A Honvéd, 1873 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1873-02-14 / 7. szám
Hetedik évfolyam 1. szaut. Pest, február 14. 18 | ELSŐ MAGYAR KATONAI HETILAP. Г9 Előfizetési ár Egy évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt.50. | Előfizethetni a „Honvéd“ kiadóhivatalában | Pesten (megyeháztér 9-ik sz.) hova a felszólamlások is intézendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Buda,АЛЬгeoht-út, Lónyay-ház, II. emelet, intézendők. HIRDETÉSNEK ára Petit soronkint 10 kr.& HALÁSZ KÁROLY. —=ss=— ТГ .A honvéd-tüzérség felállításáról. Egy hadsereg, mint összfogalma mindannak, ami a modern alapelvek szerint a háborúnak önállóan való keresztülviteléhez tartozik, az ütközetet közvetlenül döntő fegyvernemekből, gyalogságból, lovasságból és harctéri tüzérségből pedig pontosan meghatározott arányban kell, hogy összeállítva legyen. Eszerint a honvédcsapatoknál, mint a cs. k. közös sereg kiegészítő részénél, első pillanatban kitűnik a legelhatározóbb tényezők egyikének hiánya a jelenlegi organisatióban, azaz : a harctéri tüzérségé. Azon gondolat, ezen tényezőt az egésznek tökéletessé tételére, ami korunkat jellemző gyorsasággal megalkotni igen közel fekszik, és azért ezt itt mint a legtisztább hazafiság azon bizonyára megbocsájtható óhaját kívánjuk megbeszélni, melyet a honvédcsapatok, mint a haza biztonságának, politikai integritásának megvédő, végre mint a szent István koronája és fölkent hordozójának, ő felsége a királynak, hűséges őrei képviselnek. Ezen óhaj bizonyára Csak hazánk minden érdekeinek tekintetbevételével legyen vezéreszméje jelen munkálatnak. Ennélfogva magától értetik, hogy minden rá vonatkozó viszony okát tekintetbe kell vétetni. Ezek különfélék és én megelégszem jelenleg a technikai, harczászati, pénzügyieket, és végre a politikaiakat kiemelni. Mielőtt azonban azoknak részleteire áttérnék, szükségesnek tartom a harctéri tüzérség tényéről néhány szót mondani. Ha harczképes seregek összeállítását tekintjük a harczászat mai álláspontjainak tekintetbevételével, azt találandjuk, hogy benne a harctéri tüzérség, mint a döntés képviselője, egy test csontvázához hasonlítható, mely annyival inkább fontosságot nyer, minél inkább lényegesebb, miután a hadsereg szervezése általános védkötelezettségre rövid tettleges szolgálattal, ennek a nagy tömegben jóllehet több értelmiséget, de katonailag nem oly képzett egyéneket állít neki rendelkezésre, mint például csak egy évtizeddel ezelőtt. Ehhez járul még a gyalogságnak hátultöltő fegyverekkel való általános felfegyverzése, ennek megváltozott harczászata, mely a döntés főtényezőjét a tűzharczba helyezi, és eszerint a gyalogság alakulását a harczban vagy és pedig ritkábban, mint vékony tűzvonalakat engedi feltűnni, gyakran pedig sűrű csatárlánczokban. Az úgynevezett rohamtaktika compact tömegének, melyek az áttekinthető vezetést igen előnyösen befolyásolák, az újabb tűzvonalak hézagos voltánál engednie kellett; az ösztönszerű együttmaradás helyébe az önállóan cselekvés követelménye lépett, a szoros gépies engedelmesség érzetét végre a mellőzhetlenül szükséges tűzfegyelem foglalta el, és az egyedüli zsinórmérték ügy az egyes, valamint a csapat tevékenységére nézve, az elérendő czél általános megjelölése maradt. Ámbár annak elérésére irányul a köztörekvés, azonban mégis inkább az egyénre bízva, ezért a harcz, mint egész legtöbb esetben, részletharczokra oszlik, melynek viselői a vonal, a raj, és utolsó fokban a csatár. És mégis harczászati szempontból a harcz ezen elemi viselőinek az egység és czélszerűsége bélyegét kell megadni, és ehhez voltaképen a dolog természete szerint csak egy, a gyalogsággal rokon, azonban fokozott erejű tűzhatás kell, melynek képviselőjeként a harczászat egyesegyedül a harctéri tüzérséget ismeri el. A tüzérségnek, a sereg leghatalmasabb tűzi fegyvernemének, azon rendeltetése van tehát, hogy a harczban azon keretet képezze, melynek belsejében a gyalogság tömege harczol. Amint ez a támadást bevezeti, keresztül viszi, sok esetben eldönti, szintúgy a visszavonulásra is meg kell határoznia azon határt, meddig a győzőnek az üldözésre vállalkoznia szabad. Egy fegyvernem azonban, mely a hadseregre nézve nemcsak az összefoglaló eszköz, hanem erkölcsi és egyúttal anyagi támaszt kell hogy minden körülmények között nyújtson, csak akkor felelhet meg ezen sokoldalú és mindig döntő feladatának, ha minden elemeiben a tökéletesség azon mértékét eléri, mely által képesítve van a hadvezért azon helyzetbe juttatni, hogy hatását úgy minden egyes, valamint összes dispositiókban ugyanazon biztossággal alapul veheti, mint ez a mathematikában az adott nagyságokkal történik. A honvédtüzérség szervezése alatt csak egy olyannak szabad értve lenni, mely a fent futólagosan vázolt feltételeknek megfelel, minden surrogatum, melynél vagy egyik vagy másik, legyen az az értelmi, anyagi vagy erkölcsi tulajdonság, melynek összessége teszi csak ki a csatatéren a csapatok stabilitását, hiányzik — csak fictió, minél a csalatkoztatásra van számítva. A béke szokásos gyakorlataival már magában alkalmat nyújtana a szakembernek a legfanyarabb kritikára, megsemmisítően kellene azonban az ítéletnek egy háború alatt vagy után arra esni, ki a közvéleményt ahelyett, hogy felvilágosította volna, a tévedésekben megerősíteni iparkodott. Egy oly harctéri tüzérség consequentiáinak, mely legbelsőbb lényege szerint a tökéletes megbízhatóság nem minden kellékeinek felel meg, épen borzasztóknak kellene lenni, mert a rábízott missiónak betöltése helyett, a döntő esetben csütörtököt mondana. A positív eredmény helyébe az ellenkező lép, a hadseregek használható tábori tüzérség nélkül ép oly harczképtelenek, mint hasznavehetlenek, azaz óraművek, melyek az időt nem mutatják, mivel belőlük a mozgató erő eltávolíttatott. A tüzérség azonban mégis nem egyedül harczelem a szó közönséges értelmében, benne rejlenek az eszközök az egyenetlenségeket kiegyenlíteni, ami a hadsereg fegyvernemenkénti összeállítását, azoknak kiképzését illeti, vagy a kevésbé jó felfegyverzést, mert egyesítésben a gyalogságnál még túlnyomó tűzhatással, a lovasság menetgyorsaságával, és ennek folytán ép úgy representálja a legnagyobb mérvű védelmi képességet, valamint a legerősebb offensiva elemeit. A tábori tüzérség, természetének procisiírozása mellett, mint kész tag a hadsereg szervezésében beszéltetett meg, azonban a mi feladatunk annak alkotását (képzését) megvilágítani, ennélfogva elemeire kell bontanunk, s úgy részleteznünk. Azért azon viszonyok legyenek fölkeresve, melyek szervezését befolyásolják, melynek kölcsönhatása az összeredményt előidézi. A harcztéri tüzérség tehát, mint már a fentebbiekben megérintetett, egy technikai, harczászati és pénzügyi tényezőkből álló productum. A különleges állás, melyre a honvédség a törvényhozás által utalva van, hogy t. i. a cs. kir. közös hadseregnek egyik kiegészítő részét képezze, nagy hordtávú politikai tekinteteket szül, melyek azonban nem tartoznak a katona szakmájába, és itt csak futólagosan érintetnek meg. Nagyon messze vezetne a tüzérség fejlődését technikai tekintetben egész bölcsőjéig visszahatólag szemmel kisérni; az előttünk fekvő feladat szerint tán elégséges leend azon pontokat felemlíteni, melyek, mint az újabb kor taktikai követelményei, a technikussal szemben fellépnek. Ezek: 1. Oly hatásképesség, mely a harctéri háborúban előforduló tárgyak leküzdésére elégséges; 2. mozgékonyság és hadmozgási képesség, s pedig lehetőleg magas fokban; 3. könnyű és egyszerű kezelési szolgálat és az összes tüzérségi anyagnak könnyű és biztos módon harczképes állapotban fentartásának lehetősége. Azon vita, hogy sima vagy vontcsövű ágyúk felelnek-e meg ennek? rég eldöntetett már úgy elméleti, valamint gyakorlati tekintetben, azon-