A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

Tizenötödik évfolyam. 45. szám. B­udapest, 1896 november 8. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve. Negyed évre _ 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 « — « Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI & KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Egész « __ 6 c — c Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Törvénykezési reform-törekvéseink alapelvei. Irta : B­ö­­­ö­n­i László ügyvéd Bánffy-Hunyadon. — A kereskedelmi eljárás 5-ik szakasza a gyakorlatban. Irta: dr. P­­­o­p­p György gyulai kir. tszéki biró. — A bűnvádi eljárási törvény életbeléptetése alkalmából. Irta: E­i­s­e­r­t­h István lőcsei kir. ügyész. — A m. kir. igazságügyminis­­teriumnak személy- és ügybeosztása. — Belföld. (Elsőfolyamodású bíróságainknál előléptetések és személyszaporítások a jövő év folya­mán.) — Ausztria és külföld. (Vasárnapi munkaszünet az ügyvédi irodákban Ausztriában.) — Nyílt kérdések és feleletek. (A meg­semmisítési kereset váltóügyekben. Irta: I. dr. Lax Adolf tszt.-már­­­toni ügyvéd, mv. tb. tiszti főügyész. II. Dr. Bock Bernát oravica­­bányai kir. albiró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvé­nyek. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok.) Törvénykezési reformtörekvéseink alapelvei. Irta : BÖLÖNI LÁSZLÓ ügyvéd Bánffy-Hunyadon. Ezen alapelvek ki tudja hány és hány ezerszer voltak már fejtegetve, azért legyen szabad nekem még felfogásomat előadni, mert mint mindenben, úgy a törvénykezésben is legnehezebb a szervezeti szabályok helyességének feltalálása és így több oldal­ról való tárgyalása nem fölösleges; másfelől pedig fölfogásom számára némi eredetiséget vindikálok s ez okból remélem, hogy egyben vagy másban némileg az eddiginél helyesebb eszmét vethetek föl. Törvénykezési reformtörekvéseink alapelveinek a kutatása — különösen az 1867-iki időszak óta — folytonos munkában tartja a szakértőket és az igazságügyi kormányt; ilyen reform­­alapelveket aztán találnak is a szakértők s legaliter szentesíti az állam azokat a közönség használatára. Én azonban úgy tapaszta­lom, hogy ezen elvek alapján kodifikált igazságügyi szervezetnek a nagy közönség sehogy sem tudja úgy hasznát venni, mint a­hogy rá van arra szorulva. A peres és peren kívüli törvénykezésnek nálunk Magyaror­szágon három orgánuma van­­e­m: a bíróság, a közjegyzőség és az ügyvédség. Mind a három faktor a tudás, fegyelmezés és a garantia tekintetében elvileg egy színvonalon áll. Mind a három faktornak törvénykezésünkben ki van szabva a maga munkaköre reformeszméink célzata szerint és így együtt képezik hazánkban az igazságszolgáltatás organikus lényének testét és lelkét. A dolog azonban valósággal nem így van még sem; elvileg és eszmeileg helyesnek elfogadott igazságügyi szervezetünk tagolása, munkakörének beosztása a gyakorlatban világért sem úgy van kodifikálva , hogy elvileg a szakértők kívánatosnak tartanák és ezért van az aztán, hogy mai törvénykezésünknek a nagy­közönség sehogy sem tudja úgy hasznát venni, mint a­hogy rá van arra szorulva. Én reform­törekvéseink alapelveit korántsem a jogbölcsé­szet segítségével kerestem és kutatom, hanem fölfedeztem mind­annyiszor a gyakorlati élet útmutatása alapján. Nem is történhe­tik másként, hiszen csakis azért lehet még ma is pl. a régi római jog bölcsészetével háladatosan foglalkozni, mert ezen jog a tör­­vényttevő bírói kar százados prakszisából fejlődött ki és korunk­ban is, a változott világ követelményeinek megfelelő törvényke­zést csakis maga a gyakorlat kontemplálhatja; ha ez készen van, azután okoskodhatnak fölötte a jogbölcsészek. Azokat az alapelveket mi elfogadtuk «in idea», melyek szerint a törvénykezési ügyekben megkülönböztetünk peres és peren­kívüli ügyeket, a közjegyzőséget is azon célzattal szerveztük a bíró­ságok mellett, hogy az ügyeknek ezen kettéosztása következtében szabatos munkakört nyújtsunk mind a két faktornak t. i. a bíróság­nak is, közjegyzőségnek is — amazokat a peres ügyek, n­eme­zeket pedig a perenkivüli ügyek elintézésére szánva. Azonban ezen alapelveket gyakorlatilag soha se léptettük életbe. Ha megkülönböztetünk peres és perenkivüli ügyeket s egyszer­smind ezen eljárásunk öntudatos voltát hangoztatjuk, — akkor ismer­nünk kell a különbség kritériumát is, tudnunk kell mi különbség van a peres és nem peres törvénykezési ügyek közt. Hát ezt Lapunk mai száma tudja is minden józan ember: peres ügy az, hogy a megoldatlan kérdés vitapontjait szükséges bírói határozattal megoldani;peren­kívüli ügy (törvénykezési ügy) pedig az, hol egyátalában nincs szükség bírói határozatra, mert az már meg volt, jogerőre emelkedett (végrehajtási, árverési stb eljárás) vagy nincs szükség azért, mert azt a törvény egyenesen kizárja (fizetési meghagyás), végrehajtható okiratok pl. közjegyzői, földhitelintézeti sat. és végül nincs szük­ség bírói határozatra, mert a felek megegyezve vannak és mind­össze a közhitelesség kívánja csakis a törvénykezési aktust. Ezt a különbséget minden ember így tudja. Abba is bele van egyezve mindenki, illetőleg én vitát sohase hallottam sem olvastam afölött, hogy a peres ügyek ne a bíró­sághoz és a peren kívüli ügyek ne a közjegyzőséghez utaltassanak; az meg mindennapi panasz, hogy a bíróság a terhet nem bírja s e miatt a nagy­közönség isszonyatos hátrányt szenved; az is tudva van, hogy permanens bizottság töri azon a fejét, hogy mikép segíthetne e bajokon. Mégis nincs­ senki, a­ki a bajok forrását fölfedezhetné. Ha azonban a gyakorlati életet vizsgáljuk, megkapjuk azonnal a bajok igazi okát, a­mi nem más, mint hogy a peres bíróság még mindig peren kívüli sőt adminisztrácionális ügyekkel foglalkozik nagy mértékben, ami pedig nem az ő hivatásához tartozik. Minden ügy, mely határozatra vár, bíróság elé tartozik; minden más ügy kiszakítandó a bírósági hatáskörből. Ha van a közjegyzőnek diplomája, közhitelessége, általában országos garantiája, miért ne intézhetné el ez a peren kívüli ügyeket? miért ne bocsátaná ki ő a fizetési meghagyásokat úgy polgári mint váltó perekben ? miért ne rendelhetné el a végrehajtásokat és árveréseket? s így tovább. Azután mi szükség van arra, hogy az ítélőbíró administra­­tionális és fianciális ügyleteket végezzen s e célból 50—60 szám­adási rovat kitöltésével kínlódjék havonként, félévenként, évenként? Mi szükség van arra, hogy a járásbiró az úrszékek kitakarításáról gondoskodjék, az államkincstár plajbászával, papirosával stb. vesz­­sződjék ? ? ! Hát itten elég volna egy számtartói hivatal, melyre hipothéliár­us embert kapna az állam esetleg egyszerű írnoki fizetéssel is?­­ Napjainkban a bíró terhet könyíteni korántsem az által kell, hogy elnézze az igazságügyi administráció, miként a peres felek a sok bírói munka miatt fél esztendeig se juthatnak terminus­hoz és hogy proponálja a felebbezési fórumok fokonkénti eltör­lését, mert ezáltal a nagyközönség veszedelmére és kárára dol­gozik, hanem törekedni kell arra feltétetlenül, hogy törvénykezési téren is, a helyes munkafelosztás elveinek érvényesítése mellett minél előbb a hivatali hatáskörök szabatos beosztását foganatosítsa; de ezen beosztás első­sorban aztán határozottan megköveteli, hogy a peres és a perenkívüli ügyek szorgosan ketté válasz­tassanak és a perenkívüli ügyek, valamint egy­úttal a tiszttartói hivatáshoz tartozó számadási és ellenőrzési ügyek a bírói hatáskörből kizáras­sanak. Reformtörekvéseinknek ez az egyik igazi kardinális alapelve! Ezen elv nem új, ismeri és helyesli mindenki, csak nem volt még eddig életbeléptetve, azonban van még egy másik igen fontos alapelve a törvénykezésnek, mely szintén a helyes munka­felosztás elvén alapszik, de a­melyet még — azt hiszem — igen kevés ember ismer, habár foglalkozás közben szükséges voltát nagyon sokan érezték már önkéntelenül. Törvénykezésünknek hármas orgánuma van — a mint emlí­­tem és a­mily mértékben apasztja a bíróság nagyon túlterhelt ügyforg­almát helyes munkafelosztás következtében a közjegyzőség, épen ú­j mértékben sőt mondhatni nagyobb mértékben megköny­­nyíti a felosztás folytán visszamaradt peres ügyekkel foglalkozó bíróság munkáját az ügyvédség, ha az ügyvédséget is mint intéz­ményt befogadjuk a törvénykezési eljárásba harmadik faktornak és ha épen azt a fontosságot tulajdonítjuk az ügyvédi hivatásnak, a­mi természet szerint megilleti. Úgy vagyunk azonban gyakorlatilag az ügyvédséggel is mint a közjegyzőséggel, elismerjük törvénykezési faktornak, de a perkészítést nem engedjük oda az ügyvédeknek, valamint a peren­kívüli ügyek legfontosabb ágait nem engedjük a közjegyzőknek, hanem végeztetjük a bírósággal és a gyakorl­atban csak olyan mellékszemély az ügyvéd a bíró mellett, mint épen a közjegyző, világért sem egyenlő faktorok. Van az új sommás eljárásnak két és fél sora a 37. §. végén 12 oldalra terjed.

Next