A Kerék, 1935 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1-3. szám
kedvezményezett svájci teherautó és egy olasz személyautómárkát állítanak belföldön össze, horribilis magas áron, ami a fejlődést, amelyet pedig az olcsó üzemanyag elősegítene, lehetetlenné teszi. Olaszország kétirányú autópolitikát folytat, utait, nyilván elsősorban idegenforgalmi meggondolásokból kiindulva, fejleszti, az üzemanyagokban azonban súlyos terheket ró az automobilizmusra. Természetes, hogy ilyen körülmények között az automobilizmus fejlődése sok kívánnivalót hagy maga után, mely nehéz helyzetet egyes kocsikategóriákra nyújtott kedvezmények némileg ellensúlyoznak. Németország súlyos gazdasági helyzetében és nemzetközi izoláltságában a motorizálást a gazdasági megújhodás egyik kardinális programmpontjává tette és úgy egy nagyszabású útépítési programot megvalósításával, mint az autóipar és az autótartás terheinek könnyítésével nagyfokú lendületet tudott adni automobilizmusának. Ausztria szintén az ellentétekkel küzdő autópolitika béklyóiban vergődik. Egyik oldalon az útfejlesztés kedvezően befolyásolja az automobilizmust, másik oldalon az autózás terhei bizonyos stagnációt eredményeznek. Középeurópa, benne hazánk is és a Balkán országai, az automobilizmus terén való nagyfokú visszamaradottság képét mutatják. A kardinális okok szintén a rossz utak és a súlyos adóterhek. Külföldi szemszögből nézve, fájdalommal kell látnunk, hogy Magyarország minden autós vonatkozású összeállításban és statisztikában, az egyéb tekintetben sokkal visszamaradottabb Balkán-államok között foglal helyet. Ebből a szégyenteljes pozícióból való kiemelkedésünk nemcsak erkölcsi érdeke, hanem gazdasági létérdeke is a magyarságnak. Ha a fenti rövid áttekintés tanulságait kívánjuk a belföldi helyzet javítása érdekében leszűrni, meg kell állapítanunk, hogy a két leglényegesebb tényező, ami a motorizálás fejlődését szolgálja, a jó út és a méltányos adóteher. Adva van tehát a magyar autóprogramm két alapvető pillére. Áldoznunk kell az utak építésére, a meglévők karbantartására és csökkenteni kell az automobilizmusra nehezedő adóterheket. Túl szegények vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak a rossz utak luxusát. Amilyen paradoxonnak hangzik ez, olyannyira igaz. A rossz utakkal tönkretesszük a gépkocsiállományban rejlő nemzeti vagyont és elriasztjuk a nemzetközi idegenforgalom legértékesebb részét, az autós idegenforgalmat. Köztudomású tény, hogy Magyarország kilométerenként alig több, mint 300 pengőt áldoz utai karbantartására, míg a nagy nyugati államok ugyanerre a célra 4-5000 pengő körüli összegeket költenek, sőt még Ausztria is 3000 pengőn felüli összeget, tehát a mienknek tízszeresét költi egy kilométer karbantartására. A külföldi példák is igazolják, hogy a túlzott adóterhek megelői az automobilizmusnak. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a legigazságosabb adóalap a benzinnek megadóztatása, ami az igénybevétel arányában terheli a gépjárműtartókat, de viszont nem sújtja akkor a gépkocsit, ha azt tulajdonosa nem használja. Ha azonban meg is maradunk mostani adórendszerünk mellett, arra kell törekedni, hogy azoknak a kategóriáknak a terhei, amelyek ma is tel vannak adóztatva, csökkentessenek és az adófizetés módozatai enyhíttessenek. Be kell végre a kormányzatnak látnia, hogy egy deficites államgazdálkodásnak nem lehet az automobilizmusban rejlő rendkívüli gazdasági és biztonsági érdekeket áldozatul odadobni. Belföldi személyautóipar híjján arra kell az autóvámok mérséklése révén is törekedni, hogy minél több új gépkocsi jöjjön be az országba. Devizagazdálkodásunk sem szenved ezzel csorbát, mert az autóforgalom a gazdasági élet bármely ágában, a mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben elhelyezkedve, túlnyomórészt megtartja devizatermelő erejét. A külföldi példák azt tanúsítják, hogy a kiskocsiépítés szélsőséges szünőben vannak és a strapabíróbb középkocsié a jövő fejlődés útja. A kocsik behozatalánál tehát szelektálni kell és lehetővé kell tenni mennél több egyforma típusú kocsi behozatalát. Az egységes típusok használata olcsóbbá, racionálisabbá teszi az autótartást az alkatrészpótlás, a javítás egységesítése és könnyebbsége révén. Beteges tünetnek kell minősítenünk olyan autómárkák feltünedezését a belföldi piacon, melyeknek gyökerük az országban nincsen. Különben megismétlődnék a konjunkturális időknek az a jelensége, amikor hirtelen felbukkant autóképviseletek, exotikus márkákból helyeztek el néhány darabot, hogy azután az ismeretlenségben tűnjenek el ismét, hátrahagyva néhány autótulajdonost, akinek számára egy-egy alkatrész utólagos beszerzése nem ritkán alig legyőzhető nehézségeket okozott. Magyarország idegenforgalma az utóbbi években az örvendetes fejlődés képét mutatja. Ezt a megindult fejlődést minden lehető eszközzzel fokozni és különösen az autós