A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-21 / 8. szám
Ötödik évfolyam. 8. szám. Budapest, 1886. február 21. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR, helyben vagy vidékre bérmentve küldve. Szerkesztőség: V. sas-utcza 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utcza 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP A ШШ ÉRDEKŰÉI líruLEEETÉRE, I НАСТАВ ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÖGTÉSZI ÉS TŰZJEGYZŐI HÍR KŰZLÖITE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: egész évre . « frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. Tartalom. A kir. Curia büntetőjogi 51. számú döntvénye alkalmából. Irta : V. K. — Panner Tivadar lemondása. — Az egyházi javak a magyar jog rendszerében. Irta: Dr. Daempf Sándor, pécsi ügyvéd. — Végrehajthatlan peregyezség. Irta : Hostsuk János, rabói ügyvéd. — Sérelmek. (Könyörüljünk az árvákon. Irta : M il á s e v its Márton bajai kir. közjegyző.) — Irodalom. (Magyar bűnvádi eljárás a törvényszék előtt. Tervezet. Készítette: Csemegi Károly.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. Melléklet : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A „Jog Törvénytára örömünkre szolgál, hogy értesíthetjük. előfizetőinket, miszerint a „Jog Törvénytára“ című vállalat biztosítva van és meg fog indulni. Azok tehát, kik arra már előfizettek, az 1886. évi törvényeket és igazságügy- ministeri rendeleteket — jov erejéig — meg fogják luftunk útján kapni és pedig lehetőleg azonnal, minekutánna azok hivatalosan közzététettek. Sikerült e vállalatra az elismert hírű siáth-féle könyvkiadó céget megnyerni, melynek törvénykiadásai mind a kiállítás díszessége, a nyomtatás szépsége és fontossága, mind a jegyzetek és magyarázatok kitűnő volta folytán, elismerten fölülmúlnak minden más törvénykiadást. Miinek folytán tehát még ezentúl is elfogadunk előfizetéseket a „Jog Törvénytárát-ra. Alkalma nyílik előfizetőinknek ez után, a törvények és igazságügyi rendeleteket, díszes kiadásban megszerezni oly áron, mely a könyvkereskedői árnak alkalmasint tán felét sem fogná kitenni. A »JogTörvénytárának« előfizetési ára 2 frt. A „Jog“ kiadóhivatala. Január hó 1-jétől új előfizetést nyitottunk. — Azon. előfizetőinket, akiknek előfizetésük jan. hó 1-én lejárt, tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek az előfizetési pénzt minél előbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára : Egész évre.......................6 frt. Félévre...................................3 frt. Negyedévre . . . . . 1 frt 50 kr. „A JOG“ kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. A kir. Curia büntetőjogi, 51. számú döntvénye alkalmából. (V. K.) A kir. Curia büntető tanácsainak 1985. november hó 26-án tartott teljes ülése azt határozta döntvényképen, hogy idegen udvarba, (lakba) bemenő vádlott, két forintot értékben meg nem haladó élelmi cikk elvételével két törvénysértést követ el. Jelesül véghezviszi a K. B. T. K. 126 §-ában meghatározott lopást és ezen felül a B. T. K. 332. tj-ába ütköző magánlaksértést s e miatt, tekintettel arra, hogy a B. T. könyvek két külön rendelkezésének az egységes cél által összefoglalt megsértése forog fenn s mindamellett büntető törvényünk ezt a többes törvénysértést a büntetendő egy ségek közé nem helyezi, ellenben az említett mindkét törvénysértés idő és véghezvitel módozata tekintetében egymással elválaszthatlanul összefügg, — a biró minden ilyen esetben a B. T. K. 95. §-ában meghatározott eszmei bűnhalmazatot állapítson meg. Vagyis — lefordítva a tudós szójárást, mindenki által könnyebben megérthető magyarságra — a kir. Curia azt határozta, hogy arról a vádlottról, ki a végből ment be valakinek nyitott lakásába vagy azzal összefüggésben levő helyiségbe, hogy onnan esetleg három krajcár értékű zsemlyét, vagy ötven krajcár értékű csirkét lopjon, mondja ki a magyar bíró, hogy eme vádlott nem tulajdon elleni kihágásban, hanem magánlak megsértésének vétségében bűnös s ezért ítélje el azt — nem nyolc napig terjedhető elzárásra, hanem három hónapi tartamig kiszélesbithető fogházra és ráadásul még száz forintig emelkedhető pénzbüntetésre is. A »Jog« állandó közönsége ismeri már a kir. Curia eme határozatának igen érdekes észjárásról tanúskodó, bizonynyal sok elmeéllel, ügyes szébőséggel és nagy fáradsággal megalkotott indító okait. Tartózkodhatom ez okból ezeknek tüzetes ismétlésétől. De azt mégis ki kell emelnem, hogy eme határozata meghozatalánál a kir. Curia vita tárgyát nem képezhető igazságként fogadta el azt az állítást, hogy vádlott cselekedete a B. T. K. 332. §-ába ütköző, magánlak megsértése vétségének tényálladékát is kimeríti, habár csak abból a célból követte is el ezt a vétséget, hogy amaz élelmi cikkekhez, melyek az idegen lakban voltak, hozzáférhessen s ezeket eltulajdoníthassa. Erre az alaptételre van fektetve a kir. Curia egész érvelése; ebből vonatott le az a következtetés, hogy a mondott esetben két törvénysértés követtetett el és eme két törvénysértés, a köztük létező, elválaszthatlanul szoros összefüggésnél fogva eszmei bűnhalmazat tekintete alá vonandó, minthogy a törvényhozás elmulasztotta ezt az öszszefüggő két törvénysértést az összefoglalt bűncselekmények, vagyis — amint a kir. Curia kedveli mondani — a delictum complexumok közé sorozni. Határtalan tisztelettel hajlunk meg mi mindannyian a kir. Curia nagy tekintélye előtt ott, hol hivatva van törvény hiányát pótolni vagy a létező törvény hézagait kitölteni; a magam részéről készséggel adózom a leghódolóbb elismeréssel ama nagytudományú férfiú szellemének is, a ki rajta hagyta az emlitett döntvényen, annak egész szerkezetén, észjárásán és irányán, de főleg a közönségesen megszokottól nagyon elütő, még senkitől sem utánzott s talán pontos hűséggel nem is utánozható nyelvezetén és irályán körme nyomát; adózom elismeréssel eme férfiú széleskörű olvasottságának, fáradhatatlan szorgalmának és viszonyaink közt valóban ritka, legalább nem mindennapos odaadásának, melylyel az általa helyesnek tartott és nyíltan annak is vallott irány meghonosításának szenteli életét, majdnem kimerülésig minden erejét. Azonban hitem az, hogy eme határtalan tisztelet és hódoló elismerés értékéből mit sem von le a kétely s az ezt kifejező, csak tartózkodva hangoztatott kérdés : nem tévedett-e talán a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése