A Honvéd, 1873 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1873-01-03 / 1. szám

Hetedik évfolyam. Előfizetési ár: Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a „Honvéd* kiadóhivatalában Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. 1. szám. Pest, január 3. 1873. -----------------Г“ -1-------------------------T—-1 r^-*~i^ifrir­Tr T A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Buda, ^lbrecht-itt, Lónyay-ház, II. emelet, intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: HALÁSZ KÁROLY. Előfizetési felhívás H­O N V É D“ első magyar katonai hetilapra. Az új év kezdetével a „Honvéd“ czímű első és egyedüli magyar katonai hetilap 7. év­folyamát indítjuk meg. Azon élénk érdeklődés, melylyel eddig lapunk iránt nem­csak a katonai, hanem egyáltalán a műveit közönség viseltetett, reménylem­ engedi, hogy jövőre is számítani lehet azon rész­vétteljes támogatásra, melylyel eddig vállalatunk részesült. Iparkodni fogunk jövőre is, hogy lapunk a katonai ismere­tek magyar nyelven való terjesztésének kiváló harczosai közé leg­yen sorozható s a honvédségi életnek központjává válván, a szabad vélemény nyilvánulására alkalmat szolgáltasson. Kiváló figyelemmel kísérendjük a napi sajtó termékeit é­s mindazt, ami katonai vagy honvédségi kérdésekre vonatkozik vagy azokkal vonatkozásban áll, lapunkban felsorolandjuk, hasonlókép híven visszatükrözni törekedünk a katonai irodalom terén előforduló minden kiváló mozzanatot s lelkiismeretesen elmondjuk a honvéd-tisztikar véleményét mindazon ügyekben, melyek intézményünknél eshetőleg előfordulni fognak. Felhívjuk a m. k. honvéd-tisztikart, hogy bennünket szi­ves pártolása által támogatni és megrendelései által vállalatunk fenállását biztosítani szíveskedjék. Előfizetési ár: negyedévre 1 frt. 50 kr; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. 8ИВГ" A megrendeléseket minél előbb kérjük megtenni, hogy a lap szétküldetésében fenakadás ne történjék, a kiadóhivatalban, (megyeháztér 9. sz.) Pest, 1872. deczember 30-án. „Qui aime , chatte.“ „Az év végével, úgy egyesek, mint testületek, számot szok­tak vetni magokkal: vájjon vagyonuk mennyivel szaporodott, vagy fogyott a lefolyt év alatt, vájjon közelebb állnak-e kitű­zött czélokhoz, mint az előbbi év utóján és végre várjon minő sikert eredményeztek e két tekintetben fontosabb cselekede­teik?“ Ezt m­ondta Széchenyi 1843-ban. Alkalmazzuk mondatát a jelenre. A honvédség vagyona, hadkészültsége. A honvédség főczélja: háborúra készülni. A honvédelmi miniszter fő feladata: békeidején leendő győzelmet szervezni. A honvédség cselekedetei két fajbeliek: azok, melyek a csapatok által hajtatnak végre s azok, melyek kizárólagosan a honvédelmi miniszter hatáskörébe esnek; ez utóbbiak, meny­­nyiség és minőség szerint, kizárólagosan a honvédelmi minisz­ter rovására jegyeztetvén fel: siker esetén ő aratja majdan a borostyánt, vereség esetén őt sújtja majdan a nemzet átka s Clio megrovása. Szerencsétlen háború után vagy a fővezér, vagy a had­ügyminiszter a nemzetnek bűnbakul szolgál, melyre a sereget ért összes gyalázat összehalmoztatik, mert a magasabb bel­politikának egyik fő érve: „a nép, azaz a sereg önbizalmát minden áron fentartani“. Vessünk mi is számot magunkkal. Vagyonunk , hadkészültségünk vájjon minő állapotban van jelenleg? E kérdésre a felelet vajmi szomorú. A hadkészültség föté­­nyezői nálunk igen-igen kifejletlenek. E tekintetben új miniszterünk majdnem tabula rasát talált. Mozgósítás esetén, s ha csak egy hadtestet is kellene moz­gósítani és csak két összeköttetési (táp) vonalat kellene szer­vezni , a legnagyobb zavar uralkodnék mindenfelé, mert a tisz­tek közt senki sem tudja, mily szolgálatra lesz alkalmazva, melyik zászlóaljjal vagy századdal vonul majd ki; a hadosz­tályoknak rögtönzött parancsnokságai nem fogják tudni, hon­nan kapják majd a hadműködésre okvetlenül megkívántató seregintézményeket, s honnan szerezzenek élelmezési kárt. Feltéve, hogy a franczia császárság megbukását okozó „débrouillez-vous“-féle feladat nálunk még a végdöntés előtt szerencsésen megoldatnék is: következik majd a második nagy nehézség, melynek legyőzésével eddig csak dilletánsokat látunk megbízva, következik t. i. a sereg ellátása. Szende minisz­ter úr bizonyára nem egy élet nyugtalanul töltene, míg a sere­gek haszonvehetőségének e főtényezőjét arra alkalmas embe­rekből szervezte. Hogy mily előkészültség kívántatik jelenleg — a rapid hadműködések korszakában — a seregellátási szolgá­lat vezetésével megbízott egyénektől, azt miniszter urunk leg­jobban megítélheti, ha akár a bécsi, akár a berlini intendáns­­tanfolyam tanrendjét átpillantja. Feltéve, hogy a mozgósított hadtest, roppant élelmezési költségek daczára is, éhezve, kimerülve a hadszínhelyre érne: mezítlábas, rongyokba burkolt katonákkal állnánk a harczté­­ren, mert a honvédség jelenlegi öltözési czikkei, minőségre nézve, oly minden kritikán aluliak, hogy a 4—5 heti menete­ket s táborozásokat ki nem állják: a lábbeliek bőre kérges, sebzi a lábat s mégis törékeny; uj nadrágok két hét alatt rongyos

Next