A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

Tizenhatodik évfolyam. Budapest, 1897. február 14. 7. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők, ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Negyed évre_ 1 frt 60 kr. Fél « _ 8« — « Egész « _ 6 « — « Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE­­ MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen posta­ut­talványnyal küldendők. TARTALOM: Az 1897. évi igazságügyi budget. Irta: dr. Révai Lajos bpesti ügyvéd. — Bírói szervezet, illetékesség és felebbvitel. Irta : Csebi Pogány Virgil, kir. járásbiró Léván. — Gondatlanság és bűnhalmazat. Irta: dr. Heil Faustin, bpesti kir. táblai biró. — A lejárat előtti fizetésről. Irta: dr. Bruck J. Gyula, ügyvéd Szécsényben. — Belföld. (Női bijnokok a bíróságoknál.) Nyílt kér­dések és feleletek. (Az alzálogjog rangsorozatának kérdéséhez. (felelet) Irta: I. dr. Kovács Vilmos ügyvéd Tapolca. — II. — X. — III. Veritas. — IV. dr. Oesterreicher Béla ügyvéd. Nezsideren.) — Sérelem. (A bírák fizetése körüli anomáliák. Irta: Kozakievicz Márton, kir. albiró Körmöcbányán.) — Irodalom. (A magyar bányatörvény. Irta: dr. Fejér Manó ügyvéd Temesvár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. — MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvé­nyek —Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok) Az 1897. évi igazságügyi budget. I. Constatáljunk mindenek előtte egy örvendetes tényt: Magyarország igazságügye évről-évre lassan, de biztosan előre halad. És ha nem vagyunk is még a nyugateurópai kultur­államok magaslatán, ha codificatiónk még sok fogyatkozást mutat, és ha bírói karunk még nem élvezi azon anyagi füg­getlenséget, mely egyedül képes őt hivatása ideális céljai­nak betöltésére is terelni, úgy másfelől a haladás minden téren észlelhető. Codificátiónk serényen halad előre és bírói karunk csekély anyagi javadalmazása mellett is, hivatását derekasan betölti és ítéleteinek minősége tekintetében bátran kiállja a versenyt a boldog, évszázados kulturális fejlődésre visszapillantó nyugattal. Mindezt pedig azon komoly és törekvő, nagy feladatuk fontosságától áthatott és kellő eréllyel rendelkező férfiaknak köszönjük, a­kik az utolsó évtizedben igazságügyünk élén állottak. Hosszú évek óta van alkalmunk, igazságügyünk borúját és derűjét közelről, elfogulatlan szemmel megfigyelhetni. Láttuk a B a c­h aera alkonyát, mellyel a törvénykezési alkotások egész rendszere halomra dőlt halomra dőlt a nélkül, hogy bármely rozoga deszkaalkotmány is készen állott volna a hajlék nél­kül maradt igazságügy befogadására. Keseredve és keservesen átéltük a rákövetkező anarchia korszakát, az országbírói érte­kezlet ideiglenes szabályainak gyenge mécsvilága mellett várva egy jobb időt, mely az igazságügy terén látható szégyenletes állapotoknak mihamarább véget vessen. Ujjongtunk a zseniális Horváth Boldizsár meteorszerű nagy törvény alkotásainak és mélyen fájlaltuk az utána következő hanyatlás korszakát, midőn erély és köztekintély nélkül szűkölködő igazságügyérek mindjobban­ jobban engedték igazságszolgáltatásunkat elpos­­ványodni, a restanciákat halomra nőni és a legméltányosabb igényeket is az összkormány részéről figyelmen kívül hagyatni. Valóban szégyenletes idők voltak ezek, mert az akkori igazságügyérek nem az igazságügy fejlesztését, hanem az amúgy is túl szerényen dotált igazságügyi tárcának folytonos megnyir­bálását, és csakis az igazságszolgáltatás szégyenpárjával elér­hető megtakarításokat tartották egyedüli feladatuknak. A javulás­­ a b­­­n­y alatt kezdődött és Szilágyi alatt nagy mértékben haladt, a­mi javult kép céltudatos és szak­értelemmel párosult erély­ének volt köszönhető. Végre valahára megtalálta az igazságügy kellő emberét, a­kinek varázsbotja az igazságügy részére is megnyitotta a pénzügyminister fő forrásait, a­ki gyakorlati érvényre juttatta azon rég elismert elvet, hogy a jó igazságügy első és fő alapja az állam jólé­tének és consolidációjának. Nem csekély dicséretet juttatunk Erdélyi ministernek. s Lapunk mai száma midőn róla constatáljuk azt, hogy ő az igazságügyet ugyan­azon magaslaton tartani és minden irányban fejleszteni tudta. Míg a codificatió terén való működését csak azon széles mederben kellett folytatnia, mely Szilágyi alatt évtizedekre kiható munkásságot biztosított úgy a codificáló bizottság tagjainak, mint magának a parlamentnek, addig a gyakorlat terén nem csekély hasznára váltak azon bő tapasztalatok, melyeket ő távol a parlamenti élettől a bírói pálya minden fokán szerzett. Ezen tapasztalatai képesítik őt arra is, hogy a bírák kineve­zésében és előléptetésében is kiváló gondosságot és ügyessége tanúsítson, úgy hogy e részbeni működése sem hagy semmi kívánni valót hátra.­­ Korántsem állítjuk, hogy a mai igazságügyi viszonyok már ideálisak volnának — de bátran mondhatjuk, hogy az adott viszonyok közt, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi tőkével nagyobb eredmények senki által el nem érhetők. Birói karunk fényesen állja ki a tűzpróbát. Míg hajdan még legfőbb bíróságunknál is voltak oly birák, a­kik «anyagi» kapacitáció iránt fogékonyak voltak, addig ma nincs sem felső sem alsó bíróságainknak egyetlen egy tagja sem, a­ki ítéletét más érvekre, mint a törvényre és benső meggyőződésére alapítaná. A­míg a külföld törvénykezésünket régente gúnymosollyal kisérte, addig ma kellő tisztelettel nyilatkozik róla és teljes bizalommal veszi azt esetről-esetre igénybe. Pedig igazságügyünk — az elintézett perek számát te­kintve is — az utolsó évtizedben óriási mértékben emelkedett és fejlődött. Majdnem emberfeletti munka az, melyet minden egyes bíró úgy az alsó mint a felső fokban végez. Teljes odaadás és áldozatkészség nélkül az ügyek ily nagymérvű lebonyolítása nem is volna lehetséges és azért nem is késünk köszönetünket nyilvánítani az igazságszolgáltatás ezen önzetlen, derék és lelkes harcosainak, kik az elismerés helyett gyakran még támadásoknak is ki vannak téve. Hogy hébe-hóba hibák is fordulnak elő, ez a dolog természetében fekszik. A minister nem rendelkezik elég pénz­zel, hogy minden létező bajon azonnal segíthessen, — bár törek­vése ez irányban is dicséretet érdemel, a birák nem rendel­keznek a kellő phisikai idővel, hogy minden ítéletük vagy rendelkezésük a kritika teljes mértékét megüsse. De elég el­ismernünk azt, hogy ezen hibák nem az akarat hiányából folyók. Az alábbiakban is szóvá fogjuk tenni az itt-ott általunk tapasztalt hiányokat, de ezt is csak azon okból tesszük, hogy a sokfelé igénybe vett miniszter figyelmét azokra tereljük. Tesz­­szük ezt annál szívesebben, mert ismételve volt alkalmunk ta­pasztalni, hogy komoly panasz az igazságügyi kormánynak figyelmét soha el nem kerülte és annak orvoslása haladéktalanul foganatba is vétetett. Az összkiadások az 1897. évi előirányzat szerint 18.123,402 frtra rúgnak, míg az összbevételek 793,660 frttal szerepelnek. Az összkiadásokban bennfoglaltatnak a rendes kiadások össze­sen 15.966,402 frttal, a nyugdíjak 1.855,000 frttal, az átmeneti kiadások 2.000 frttal és a beruházások 300,000 frttal. Össze­hasonlítva ezen tételeket az 1896. évre megállapított költség­­vetéssel, azt tapasztaljuk, hogy a rendes kiadások összege a folyó évre 403,327 frttal emelkedett. Hogy továbbá a nyug­díjak is 70,000 frt emelkedést mutatnak, míg viszont az át­meneti kiadások 20,000 frttal apadtak. A rendes kiadásokból esik a 1. Központi igazgatásra 306,108 frt. (m. é. 293,687). 2. Kir. Curia 646,880 frt. (m. é. 527,446). 3. Kir. táblák 1.246,370 frt. (m. é. 1.247,584). 4. Kir. főügyészségek 83,870 frt. (m. é. 83,870). 5. Kir. törvényszékek és járásbíróságok 9.480,944 frt. (m. é. 9.249,290). 6. Kir. ügyészségek 3.525,349 frt. (m. é. 2.565,683). 12 oldalra terjed.

Next