A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

50 elégedetlenek, a sorsával elégedetlen munkásban pedig sem a munkakedv, sem a kötelességérzet nem fokozódik; minél­fogva oly módozatokról kell gondoskodni, hogy azoknak, kik arra érdemesek, jogos igényeik, habár részben is, kielégít­­tessenek. Van azonban a javaslatnak olyan része is, mely teljes megnyugtatásunkra szolgál. Az 5-ik §. ugyanis elvül az állítja fel, hogy a kineve­zéseknél szakképzettség, érdemesség és alkalmazhatóság fog dönteni. Ha ezen kijelentés ténynyé válik és az előléptetéseknél a szakképzettség és a valódi érdem lesz az irányadó, akkor a részrehajlatlan igazság érvényesülésének tudata az állami tisztviselőket önképzésre, munkára és tevékenységre egyiránt serkenteni fogja. És a munkásság­i kötelesség hű teljesítésének verseny terén kiérdemelt pályabér, sokkal inkább megnyug­tatja és boldogítandja az állam szellemi munkásait, mint az egyes rangosztályokban megállapított fizetés fokonkénti el­­nyerhetés vágya. Mert az igazságos törvénybe vetett erős hit és abból származó elégültség nyújtja a fizetés legjobb pót­lékát. Jogi államvizsgálataink reformja. Irta: Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékántanár az eperjesi jogakadémián. is. Az értekezlet tárgyalásainak alapjául szolgált s a vallás- és közoktatásügyi ministerium által kidolgozott »Vázlat«-nak első pontja azt foglalta magában, hogy: »A jogtudorság mi­nősítő hatása megszűnik s ezentúl pusztán tudományos foko­zatot képez«. Annak dacára, hogy az államvizsgálatok rendszerében szükséges reformoknak az alapját tulajdonképen ez az elv képezi, s hogy — a­mint az előbbiekben láttuk — ennek az elvnek kiindulási pontul való elfogadására nézve már ország­gyűlésünk képviselőházában is határozott nyilatkozatok tör­téntek, az értekezletnek elnöke, a tárgyalásokat megnyitó tartalomdús beszédében kijelentette, hogy nem tartja kívánatos­nak azt, miszerint a megvitatás alól kivonássák az a kérdés, hogy váljon a tudori szigorlatok minősítő jellegének továbbra való fentartása helyes-e vagy nem? sőt épen ezt a kérdést tűzte ki a vita folyamára nézve elsőnek. És csakugyan a vita e kérdés tekintetében volt a leg­élénkebb s mondhatnám: az általános vita nagyobbrészt e körül, mint főkérdés körül forgott. Az értekezlet minden egyes tagja tisztában volt azzal, hogy a tudományos színvonalnak az alábbszállítása nem csak nem kívánatos, de határozottan meg sem engedhető — mégis az értekezletnek a tagjai csaknem általában abban a nézetben voltak, hogy a kötelező doktorátusok továbbra való fentar­tása nem óhajtandó és pedig azért, mert minden vizsgálatnak a színvonala mindig a szerint az átlagos készültség szerint emelkedik, v­agy száll alá, a­melylyel a vizsgálatra jelentkezők bírnak, — ez az átlagos készültség pedig a szigorlatok tekin­tetében nem mondható kielégítőnek, minek következtében, — mint az értekezleten is hangsúlyozva lett, — a szigorlatok kö­telező voltának behozatala nem emelte oly mértékben a tudományos színvonalt, mint a­mily mértékben csökkentette maguknak a szigorlatoknak a színvonalát. A jogtudori szigorlatokra jelentkezők készültsége tekin­tetében a múlt tanévre vonatkozó miniszeri jelentésnek sta­­tistikai adatai a következő képet tárják elénk: Budapesten: összesen volt: 202 elfogadva: 140 - 69­3% Ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy a jelentkezettek közül együttvéve csak 38-an, tehát a jelentkezőknek csupán 2-4%-ra lett kitüntetéssel képesítve, lehetetlen, hogy meg ne lepjenek , bennünket a készültség tekintetében észlelhető ez igen ked­vezőtlen adatok. A készültség ki nem elégítő voltát igazolja különben az a körülmény is, a­mire az értekezleten szintén hivatkozás történt, hogy a szigorlatok kötelező voltának behozatala óta az ügyvédi vizsgálatok eredménye nem vált jelentékenyen kedvezőbbé, sőt nem egyszer előfordul annak az esete, hogy a doktorátuson keresztül ment ifjú az ügyvédi vagy a gya­korlati bírói vizsgálatokon az egyszerűbb elméleti kérdésekre­­ se képes kielégítőleg megfelelni. Kétségtelenül figyelembe volt veendő az a körülmény is, hogy a bírói pályára lépőktől a jogtudori szigorlatnak kö­telező letételét a törvény nem kívánja meg, sőt országgyű­lésünk képviselőháza nyilatkozott is arra nézve, hogy ezt meg­kívánni nem is tartja szükségesnek. Már­pedig régen túlhaladott álláspont az, a­mely az ügyvédek és a bírák képesítését kü­lönbözően tartja megállapítandónak és pedig épen olyan módon, hogy a bírótól kíván alacsonyabb fokú képesítést, csökkentvén ez által a bírói karnak tudományos tekintélyét az ügyvédi karéval szemben és azt vonva a két kar közé, melynek pedig közös erővel, vállvetve, egymást kölcsönösen megbecsülve és támogatva kellene eljárni az igazságszolgál­tatás nagy fontosságú feladatainak megoldásában. Ezekhez járul az a körülmény is, hogy a doktorátusok­nak, mint legmagasabb tudományos fokozatot adó vizsgálatok­nak a lényegével, vagy — mint az igazságügyminiszer úr mondá — »eredeti rendeltetésével« nem fér össze az, hogy ezek egy gyakorlati pályára való léphetésnek szolgáljanak előfeltételéül. Igaz, hogy erre nézve többen,­­ különösen azok, kik a szigorlati rendszer ellen felhozott kifogásoknak az okát és alapját nem látják másutt, mint abban, hogy a társadalomnak mindenkor szüksége van bizonyos sport­tárgyra, a­melyet majd előszeretettel emel minden fölé, majd épen ilyen elősze­retettel választ támadásainak céltáblájául, s hogy a mi tár­sadalmunk ilyen utóbbi gyanánt ez idő szerint a jogi szigor­latokat választotta, azt mondják egész őszinteséggel, hogy a doktorátusok minálunk megszűntek a magasabb tudományos képzettséget igazoló és akadémiai fokot adó vizsgálatok lenni, hanem qualificatiot nyújtó vizsgálattá — vagy — mint az értekezleten jelen volt egyetemi tanárok némelyikétől is hallhattuk: egyszerű »szakvizsgálatokká« váltak és ebbeli feladatuknak vagy rendeltetésüknek teljesen megfelelnek. Nem áll szándékomban kétségbe vonni azt, hogy ez a nézet a valóságnak csakugyan megfelel,­­ azonban azok, a­kik ebből a körülményből arra a következtetésre akarnak jutni, hogy épen ennek szemmeltartásával többé nem lehet kifogásolni azt, ha a doktorátusok színvonala csökkent, mert hiszen ezeknek a célját egyszerűen az képezi, hogy egy gya­korlati pályára való lépéshez megkívánt szakképzettségnek legyenek bizonyítékai,­­ valószínűleg nem tudnak elfogad­hatóan megfelelni arra a kérdésre, hogy mi indokolja a dok­torátusoknak eredeti rendeltetésükből való kivetkőztetését, valamint, hogy miért ne lehetne ezeket az eredeti jelentősé­gükből kivetkőztetett doktorátusokat egy helyesen szervezett és a tudósnak megkívántató mértéke felől kellő biztosítékot nyújtó államvizsgálattal helyettesíteni ? É­s még kevésbé lesznek képesek megfelelni arra, hogy egyszerű szakvizsgá­latok alapján miért osztogatunk mi doktori címeket? miért adunk doktori okleveleket, melyekben mindegyebet bizonyí­tunk, csak azt nem, hogy az az egyén, a­ki ezt elnyerte, egy képesítő szakvizsgálatot állott volt ki ? — és miért nem ruházzuk fel e »szakvizsgálatok« elfogadásának jogával jog­akadémiáinkat, vagyis azokat a tanintézeteinket, a­melyek, mint kitűnően jogi szaktanintézetek erre első­sorban hivatva lennének ? És ezzel eljutottam ahhoz az érvhez, a­melyet én az előbbiekkel egyenlően fontosnak tartok a doktorátusok köte­lező voltának megszüntetésére nézve s a melylyel valamivel részletesebben majd lentebb és pedig ottan fogok foglalkozni, a­hol az új jogi állam­vizsgálat elfogadására jogosított taninté­zetekre nézve fogom ismertetni az értekezletnek megállapo­dásait. Ez az érv t. i. nem egyéb, mint az, hogy a jelenlegi központosított szigorlatok rendszere a jogakadémiákat a leg­nagyobb függési viszonyba hozta az egyetemekhez, úgy, hogy ennek következtében ezek elnéptelenedtek teljesen, s jövőjük és fejlődésük tekintetében egészen bizonytalan helyzetbe jutottak, mely körülmények e tanintézetek szellemi és anyagi erőinek megingatását eredményezték,­­ s ennek megfelelően fővárosi egyetemünk jogi- és államtudományi karán olyan túlnépesség — és a nagy számú vizsgálatok folytán a tanárokra nézve első jogtudományi szigor, volt: 320 elfogadva: 186 = 58*1­0­0 második » » ·· 287» 192 = 66-8 » harmadik» »» 306» 130 = 42­4» pót­» »» 259» 225=86-8 » államtud.után jogt. »» 9 » 9 = 100­ » összesen volt:1,181 elfogadva:742 = 62-8% Kolozsvárott: első jogtudományi szigor, volt: 79 elfogadva: 40 = 50-6% második » »» 35» 28 = 80- » harmadik » »» 37» 27 = 72-9 » pót- » »» 47» 43 = 91-5 » államtud. után jogt. »» 4 » 2 = 50- » A JOG.

Next