A Jog, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

Negyedik évfolyam. 31. szám. Budapest, 1885. augusztus 2. Felelős szerkesztő: d­r. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség: V. sas-uteza 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utc­za 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A J­V­G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HÉTN­AP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Ú­M. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bér­­mentve küldve, egész évre . . 6 frt — kr. ® r­ • • 8 „ „ negyed „ . . I n 50 „ Az előfizetési pénzek bér­mentesen legczélszerübben postantalványnyal kül­dendők. I­artal­om. Az ügyvédi munkadijakról. Illa : Dr. Gruber Lajos budapesti ügyvéd. — A köteles részbe előrevett értékek beszámításának mennyi­ben legyen helye és a beszámítás (collatio) mely elvek szerint történ­jék ? Irta : Dr. Jancsó György, budapesti kir. itély-táblai fogalmazó. — A protegált községi és közjegyzők képzettsége. Irta : N­.k. — Országos ügyvédértekezlet. (Ügyvédi segély­alap). Irta : Dr. G­r­á­­­i­k Lajos buda­pesti ügyvéd. — Ausztria és külföld. (Kliensfogdosás a párisi ügyvéd­ség körében.) — Sérelmek. (Slorvát válóper-misériák. Irta: Dr. G­ra­bar­i­t­s Ernő globosec-i ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. Tárca : Hát csakugyan gazemberek népe vagyunk-e? (Perrendtartás! tanul­mány). Dr. S. Gy. budapesti ügyvéd. Mf.tltéklet : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Julius hó 1-vel új előfizetést nyitottunk. — Tisztelettel kér­jük azon t. előfizetőinket, a­kiknek előfizetésük múlt hó 1-én lejárt, szíveskednének az előfizetést — a­mennyiben ezt eddig még nem tették volna — minél előbb meghosszabbítani, nehogy a lap szét­küldése fennakadást szenvedjen. ,,A JOG“ kiad­óhivatala. Az ügyvédi munkadíjakról. — Irta: dr. GRUBER LAJOS, budapesti ügyvéd. — Az ügyvédi rendtartás napjai számláiva!.. Dacára annak ,­­ hogy e tekintetben a Deák­ Ferenc-utcai palotában (?) a tét­lenség törvényének hatalmas befolyása alatt látszanak az al­kotásra hivatott tényezők állani, mégis oly jelenségek mutat­koznak legújabban, melyekből következtethetni, hogy az ébredés órája közel van. Értjük az ügyvédi rendtartás tár­gyában legközelebb egybehívandó enquétet. Parliamentáris precedensek ugyan eléggé hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy azon miniszteri kijelentéseket — melyekben arról érte­sülünk, hogy valamely kérdés tanulmány tárgyát képezi — az ügynek bizonytalan időre való elhalasztásának azonos­ságaként értelmezzük, így vagyunk az enquéte intézményével is. Ha a minisztérium az érdekeltek panaszairól, óhajairól, követelményeiről és felfogásáról akar informáltatni, akkor csak az országban létező valamennyi ügyvédi kamarától a minisztériumhoz egy évtized óta évenként felterjesztett jelen­téseket kell az irattárból előkerestetni, egy referensnek ki­osztatni és azt kivonat-készítéssel megbízni. Ez az anyag nézetem szerint elegendő támpontot fog nyújtani. Ha azonban az enquéte működésének közvetlenebb hatása üdvösebbnek látszik ígérkezni, akkor a felszólalók ne csak meghallgatásra találjanak ott, hanem az általuk megpendítendő eszmék kell, hogy megvalósulást is nyerjenek. Az egyedüli hatékony ple­biscitum, az általános szavazat majd csak akkor fog létesül­hetni, ha a majdan készítendő javaslat valamennyi ügyvédi kamarának véleményezés végett fog megküldetni. Addigra is e helyütt, tekintettel azon körülményre, hogy­­ a fentebb említett enquéte előestéjén látszunk állani, az ér­tekezlet tagjainak figyelmét óhajtjuk az ügyvédi munkadíjak kérdése szabályozásának szükségességére felhívni. A szabály­­ az, hogy értelmi foglalkozásoknál nem használhatunk ugyan egy általános, mindenesetre provideáló tarifát, mely szilárd, változhatatlan cynosuraként alkalmazandó és melynek egyes tétele alá előforduló esetben a teljesített munka mechanikus módon csak egész egyszerűen subsumálandó lenne. Teendőink túlnyomó, vagy legalább is nagy része oly munkálatokból áll, melyek nagyobb szellemi tevékenység kifejtését igénylik ; mind­ezt egy tarifa­tétel szűk medrébe szorítani akarni, te­kintet nélkül minden egyes munkánál annak mindig a konkrét körülményektől függő individualitására, a képzelhető legmél­tánytalanabb eljárás lenne. Nem is ezen teendők lebegnek szemeink előtt, midőn az ügyvédi munkadíjakat tárgyazó tarifa statuálását proponáljuk, hanem kizárólag azok, melyek például a budapesti váltótörvényszéki díjszabásban is felsorol­tainak ; tehát tisztán oly dolgok, melyek a blanquetális munka kifejezésével jellemezhetők leginkább és melyek — ha meg nem ütköznek a kifejezésen — tulajdonképen foglalkozásunk­nak iparszerű részét képezik. Vannak itt-ott vidéki bíróságok is, melyeknél a díjszabás intézménye már meghonosodott; azonkívül azonban majdnem minden egyes biró pl. a buda­pesti járásbíróságoknál bir saját tarifájával, melyet alkalmaz­hat, ha akar, melytől azonban ad libitum akár pejus, akár melius eltérhet, mert nem tartozik senkinek számot adni azon vezérlő eszmékről és azon indokokról, melyek őt a fenforgó esetben arra bírták, hogy bizonyos ügyvédmunkának díjját így és nem másként határozta meg. A korlátlan hatalomnak nem kedveznek napjaink. Ha lehet, akkor ez mindenütt ad minimum reducálandó, mert minden hatalomnak inhaerens insusa a terjeszkedési vágy. A biró, bárminő ideális magasságú piedestálra helyezzük is et, mégis csak a »homo sapiens«-félékhez tartozik és ezen ter­mészeténél fogva mindazon befolyásoknak szintén ki van téve, melyeknek egy közönséges alandó szokott alávetve lenni. Nevezetesen a sympathia és antipathia szigorú törvényének kérlelhetetlen befolyása — talán önkénytelenül ugyan — nála szintén érvényesülhet. Megjegyzem, hogy én e sorok írásakor csak az ügy elméleti, igazságügyi, politikai oldalának érinté­sére gondolok, mert a fentebb említett értelemben nem tar­tom valószínűnek, hogy a gyakorlat konkrét eseteket fel­mutathatna Magyarországon. Ezen feltevésben akadályoz engem azon kitűnő véle­mény, melylyel a magyar bírói kar érdemdús hozzátartozói iránt feltétlenül viseltetem. A tarifaszerű megállapítások az ügyvédi kar méltóságával is sokkal inkább megegyeztethetők, mert függetlenebbé teszi az ügyvédek helyzetét a bíróéval szemben, kinek kegyét annak minden áron hajhászni — ha talán még hátgerincsorvadást előidézhető, majdnem servilis­­mussal határos módon is — esetleg nem fogja. A tarifa a munkadíj felszámításánál szilárd alapot teremt és megszünteti azon minden önérzetes emberre nézve felette kellemetlen kényszerhelyzetet, melynélfogva kufárokhoz illő kalmárszelle­met kénytelen az ügyvéd alkalmazni és munkadíj fejében va­lamivel többet felszámítani, mert felszámításának egy részét úgyis lenyesi majd a bírói toll. Mennyit követelhet hát tulaj­donképen, azt persze nem tudja az ügyvéd, mert e tekintet­

Next