A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők.Eerf 3. Tizenötödik évfolyam. 1. szám. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve. Negyed évre __ 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 * — « Egész « _ 6 « — « Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. rf . A JOG 7 (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETIMI AZ IGIZSMGY ÉRDJEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. Előfizetési árak: TARTALOM : Előfizetési felhivás. — Értesítés: Jövedéki miseriák. Irta : Traeger Zsigmond, besztercebányai kir. tszéki biró. — A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban . (I) Irta: Spenger Sándor, aranyos-maróthi kir. tszéki biró. — Az egyházi esketésekhez szükséges kihirdetési bizonyítványok bélyegmentessége. Irta: Lasitz Pál, p.-n. miniszeri titkár. — A limita be nem tartása a bizományos által. Irta : Dr. Garai Benő bpesti ügyvéd. — Belföld. (Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Nyílt kérdések és feleletek. (A telekkönyvi rangsorozat. (Kérdés). Irta: Debitor.) — Sérelem. (Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Irta: Igazmondó.) — Irodalom. (Apponyi Albert gróf beszédei. — A felelősség elve a magyar alkotmányban. Irta: Dr. Ferdinandy Gejza Bpest. — A «jus» szó jelentései a római jogban. Irta: Dr. Eszterházy Sándor kassai jógok, tanár. — Magyarország Szent László király idejében Irta: Németh Péter curiai biró. — A tőzsde megadóztatása, írták: Dr. Hegedűs Lóránt és dr. Fellner Frigyes Budapest.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhivás ! Január hó 1-ével új előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalomból azont. előfizetőinket, akiknek előfizetése múlt hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a «Jog» kiadóhivatalához: Budapest, V., Rudolf rakpart 3. szám alá küldendők. Értesítés: Miután a Törvényeknek és Igazs. rendeleteknek ivekben való kézhezvétele és megőrzése az előfizetők egy részének terhére van, azon egyezségre léptünk a Ráth Mór céggel, miszerint azokat a «Jog» előfizetői részére bérmentve füzetekben fogja ezentúl elküldeni. Az 1896-i évfolyam előfizetési összegét (3 frtot) kérjük Ráth Mór könyvkereskedésének (Budapest, Haaspalota) beküldeni. Neve-zett cég azután pontosan fogja a füzeteket expediálni Egyúttal tudatjuk, hogy a «Jog Törvénytára» 1895. évi t. előfizetői a napokban veszik az 1895. Törvények és az Igazságügyi rendeletek utolsó füzetét. A törvények utolsó füzetéhez mellékelve Ivan : Az 1865 1895. évi Országgy. Törvénycikkekre vonatkozólag történt hatályon kívül helyezések, változtatások, helyettesítések, módosítások és kiegészítések ketű soros tárgymutatója. Előfizetőink azok, kik a Törvénytára nem fizettek volt elő, az országgy. törvények ezen nélkülözhetlen függelékét külön is megrendelhetik Ráth-nál. Ára 60 kr. Jövedéki misériák. Irta: TRAEGER ZSIGMOND, besztercebányai kir. tvszéki biró. (A kassai kir. táblai 3-ik sz. döntvényhez.) A jövedéki bíráskodás az igazságszolgáltatás mostoha gyermeke Egy század kevés volt ahhoz, hogy e téren meghonosodott szabályok és jogelvek tételes törvénybe foglaltassanak." Egy század kevés volt ahhoz, hogy az illetékes köröket törvényes kötelességeik teljesítésére késztesse és azelőtt törvényszékekként, ma ezekkel karöltve — kir. táblákként létező jogbizonytalanságot elenyésztesse. Azok az elszórt szabályok, melyeket még II József kormánya 1788-ban «általános harmincad utasítás» gyanánt I közrebocsátott, melyeket az 1842-ik évben kiadott «harmincado s hivatali utasítás» 4-ik része felölelt, még ma is érvényesek és pedig nemcsak a bányajövedék ellen elkövetett kihágások tekintetében, hanem a többi jövedék, közvetett, egyenes adók, illetékek ellen elkövetett kihágások iránt követendő büntető eljárásra nézve is mérvadók. De ez még hagyján! Azonban azóta rengeteg törvény, legio rendelet, utasítás és joggyakorlat ezeket a harmincad utasításokat olyannyira átlyukgatták, pótolták, hatályon kívül helyezték, hogy valóban gyászos képét adjuk e részben jogállamiságunknak. A mi állapotok a pénzügyi bíráskodás terén uralkodnak, az gúnyja az igazságszolgáltatásnak és veszedelme a magánérdekeknek. Nincs rend, nincs szabály, nincs tekintély és jogforrás. Kapkodó bizonytalanság a jogszolgáltatásban, financiális önkény , a kincstár hivatalszobáiban. Hála legyen azonban a kassai kir. Ítélő táblának. Mert aki a fenforgó viszonyokat ösmeri, csak elismeréssel lehet a kassai kir. ítélőtábla iránt, azért, mert a 3-ik sz. döntvény, melyet e kir. tábla 1895. év november 25-én tartott büntető teljes tanács ülésében hitelesített, kimondott elveiben, gyakorlati kihatásában talán alkalmas lesz végre arra, hogy a kormánykörök figyelmét ez áldatlan helyzetre felhívja. Talán bekövetkezik e döntvény nyomán valami törvényhozási actio. Mert csak nem lehet feltételezni azt a financiális indolenciát, mely megengedné, hogy minden pénzügyi kihágási ügy és ehhez fűződő rengeteg kincstári érdek elévüljön, illetve elenyészszen. Mert voltaképen két döntvény áll előttünk ! Kettő ! — akkor, amikor a józan ész és itélőképesség szempontjából s a fenforgó kérdés világossága mellett — egy is sok ! És ez a két döntvény egymást teljesen keresztezi. A bennök lefektetett elvek egymást kölcsönösen kizárják. Valóban, azt lehet mondani, hogy versenyre kel az ész, — a felsőbíróságok jogi tekintélye, — de nem a közviszonyok konsolidálására, hanem a létező kevés tételes rendelkezés meglazítására. Arról van ugyanis szó, hogy a pénzügyi kihágás mennyi idő alatt évül el? illetve az elévülést mi szakítja félbe? E részben a pénzügyi téren alaptörvény gyanánt vehető 1883. évi XLIV. t.-c. 103. §-a azt rendeli: «Azon kihágás, mellyért az illető, a vétkes cselekmény vagy mulasztás napjától számított három év előtt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet. Ennek a törvényes rendelkezésnek magyarázatába bocsátkozott először a budapesti kir. ítélőtábla és 1895. év február 21-én hitelesített 5. sz. döntvényében nézetem szerint helyesen kimondotta, hogy ezt az elévülést a pénzügyi hatóság részéről a kihágás részese vagy tettese ellen intézett vizsgálati cselekmény is megszakítja. A kassai kir. ítélőtábla fentjelzett döntvénye pedig ezzel homlokegyenest kijelenti, hogy a pénzügyi hatóság részéről a kihágás elkövetője, vagy részese ellen intézett vizsgálati cselekmény az elévülést nem szakítja félbe. Az egymásnak ily ékesen ellentmondó két döntvény megvilágítása szempontjából utalok az 1883. év XLIV. t.-c. 100—110 §§-aira. E szakaszoknak átolvasása azért szükséges, mert a kassai kir. Ítélőtábla egyrészt a 100. § 5-ik bekezdésében foglalt ama intézkedést, «hogy a kincstár megkárosítására irányzott bűncselekmények bűnvádi eljárás útján senyítendők meg» — állásfoglalásának alapjául fogadta el, másrészt Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.