A Jövő Üzemmérnöke, 1977 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1977-05-01 / 5. szám

4 Koppány Attila: Csendélet A Közlekedésgépészeti intézeti nap 1977. április 20-án­ tartotta a Közlekedésgépészeti Intézet első — tudományos-kutató munkáját bemutató — ren­dezvényét, intézeti nap kere­tében. Magyar Béla igazgatóhe­lyettes üdvözölte a megjelent vendégeket, oktatókat és hall­­gatókat, valamint a rendezvé­nyen­­ jelenlevő Zwickaui Mérnökfőiskola képviselőit dr. Drexler és dr. Pohl do­cens elvtársakat. Meleg sza­vakkal köszöntötte azokat a volt hallgatókat, akik a Köz­lekedésgépészeti Intézet előd­ intézményénél 15 évvel eze­lőtt kezdték meg tanulmá­nyaikat, köztük az első gé­pész szakos vörös diplomást. Ismertette a vendégekkel a KTMF létrehozásának és az új szervezetben kialakított Közlekedésgépészeti Intézet Autógépész, Vasútgépész és Járműgyártási szakának tör­ténetét. Megemlékezett arról, hogy a főiskola alapkövét 1971-ben Győr várossá nyil­vánításának 700. évfordulóján­­ helyezték el ünnepélyes keretek között. Ezután ismertette a Főisko­la Közlekedésgépészeti Inté­zetében folyó tudományos és kutató munka formáit és ke­reteit. — Első helyen az országos távlati tudományos kutatási tervhez kapcsolódó (tárcaszín­­szintű) kutatási témákat emelte ki, melyeket elsősor­ban a szakmai osztályok vé­geznek a szakirányú főható­ság megbízása alapján. 1 —* Meghatározott­ irányú kutatási témák kidolgozására az Oktatási Minisztérium kü­lön alapot biztosít (TKFA). Ezek több évre áthúzódó — az oktatásban is hasznosítha­tó — kutatási munkák. — Külső megbízásos mun­kák készítése során is végez­nek az oktatók kísérleteket, vizsgálatokat, mely kutatá­sok eredményeit az oktatás­ban is gyümölcsöztetni tud­ják — Kutató munka folyik az oktatók körében a magasabb tudományos fokozat elérése érdekében készülő doktori disszertációk, kandidátusi ér­tekezések­ készítése során. A megnyitó után szakmai előadások következtek, ame­lyek a fentiekben felsorolt kutatási területekről 1—1 té­mát mutattak be. Az elhangzott előadások: Fodor László igazgatóhe­lyettes az Anyagismereti és Technológiai Osztály vezetője „Gépészeti alkatrészek ja­vító hegesztése” címmel tar­tott igen érdekes előadást. Bartal Sándor a Vasútgé­pész Osztály adjunktusa — a külföldön tartózkodó Kugler Lajos adjunktussal közösen összeállított — „Diesel mozdonyok diag­nosztikai vizsgálata” című előadása új irányokat tárt föl a vontató jármű­vek fenntar­tási és javítási rendszerében. Dr. Vermes Ágoston a Jár­műgyártási Osztály vezetője „Vasúti járművek forgóvá­zának statikus terhelése és tenzometrikus vizsgálata” tárgyú előadása hosszabb ku­­tató munkájába engedett be­tekintést. Nagyszokolyai Iván, az Au­tógépész Osztály tanársegéde „A közúti közlekedés ener­gia és környezetvédelmi hely­zete napjainkban és a közel­jövőben” címmel tartott igen aktuális előadást. Az elhangzott előadások részletesen a KTMF TUDO­MÁNYOS KÖZLEMÉNYEI új számában folyamatosan fog­nak megjelenni. Magyar Béla igazgatóhe­lyettes az intézeti nap értéke­lése során hangsúlyozta, hogy Főiskolánkon a kutató munka hozzátartozik az oktató-neve­lő munkához. Csak tudomá­nyos élmények birtokában le­het jó előadást tartani a hall­gatóknak. Az oktatókon kívül a hall­gatók is végeznek figyelem­reméltó kutató munkát. A Tudományos Diákkörökben készített dolgozatok témái az oktatott tananyaghoz kapcso­lódnak. A közelmúltban a Pécsi Műszaki Főiskolán megrende­zésre került XIII. Országos Tudományos Diákköri Konfe­rencián a Közlekedésgépésze­ti Intézet hallgatói a műszaki szekcióban egy országos 2. és egy harmadik helyezést értek el dolgozatukkal. Ezen a konferencián kérték fel főis­kolánkat a 2 év múlva sorra kerülő Országos TDK-konfe­­rencia megrendezésére. Ezzel kapcsolatban felhívta mind az oktatók, mind a hall­gatók figyelmét arra, hogy ko­­molyan készüljenek fel a még szebb eredmények elérése ér­­dek­ében Megköszönve az értékes előadásokat, további sok si­kert kívánt a tudományos ku­tató munkában az oktatók­nak és a hallgatóknak. A közlekedésgépészeti in­tézeti nap előadásai után me­leg, baráti hangulatú beszél­getés alakult ki az oktatók és az öregdiákok, valamint a je­lenlegi hallgatók között. A vendégek megtekintették az osztályokat, laboratóriumo­­kat. Az első közlekedésgépészeti intézeti nap Győr megyei vá­ros történelmi nevezetessége­inek megtekintésével zárult. —M— ­ Gondolatok a MTESZ XII. küldöttközgyűlése nyomán A­ napi sajtó részletes tájé­koztatást adott a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetsége XII. küldött­gyűlésén elhangzottakról. A 140 ezer főt számláló szövet­ség társadalmi tevékenységé­ről készített beszámolót 31 hozzászólás egészítette ki, köztük Huszár István minisz­terelnökhelyettes elvtárs re­ferátuma is. A közgyűlés szellemét alapvetően jelle­mezte a párt tudománypoli­tikai irányelveivel való töké­letes egyetértés és az a törek­vés, hogy a műszaki és ter­mészettudományi végzettségű értelmiség társadalmi mun­­kája minél szervezettebb, minél célra orientáltabb és mindezek következtében ha­tékonyabb legyen. Akadémi­kusok, tudományos kutatók, egyetemi és főiskolai oktatók, valamint gyakorló mérnökök nyilatkoztak a MTESZ-ben rejlő szellemi tartalékok nép­­gazdasági jelentőségéről. Mindannyian egyetértettek azonban azzal, hogy a kuta­tás és fejlesztés tartalmi és módszertani kérdéseit egy­aránt a népgazdasági, ill. gazdaságpolitikai tervek ma­radéktalan megvalósításá­nak szolgálatába kell állítani. Ez a látszólagos elvi, való­jában azonban nagyon is gya­­korlati állásfoglalás a műsza­ki alkotómunka, a kutatás és az oktatás területén egyaránt új szemléletet igényel. A ku­tatás és a fejlesztés minden szintjén mérlegelni kell a le­hetőségeket . A kutatási-fejlesztési erőfor­rásokat a lehetőséghez mér­ten koncentrálni kell és a legjobban hasznosítható nép­gazdasági ágazatokban kell felhasználni. Elismerést, ran­got kell­ biztosítani a gyakor­­lómérnöki karnak, elsősorban azoknak, akik a termelékeny­ség és a minőségi színvonal emelésében eredményesek. Tudományos műszaki ered­ménynek kell tekinteni a nemzetközi fejlesztési mun­kában, elsősorban a KGST- integrációban elért eredmé­nyeket és nem utolsó sorban a kiemelkedő technikai er­ed­­mények hazai adaptálására irányuló munkát. A tudomá­nyos kutatásit és a műszaki fejlesztést rugalmasabbá és dinamikusabbá kell tenni, hogy alkalmazkodni tudjon a népgazdaság és a nemzetközi piac gyorsan változó igényei­hez, lehetőségeihez. Az elmondottak persze el­sősorban az alkalmazott kuta­tás és a fejlesztés szintjén érvényesítendők. A műszaki felsőoktatás két vonalon is érdekelt ebben, az oktatás­nevelés és a kutatás vonalán egyaránt. „Konvertibilis szak­embereket, vagyis sokoldalú­an képzett műszakiakat kell biztosítanunk a népgazdaság részére, akik a változásokra számítanak is, tehát kisebb innovációs problémát jelente­nek majd dinamikus termék­­szerkezet, vagy technológiai változások esetén. Más oldal­rós a felsőoktatási intézmé­nyek kutatási kapacitását ott kell bevetnünk, ahol arra a népgazdaság számára a leg­nagyobb szükség van. A MTESZ XII. küldöttköz­gyűlésén elhangzottak vilá­gosan rámutattak ennek dön­tő jelentőségére és lehetősé­geire. A megvalósítás széles fronton indult meg, így a MTESZ megyei szervezeténél is. Az eredmény minden bi­zonnyal kedvező lesz, hiszen gazdaságpolitikai célkitűzése­ink maradéktalan végrehajtá­sa mindenkinek érdeke és egyben megtisztelő feladata is. Dr. Vermes Ágoston A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE 1977. MÁJUS Sikereink a tudományos diákköri konferencián A XIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia külön­böző szekcióinak ülésére 34 diákköri dolgozatot küldött el fő­iskolánk. Közülük 8 dolgozat részesült díjazásban. DÍJAZOTTAK: Westsik Vilmos: Az új, távbeszélő-szerelési lapokkal kapcso­latos kódolási eljárás és tömeges számcserék­ lebonyolításának gépi feldolgozása. Jávor Miklós: Anyagi ösztönzők és teljesítménymutatók kapcsolata és továbbfejlesztésének lehetőségei az állomási szol­gálatnál. Molnár Nándor + 4 társa: Iparszerű termelési rendszerek szállítási feladatainak vizsgálata szimulációval. Kovács Tibor: Vasúti alépítmény bitumenes stabilizációja és vizsgálata. Periér József: Kitérők ívesítése átmeneti ívben. Petényi Zsolt: Mélyépített rakfelületű transzformátor-szál­lító kocsi szilárdsági vizsgálata. Márta István: Mozdonymérő-állomás. Honvári János tanársegéd (Marxizmus—Leninizmus Okta­tási Osztály.) (Dolgozatát még a Közgazdaságtudományi Egye­tem hallgatójaként adta be.) A KPM stratégiája és taktikája a Tanácsköztársaság leve­résétől a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusáig. A Pécsett rendezett műszaki szekció ülésén dr. Hegedűs Gyula főigazgató átvette az Oktatási Minisztérium és a KISZ KB okiratát az Országos Diákköri Konferencia meghirdetésé­ről és vállalta a főiskola oktatói és vezetői nevében is a szek­ció szervezésével és az 1979-ben esedékes konferencia rende­zésével járó feladatokat. 1­­ Mennyit számít a SZÁMÍTÁSTECHNIKA? (II.) A számítástechnika jelen­tősége B.Z oktatás rendszerét is befolyásolta. Az általános számítástechnikai kultúra megteremtése érdekében 1970-ben rendeletet hozott a Művelődésügyi Minisztérium a számítástechnika graduá­­lis képzésbe való beépítésére. Számítástechnikai tanszékek felállítását írta elő valameny­­nyi felsőfokú oktatási intéz­ményben. Ennek személyi feltételei — megfelelő szak­emberek hiányában — kez­detben nem voltak biztosí­tottak.­­ Azóta a személyi feltételek biztosításával, főállású okta­tók felvételével­­gazdát ka­pott a számítástechnikai kép­zés,­­s kialakult a közeljövő­ben létesítendő Számítástech­nikai Osztály magva. A főál­lású oktatók belépésével meg­teremtődtek a tudományos munka személyi feltételei is. Jelenleg dolgozunk azon ku­tatási területek meghatározá­sán, melyeken az osztály munkatársai a jövőben kuta­tó tevékenységet folytatnak. A számítástechnika okta­tásának időkerete egy félév­ben az egyes szakok áltlagá­­ban 2+2 óra. Ez az időkeret rendkívül alacsony a képzé­si célkitűzés megvalósításá­hoz, mely a reformtervben megfogalmazott formában a következő: A hallgatók — sajátítsák el azokat az általános számítástechnikai, adatfeldolgozási, programo­zási ismereteket, amelyek megfelelnek a főiskolai szint­nek ; — kapjanak áttekintést a számítástechnika alkalmazá­sának jelenlegi állásáról a szaknak megfelelő területe­ken. m érjék el a számítástech­nikai ismeretek olyan szint­­­jét, hogy a szaknak megfe­lelő munkaterületeken felme­rülő, számítógéppel megold­ható feladatokat megismerjék és azokat a folyamatábra ké­szítés fázisáig megoldják. Ehhez szükséges: — egy magas szintű (FORT­RAN vagy PLT) program­nyelv alapfokú ismerete; — néhány egyszerűbb fel­adat folyamatábrájának ön­álló kidolgozása és program­jának megírása; — a programok végigköve­tése a feldolgozási folyama­ton; — az R—20 számítógép legfontosabb hardware és software sajátosságainak és az Említett programnyelvek gépi­ reprezentációjának meg­ismerése. A képzési célkitűzés össz­hangban van a kor követel­ményeivel. A számítástechnika okta­tásáról szólva a továbbiakban hozzuk felszínre a tárgy azon hatásait, amelyek a hallgatók személyiségének, emberi ar­culatának kialakításában je­lentkeznek. A szorgalmi időszak első két hetében a számítástech­nika alapfogalmait oktatjuk. Korábbi évek tapasztalata, hogy a sok eddig ismeretlen fogalom, a korábbi tanulmá­nyok során megszokott gon­dolkodásmódtól eltérő, új szemléletmód szükségessége a hallgatók nagy része szá­mára leküzdhetetlen akadály­­nak tűnik. Sokan , közülük már ekkor lemondanak ar­ról, hogy az oktatott anyagot átvegyék. Törekvésünk az anyagot úgy tárgyalni, hogy ne rettentsük el a hallgató­ságot. Ugyanakkor tudatosít­juk, hogy a tárgy követelmé­nyeinek teljesítése olyan pró­batétel, amelyet mindenki si­kerként könyvelhet el. A tárgy oktatása során minden hallgatóban tudatosítani kell, hogy miként a számítástech­nika, a gyakorlati élet, a kü­lönböző munkaterületek na­ponta szolgáltatnak első pil­lanatra megoldhatatlannak látszó problémákat. Az alapfogalmak megisme­rése után kezdődik a progra­­mozási ismeretek oktatása. A programozási technika meg­ismerésén keresztül érhető el az algoritmikus gondolkodás­­mód kialakítása. Ennek lé­nyege, hogy a megoldandó feladatokat minden lehetsé­ges szempontra figyelemmel kell tudni megoldani, vagy másképpen minden döntési pontra előre megadni a le­hetséges feltételektől függő döntést. A programozási készség fejlesztésének mellék-, termékeként fejlődnek azok a tulajdonságok, melyek al­kalmassá teszik a hallgatót, hogy a saját szakterületén jelentkező feladatokat min­den vetületében átfogni ké­pes szakemberré váljon. A programozási munkához szükséges precizitás, a forma­­nyomtatványok által megsza­bott formai követelmények betartása általánosan rendre nevel. Ismeretes, hogy a fel­adatok megoldásának doku­mentálása a gyakorlati élet­ben a tartalmi követelmé­nyek mellett nagyon sokszor meghatározó szerepet játszó formai követelmények betar­tását igényli. Az előadásokon alapvető hardware ismereteket is ok­tatunk. Az anyag tárgyalása során összehasonlításra ke­rülnek a számítógépek és a korábbi tanulmányok során megismert ún. konkrét mű­ködésű gépek. Az összehasonlítás során kimondjuk, hogy a számító­gép miben több a konkrét működésű gépeknél. Abban, hogy a bennük lezajló fizikai folyamatokon túl, azokra mintegy ráültetve informá­ciós folyamatokat is találunk. A számítógépeknél ez utób­biak a lényegesebbek. A szá­mítógép, mint technikai esz­köz, absztrakt struktúrák rea­lizációja. Az információs fo­lyamatok a struktúra eleme­it kapcsolják össze. Történik mindez olyan szervezettségi szinten, amelyet csak megkö­zelíteni a gazdasági szerveze­tekben nagy lehetőségeket kínál a jövő üzemmérnökei számára. A félév végén kerül sorra a korszerű elektronikus szá­mítógépek és az Egységes Számítógép Rendszer ismer­tetése. Ennek a témakörnek kapcsán a számítástechnikai ipar fejlődésének eredménye­ként elsősorban a kapitalista országokban készített termé­kek jöhetnek szóba, össze­vetve ezekkel az ESZR-gépe­­ket, nyilvánvaló a lemaradás. Ha azonban figyelembe vesz­­szük, hogy az amerikai adat­­feldolgozó berendezéseket gyártó ipar 100 éves, az első sorozatban gyártott elektro­nikus számítógépek 30 éve születtek, az ESZR pedig mindössze 7 éves és a fejlő­dést tendenciájában mutatjuk be, kimondhatjuk azt a vég­következtetést, hogy a szo­cialista gazdasági rendszer az anyagi és szellemi erők ész­szerű koncentrálásával hatal­mas eredményekre képes. A szorgalmi időszak végén a hallgatók panaszolni szok­ták, hogy nem tudják a szá­mítástechnikát. A következő évfolyamok megnyugtatásá­ra­ ilyen rövid idő alatt nem is lehet megtanulni. Az ok­tatás során csak a képzési célkitűzést kívánjuk elérni, amely — ismétlem — össz­hangban van a kor követel­ményeivel. Varga Tibor főiskolai adjunktus /

Next