A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-23 / 8. szám

Hatodik évfolyam. 8. szám. Pest, február 23. 1872 ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. S5. Előfizetési ár : Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a­­Honvéd­ kiadóhivatalában Festen (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: HALÁSZ KÁROLY. -----See.----­A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Pest, Terézváros, Agyárutcza 30. szám alá intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. Kat­onai felolvasások. Si vis pacem, para bellum 1 Mig a nemzeti életerőnek küzdeni kellett a viszonyok szívósságával, és az eszmék mikép lehető m­egvalósíthatásá­­val, addig csak ábrándképnek tartatott sok olyan eszme, mely ma már a szilárd valóságnak ünnepli pompáját. A mi pár évvel ezelőtt még csak sejtelmeink világában élt, azon gondolat, mely a múlt idő, nemzeti dicsőség fényes emléké­nek és harczi hősiességének csodaszerű, a már eltűntnek gondolt régéibe vonult vissza; azon mythosszerű ábránd­kép, a hősök sírja felett, lassan-lassan felölte a valóság formáját. Eljött az idő, melyben a nemzeti küzdelem dicsteljes napjaiból még megmaradt bajnokokkal együtt, az új nem­zedékre is átruháztatok nagy szellemük és hősiességük titka. És most kell, hogy együtt folytassa apa fiával, unoka nagyatyjával a már félbeszakadtnak hitt nagy munkát. Az újabb idők politikai változásainál, el lehet mondani : egy intézménynél sem járt oly nehézséggel a kezdeménye­zés, mint a honvédségnél. A gondosan elvetett mag, melyet ez irányban oly félté­kenyen kelle őrizni, egy nemzet reményeinek és ábrándjai­nak megvalósítását kellett hogy teremje. Minden rázkódás, minden kis vihar ellen meg kelle óvni a fejlődést, nehogy a korai érés a múlt dicsőségét magában rejtő mag folytán hirtelen, és idő előtt túl­erje erejét, vagy a későn fejlődés lehangolja az érdekeltséget, mely azt táplálni van hivatva. Mesterség volt eltalálni a középutat. Tudni kellett kiválasztani mind­azt a múltból, melyet megtartani, felfrissíteni nemzeti önérzetünk követelt sőt parancsolt, és elhagyni azt, mit az akkori idők rohamos cselekményei, a politikai küzdelmek, az akkori körülmények­hez mérten felszínre hoztak és a pillanat használatára előidéztek. Tagadhatatlan, hogy ily viszonyok mellett, félve mindig az új építmény megrázkódtatásától, sok olyan dolgok lettek f elhamarkodva, melyek ma már a kezdetlegesség nehézségei után, változtatást igényelnek. Ma már a sejtelmek teljesülése után be kell pillantanunk, — gondos kézzel ugyan, de be kell nyúlnunk a dolgok lé­nyegébe. Nemzeti hibáink és fogyatkozásaink, politikai és tár­sadalmi tévedéseink, melyeknek egyes ágai intézményünk életébe is belenyúlnak, csak úgy lehetnek valóban orvosol­hatók, ha azokat nyíltan feltárjuk ! A titkolódzás és ámítás nem vezet a gyógyításhoz. A dicséretek, az öndicsőítések halmaza, tekintve a kez­det nehézségeit, már véget kell hogy érjenek. Meg kell tisztítani a fát a fejlődése közben ránőtt repkényektől,­­ szabad tért kell engedni az akadályozatlan gyümölcsöz­­hetésre. Az eszmék a szenvedélyek hullámai le kellett már hogy csillapodjanak ! Az elcsüggedtek reményeik és óhaj­tásaik valósulását láthatják. A kételkedők pedig derengő hajnalát láthatják az eszme feltámadásának. Mit a viszonyok természete és politikai állapotunk, egyátalában eddig megengedtek — azon mérvben a honvéd­ség el­haladása ellen nem lehet panasz. Az utolsó ujjonczozásig az állomány be van gyakorolva a taktikai kiképzés első stádiuma majd mindenütt be van fejezve, és így a harczképesség e részben némileg el van érve. Most tehát a szellemi kifejlődés mentél magasabb és nemesebb irányban való meggyökeresítésére is kell töre­kednünk. Erre szükségünk van, ennek hiányát már kezdjük érezni ! Mentől hamarabb kezdjük a gyógyítást — ha már felis­mertük a bajt — annál biztosabb lehet a kedvező ered­mény ! Megengedjük a kicsinynek látszó hibákat a megszokás szik­ébe takarni, melytől aztán oly nehéz megválni, még ha belátjuk is annak ártalmát. Hányszor kell virágokat is kitépni gyomlálás közben, hogy a többieket a burjántól megóvjuk ? A hadi készülődések jelen rohamos korszakában minden perez drága. Nekünk, kik aligha elsők nem leszünk a ziva­taros idők beálltával a harcz mezején, kettős erővel kell megragadni az idő szaladó kerekét. Meg kell tehát kezdenünk a hadi készülődések szellemi fegyverkezését, még­pedig úgy, hogy abban minden egyes tettleg is befoljon. A honvédség zászlóaljai és lovasszázadainak elszórt el­helyezése s tettleges állományú tiszteinek kevés száma, nem engedhetik meg oly mérvben tartani a téli tiszti összejö­veteleket, mint az a közös seregben, különösen a gyalog­ezredeknél szokásban van. De azért csak akarat és a mód megváltoztatása kell hozzá, és menni fog. Nincs zászlóalj-állomás, hol 3—4 tiszt ne volna, na­gyobb helyeken 5—6 szabadságolt állományú is. Ha a zász­lóalj-parancsnok vagy dandárszékhelyen a dandárparancs­nok felszólítja összes tiszteit, hogy egy bizonyos időben, ha mindjárt havon kint egyszer is, összejövetelt tartsanak, és ezen összejövetelen mindenki, vagy csak az a hi­b­t a­z, ha mást nem is, csak az intézménynél tapasztalt észleletét adja elő, feltüntetve azon hibákat, me­lyek talán az eddigi eljárás vagy épen a szabályok nem helyes alkalmazása folytán fölmerültek, oktatás vagy gya­korlat tekintetében stb.: igen sok hasznos eredményt vár­hat intézményünk

Next