A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
Tizenötödik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1896 november 8. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve. Negyed évre _ 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 « — « Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI & KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Egész « __ 6 c — c Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Törvénykezési reform-törekvéseink alapelvei. Irta : Bööni László ügyvéd Bánffy-Hunyadon. — A kereskedelmi eljárás 5-ik szakasza a gyakorlatban. Irta: dr. Popp György gyulai kir. tszéki biró. — A bűnvádi eljárási törvény életbeléptetése alkalmából. Irta: Eiserth István lőcsei kir. ügyész. — A m. kir. igazságügyministeriumnak személy- és ügybeosztása. — Belföld. (Elsőfolyamodású bíróságainknál előléptetések és személyszaporítások a jövő év folyamán.) — Ausztria és külföld. (Vasárnapi munkaszünet az ügyvédi irodákban Ausztriában.) — Nyílt kérdések és feleletek. (A megsemmisítési kereset váltóügyekben. Irta: I. dr. Lax Adolf tszt.-mártoni ügyvéd, mv. tb. tiszti főügyész. II. Dr. Bock Bernát oravicabányai kir. albiró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok.) Törvénykezési reformtörekvéseink alapelvei. Irta : BÖLÖNI LÁSZLÓ ügyvéd Bánffy-Hunyadon. Ezen alapelvek ki tudja hány és hány ezerszer voltak már fejtegetve, azért legyen szabad nekem még felfogásomat előadni, mert mint mindenben, úgy a törvénykezésben is legnehezebb a szervezeti szabályok helyességének feltalálása és így több oldalról való tárgyalása nem fölösleges; másfelől pedig fölfogásom számára némi eredetiséget vindikálok s ez okból remélem, hogy egyben vagy másban némileg az eddiginél helyesebb eszmét vethetek föl. Törvénykezési reformtörekvéseink alapelveinek a kutatása — különösen az 1867-iki időszak óta — folytonos munkában tartja a szakértőket és az igazságügyi kormányt; ilyen reformalapelveket aztán találnak is a szakértők s legaliter szentesíti az állam azokat a közönség használatára. Én azonban úgy tapasztalom, hogy ezen elvek alapján kodifikált igazságügyi szervezetnek a nagy közönség sehogy sem tudja úgy hasznát venni, mint ahogy rá van arra szorulva. A peres és peren kívüli törvénykezésnek nálunk Magyarországon három orgánuma vanem: a bíróság, a közjegyzőség és az ügyvédség. Mind a három faktor a tudás, fegyelmezés és a garantia tekintetében elvileg egy színvonalon áll. Mind a három faktornak törvénykezésünkben ki van szabva a maga munkaköre reformeszméink célzata szerint és így együtt képezik hazánkban az igazságszolgáltatás organikus lényének testét és lelkét. A dolog azonban valósággal nem így van még sem; elvileg és eszmeileg helyesnek elfogadott igazságügyi szervezetünk tagolása, munkakörének beosztása a gyakorlatban világért sem úgy van kodifikálva , hogy elvileg a szakértők kívánatosnak tartanák és ezért van az aztán, hogy mai törvénykezésünknek a nagyközönség sehogy sem tudja úgy hasznát venni, mint ahogy rá van arra szorulva. Én reformtörekvéseink alapelveit korántsem a jogbölcsészet segítségével kerestem és kutatom, hanem fölfedeztem mindannyiszor a gyakorlati élet útmutatása alapján. Nem is történhetik másként, hiszen csakis azért lehet még ma is pl. a régi római jog bölcsészetével háladatosan foglalkozni, mert ezen jog a törvényttevő bírói kar százados prakszisából fejlődött ki és korunkban is, a változott világ követelményeinek megfelelő törvénykezést csakis maga a gyakorlat kontemplálhatja; ha ez készen van, azután okoskodhatnak fölötte a jogbölcsészek. Azokat az alapelveket mi elfogadtuk «in idea», melyek szerint a törvénykezési ügyekben megkülönböztetünk peres és perenkívüli ügyeket, a közjegyzőséget is azon célzattal szerveztük a bíróságok mellett, hogy az ügyeknek ezen kettéosztása következtében szabatos munkakört nyújtsunk mind a két faktornak t. i. a bíróságnak is, közjegyzőségnek is — amazokat a peres ügyek, nemezeket pedig a perenkivüli ügyek elintézésére szánva. Azonban ezen alapelveket gyakorlatilag soha se léptettük életbe. Ha megkülönböztetünk peres és perenkivüli ügyeket s egyszersmind ezen eljárásunk öntudatos voltát hangoztatjuk, — akkor ismernünk kell a különbség kritériumát is, tudnunk kell mi különbség van a peres és nem peres törvénykezési ügyek közt. Hát ezt Lapunk mai száma tudja is minden józan ember: peres ügy az, hogy a megoldatlan kérdés vitapontjait szükséges bírói határozattal megoldani;perenkívüli ügy (törvénykezési ügy) pedig az, hol egyátalában nincs szükség bírói határozatra, mert az már meg volt, jogerőre emelkedett (végrehajtási, árverési stb eljárás) vagy nincs szükség azért, mert azt a törvény egyenesen kizárja (fizetési meghagyás), végrehajtható okiratok pl. közjegyzői, földhitelintézeti sat. és végül nincs szükség bírói határozatra, mert a felek megegyezve vannak és mindössze a közhitelesség kívánja csakis a törvénykezési aktust. Ezt a különbséget minden ember így tudja. Abba is bele van egyezve mindenki, illetőleg én vitát sohase hallottam sem olvastam afölött, hogy a peres ügyek ne a bírósághoz és a peren kívüli ügyek ne a közjegyzőséghez utaltassanak; az meg mindennapi panasz, hogy a bíróság a terhet nem bírja s e miatt a nagyközönség isszonyatos hátrányt szenved; az is tudva van, hogy permanens bizottság töri azon a fejét, hogy mikép segíthetne e bajokon. Mégis nincs senki, aki a bajok forrását fölfedezhetné. Ha azonban a gyakorlati életet vizsgáljuk, megkapjuk azonnal a bajok igazi okát, ami nem más, mint hogy a peres bíróság még mindig peren kívüli sőt adminisztrácionális ügyekkel foglalkozik nagy mértékben, ami pedig nem az ő hivatásához tartozik. Minden ügy, mely határozatra vár, bíróság elé tartozik; minden más ügy kiszakítandó a bírósági hatáskörből. Ha van a közjegyzőnek diplomája, közhitelessége, általában országos garantiája, miért ne intézhetné el ez a peren kívüli ügyeket? miért ne bocsátaná ki ő a fizetési meghagyásokat úgy polgári mint váltó perekben ? miért ne rendelhetné el a végrehajtásokat és árveréseket? s így tovább. Azután mi szükség van arra, hogy az ítélőbíró administrationális és fianciális ügyleteket végezzen s e célból 50—60 számadási rovat kitöltésével kínlódjék havonként, félévenként, évenként? Mi szükség van arra, hogy a járásbiró az úrszékek kitakarításáról gondoskodjék, az államkincstár plajbászával, papirosával stb. veszsződjék ? ? ! Hát itten elég volna egy számtartói hivatal, melyre hipothéliárus embert kapna az állam esetleg egyszerű írnoki fizetéssel is? Napjainkban a bíró terhet könyíteni korántsem az által kell, hogy elnézze az igazságügyi administráció, miként a peres felek a sok bírói munka miatt fél esztendeig se juthatnak terminushoz és hogy proponálja a felebbezési fórumok fokonkénti eltörlését, mert ezáltal a nagyközönség veszedelmére és kárára dolgozik, hanem törekedni kell arra feltétetlenül, hogy törvénykezési téren is, a helyes munkafelosztás elveinek érvényesítése mellett minél előbb a hivatali hatáskörök szabatos beosztását foganatosítsa; de ezen beosztás elsősorban aztán határozottan megköveteli, hogy a peres és a perenkívüli ügyek szorgosan ketté választassanak és a perenkívüli ügyek, valamint egyúttal a tiszttartói hivatáshoz tartozó számadási és ellenőrzési ügyek a bírói hatáskörből kizárassanak. Reformtörekvéseinknek ez az egyik igazi kardinális alapelve! Ezen elv nem új, ismeri és helyesli mindenki, csak nem volt még eddig életbeléptetve, azonban van még egy másik igen fontos alapelve a törvénykezésnek, mely szintén a helyes munkafelosztás elvén alapszik, de amelyet még — azt hiszem — igen kevés ember ismer, habár foglalkozás közben szükséges voltát nagyon sokan érezték már önkéntelenül. Törvénykezésünknek hármas orgánuma van — a mint említem és amily mértékben apasztja a bíróság nagyon túlterhelt ügyforgalmát helyes munkafelosztás következtében a közjegyzőség, épen új mértékben sőt mondhatni nagyobb mértékben megkönynyíti a felosztás folytán visszamaradt peres ügyekkel foglalkozó bíróság munkáját az ügyvédség, ha az ügyvédséget is mint intézményt befogadjuk a törvénykezési eljárásba harmadik faktornak és ha épen azt a fontosságot tulajdonítjuk az ügyvédi hivatásnak, ami természet szerint megilleti. Úgy vagyunk azonban gyakorlatilag az ügyvédséggel is mint a közjegyzőséggel, elismerjük törvénykezési faktornak, de a perkészítést nem engedjük oda az ügyvédeknek, valamint a perenkívüli ügyek legfontosabb ágait nem engedjük a közjegyzőknek, hanem végeztetjük a bírósággal és a gyakorlatban csak olyan mellékszemély az ügyvéd a bíró mellett, mint épen a közjegyző, világért sem egyenlő faktorok. Van az új sommás eljárásnak két és fél sora a 37. §. végén 12 oldalra terjed.