A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-10-18 / 42. szám
Hatodik évfolyam. 42. szám. Pest, octóber 18. 1872. ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. Előfizetési ár : Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. Ij FELELŐS SZERKESZTŐ: HALÁSZ KÁROLY. ------10-----A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Buda, .АЛЬгecht-út, Lónyay-ház, H. emelet, intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. Büntető-eljárásunk és hadi-törvényszékeink. Nem lehet tovább palástolni azon aggodalmat, melyet a közös hadseregből a honvédséghez is átültetett katonai büntető eljárás intézményünk minden józanul gondolkozó tagjában kelt. A napi események újabb és újabb anyagot szolgáltatnak gyászos érzelmekre, s az elkeseredés mind általánosabb lesz annak láttára, minő sajnos körülmények közé sodorhatja a sors kedvezőtlen veszélye nemcsak a tévedőt vagy bűnöst, hanem néha még az ártatlant is, kit talán ármány döntött a bukás vészes örvényébe. Hogy tévedni emberi dolog, az ép oly bizonyos, mint hogy mindnyájan halandók vagyunk. S ki az közülünk, aki biztosítva van arról, hogy ádáz végzete nem keveri oly bonyodalmakba, melynek szálait az igazságszolgáltatás leend hivatva széjjelbontani? Ennélfogva édes-örömest hozzá kell járulnunk minden erőnkből ahhoz, hogy a katonai igazságszolgáltatás terén a jelenlegi gazdálkodásnak eleje vétetvén, oly eljárás honosíttassák meg, mely egyrészt a kor kívánalmainak, másrészt pedig a katonai becsülethez kötött fogalmaknak megfelelőbb, mint az, melynek félszegségeit oly sok idő óta s oly sokan singleui valának kénytelenek. Emlékezzünk csak vissza mindazon esetekre, melyeket részint a tapasztalásból, részint mások szavahihető elbeszélése után ismerünk, s ha ennek folytán fellázad bennünk a jobb érzés, kérjünk és követeljünk más katonai büntető eljárást, mint a jelenlegi, olyant, mely megnyugtatására szolgálhat a vádlónak, a vádlottnak és a bírónak egyaránt. Nincs-e jogunk elöljáróink igazságszeretetére hivatkozva kívánnunk, hogy a múltból ránk maradt veszélyes hagyományok helyébe oly hadi törvényszéket állítsanak, melyben az önkény, rokon vagy ellenszenv véletlen esélyeitől független lehessen a hozandó ítélet? Hiszen az előveendő javítások nemcsak saját érdekünkben, hanem az intézmény fejlődése és virágzása tekintetéből lesznek eszközlendők! Ez nagy mértékben fogja öregbíteni a törvény iránti tiszteletet ezrek meg ezrek keblében, a megnyugvás édes érzetével töltend el mindnyájunkat, kik eddig napi teendőink között nem egyszer voltunk találkozni kénytelenek egy rémalak megfélemlítő jelenségével, melyet ha a fátum ér, megkeserülve emlegetni fogunk még a késő vénség napjai közt is. A bírósági eljárás czélja: a való igazság megvizsgálása és felderítése, ez pedig leginkább úgy érhető el, ha nemcsak vádlója, hanem védője is van a bűnösnek s pedig nem egy személyben, mint jelenleg, hanem az emberi természetnek megfelelően, két külön egyén személyében. S mit szóljunk a hosszú kereseti fogságról, mely néha még az ítéletben kimért büntetésnél is súlyosabb? Mint tüntessük fel a lehető legszembeszökőbben a nyilvánosság hiányának kártékonyságát, mely az igazság kiderítésének oly gyakran útját állja? Hogyan egyeztethessük össze a jog fogalmával azon körülményt, hogy egy magasabb parancsnok, ki magát esküvel le nem kötelezte, az eskü alatt hozott ítéletét egy szavával megdöntheti. És a többi, és a többi ! Mindez beillett azon keretbe, midőn még a botbüntetés legszebb világában volt; azonban ezen évtizedek előtt alkotott törvények életbeléptetése óta az emberiség fogalmai nagyon tisztultak és a jogról és törvényről országok és népek azóta más nézetben élnek. Innét van, hogy úgy a Reichsrathban, mint a magyar országgyűlésen tárgyalás alá került már az általános büntető törvény s a katonai lapok is hévvel sürgették, s reményeive várták, hogy a katonai büntető törvények időszerű reformja mi szintén kilátásba helyeztetett, szintén életbe fog lépni. Azonban azóta a nyár elmúlt s az izgatottság nem szűnt meg. Megjött az ősz és nem hozta meg a várakozás gyümölcsét. A tél békába verte a földet, mintegy jelképezvén, mint van az emberi ész a törvény sánczai által békába verve s a bizalmatlanság jégkérgét még keményebbre fagyasztá. Megjött a tavasz — de az aetheri gyengédség nem szolgált hírnökéül a viszonyok jobbra fordultának. Minden a réginél maradt! Midőn látjuk mint halad előre a népnevelés, midőn látjuk minő mérvben fog ez néhány év leforgása alatt valószínűleg növekedni, akkor örömmel s naponkint öregbülő, mondhatni kevély bizalommal kell hogy viseltessünk a nép többségének józan esze s értelmes állhatatos rend- és jogszerető véleményei és vágyai iránt; ebből kifolyólag nem szabad elmulasztanunk, hogy miután az általános védkötelezettség behozatala által ezen nép nyújtja kivétel nélkül a védképesség tényezőit, számára a megváltozott védrendszer természetének megfelelő igazságszolgáltatás legyen biztosítva azon körülmények között is, midőn békés polgári foglalkozását a fegyverforgatással cseréli fel. A védviszonyok változása sok intézkedés megváltoztatására okul szolgál, s sok dolgot más alapokra fektetni kényszerít; a honvédség életbeléptetése a hadszervezetben egy oly tényezőnek szaporodását jelöli, melynek különleges természete kedvéért szintén szükségessé vált az általános határozványokon lényeges módosításokat eszközölni. S ez egyebek között a katonai igazságszolgáltatás, büntető eljárás és a haditörvényszékekre nézve is ma már nemcsak kívánatos, hanem elodázhatlan. A sóvárgás ez után oly erős s oly benső, hogy az ország egyik szélétől a másikig a véderő minden egyes értelmes, gondolkozó, józan és becsületes tagja hőn óhajtja, miszerint az állami haderő erkölcsi gépezetében az igazság és méltányosság e tekintetben is minél előbb diadalát ülje. Én részemről hiszem és remélem — én bízom benne, sőt nyugton elvárom, hogy befolyásos helyről e tekintetben