A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

Ötödik évfolyam. 8. szám. Budapest, 1886. február 21. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR, helyben vagy vidékre bér­mentve küldve. Szerkesztőség: V. sas-utcza 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utcza 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP A ШШ ÉRDEKŰÉI líru­LEEETÉRE, I НАСТАВ ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÖGTÉSZI ÉS TŰZJEGYZŐI HÍR KŰZLÖITE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: egész évre . « frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal kül­dendők. Tartalom. A kir. Curia büntetőjogi 51. számú döntvénye alkalmából. Irta : V. K. — Panner Tivadar lemondása. — Az egyházi javak a magyar jog rendszerében. Irta: Dr. Daempf Sándor, pécsi ügyvéd. — Végre­­hajthatlan peregyezség. Irta : Hostsuk János, rabói ügyvéd. — Sérel­mek. (Könyörüljünk az árvákon. Irta : M i­l á s e v i­t­s Márton bajai kir. közjegyző.) — Irodalom. (Magyar bűnvádi eljárás a törvényszék előtt. Tervezet. Készítette: Csemegi Károly.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. Melléklet : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Ki­vonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A „Jog Törvénytára örömünkre szolgál, hogy értesíthetjük­­. előfizetőinket, miszerint a „Jog Törvénytára“ című vállalat biztosítva van és meg fog indulni. Azok tehát, kik arra már előfizettek, az 1886. évi törvényeket és igazságügy- ministeri rendeleteket — jo­­v erejéig — meg fogják luftunk útján kapni és pedig lehetőleg azonnal, minekutánna azok hivatalosan közzététettek. Sikerült e vállalatra az elismert hírű siáth-féle könyv­­kiadó céget megnyerni, melynek törvénykiadásai mind a kiállí­­tás díszessége, a nyomtatás szépsége és fontossága, mind a jegyzetek és magyarázatok kitűnő volta folytán, elismerten fölülmúlnak minden más törvénykiadást. Miinek folytán tehát még ezentúl is elfogadunk előfizetéseket a „Jog Törvénytárát-ra. Alkalma nyílik előfizetőinknek ez után, a törvények és igazságügyi rendele­­teket, díszes kiadásban megszerezni oly áron, mely a könyv­­kereskedői árnak alkalmasint tán felét sem fogná kitenni. A »Jog­­Törvénytárának« előfizetési ára 2 frt. A „Jog“ kiadóhivatala. Január hó 1-jétől új előfizetést nyitottunk. — Azon­­. előfize­tőinket, a­kiknek előfizetésük jan. hó 1-én lejárt, tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek az előfizetési pénzt minél előbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára : Egész évre.......................6 frt. Félévre...................................3 frt. Negyedévre . . . . . 1 frt 50 kr. „A JOG“ kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. A kir. Curia büntetőjogi, 51. számú dönt­vénye alkalmából. (V. K.) A kir. Curia büntető tanácsainak 1985. november hó 26-án tartott teljes ülése azt határozta döntvényképen, hogy idegen udvarba, (lakba) bemenő vádlott, két forintot értékben meg nem haladó élelmi cikk elvételével két tör­vénysértést követ el. Jelesül véghezviszi a K. B. T. K. 126 §-ában meghatározott lopást és ezen felül a B. T. K. 332. tj-ába ütköző magánlaksértést s e miatt, tekintettel arra, hogy a B. T. könyvek két külön rendelkezésének az egységes cél által összefoglalt megsértése forog fenn s mindamellett bün­tető törvényünk ezt a többes törvénysértést a büntetendő egy­­ ségek közé nem helyezi, ellenben az említett mindkét törvény­­sértés idő és véghezvitel módozata tekintetében egymással elválaszthatlanul összefügg, — a biró minden ilyen esetben a B. T. K. 95. §-ában meghatározott eszmei bűnhalmazatot állapítson meg. Vagyis — lefordítva a tudós szójárást, mindenki által könnyebben megérthető magyarságra — a kir. Curia azt ha­tározta, hogy arról a vádlottról, ki a végből ment be vala­kinek nyitott lakásába vagy azzal összefüggésben levő helyi­ségbe, hogy onnan esetleg három krajcár értékű zsemlyét, vagy ötven krajcár értékű csirkét lopjon, mondja ki a magyar bíró, hogy eme vádlott nem tulajdon elleni kihágásban, hanem magánlak megsértésének vétségében bűnös s ezért ítélje el azt — nem nyolc napig terjedhető elzárásra, hanem három hónapi tartamig kiszélesbithető fogházra és ráadásul még száz forintig emelkedhető pénzbüntetésre is. A »Jog« állandó közönsége ismeri már a kir. Curia eme határozatának igen érdekes észjárásról tanúskodó, bizonynyal sok elmeéllel, ügyes szébőséggel és nagy fáradsággal meg­alkotott indító okait. Tartózkodhatom ez okból ezeknek tüze­tes ismétlésétől. De azt mégis ki kell emelnem, hogy eme határozata meghozatalánál a kir. Curia vita tárgyát nem képezhető igazságként fogadta el azt az állítást, hogy vád­lott cselekedete a B. T. K. 332. §-ába ütköző, magánlak megsértése vétségének tényálladékát is kimeríti, habár csak abból a célból követte is el ezt a vétséget, hogy amaz élelmi cikkekhez, melyek az idegen lakban voltak, hozzáférhessen s ezeket eltulajdoníthassa. Erre az alaptételre van fektetve a kir. Curia egész érvelése; ebből vonatott le az a következ­tetés, hogy a mondott esetben két törvénysértés követtetett el és eme két törvénysértés, a köztük létező, elválaszthatlanul szoros összefüggésnél fogva eszmei bűnhalmazat tekintete alá vonandó, minthogy a törvényhozás elmulasztotta ezt az ösz­­szefüggő két törvénysértést az összefoglalt bűncselekmények, vagyis — a­mint a kir. Curia kedveli mondani — a delictum complexumok közé sorozni. Határtalan tisztelettel hajlunk meg mi mindannyian a kir. Curia nagy tekintélye előtt ott, hol hivatva van tör­vény hiányát pótolni vagy a létező törvény hézagait kitölteni; a magam részéről készséggel adózom a leghódolóbb elismeréssel ama nagytudományú férfiú szellemének is, a ki rajta hagyta az emlitett döntvényen, annak egész szerkezetén, észjárásán és irányán, de főleg a közönségesen megszokottól nagyon elütő, még senkitől sem utánzott s talán pontos hű­séggel nem is utánozható nyelvezetén és irályán körme nyomát; adózom elismeréssel eme férfiú széleskörű olvasott­ságának, fáradhatatlan szorgalmának és viszonyaink közt valóban ritka, legalább nem mindennapos odaadásának, melylyel az általa helyesnek tartott és nyíltan annak is vallott irány meghonosításának szenteli életét, majdnem ki­merülésig minden erejét. Azonban hitem az, hogy eme határtalan tisztelet és hódoló elismerés értékéből mit sem von le a kétely s az ezt kifejező, csak tartózkodva hangoztatott kérdés : nem tévedett-e talán a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése

Next