A Jövő 1906 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1906-01-01 / 1. szám

. Hát ezek a különbségek való tények. Ezeket senki sem tagadja. Sőt épen ezeknek a különbségeknek magyarázata, ezen különbségek törvényszerűségének és következményeinek a mai termelési rend­szerben való tudományos kimutatása szolgáltatja a szociáldemokrácia részére a megdönthetően fegyvertárt. De épen ezek a különbségek szolgáltatnak fegyvereket a választójog általánossága mellett is. Mi legyen a parlament ? Legyen az valami grafikon, amely a jelzett különbségeket mechanice fel­tüntesse, vagy valami fénykép, amely az illető tárgyak, illetve tár­sadalmi csoportosulások nagyságát és terjedelmét élettelen hasonló­sággal feltüntesse ? Eszközöljön a törvény mesterséges szétválasztást, amelynek értelmében csak bizonyos elemek jogosuttassanak a vá­lasztásra, mások pedig intellektuális vagy vagyoni fogyatékosság miatt kizárassanak ? Kizárassanak, mert a törvény választóminősítési követelményeinek meg nem felelnek ? Ez nem lehet a parlamentnek és a választási törvénynek a célja. A parlament hivatása : törvényeket alkotni. Hát azok, akik a választójog széles általánosítását ellenzik, követelték-e valamikor, hogy bizonyos intellektuális, vagy vagyoni színvonalon alul maradók részére más legyen a törvény is ? Sü­r­­gették-e valamikor azt, hogy a mostani választótörvény által privi­legizált társadalmi osztályokra más,­­ valami magasabb erkölcsi követelményeket támasztó — törvények alkalmaztassanak. Hiszen épen a mostani társadalmi rendszernek egyik sarkalatos alapelve, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő és továbbá, hogy mindenki köteles a törvényt ismerni, mert a törvénynek nem tudása nem ad mentséget. Ha tehát a parlament munkájának eredményeiben általánosan valamennyien részesedünk, akkor szükségszerű előfeltétel, hogy a parlamentnek megválasztásához általánosan valamennyiünknek le­gyen szava. Az egyik általánosság kényszerítő logikával reánk erőszakolja a másik általánosságot. Ennek elkerülhetlen következménye, hogy a parlament meg­alkotása előtt a nép a maga legszélesebb általánosságában nyilat­kozzék, a választás után pedig a törvény a legszélesebb általános­ságban érvényt nyerjen. A törvény közkötelező, ez a jogállamnak sarkelve. A törvényalkotók kijelölésében valamennyien részt vegyünk ; ez az alkotmányos népállamnak sarkelve.

Next