A Kerék, 1941 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1941-01-01 / 1. szám
fontos esztétikai és forgalmi kérdések várnak mielőbb megoldásra. Forgalmi szempontból számos nagyjelentőségű feladatmegoldást tettük tanulmány tárgyává. Ilyenek a budai dunamenti gyorsforgalmi útvonalak, valamint a gyorsvasútnak az ügye. Mindezek a kérdések nagy horderejüknél és kiterjedésüknél fogva végleges megoldásra még nem jutottak, de további tanulmányozásukat állandóan felszínen tartjuk. Mielőbbi végleges megoldást igényelnek azonban forgalmi szempontból legfontosabb tereink: a Berlini-tér és a Calvin-tér, miért is ezek kérdését döntés végett a közeljövőben napirendre tűzzük. A sürgős feladatok közé tartozik továbbá az autóvárakozóhelyek létesítése is, főleg a város belső területein. A gépjárművek terjedése és a forgalom egyre fokozódó növekedése szempontjából nagy jelentőségű tény volt a főútvonalhálózat megállapítása. Ez azonban csak kiindulópontja volt erre irányuló további munkánknak, mert a főútvonalak végleges megállapítása számos szabályozási és forgalmi kérdés felülvizsgálatát teszi szükségessé. Közlekedési albizottságunk mindezeket a kérdéseket alapos tanulmány tárgyává tette és az ott leszögezett feladatok megoldását fokozatosan fogjuk keresztülvinni. A környék forgalmi és szabályozási kérdéseit döntő módon befolyásolja a nagyvasúti hálózat. Ennek kérdéseit az Államvasutak vezetőségével kell véglegesen tisztázni, hogy további feladatainkat a gépjárműközlekedés kívánalmai szerint helyesen megoldhassuk. A gyorsvasút szempontjából két álláspont jegecesedett ki. Az egyik dr. Álgyay Pál közlekedési államtitkár terve végig a Duna partján, a másik dr. báró Babarczy István tanácsnok elgondolása. Az utóbbi felfogás szerint a megépítendő gyorsvasút Újpestről kiindulva, a Váciút—Berlini-tér—Calvin-tér—Üllői-út irányában a Szent István-kórházig vezetne. Ez a gyorsvasút földalatti mély villamos formájában épülne, ami azt jelenti, hogy útvonalában nem ragaszkodik az utcák vonalvezetéséhez, hanem a házak alatt egyenes vonalban köti össze az egyes pontokat. Ennek a gyorsvasútnak a belső szakasza a Berlini tértől a Szent István-kórházig kerek százmillió pengőbe kerülne. Tekintettel arra, hogy abszolút értékű óvóhelyünk alig van, továbbá a gépjárművek számának gyarapodása és a forgalom növekedése folytán mind több olyan kényszerítő körülmény lép fel, amely a fenti elgondolás megvalósítását sürgetni fogja, ha az a mai viszonyok között kissé utópisztikusnak is tetszik. Emellett és ettől függetlenül sürgősen meg kell építeni a dunaparti gyorsforgalmi útvonalat, amely a Duna két partján észak-dél irányban teremtene gyors összeköttetést a felső és az alsó városrészek között. Erre annál is inkább szükség van, mert a Dunapart az összes világvárosok között Budapest számára egyedülállóan olyan fórumot teremt, ahová öszszes hiányzó középületeinket kell építeni, megfelelően csatlakozva a balparton a parlament, az Akadémia, a Vigadó, a különböző szállodák, a vámház, a budai részeken pedig a számvevőszék, a Halászbástya, a miniszterelnökség, a királyi vár, a Gellértfürdő és a műegyetem palotái által alkotott sorozathoz, amely esetben nem kétséges a Duna mindkét partján létesítendő főforgalmi útvonal szükségessége. Mindezeket a terveket az autóforgalom megnövekedése és várható megnagyobbodása teszi elsősorban indokolttá. Az autózás nemcsak a közlekedés egyéni kényelmét szolgálja, hanem megfelelő adottság mellett főleg a gyors helyváltozás lehetőségét. Ma már Budapesten helyenként a legnagyobb nehézségekbe ütközik az autóközlekedés zavartalansága, egy-egy csomóponton valósággal életveszélyessé válik a forgalom és az autó teljesen elveszti jellegzetes forgalmi karakterét, megszűnik a gyors közlekedés lebonyolításának eszköze lenni. Elég csak a Lánchíd, a Berlini tér, Calvin-tér forgalmára gondolnunk, nem is beszélve a Belvárosban kialakult, ma már szinte a lehetetlenség határán mozgó állapotról, ahol ugyan a Közmunkatanács már jóváhagyott és véglegesített tervek alapján biztosította az itteni súlyos problémák megoldást azzal, hogy a Váci utca egyik, esetleg mindkét oldalán árkádos beépítést ír elő. Ily módon Belvárosunk eme nagyforgalmú utcája jelenlegi helyzetével szemben annak kétszeresére bővül és a gyalogos közönségnek módjában lesz az árkádok alatt esős, rossz időben is sétálni, sőt a dunaparti szállodákat is nyugodtan megközelítheti, miután az odavezető szűk utcákat az árkádsor építésével nemcsak kiszélesítjük, hanem az oda, vagy onnan jövő vendégek számára a forgalmas belvárosi utcák megközelítését egyúttal a fedett útvonalon biztosítjuk. Ez a rövidesen sorra kerülő megoldás egyaránt érdeke a gépjárműforgalomnak, a közönségnek és a belvárosi üzletembereknek. Árkádos megoldást nemcsak az olasz városokban, Milánóban, Rómában, Torinóban, Bolognában, Nápolyban találunk, hanem látjuk Londonban, Stockholmban és számos más modern nagyvárosban is, ahol ezeket a terveket épp a kereskedelmi élet és a megnövekedett utcai forgalom kényszeríti ki a városépítőkből. Végül még megemlítem, hogy a Keleti és Nyugati pályaudvar között széles összekötő útvonal építését határoztuk el, amelynek első szakasza, a Szinyei Merse utca kiszélesítése még ez évben megvalósításra kerül. A városrendezőknek ma már nemcsak a szépészeti vonalakat kell figyelembe venni, hanem elsősorban a gépjárműforgalomra kell figyelemmel lenni. Biztosítani kell a gyors és zavartalan autóközlekedést, de egyúttal megfelelő várakozóhelyek létesítésével biztosítani kell az autósok kényelmét is, mert hiába vannak a gyors előrehaladásra széles főútvonalaink, ha a gépkocsiból kiszálló közönség negyedóra járásra kénytelen parkírozni attól a helytől, ahol dolga van. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ismeri az autósok kívánságait és annak a szellemében fogja kialakítani Nagy-Budapest képét. Jóleső örömmel hallgattuk vitéz Irsy László szavait. Amit mondott és amit tenni szándékszik, tényleg az autós kívánságok közé tartozik és reméljük, hogy a programba vett tervek a közeljövőben meg is valósulnak. Kelemen Lajos 2