelovagoltak több üteget, a további előnyomulásban azonban a franczia­ lovasság attakjai által feltartóztattak, és a Clerambault-had­­osztály előnyomulása által visszavonulásra kényszeríttettek. Ez volt a­ lovasság főcselekménye ezen hadjáratban és minden lovas szive ujonghat azon gondolatnál, hogy a lovasság megint egyszer hatalmas tetteket vitt végbe. 50 lovas-ezred volt a harcztéren és pedig 22 lovas-ezred a németek, 28 a francziák részéről, melyek közül 19 német és 22 franczia-ezred vett a harczokban tevékeny részt. Nyolcz esetben fordult mindkét részről lovassági támadás elől a gyalogságra és tüzérségre, kétszer birkózódtak az ellenségesen szemközt álló lovasseregek dühös kéztusában a véres babérért. A veszteségek roppantak voltak : a gróf Brandenburg gárda-dragonyos-dandárból csak két maroknyi lovas­ csoport maradt meg és a tisztek majd mind elestek ; azonban ezen támadások hordereje nagyszerű volt: a francziák meggátol­tattak az előnyomulásban, idő nyeretett, a német erősítések megérkeztek, melyek végre a győzelemre nézve határoztak. A franczia seregnek az út Verdun felé elzáratott, és az kényszerítve volt Metz erődjei alatt a csatát elfogadni. Ép ily fényes, habár nem is döntő volt a 4 franczia vértes-ezredek attakja a csatában Wörthnél, hogy az ellenség előtolulása feltartassék, és a gyalogság megvert részeinek a lehetőség a csak némileg is rendezett visszavonulásra megszereztessék. Természetes, hogy majdnem egészen lekaszaboltattak, feláldoztatá­­suk nélkül azonban a Mac Mahon-hadtest maradványai valószínűleg sohase érték volna el Chalonst. Azonban a harcztéren kívül is bámulatra méltót vitt végbe a német lovasság, és a művészetet és ügyességet teljes mérvben méltányolnunk kell, melylyel a porosz fővezérlet lovassága felett rendelkezni tudott. A porosz lovasság egy áthathatlan fátyolt képezett, mely az ellen­ség elől minden csapatmozgalmakat elfödött, úgy hogy a franczia­ sereg, ámbár saját országában volt, nem operálhatott oly jól és sohase határoz­hatta meg biztosan, hova és honnét vannak mozgásban a német sereg egyes részei. Az utóbbi ellenben mindig messze előre küldött, és a legna­gyobb mérvben merész lovasjárőrök által nemcsak hogy az ellenség min­den mozdulatáról kellőleg tudósítva volt, hanem még az ellenséges had­testek állását is a legnagyobb pontossággal ismerte. III. Napóleon az általa szerkesztett: „Des causes qui ont amenées la capitulation de Sedan“ czímű röpiratában következőleg nyilatkozik : „Eltekintve attól, hogy már a spichereni magaslatokon vívott csata által a hadsereg egyesítése meg volt hiúsítva, teljes ismeretlensége az ellenség állásának és mozdulatainak ellensúlyozta mindig minden opera­­tiónkat. A poroszok másrészt oly ügyesen elfedték minden menetüket, minden oldalra kiterjesztett lovasságuk sűrü fátyola mögött, úgy hogy mi minden fáradozásunk daczára se tudhattuk, hol van csapataik zöme és mely irányban kell a legutóhatásosabb támadást várnunk. Se aug. 14-ikén, se pedig 16-án nem voltunk legtávolabbról se elké­szülve arra, hogy az egész porosz sereg előttünk van és Gravelotte-nál a csatában senki se kétkedett, hogy másnap könnyű leend Verdunt elérni; még Párisban is ép ily kevéssé voltak a poroszok mozdulatairól értesülve. Az utolsó hadjárat alatt Francziaországban szerzett tapasztalatok eléggé mutatják, mire képes egy derék, megfélemlíthetlen lovasság, daczára a gyorsan tüzelő puska öldöklő hatásának, a vontcsövű fegyverek pusztító erejének és az ezen új fegyverzet által megváltozott harczmód­­dal szemben a csatatéren, ha jól vezéreltetik; másrészt bebizonyították a porosz lovasságnak a csatatéren kívül viselt dolgai, hogy a lovasságnak még mindig megmaradt azon becsületteljes szerepe, melyet minden előbbi háborúkban évszázadokon keresztül játszott. A porosz lovasságot chassepotok, la Hitte­ és mitrailleusök daczára ismételt támadásokat látjuk tenni a gyalogságra és tüzérségre és négy­szögeket szétrobbasztani, lövegeket elfoglalni; ez bizonyítja, hogy a lovasság mint azelőtt, szintúgy most is képes a gyalogságot és tüzér­séget sikeresen áttakkrozni. Az ügy lényege csak abban áll, hogy a támadásra kedvező pil­lanat lassan kikémelve és helyesen felismerve legyen, és hogy az attak villámsebességgel és meglepőleg vitessék keresztül, hogy épen az ellen­séget egy az attakra nézve kedvező pillanatban érjük még el és neki időt ne hagyjunk, hogy alakzatváltoztatást vehessen elő és tüzifegyverét hat­hatósan kihasználhassa. Az utolsó hadjáratból továbbá még azon tapasztalatot is vonhatjuk, hogy lovas támadások a meg nem ingatott gyalogság arczvona­­lára vagy jó állásban levő tüzérségre az előbb nevezett fegyver­nemnek csak megsemmisítésével végződhetnek és sohase vezetnek figye­lemreméltó eredményre. Ilyetén alkal­mazás mindig öntudatos feláldozása és a felelősség azokra háromlik, kik azt elrendelik ; csak akkor van igazolva, ha arról van szó, hogy valamely katastrópba elháríthassék, vagy az annak bekö­vetkezésére szolgáló pillanat elhalasztassék, mint ezen eset a franczia lovasság támadásakor Wörthnél a porosz lovasság részéről Mars-la-Tour­­nál az eset magát előadta, midőn arról volt szó, hogy idő nyeressék ott a gyalogságnak a visszavonulást lehetővé tenni. A lovasságra nézve nem marad ily esetekben más fenn, mint halál­megvetéssel a biztos halálba menni, azon büszke öntudatban, hogy ezáltal a hadsereg a győzelemhez segíttetett vagy a vereség elfordíttatott. 370

Next