A Honvéd, 1873 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1873-01-03 / 1. szám
Hetedik évfolyam. Előfizetési ár: Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. Előfizethetni a „Honvéd* kiadóhivatalában Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. 1. szám. Pest, január 3. 1873. -----------------Г“ -1-------------------------T—-1 r^-*~i^ifrirTr T A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Buda, ^lbrecht-itt, Lónyay-ház, II. emelet, intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr. ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: HALÁSZ KÁROLY. Előfizetési felhívás HO N V É D“ első magyar katonai hetilapra. Az új év kezdetével a „Honvéd“ czímű első és egyedüli magyar katonai hetilap 7. évfolyamát indítjuk meg. Azon élénk érdeklődés, melylyel eddig lapunk iránt nemcsak a katonai, hanem egyáltalán a műveit közönség viseltetett, reménylem engedi, hogy jövőre is számítani lehet azon részvétteljes támogatásra, melylyel eddig vállalatunk részesült. Iparkodni fogunk jövőre is, hogy lapunk a katonai ismeretek magyar nyelven való terjesztésének kiváló harczosai közé legyen sorozható s a honvédségi életnek központjává válván, a szabad vélemény nyilvánulására alkalmat szolgáltasson. Kiváló figyelemmel kísérendjük a napi sajtó termékeit és mindazt, ami katonai vagy honvédségi kérdésekre vonatkozik vagy azokkal vonatkozásban áll, lapunkban felsorolandjuk, hasonlókép híven visszatükrözni törekedünk a katonai irodalom terén előforduló minden kiváló mozzanatot s lelkiismeretesen elmondjuk a honvéd-tisztikar véleményét mindazon ügyekben, melyek intézményünknél eshetőleg előfordulni fognak. Felhívjuk a m. k. honvéd-tisztikart, hogy bennünket szives pártolása által támogatni és megrendelései által vállalatunk fenállását biztosítani szíveskedjék. Előfizetési ár: negyedévre 1 frt. 50 kr; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. 8ИВГ" A megrendeléseket minél előbb kérjük megtenni, hogy a lap szétküldetésében fenakadás ne történjék, a kiadóhivatalban, (megyeháztér 9. sz.) Pest, 1872. deczember 30-án. „Qui aime , chatte.“ „Az év végével, úgy egyesek, mint testületek, számot szoktak vetni magokkal: vájjon vagyonuk mennyivel szaporodott, vagy fogyott a lefolyt év alatt, vájjon közelebb állnak-e kitűzött czélokhoz, mint az előbbi év utóján és végre várjon minő sikert eredményeztek e két tekintetben fontosabb cselekedeteik?“ Ezt mondta Széchenyi 1843-ban. Alkalmazzuk mondatát a jelenre. A honvédség vagyona, hadkészültsége. A honvédség főczélja: háborúra készülni. A honvédelmi miniszter fő feladata: békeidején leendő győzelmet szervezni. A honvédség cselekedetei két fajbeliek: azok, melyek a csapatok által hajtatnak végre s azok, melyek kizárólagosan a honvédelmi miniszter hatáskörébe esnek; ez utóbbiak, menynyiség és minőség szerint, kizárólagosan a honvédelmi miniszter rovására jegyeztetvén fel: siker esetén ő aratja majdan a borostyánt, vereség esetén őt sújtja majdan a nemzet átka s Clio megrovása. Szerencsétlen háború után vagy a fővezér, vagy a hadügyminiszter a nemzetnek bűnbakul szolgál, melyre a sereget ért összes gyalázat összehalmoztatik, mert a magasabb belpolitikának egyik fő érve: „a nép, azaz a sereg önbizalmát minden áron fentartani“. Vessünk mi is számot magunkkal. Vagyonunk , hadkészültségünk vájjon minő állapotban van jelenleg? E kérdésre a felelet vajmi szomorú. A hadkészültség fötényezői nálunk igen-igen kifejletlenek. E tekintetben új miniszterünk majdnem tabula rasát talált. Mozgósítás esetén, s ha csak egy hadtestet is kellene mozgósítani és csak két összeköttetési (táp) vonalat kellene szervezni , a legnagyobb zavar uralkodnék mindenfelé, mert a tisztek közt senki sem tudja, mily szolgálatra lesz alkalmazva, melyik zászlóaljjal vagy századdal vonul majd ki; a hadosztályoknak rögtönzött parancsnokságai nem fogják tudni, honnan kapják majd a hadműködésre okvetlenül megkívántató seregintézményeket, s honnan szerezzenek élelmezési kárt. Feltéve, hogy a franczia császárság megbukását okozó „débrouillez-vous“-féle feladat nálunk még a végdöntés előtt szerencsésen megoldatnék is: következik majd a második nagy nehézség, melynek legyőzésével eddig csak dilletánsokat látunk megbízva, következik t. i. a sereg ellátása. Szende miniszter úr bizonyára nem egy élet nyugtalanul töltene, míg a seregek haszonvehetőségének e főtényezőjét arra alkalmas emberekből szervezte. Hogy mily előkészültség kívántatik jelenleg — a rapid hadműködések korszakában — a seregellátási szolgálat vezetésével megbízott egyénektől, azt miniszter urunk legjobban megítélheti, ha akár a bécsi, akár a berlini intendánstanfolyam tanrendjét átpillantja. Feltéve, hogy a mozgósított hadtest, roppant élelmezési költségek daczára is, éhezve, kimerülve a hadszínhelyre érne: mezítlábas, rongyokba burkolt katonákkal állnánk a harcztéren, mert a honvédség jelenlegi öltözési czikkei, minőségre nézve, oly minden kritikán aluliak, hogy a 4—5 heti meneteket s táborozásokat ki nem állják: a lábbeliek bőre kérges, sebzi a lábat s mégis törékeny; uj nadrágok két hét alatt rongyos