A Munkás, 1919 (10. évfolyam, 29-38. szám)

1919-09-27 / 29. szám

t‘jliV iM A szocializmus az emberi te­vékenység minden terén cél­tudatosan alkalmazott tudo­mány.—A munkásság felsza­badítása csak a munkásosz­tály müve lehet. EGYES SZÁM ÁRA 5 CENT. VOL. X. ÉVFOLYAM, No. 29. SZÁM. Entered as Second-Class Matter February 28, 1913, at the Pot < flee at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879 NEW YORK, 1919. SZEPTEMBER 27. Official Organ of the Socialist liabor Party. — Published by the Hungarian Socialist Labor Federation. — Publ; hed Every Saturday. — Subscription Rates: For One Year $2.00, for a Half Year $1.00. Single Copies 5 Cents MunKás-nap A szocialista munkásmozgalomban az egyik nemzetközi kongresszus óta, mint munkásnapot ünnepeljük május elsejét. Ezen a napon általában véve országszerte és világszerte agitá­lt folytatott a szocialista mozgalom. Sok munkástársunk azokon a napokon igazán méltán kivet­­t a részét az agitációból. Gyűléseken oktató beszédeket tartot­­t­, pártirodalmunkat terjesztették és lapunkra is nagy számú­­ előfizetőket szereztek. Voltak olyan elvtársak is, akik abból a különleges ipari helyzetből kifolyólag, amelyben foglalkoztatva voltak, nem tart­hatták meg május elsejét munkájuk szünetelésével.. Az ilyenek az aznapi keresetüket a mozgalom céljaira adományozták, így akarva pótolni azt, hogy nem vehettek közvetlen részt a május elsejei agitációban. Május elseje, mint munkásnap arról nevezetes, hogy azon a napon az agitáció mindenütt folyik. Feltesszük a kérdést: Miért ne legyen minden nap egy munkáslap? Munkástársak, elvtársak! Ne hanyagoljátok az év egy napján sem az agitációt, különösen lapotokra. A MUNKÁSRA való agitációt, mert ezáltal csak a saját bérrabszolgaságunknak napjait hosszabbítjátok. LEGYEN MINDEN NAP EGY MUNKÁS NAP, KÜLÖNÖ­SEN PEDIG “A MUNKÁS” NAP. Terjesszétek saját lapotokat, A MUNKÁST. Szerezzetek minél több ELŐFIZETŐT, hogy a lap kiadásait fizethessük. A jelenlegi válságos helyzetet lapunknak csak fokozott agitáció­­val lehet segíteni. Tehát ne legyen tétlen senki sem, végezze mindegyikünk kötelességét. MINDEN ELŐFIZETŐ SZEREZZEN EGY ÚJ ELŐFIZE­TŐT, EGY ÚJABB HARCOST A FORRADALMI SZOCIALIS­TÁK TÁBORÁNAK. Minden utunk' eea'.r ' irt testének !»««*» ' páti a harchoz szi­ks­zetéseket, aouaronat. Munkástársak, elvtársak! Tehát hogy a harcban, a kapita­lizmus elleni küzdelmünkben fegyverünk. A MUNKÁS végez­hesse hivatását, a sötétség és tudatlanság fellegvárának lerom­bolását, ne feledkezzetek meg a munícióról. Mindenki vegye ki a munkából a részét. Fel az agitációra! • ■*tv»/ I előfi- A Új Harcos Augusztus 29-én, egy kis gár­­da jött össze Chicagóban a W. I. .. U. (Munkások Nemzetközi pari Szervezete) egy magyar csoportja megszervezésére. Ru­dd eszmecsere után a jelenlevők, számszerint tizen, megalakították az új harcost. A szervezet irányítására meg­választanak: Csapó József, 674 Mackhawk St. levelező titkárnak, Dékány Lajos jegyzőnek, ellen­­őröknek: Török Ferenc és Charles Stocklein, pénztárnoknak Orbán Dénes munkástársak. A szervezet rthonát 2254 Clyburn Ave. alatt­­ román ajkú szocialisták helyi­ségében csapta fel. Gyűléseit a be­­lső és harmadik csütörtök esté­én tartja ugyanott. Két heti működés után két új taggal gyarapodtunk. Elhatározt­­­uk a Burnsideon, a West Sideon is a North Sideon a legrövidebb hőn belül nyilvános népgyűlések artását. Napirendül “az ipari de­­mokrácia” jön­­kitűzve. Hivatalos tudósításokkal Lőwy munkástárs uzatott meg. Legutóbb tartott osztálygyűlé­­sünk­­határozatra emelte “A Mun­­kás” érdekében messzemenő kam­pány megindítását. Elhatározta­­:ott még a jövő hótól kezdve a szervezkedésről, annak módoza­tiról, és társadalom­tudomá­sokból népies, sorozatos felol­vasások tartása is. Az új harcos tábora szaporítá­sára, minden munkástárs ígéretet tett havonta annyi új tagot ver­buválni, hogy az hamarosan szá­mot tevő tényezője lehessen a munkásosztály felszabadításáért küzdő szocialista ipari unioniz­­musnak. Ezen cél elérése a legjobb módszer gyanánt a tanítás, szer­vezés és szolidáris érzés ápolását tartjuk az egyedüli célravezető eszközeinek. Chicagóban elég érett e munkára a talaj. Felhívjuk ez után is a Chicagó­ban élő és a szocialista alapon nyugvó ipari unionizmussal ro­konszenvező forradalmárokat, csatlakozzanak sorainkhoz. Se­gítsék az ipari köztársaság eléré­séhez szükségelt gondolkozó szo­cialista elemeket egy táborba tö­möríteni ! Fel munkára! Éljen az ipari demokrácia! A szervezet a fent jelzett csü­törtökökön kívül a szükséghez mérten időről-időre állapítja meg a megtartandó felolvasások tár­gyát, sorrendjét és napját. A ta­nulni vágyó magyar proletariá­­tusnak alkalmat nyújt majd — nem a tánc gyakorlására, — ha­nem tudása tárházának gyarapí­tására. “A tudás hatalom!” Tudás nél­kül nem képzelhető el osztálytu­datos szervezet! Nem képzelhető el hatásos, öntudatos működés. Szervezetünk fő célját tagjai osz­tálytudatos nevelése fogja képez­ni. E munka, foganosításához, sikeres végzéséhez szólítjuk fel a munkástársakat Chicagóban. Munkástársi üdvözlettel. Tudósító: MUNKÁSTÁRS! Tagja vagy már a Szocialista Munkás­pártnak? AZ ACÉLIPARI SZTRÁJK Az A. F. of L. országos kon­venciója óta a kiküldött bizott­ságuk erősen dolgozott az acél­ipar “megszervezésén”. Mihelyt az A. F. of R. kezd el valami mozgalmat, máris meg­van a ma­ga rossz háttere. Hogy a jelenle­gi sztrájkkal kapcsolatban bérja­­vítási követelés is van, az nem annyira játszik szerepet, mint a 12. pontból álló követelésük egyi­ke: “Behozási rendszer megala­pítása, a tagsági díjak fizetésé­re.” Ott van továbbá egy másik követelés: “A kollektív egyez­­ség jogának elismerése.” Az egyik pont azt jelenti, hogy úgy, mint a bányákban, a bányászok fize­téséből lehúzzák a tagsági díja­kat, akár tetszik az illető bányász­nak akár nem; míg a másik pont azt jelenti, hogy mint az már ti­pikussá vált az A. F. of R.-ban, ha a munkásság gazdasági hely­zete elviselhetetlen, akkor a uni­­onvezéreknek­ legyen joguk “köz­benjárni”. Ilyenkor tárgyal, mint ők szokták mondani: a Munka a Tőkével, hogy jogos követelései­ket elismertessék. A tapasztalat­ból tudjuk, hogy ily tárgyalások a ’ ■'hg csak a 'közbenjáróknak CoatesvilR, 4,ÜGG; oungstown, distriet, 50,000; (Hrv-bard, Rora­in, Struthers Cai . Alliance, Massilon, New Philadelphia, Sharon, Farrell, Batl er, New­castle;) Wheeling distriet, 15,000; Cleveland distriet, 2':-,000; Steu­benville, 7,500; Chicrgo distriet, 70,000; (Gary, South Chicago, Indiana Harbor, East Chicago, Hammond, Evanston, Waukegan, Milwaukee, Sterling, De Kalb, Joliet;) Buffalo, 12,0'>0; Pueblo, 6,000; összesen 279,1C( . A HATÓSÁG tr & SZTRÁJK. Természetes, hogy a városi és állami­­hatóságok a szent és sérthetetlen magántulajdon vé­­delmezésére minden rendelkezé­sükre álló eszközt felhasználtak. Ezt azonban nem kell úgy érteni, hogy mindenki magántulajdoná­nak a védelmezésére. A munkás­ság csekély kis vagyonával ők nem törődnek, sem a munkásszer­­vezetek magántulajdonával. Munkástársaink még emlékez­hetnek, midőn tavaly a l­raini ha­tóság, az acéltelepi munkástár­­saink szervezetét tele­­sen kiütn­­i ’’ kének Az A. F. of R. a tőkések védő­bástyája s mihelyt nagyobb ará­nyúvá fog válni az a mozgalom, amely a tőkés rendszer megszün­tetését követeli, azonmód körül­bástyázzák majd magukat a mos­tan még makacs acéltelepi igaz­gatók, hogy a munkásság forra­dalmi mozgalma elől védve le­gyenek. Az acélgyárak tőkései nem is­merték meg­­ az A. F. of R.-t, különben nem ellenkeznének av­val megegyezésre jutni. Az acéltelepek munkásai vi­szont szintén nem ismerték fel az A. F. of R.-t, mert még jóhisze­­műleg tagjaivá válnak annak a szervezetnek, amelyről napról­­napra bebizonyosodik ,az­, hogy kapitalista érdekeket szolgál és csak a szocialista mozgalom előbb­­rehalalásának akadályát képezi. Munkástársak, akik már elég­gé ismeritek mozgalmunkat, tehát fokozottabb tevékenységet fejt­setek ki, hogy munkástársaink megismerhessék azokat a szerve­zeteket, amelybe tartozni köte­lességük: a politikai téren a Szo­­­­cialista Munkáspártba, az ipari­­ téren a Munkások Nemzetközi ! ____x6k or. &oV­ — ’­­ . .v....... gó munkásság Ezeket előr­­ocsátva, tekintsük át a jelenlegi sztrájkot. Hónapokkal ezelőtt telelármáz­ták már az A. F. of R. vezérei, hogy nagy sztrájk lesz, de ugya­nakkor készeknek nyilatkoztak az acélkirályokkal való kompro­misszum megkötésére. Történe­tesen azok hallani sem akartak a tárgyalások megkezdéséről és így a vezéreknek nem volt más hát­ra, mint a felizgatott kedélyeknek eleget tenni, kimondani a sztráj­kot. Szeptember 22-én kezdődött meg a sztrájk az acélipar külön­böző városokban levő telepein. A kapitalista lapok hírei és a sztrájk­vezérek nyilatkozatai között nagy ellentét van a sztrájkban levő munkások számára vonatkozólag. A New York Times kimuta­tása szerint az alanti acéltársasá­gok 144 telepén a jelzett számú munkás van alkalmazva: American Bridge Co...............8.399 Am. Steel and Wire Co.. . .30.785 Am. Sheet & Tin Plate Co. 28.003 Carnagie Steel Co.................49.593 Chickasaw Shipbuilding Co. 1.586 Federal Shipbuilding Co. ..7.042 Illinois Steel Co....................23.705 “Korain Steel Co......................1.102 Minnesota Steel Co................1.506 National Tube Co................19.859 Ten. Co. I. & Railway Co. 17.922 Un. Portland Cement Co...2.525 „ 192.027 Összesen tehát 144 gyártelepen 192.027 munkás dolgozott. A sztrájkvezér, W. Z. Foster szerint a sztrájkban lévő munkások szá­ma 279,100. Foster kimutatása a következő jelezve a különböző városokban szeptember 22-én d. u. 5 órájáig sztrájkba lépett mun­kások számát: Pittsburgh, 15,000; Homestead, 9,000; Braddock, 5,000; Rankin, 3,000; Clairton, 4,000; Duquesne, McKeesport, 12,000; Vandergrift, 4,000; Brackenridge, 5,000; New Kensington, 1,100; Apollo, 1,500; Reechburg, 3,000; Donora Mones­­sen, 12,000; Johnstown, 15,000; tűk a faion. Emlékezhetnek ar is, midőn W. W. Cox elvtársa a W. I. I. U. országos szervezőjét és több Szocialista Munkáspárti elvtársat majdnem agyonveri az acéltelep királyai által felbujtatott csőcse­lék. A hatóság mindenütt a kapita­listák érdekeit védi, midőn a munkásság megmozdul és magá­nak jobb viszonyokat mer köve­telni, vagy szervezkedni kezd. Ilyenkor a gyűlések szétverése, ártatlan munkások fejeinek betö­rése kedvenc foglalkozása a váro­si és állami hatóságok közegei­nek. A múlt nagyobb sztrájkjai több száz megsebesüléssel és halottal végződtek. Ez a sztrájk még tu­lajdonképen meg sem kezdődött, máris halottról van szó. A New Castle, Penn, Carnegie acéltelepén a sztrájkolók és a rendőrség között összecsapás volt, amelynek 12 sebesülés és 2 halott lett a vége. Rackawanna, N. Y. sztrájkolói közül kettő sebesült meg. Sztrájkok alkalmával a mun­kásság hangulata mindig izga­tott, nem lehet tehát csodálkoz­ni, hogy a kellő nevelés hiányá­ban a kapitalisták által kedvelt erőszakhoz folyamodnak. Ilyen­kor könnyű szerrel végezhetnek a sztrájkolókkal, miután a kapita­listáknak rendelkezésükre áll úgy a fegyveres rendőri, csendőri, mint az állam katonai hatalma is a sztrájkolók megtörésére. A munkások gyűléseit lehetőleg minden helyen eltiltják a politi­kai hatalmat­­kezükben tartó tő­kések, még elkeseredettebbé téve a munkásokat. Az acéltelepek igazgatói egye­lőre tudni sem akarnak az A. F. of R.-rel való tárgyalásról. Azon­ban ismerve a tőkések természet­rajzát, mihelyt felismerik azt, hogy a munkásmozgalom szocia­lista tagjai sem tétlenek és ameny­­nyire még lehetséges, az agitáció folyik, kapni fognak az alkalmon, hogy megegyezésre jussanak az A. F. of R. vezéreivel. • ^ ~ — — '**■ — „ szervezetekben tömörülve nem egyezséget kívánunk a kapitalis­tákkal kötni, mint azt az A. F. of R., hanem azokat a lomtárba he­lyezni, mint hasznavehetetlene­ket, mert jelenleg csak az embe­riség nagy nyomoruságát okoz­zák. Munkástársak agitáljatok a bérmunka rendszer megdöntése érdekében! KERÜLETI TANÁCS NEW YORKBAN. A W. I. I. U. szervezkedése New Yorkban már oly mérvűvé fejlődött ki, hogy az agitáció ki­fejtésének megkönnyítésére ke­rületi tanács alakult. Az alapszabály ugyanis ki­mondja, hogy: “Abból a célból, hogy egy bizonyos kerületben együttes akció biztosíttassék, egy Tanács alakítandó, a kerü­letben levő legalább öt vagy több helyi unionnak küldötteiből.” New Yorkban és környékén már több mint öt helyi union van, különböző iparokban és ezért a hobokeni élelmezési ipari lokál in­dítványára egy kerületi értekez­let gyűlt össze New Yorkban augusztus 31-én, amelyen hét he­lyi union­­két-két küldöttel képvi­seltette magát, megalakította a kerületi tanácsot. A Tanács ideiglenes elnökének August Gillhouse, a 217. lokálból, jegyzőnek P. Beyer, a 217. lokál­ból és pénzügyi titkárnak S. Friedmann, a 100. számú lokál­ból választatott meg. Az értekezlet megbeszélte a közel­jövőben a szervezkedés te­rén való teendőket, melyek egyik legnagyobb feladata közé tarto­zik egy állandó szervezőnek New York környékén való alkalmazá­sa az iparok megszervezése cél­jából. New Yorkban és környékén, Brooklynban és Hobokenban ed­dig négy iparban van ipari lokál és ipari lokál ágazatok. Ezek: Fém- és gépipar. Automobilipar. Élelmezési ipar és Bőr és cipő ipar. Mire való a Nemzetek Ligája? True translation filed with the Postmaster of New York, N. Y. on Se^. 25, 1919, as required by the Act of October 6, 1917. természetesen kivéve Angliáét. Japán és Anglia ugyanezen kato­nai előkészületek programmján dolgozik.” “Mindez nem lehet csak abból a célból, hogy elkészüljenek Né­metországgal szemben. Azt sem jelenti, hogy Ausztria-Magyaror­­szág vagy Törökország ellen le­gyenek készenlétben. Hanem mindez abból a célból van, hogy készenlétben legyenek Egyiptom 13,000,000 nyílt lázadásban levő népével szemben, hogy készen­létben legyenek India megszám­lálhatatlan millióival szemben, hogy készenlétben legyenek Bal­kán, Írország, vagy Koreával szemben, mert midőn ez a nem­zetek ligája meg lesz szervezve, az öt főhatalom, mely összesen körülbelül 300,000,000 népet számlál, hatalmat gyakorolhat majd az alattvaló népek felett, amely összesen körülbelül 900,­ 000,000.” Reed szenátor a következőkkel tolda meg: ­ lapunk múlt számában megír­tuk, “Saját vesztükre” cím alatt, hogy a nemzetközi kapitalizmus­nak egyesülése egy Nemzetek Ligájában, nem célozhat mást, mint összegyűjtését annak az erőnek, amellyel a világ proletár­­ságának előretörekvését gondol­ják megakadályozni. Idéztük Wilson elnöknek Co­­lumbusban elmondott szavait er­re vonatkozólag és bemutattuk, hogy az abban rejlő fenyegetés különösen oly nemzetek ellen van célozva, amelyek fel merné­nek lázadni a külső kapitalista kizsákmányolás ellen, avagy oly proletárság ellen, amely oly moz­galomnak merne adni kifejezést, mely a belső kapitalizmus jármá­nak lerázását célozná, annak he­lyébe a szocialista köztársaságot állítva fel. Az Egyesült Államok Szenát­­jában nincsen egy szocialista sem, sőt egy ember sem olyan, aki némileg is rokonszenvezne a proletársággal, elvétve sem akad olyan, aki felismerné a jelent és következtetni tudna a jövőre, va­gyis, akire méltán ráillet az a samtern jelző, és mégis, nem egyszer mutatnak rá a liga zsar­noki és elnyomó tendenciájára a szénáiban magában is. Feltevé­seinket a ligára vonatkozólag teljesen igazolják. Borah szenátor, Mr. Churchill ama mondásával foglalkozva, hogy “a Nemzetek Ligája próbá­ra van téve Oroszországra vonat­kozólag”, a következőket mon­dotta : “Ezek ugyanazok az elvek, amelyeket Metternich mondott 1822-ben, a szent szövetségre vo­natkozólag. Midőn Metternich ki­jelentette, hogy a szent szövet­ségnek szükséges volt beavatkoz­ni Dél Amerika, Spanyolország s­ más országok belü­gyeibe, ezen ajánlatát arra a feltevésre alapoz­ta, hogy, addig, míg ezen orszá­gokban le nem verik a demokrá­ciát, a demokrácia elkerülhetet­lenül lerombolná azokat a kormá­nyokat, amelyek a szent szövet­ség oszlopait képezték. Mielőtt még elismerte és jóváhagyta vol­na az Egyesült Államok népe a Nemzetek Ligáját, nem kisebb személyiségtől, mint az angol hadügyminisztertől, arról értesül­hetünk mostan,­­hogy a Nemze­tek Ingájának első és fő hivatása az lesz, hogy beleavatkozzon egy hatalmas nemzetnek belügyeibe, annál az egyedüli indoknál fogva, hogy annak belügyi helyzete olyan, amely a mi akciónkat igényeli, különben az átcsap a nemzetközi­­határokon és olyan nemzeteket is érinteni fog, ame­lyek közvetlenül érdekelve van­nak a nemzetek ligájában.” “ És mostant?“ midőn az utolsó katon­ág látogat­ja már meg Euró­pát az elnök szerint is, engedtek az általános katonai kiképzésnek, elfogadták, és itt a szénáiban is van egy javaslat, amely az első lépést teszi meg abban az irány­ban. Ezenfelül, mint mondom ál­landó hadseregünk is lesz 500.000 emberrel s egy oly rendszer, mely a tartalékosok számát körülbelül 600.000-re fogja emelni. Továbbá előkészületeink vannak a világ leghatalmasabb hadiflottájára. “Fel kiváno­vatalaink, egy pár Het.,­ ezelőtt megkezdték a rekrutálást oly ka­tonák toborzására, akiket különö­sen Oroszországba és Kínába va­ló szolgálatra osztanak be.... Egy rekrutáló tiszt, egy ezredes, mondá nekem azt, hogy különö­sen oroszországi és kínai szolgá­latra lesznek besorozva a jelent­kezők és ha jól emlékszem, még más külföldi helyekre is. Ha ez igaz, akkor ez tisztán mutatja a hadügyminisztérium eljárását, nevezetesen, hogy azok valakinek a parancsára és utasítására vég­zik ezeket és készülnek arra, hogy amerikai ifjakat szállítsanak kül­földi területre, hogy keresztül vi­gyék a céljait e tanács vagy liga vagy kombináció avagy összees­küvésnek, — avagy bárminek is nevezzük, — amely a világ ügyeit­ vezeti, beleértve az Egyesült Ál­lamokat is.” Wadsworth szenátor, a had­ügyi bizottság elnöke kijelente, hogy 1919 február 28-a óta au­gusztus 26-ig 12,759 rekrutát szereztek európai, 2977-et pillippi­­ni, 2364-et mexikói határszéli, 2034-et hawaii, 1034-et pedig szi­bériai szolgálatra. A New York Tribune szeptem­ber 4-i száma a kérdésre vonatko­zóan a következő sokat sejtető sorokat tartalmazta:­­ “Az angol kormány azt az aján­latot tette, hogy az Egyesült Ál­lamok amely gyorsan csa­k képes egy 200,000-nyi csapatot szállít­son Arméniába. Az államügyi hi­vatal ezt az ajánlatot egy tenge­részeti tiszttől kapta.” “Továbbá kiderült az is ma, hogy e bizottság amerikai meg­bízottja egy hónappal ezelőtt még csak 50.000-re tette azon amerikai csapatoknak számát, melyet Ar­méniába szándékoztak küldeni. Ezt a számot azonban az angolok megbízottai teljesen elégtelennek találták, és a csapatok számát 200.000-ben állapították meg.” Van még tehát kétség az iránt, hogy mire való a nemzetek ligá­ja és hogy a munkások azok, akikre a “saját vesztükre” vonat­kozik ?

Next