A Kerék, 1941 (14. évfolyam, 1-5. szám)

1941-01-01 / 1. szám

fontos esztétikai és forgalmi kérdések várnak mielőbb megoldásra. Forgalmi szempontból számos nagyjelentőségű feladatmegoldást tettük tanulmány tárgyává. Ilyenek a budai dunamenti gyorsforgalmi út­vonalak, valamint a gyorsvasútnak az ügye. Mindezek a kérdések nagy horderejüknél és ki­terjedésüknél fogva végleges megoldásra még nem jutottak, de további tanulmányozásukat állandóan felszínen tartjuk. Mielőbbi végleges megoldást igényelnek azonban forgalmi szem­pontból legfontosabb tereink: a Berlini-tér és a Calvin-tér, miért is ezek kérdését döntés végett a közeljövőben napirendre tűzzük. A sürgős feladatok közé tartozik továbbá az autóvárakozó­helyek létesítése is, főleg a város belső területein. A gépjárművek terjedése és a forgalom egyre fokozódó növekedése szempontjából nagy jelen­tőségű tény volt a főútvonalhálózat megállapí­tása. Ez azonban csak kiinduló­pontja volt erre irányuló további munkánknak, mert a főútvona­lak végleges megállapítása számos szabályozási és forgalmi kérdés felülvizsgálatát teszi szük­ségessé. Közlekedési albizottságunk mindezeket a kérdéseket alapos tanulmány tárgyává tette és az ott leszögezett feladatok megoldását fokoza­tosan fogjuk keresztülvinni. A környék forgalmi és szabályozási kérdéseit döntő módon befolyásolja a nagyvasúti hálózat. Ennek kérdéseit az Államvasutak vezetőségével kell véglegesen tisztázni, hogy további felada­tainkat a gépjármű­közlekedés kívánalmai sze­rint helyesen megoldhassuk. A gyorsvasút szempontjából két álláspont jege­­cesedett ki. Az egyik dr. Álgyay Pál közlekedési államtitkár terve végig a Duna partján, a má­sik dr. báró Babarczy István tanácsnok el­gondolása. Az utóbbi felfogás szerint a meg­építendő gyorsvasút Újpestről kiindulva, a Váci­­út—Berlini-tér—Calvin-tér—Üllői-út irányában a Szent István-kórházig vezetne. Ez a gyorsvasút földalatti mély villamos formájában épülne, ami azt jelenti, hogy útvonalában nem ragasz­kodik az utcák vonalvezetéséhez, hanem a házak alatt egyenes vonalban köti össze az egyes pontokat. Ennek a gyorsvasútnak a belső sza­kasza a Berlini­ tértől a Szent István-kórházig kerek százmillió pengőbe kerülne. Tekintettel arra, hogy abszolút értékű óvóhelyünk alig van, továbbá a gépjárművek számának gyarapodása és a forgalom növekedése folytán mind több olyan kényszerítő körülmény lép fel, amely a fenti elgondolás megvalósítását sürgetni fogja, ha az a mai viszonyok között kissé utópiszti­kusnak is tetszik. Emellett és ettől függetlenül sürgősen meg kell építeni a dunaparti gyors­­forgalmi útvonalat, amely a Duna két partján észak-dél irányban teremtene gyors összekötte­tést a felső és az alsó városrészek között. Erre annál is inkább szükség van, mert a Dunapart az összes világvárosok között Budapest számára egyedülállóan olyan fórumot teremt, ahová ösz­­szes hiányzó középületeinket kell építeni, meg­felelően csatlakozva a balparton a parlament, az Akadémia, a Vigadó, a különböző szállodák, a vámház, a budai részeken pedig a számvevő­­szék, a Halászbástya, a miniszterelnökség, a királyi vár, a Gellértfürdő és a műegyetem pa­lotái által alkotott sorozathoz, amely esetben nem kétséges a Duna mindkét partján létesí­tendő főforgalmi útvonal szükségessége. Mindezeket a terveket az autóforgalom meg­növekedése és várható megnagyobbodása teszi elsősorban indokolttá. Az autózás nemcsak a közlekedés egyéni kényelmét szolgálja, hanem megfelelő adottság mellett főleg a gyors hely­változás lehetőségét. Ma már Budapesten he­lyenként a legnagyobb nehézségekbe ütközik az autóközlekedés zavartalansága, egy-egy csomó­ponton valósággal életveszélyessé válik a for­galom és az autó teljesen elveszti jellegzetes forgalmi karakterét, megszűnik a gyors közleke­dés lebonyolításának eszköze lenni. Elég csak a Lánchíd, a Berlini­ tér, Calvin-tér forgalmára gondolnunk, nem is beszélve a Belvárosban ki­alakult, ma már szinte a lehetetlenség határán mozgó állapotról, ahol ugyan a Közmunkatanács már jóváhagyott és véglegesített tervek alapján biztosította az itteni súlyos problémák megoldá­st azzal, hogy a Váci­ utca egyik, esetleg mind­két oldalán árkádos beépítést ír elő. Ily módon Belvárosunk eme nagy­forgalmú utcája jelenlegi helyzetével szemben annak kétszeresére bővül és a gyalogos közönségnek módjában lesz az árkádok alatt esős, rossz időben is sétálni, sőt a dunaparti szállodákat is nyugodtan megköze­lítheti, miután az odavezető szűk utcákat az árkádsor építésével nemcsak kiszélesítjük, ha­nem az oda, vagy onnan jövő vendégek számára a forgalmas belvárosi utcák megközelítését egy­úttal a fedett útvonalon biztosítjuk. Ez a rövi­desen sorra kerülő megoldás egyaránt érdeke a gépjárműforgalomnak, a közönségnek és a belvárosi üzletembereknek. Árkádos megoldást nemcsak az olasz városokban, Milánóban, Ró­mában, Torinóban, Bolognában, Nápolyban ta­lálunk, hanem látjuk Londonban, Stockholmban és számos más modern nagy­városban is, ahol ezeket a terveket épp a kereskedelmi élet és a megnövekedett utcai forgalom kényszeríti ki a városépítőkből. Végül még megemlítem, hogy a Keleti és Nyu­gati pályaudvar között széles összekötő útvonal építését határoztuk el, amelynek első szakasza, a Szinyei Merse­ utca kiszélesítése még ez évben megvalósításra kerül. A városrendezőknek ma már nemcsak a szé­pészeti vonalakat kell figyelembe venni, hanem elsősorban a gépjárműforgalomra kell figyelem­mel lenni. Biztosítani kell a gyors és zavartalan autóközlekedést, de egyúttal megfelelő várakozó­­helyek létesítésével biztosítani kell az autósok kényelmét is, mert hiába vannak a gyors előre­haladásra széles főútvonalaink, ha a gépkocsi­ból kiszálló közönség negyedóra járásra kény­telen parkírozni attól a helytől, ahol dolga van. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ismeri az autó­sok kívánságait és annak a szellemében fogja kialakítani Nagy-Budapest képét. Jóleső örömmel hallgattuk vitéz Irsy László szavait. Amit mondott és amit tenni szándék­szik,­­ tényleg az autós kívánságok közé tar­tozik és reméljük, hogy a programba vett ter­vek a közeljövőben meg is valósulnak. Kelemen Lajos 2

Next