Közgyűlési előadások 2000. május. Millennium az Akadémián, I-IV. (Budapest, 2001)
I. kötet - Millennium az Akadémián - Köszöntők - Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke
Millennium az Akadémián Amikor Önöket köszöntöm, a Magyar Tudományos Akadémia tagjait, akkor a jövőnket köszöntöm, a tudományt köszöntöm, mert Magyarországon ma Önök azok, akik a jövőt tudatosan és előrelátással képviselik. Önök azok, akik tanáccsal szolgálnak a kormányzatnak és az államnak. Önök azok, akik joggal kritizálnak. Önök azok, akik joggal mondják meg, jelölik ki a jövőnek azt az útvonalát, ami felé a hétköznapi ember általában csak araszolva megy. Tíz év után egy kicsit a megrendülés meghatott érzése uralkodik rajtam, hiszen ez a tizedik közgyűlésük, amelyen hivatalosan jelen voltam. Köszönetet mondok Önöknek azért, mert ezen tíz év során a Tudományos Akadémiával az együttműködésünk mindig akadálytalan volt, mindig jóakaratú volt, és kölcsönösen támogató. Hálás vagyok ezen támogatásért, hálás vagyok segítségükért. Kérem Önöket, adják meg e támogatást utódomnak is ugyanígy, méltó rá. Még egyszer köszönöm segítségüket, Isten áldását kérem a munkájukra. Biztosak lehetnek benne, hogy a jövő szélesedni fog Önök előtt. A tudomány a jövőnk, az emberi jóakarat a jelenünk. Kérem, ezt őrizzük meg a jövőre is, és még egyszer köszöntöm és köszönöm Önöknek, amit adtak nekem is. ORBÁN VIKTOR, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Eminenciás Bíboros Úr, Excellenciás Érsek és Püspök Urak, mélyen tisztelt Főrabbi Úr, miniszter Urak, kedves Vendégek! Ahogy most Önök is hallhatták, bevett kifejezéseink és szép szavaink vannak különféle méltóságaink, egyházi és világi vezetőink megszólítására, a méltó tiszteletadásra. De talán nemcsak nekem okoz, okozott fejtörést, hogyan lehet helyesen megszólítani a tudományos élet színe virágát, akik ma itt vendégül látnak bennünket. Furcsán, szokatlanul hangzik a fülünknek, ha valaki azt mondja: tisztelt akadémikus hölgyek és urak. Talán azért hangzik ez furcsán, mert nem azért tiszteljük őket, mert akadémikusok, hanem éppen fordítva: azért választották őket az Akadémia tagjai sorába, mert igen tiszteletre méltó a tudásuk.