A Jog, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

366 A JOG. ahhoz egy 22 oldalnyi »előterjesztést« fűz, melyből 9 oldal a fegyintézetekre esik. Indokolást itt hiába keresünk, mert indokoláshoz gondolkozás szükséges, erről pedig Pauler úr környezetében rég lemondtak. A rendes kiadásoknál elő­­irányoztatott 575,234 frt, a nyugdíjak s végkielégítéseknél 32,007 frt többlet s a beruházásoknál is 20,000 frt többlet, tehát összesen 627,241 frt. Ebből a 8,040 frtra előirányzott (s valószínűleg Pauler úr kedvenc forrásából az intercalaréból származó) bevételi többletet levonva, maradt 619,201 frt. A központi igazgatásnál egy új 2-ed­oszt. titkár ré­szére 1,862 frt van előirányozva. Az igazságügyminiszterium ügyforgalmával ugyanis nem áll kellő arányban a személyzeti létszám. Egy egyénre átlag 1,92 / 23/32 beadvány esik. A mellett az ügyforgalom évről-évre növekszik; 1874-ben az 38,389 , 1883-ban 52,192, 1884-ben 58,010 beadványra rú­gott, holott 1885-ben már az első félévben 3,840-el több beadvány érkezett, mint a múlt év hason szakában. És az igazságügyér ezen nagymérvű szaporodást — egy titkár kineve­zésével akarja orvosolni. Hogy ez sikeres legyen, abban méltán kételkedünk. A központi igazgatás költségei összesen — mint már említettük — 218,532 frtra vannak előirányozva, ebből esik személyi járandóságokra 162,532 frt (fizetések, lakpénzek s pótlékokra 158,232 frt, szolgák ruhailletményére 800 frt, jutalmak s segélyekre 3,500 frt.) A dologi kiadások 56,000 frtot tesznek ki és pedig: házbér................................. 21,794 frt, hivatali és irodai költségek 26,000 » fordítási » . 1,500 » úti költségek...................... 2,000 » távirdai sürgönyök . . . 106 » vegyészeti kiadások . . . 4,600 » A miniszter személyi járandósága 12,000 frt fizetés és 2,000 frt lakpénz , 14,000 frt, az államtitkáré 6,000 -1­1,000 lakpénz ,1 7,000 frt, két miniszteri tanácsosé egyenkint 5,000 frt fizetés és 600 frt lakpénzt, öt osztálytanácsos közül három 3,000 frt és két 2,500 frt fizetés és egyen­kint 500 frt lakpénz, az elsők közül egynek 1,000 frt pótlék is jár; a 10 titkár közül négy 1,800 frt, hat pedig 1,500 frt fizetést és egyenkint 400 frt lakpénzt húz; nyolc fogalmazó közül négy 1,000 frt, négy 900 frt fizetést és egyenkint 300 frt lakpénzt, nyolc segédfogalmazó 600 frt fize­tést és 200 frt 1. p. húz. Egy főszámtanácsos 2,100 frt fizetést és 400 frt 1. p., három számtanácsos közül kettő 1,500 frt, egy 1,300 frt fizetést és egyenkint 300 frt lakpénzt húz; egy kiadó 1,200 frt fizetést 300 frt 1. p. Van ezenfelül 40 számtiszt, kik közül nyolc 1,000, nyolc 900, nyolc 800, nyolc 700, nyolc 600 frt fizetést, a segédhivatali főigazgató 1,500 frt fizetést és 400 frt 1. p húz; három segédhivatali igazgató közt egy 1,400 frt, egy 1,300 frt, egy 1,200 frt fizetést és 300 frt 1. p. húznak; 14 irodatiszt közül három 900, három 800, négy 700, négy 600 frt fizetést és 200 frt t. p. húznak. Van ezen kívül 15 szolga, kik közt kettő 400, hét 350 és hat 300 frt fizetést, 60 frt lakpénzt és 50 frt ruha­illetményt nyernek, egy háziszolga pedig 250 frt fizetést húz. Legközelebbi cikkünk feladata lesz a felsőbíróságok, tör­vényszékek és járásbíróságok viszonyaival foglalkozni.­­ A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék meg­szüntetése. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék a szün­idők alatti és utáni nagymérvű szabadságolások után, tevékeny­ségét teljes mérvben megkezdte. A kereskedelmi és váltóperek nagy restanciája azon egyetlen gyakorlati eredmény, melyet a szünidők behozott és törvényesített rendszere eddigelé ezen mintaszerűnek elismert törvényszéknek szült. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ezen törvényszék hatásköréhez tartozó ügyek oly nagymérvű késleltetést el nem viselhetnek, mint a­mind a négy havi szabadságolásban (mert tényleg ez a törvény­kezési szünet) rejlik. Ha mintaszerűnek nevezzük is a törvény­széket, nincs tagadás benne, hogy ezen törvényszék sürgősen megkívánja a felfrissítést, vagyis — hogy világosabban szóljunk — a munkaképtelen vagy azzá vált bíráknak mi­előbbi nyugdíjaztatását. Csakis azon visszás és az el­nökség hatalmán kívül álló viszonyoknak tulajdonítandó, hogy a néhány kiváló erő — mely a felsőbíróságokhoz történő kineve­zése folytán amúgy is fogytán van — munkával túl van terhelve, az elnökök revisiója pedig legtöbb esetben az ítéletek keresztül húzásában és új ítélet, illetve új indokok fogalmazásában áll. Kapcsolatban ezen, nem épen épületeseknek mondható álla­potokkal, registrálnunk kell azon bírói körökben elterjedt hírt, hogy a kereskedelmi és váltó tö­rv­én­yszé­k megszüntette m­­­­é­k és a budapesti elsőfolyamodású törvényszékbe beolvasztatnék. Itt volt valamikor szerencsétlen gondolat, úgy ezen tervet jelezhetjük annak. Ha jól emlékezünk, úgy ezen terv tekintetében az apaság­gal még Berczelly urat kell terhelnünk; miniszteri tanácsossága idejében ez eszmét propagálni látszott. Az annyira nehéz és bonyolódott kereskedelmi perek és a gyors elintézést igénylő váltóperek előadását és elintézését a hírhedt lassúságú e. f. pol­gári törvényszékre bízni oly barock gondolat, hogy mi annak hitelt adni nem tudunk és nem akarunk. Vájjon mit szólana ehez a kereskedői világ? A kir. táblai hátralékok kérdéséhez. Irta : WLAD ALAJOS, budapesti kir. táblai bíró. Előadtam ezen lap 38-ik számában azt, hogy mennyi­ben s mily okokból értek egyet a »hátralékok a kirá­lyi táblán« cím alatt (36. szám) közlött cikk nagytudomá­­nyú írójával. Legyen szabad már most előadnom azt, hogy miben nem értek egyet vele s miért? A cikkíró ugyanis azt állítja, hogy szeptember és október hónapokban a 26,000 restantiákat — miután a szüneti tanácsban a terhes kánikulai két hónap alatt résztvett fiatalabb birák ezen két hónapban élvezendik szabadságidejüket — az öregebb kir. táblai birák, kik szerinte a dolog természetéhez képest kisebb munkaerejűek, jelentékenyen megfogyasztani nem fogják. A cikkíró azonban téves és helyt nem álló praemisiából vonja le ezen következtetést. Mert ha igaz is volna az, hogy a szüneti tanácsban csak a fiatalabb birák izzadtak a nyár heve alatt — mi egyébiránt nem egészen áll — e következtetés még ezen esetben sem helyes. A budapesti kir. itélő táblánál ugyanis van 142 rend­szeresített birói állomás. Minthogy azonban ezek közül négy állás hónapok óta betöltetlen, négy biró pedig megerőltetés folytán huzamos­ idő óta beteg s négy biró a legfőbb itélőszéknél mint kisegítő működik: a munkaképes bírák száma 130. Ezek közül a szüneti tanácsban résztvett 17—20 egyén. Azok száma tehát, kik szeptember elsején szolgálat­tételre berukkoltak, 110, a­kik, bár köztük van több öreg — mint a cikkíró írja, kevésbé munkabíró táblabiró — fokozott hévvel s legmegfeszítettebb szorgalommal igyekeznek nem­csak a restantiák számát leapasztani, de a rendes ügyforga­lommal is megbirkóznak. Van ezekben az emberekben elég nemes ambitió arra, hogy kötelességüknek megfeleljenek. S ha az öregebbek munkakedve ellankadt s kedélyük elfásult: ennek oka leg­inkább az 1881. év óta követett előléptetési sajátságos el­járásban keresendő s ezt a tisztelt cikkíró is érezni látszik, mert igen helyesen ajánlja, hogy a kir. táblai birák munka­

Next