ALFÖLDI TANULMÁNYOK 1990-1991 / 14. KÖTET (Békéscsaba, 1992)

CSORBA PÉTER - KERÉNYI ATTILA: Talajnedvesség-vizsgálatok Debrecen környékén, rozsdabarna erdőtalajon

TALAJNEDVESSÉG-VIZSGÁLATOK DEBRECEN KÖRNYÉKÉN, ROZSDABARNA ERDŐTALAJON Dr. Csorba Péter—Dr. Kerényi Attila" 1. A VIZSGÁLATOK CÉLJA, MÓDSZERE ÉS HELYSZÍNE 1988 márciusától decemberig talajnedvesség meghatározást végeztünk a Deb­recentől É-ra, illetve ÉK-re lévő homokvidéken. A tavasszal és ősszel általában hetenként, nyáron ennél ritkábban vett minták segítségével a talajnedvesség ver­tikális eloszlásának időbeli változásairól akartunk pontos képet kapni. Vizsgáltuk továbbá, hogy a különbözőképpen fedett, de alapvető tulajdonságaikban hasonló talajokon milyen mértékű nedvességkülönbségek állnak elő a kora tavasztól télig terjedő időszakban. Korábban hasonló céllal és módszerrel feldolgozták tokaji löszön kialakult talajon, valamint Tokaj-hegyaljai és bükkaljai talajok nedvesség­változását (CSORBA P. 1985, KERÉNYI A.-CSORBA P. 1989, CSORBA P.-KERÉNYI A.-MARTONNÉ ERDŐS K. 1989). A talaj nedvességtartalmát kézi talajfúróval 2, 10, 25, 50 és 100 cm mélység­ből vett mintákból határozták meg szárítószekrényes eljárással. A mintavétel egyik helyszíne a Debrecentől É-ra 3 km-re lévő ún. józsai Harstein-kertben és a zárkert mellett fekvő akácerdőben, a másik a várostól ÉK-re 6 km-re lévő ún. Dombos-tanyai zártkertben ill. akácerdőben volt (1. ábra). A zártkert és az akácerdők kijelölésével az volt a célunk, hogy megállapítsuk: azonos talajtípuson a különböző területhasználat milyen szerepet játszik a talajnedvesség változásában? A két kertben egyaránt szőlősorok, zöldség- és gyümölcsparcellák között kimaradt szabad felszínen volt a mintavétel. Mindkét akácerdő kb. azonos korú, zömében 30-40 éves, 85-90 %-os lombkoronazáródású, gyér cserjeszintű (Sambucus nigra és Crataegus sp.) állomány volt. Az aljnövényzetet túlnyomórészt rozsnok (Bromus sp.) alkotta, vérehulló fecskefűvel (Chelidonium majus) és csa­lánnal (Urtica dioica) keverve. A rozsnok július közepére elszáradt. Az avar mind­két erdőben hasonló, 4-5 cm vastag volt, nagyobb része gyengén vagy közepesen átalakult növényi részekből (főleg levelekből) állt, a talajjal érintkező részében moder típusú humusz képződött. Az avarfedés hatásának felmérésére az avart a Dr. Csorba Péter egyetemi docens, Kossuth Lajos Tudományegyetem (Debrecen) Dr. Kerényi Attila a földrajztudomány kandidátusa, tanszékvezető egyetemi docens, Kossuth Lajos Tudományegyetem (Debrecen)

Next