A MTA ALKALMAZOTT MATEMATIKAI INTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI 1. kötet (1952)
Rényi Alfréd: Előszó
esetek jórészében nem meglévő módszerek sablonos felhasználását, hanem újszerű, eddig megoldatlan matematikai problémák vizsgálatát és minél teljesebb feltárását, új módszerek kidolgozását és alkalmazását kívánják meg. Az alkalmazott matematika tehát többet jelent, mint a meglévő matematikai ismeretek gyakorlati alkalmazását , ezen túlmenően a matematikának az alkalmazások által megkívánt fejlesztését is jelenti. Éppen ezért az Intézet tudományos terv alapján végzett kutatómunkája és az üzemektől és egyéb állami intézményektől kapott külső megbízásra végzett munkája szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Népgazdasági tervünk fő irányvonalai által az Intézet elé állított feladatok szabják meg az Intézet kutatási tervének irányait és ezeknek a kutatásoknak az eredményessége az előfeltétele annak, hogy az Intézet a kapott konkrét megbízásokat sikerrel tudja teljesíteni. A munka megkezdésekor az Intézetnek azzal a nehézséggel kellett megküzdenie, hogy azoknak a területeknek a gyakorlati szakemberei, ahol a matematikai módszerek alkalmazására népgazdaságunknak szüksége van, többségükben maguk sem tudták felmérni, hogy hol és milyen formában van szükség a matematikusok közreműködésére. Ez érthető, hiszen az alkalmazott matematikának nálunk hagyományai alig voltak. Azonban egyre nagyobb számban akadtak olyan szakemberek, akik felismertek egyes problémákat és kezdeményezésükre üzemek és egyéb intézmények mind sűrűbben fordultak Intézetünkhöz. Az elmúlt két és fél év során közel 300 ilyen megbízást kapott Intézetünk, a legkülönbözőbb intézményektől és igyekezett a felmerült matematikai vonatkozású problémák megoldásával segítséget nyújtani népgazdságunknak. Hangsúlyoznunk kell ezzel kapcsolatban, hogy az elért eredményekben komoly része van azoknak a gyakorlati szakembereknek, akik a gyakorlatból kiindulva a problémákat felismerték és azokra figyelmünket felhívták. Azonban éppen az a körülmény, hogy sok múlott azon, hogy mely területeken akadt ilyen szakember, bizonyos tervszerűtlenséget vitt a munkánkba. Ez munkánk fő fogyatékosságának egyik forrása, annak, hogy az Intézet kapcsolata az iparral, a népgazdaság egyéb területeivel és a rokon tudományokkal, elsősorban a fizikával nem volt elég tervszerű és rendszeres. A jövőben a munka jobb megszervezésével, az illetékes állami szervekkel, műszaki és tudományos intézményekkel való kapcsolat szorosabbá tételével igyekszünk ezen változtatni és munkánkat tervszerűbbé tenni. Arra, hogy milyen hiányok vannak még munkánkban, példa, hogy népgazdaságunk olyan döntő kérdésével kapcsolatban, mint például a bányászat, az Intézet igyekezete ellenére sem sikerült feltárni eddig azt, hogy hol van szükség az Intézet közreműködésére. Az ebben a kötetben közölt dolgozatokból is kitűnik, hogy milyen nagy mértékben támaszkodott az Intézet munkája során a szovjet eredményekre: ez a tény elért eredményeink egyik döntő forrása. Ez azonban nem minden területen történt meg egyforma mértékben és e téren is még bő lehetőség nyílik arra, hogy még többet merítve a szovjet tudomány tapasztalatainak gazdag tárházából, megjavítsuk munkánkat és emeljük annak színvonalát. Egy harmadik hiányossága munkánknak, hogy, miután egy kapott problémát, az Intézet a maga részéről megoldott és a megoldást gyakorlatilag könnyen kezelhető formában (általában grafikonok, nomogrammok alakjában) a megbízó rendelkezésére bocsátotta, nem kísérte rendszeresen figyelemmel tovább az ügy sorsát, amennyiben a megbízó fél újabb kérdésekkel nem fordult az Intézethez. Ezen is változtatni fogunk a jövőben; ez munkánk megjavításának szempontjából is feltétlenül kívánatos, hiszen a gyakorlati 4