Közgyűlési előadások 2000. május. Millennium az Akadémián, I-IV. (Budapest, 2001)

I. kötet - Millennium az Akadémián - Köszöntők - Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke

Millennium az Akadémián Amikor Önöket köszöntöm, a Magyar Tudományos Akadémia tagjait, akkor a jövőnket köszöntöm, a tudományt köszöntöm, mert Magyarországon ma Önök azok, akik a jövőt tudatosan és előrelátással képviselik. Önök azok, akik tanáccsal szolgálnak a kormányzatnak és az államnak. Önök azok, akik joggal kritizálnak. Önök azok, akik joggal mondják meg, jelölik ki a jövőnek azt az útvonalát, ami felé a hétköznapi ember általában csak araszolva megy. Tíz év után egy kicsit a megrendülés meghatott érzése uralkodik rajtam, hiszen ez a tizedik közgyűlésük, amelyen hivatalosan jelen voltam. Köszöne­tet mondok Önöknek azért, mert ezen tíz év során a Tudományos Akadémiá­val az együttműködésünk mindig akadálytalan volt, mindig jóakaratú volt, és kölcsönösen támogató. Hálás vagyok ezen támogatásért, hálás vagyok segít­ségükért. Kérem Önöket, adják meg e támogatást utódomnak is ugyanígy, méltó rá. Még egyszer köszönöm segítségüket, Isten áldását kérem a munkájukra. Biztosak lehetnek benne, hogy a jövő szélesedni fog Önök előtt. A tudomány a jövőnk, az emberi jóakarat a jelenünk. Kérem, ezt őrizzük meg a jövőre is, és még egyszer köszöntöm és köszönöm Önöknek, amit adtak nekem is. ORBÁN VIKTOR, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Eminenciás Bíboros Úr, Excellenciás Érsek és Püspök Urak, mélyen tisztelt Főrabbi Úr, miniszter Urak, kedves Vendégek! Ahogy most Önök is hallhatták, bevett kifeje­zéseink és szép szavaink vannak különféle méltóságaink, egyházi és világi vezetőink megszólítására, a méltó tiszteletadásra. De talán nemcsak nekem okoz, oko­zott fejtörést, hogyan lehet helyesen megszólítani a tudományos élet színe virágát, akik ma itt vendégül látnak bennünket. Furcsán, szokatlanul hangzik a fülünknek, ha valaki azt mondja: tisztelt akadémikus hölgyek és urak. Talán azért hangzik ez furcsán, mert nem azért tiszteljük őket, mert akadémikusok, hanem éppen fordítva: azért választották őket az Akadémia tagjai sorába, mert igen tiszteletre méltó a tudásuk.

Next