A Jog, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-02 / 31. szám
Negyedik évfolyam. 31. szám. Budapest, 1885. augusztus 2. Felelős szerkesztő: dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség: V. sas-uteza 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utcza 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JVG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HÉTNAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR ÚM. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve, egész évre . . 6 frt — kr. ® r • • 8 „ „ negyed „ . . I n 50 „ Az előfizetési pénzek bérmentesen legczélszerübben postantalványnyal küldendők. Iartalom. Az ügyvédi munkadijakról. Illa : Dr. Gruber Lajos budapesti ügyvéd. — A köteles részbe előrevett értékek beszámításának mennyiben legyen helye és a beszámítás (collatio) mely elvek szerint történjék ? Irta : Dr. Jancsó György, budapesti kir. itély-táblai fogalmazó. — A protegált községi és közjegyzők képzettsége. Irta : N.k. — Országos ügyvédértekezlet. (Ügyvédi segélyalap). Irta : Dr. Gráik Lajos budapesti ügyvéd. — Ausztria és külföld. (Kliensfogdosás a párisi ügyvédség körében.) — Sérelmek. (Slorvát válóper-misériák. Irta: Dr. Grabarits Ernő globosec-i ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. Tárca : Hát csakugyan gazemberek népe vagyunk-e? (Perrendtartás! tanulmány). Dr. S. Gy. budapesti ügyvéd. Mf.tltéklet : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Julius hó 1-vel új előfizetést nyitottunk. — Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, akiknek előfizetésük múlt hó 1-én lejárt, szíveskednének az előfizetést — amennyiben ezt eddig még nem tették volna — minél előbb meghosszabbítani, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. ,,A JOG“ kiadóhivatala. Az ügyvédi munkadíjakról. — Irta: dr. GRUBER LAJOS, budapesti ügyvéd. — Az ügyvédi rendtartás napjai számláiva!.. Dacára annak , hogy e tekintetben a Deák Ferenc-utcai palotában (?) a tétlenség törvényének hatalmas befolyása alatt látszanak az alkotásra hivatott tényezők állani, mégis oly jelenségek mutatkoznak legújabban, melyekből következtethetni, hogy az ébredés órája közel van. Értjük az ügyvédi rendtartás tárgyában legközelebb egybehívandó enquétet. Parliamentáris precedensek ugyan eléggé hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy azon miniszteri kijelentéseket — melyekben arról értesülünk, hogy valamely kérdés tanulmány tárgyát képezi — az ügynek bizonytalan időre való elhalasztásának azonosságaként értelmezzük, így vagyunk az enquéte intézményével is. Ha a minisztérium az érdekeltek panaszairól, óhajairól, követelményeiről és felfogásáról akar informáltatni, akkor csak az országban létező valamennyi ügyvédi kamarától a minisztériumhoz egy évtized óta évenként felterjesztett jelentéseket kell az irattárból előkerestetni, egy referensnek kiosztatni és azt kivonat-készítéssel megbízni. Ez az anyag nézetem szerint elegendő támpontot fog nyújtani. Ha azonban az enquéte működésének közvetlenebb hatása üdvösebbnek látszik ígérkezni, akkor a felszólalók ne csak meghallgatásra találjanak ott, hanem az általuk megpendítendő eszmék kell, hogy megvalósulást is nyerjenek. Az egyedüli hatékony plebiscitum, az általános szavazat majd csak akkor fog létesülhetni, ha a majdan készítendő javaslat valamennyi ügyvédi kamarának véleményezés végett fog megküldetni. Addigra is e helyütt, tekintettel azon körülményre, hogy a fentebb említett enquéte előestéjén látszunk állani, az értekezlet tagjainak figyelmét óhajtjuk az ügyvédi munkadíjak kérdése szabályozásának szükségességére felhívni. A szabály az, hogy értelmi foglalkozásoknál nem használhatunk ugyan egy általános, mindenesetre provideáló tarifát, mely szilárd, változhatatlan cynosuraként alkalmazandó és melynek egyes tétele alá előforduló esetben a teljesített munka mechanikus módon csak egész egyszerűen subsumálandó lenne. Teendőink túlnyomó, vagy legalább is nagy része oly munkálatokból áll, melyek nagyobb szellemi tevékenység kifejtését igénylik ; mindezt egy tarifatétel szűk medrébe szorítani akarni, tekintet nélkül minden egyes munkánál annak mindig a konkrét körülményektől függő individualitására, a képzelhető legméltánytalanabb eljárás lenne. Nem is ezen teendők lebegnek szemeink előtt, midőn az ügyvédi munkadíjakat tárgyazó tarifa statuálását proponáljuk, hanem kizárólag azok, melyek például a budapesti váltótörvényszéki díjszabásban is felsoroltainak ; tehát tisztán oly dolgok, melyek a blanquetális munka kifejezésével jellemezhetők leginkább és melyek — ha meg nem ütköznek a kifejezésen — tulajdonképen foglalkozásunknak iparszerű részét képezik. Vannak itt-ott vidéki bíróságok is, melyeknél a díjszabás intézménye már meghonosodott; azonkívül azonban majdnem minden egyes biró pl. a budapesti járásbíróságoknál bir saját tarifájával, melyet alkalmazhat, ha akar, melytől azonban ad libitum akár pejus, akár melius eltérhet, mert nem tartozik senkinek számot adni azon vezérlő eszmékről és azon indokokról, melyek őt a fenforgó esetben arra bírták, hogy bizonyos ügyvédmunkának díjját így és nem másként határozta meg. A korlátlan hatalomnak nem kedveznek napjaink. Ha lehet, akkor ez mindenütt ad minimum reducálandó, mert minden hatalomnak inhaerens insusa a terjeszkedési vágy. A biró, bárminő ideális magasságú piedestálra helyezzük is et, mégis csak a »homo sapiens«-félékhez tartozik és ezen természeténél fogva mindazon befolyásoknak szintén ki van téve, melyeknek egy közönséges alandó szokott alávetve lenni. Nevezetesen a sympathia és antipathia szigorú törvényének kérlelhetetlen befolyása — talán önkénytelenül ugyan — nála szintén érvényesülhet. Megjegyzem, hogy én e sorok írásakor csak az ügy elméleti, igazságügyi, politikai oldalának érintésére gondolok, mert a fentebb említett értelemben nem tartom valószínűnek, hogy a gyakorlat konkrét eseteket felmutathatna Magyarországon. Ezen feltevésben akadályoz engem azon kitűnő vélemény, melylyel a magyar bírói kar érdemdús hozzátartozói iránt feltétlenül viseltetem. A tarifaszerű megállapítások az ügyvédi kar méltóságával is sokkal inkább megegyeztethetők, mert függetlenebbé teszi az ügyvédek helyzetét a bíróéval szemben, kinek kegyét annak minden áron hajhászni — ha talán még hátgerincsorvadást előidézhető, majdnem servilismussal határos módon is — esetleg nem fogja. A tarifa a munkadíj felszámításánál szilárd alapot teremt és megszünteti azon minden önérzetes emberre nézve felette kellemetlen kényszerhelyzetet, melynélfogva kufárokhoz illő kalmárszellemet kénytelen az ügyvéd alkalmazni és munkadíj fejében valamivel többet felszámítani, mert felszámításának egy részét úgyis lenyesi majd a bírói toll. Mennyit követelhet hát tulajdonképen, azt persze nem tudja az ügyvéd, mert e tekintet