A Munkás, 1919 (10. évfolyam, 29-38. szám)

1919-09-27 / 29. szám

3 A MUNKÁS Lenin DeLeonizmust hirdet True translation filed with the Postmaster of New York, N. Y. on Sept. 25, 1919, as required by the Act of October 6, 1917. (Az alantiakban kivonatát kö­zöljük egy cikksorozatnak, amely a Metropolitan Magazinéban je­lent meg. Raymond Robins, az amerikai vörös kereszt misszió feje mondja el az idézett cikkben Leninnel, a bolsheviki miniszter- elnökkel való beszélgetésének lefo­lyását. Ebből tisztán kiviláglik az, hogy Lenin, aki már több Ízben elismerőleg nyilatkozott Daniel De Leonról, e nagy amerikairól, akinek szocializmusról alkotott elve megegyezik az övével, neve­zetesen, hogy a munkásság politi­kai győzelme után a politikai kor­mányt fel kell oszlatni, annak he­lyébe állítva a demokratikus ipa­ri kormányzatot, mely a termelés ipari ágazatait fogja irányítani. Oroszországban, annak különleges helyzeténél politikai despotizmu- sánál, a háborús vésznél, éhségnél és a szétzüllött termelési rendszer­nél fogva, az autokrata cárizmus­nak erőszakos megdöntése s a bur­zsoáziával kötött kompromisszu­mos kormány nemcsak lehetőség volt, hanem szükségszerűség, mi­előtt a munkásosztály elérte vagy elérhette volna azt a gazdasági szervezettséget, amely szükséges a szocialista köztársaság megalapí­tásához. Az orosz munkásság mos­tan oly hősiességgel, amely min­denki elismerését követeli meg, építi ki azt a gazdasági ala­pot és ipari szervezettséget, a mely az igazi szocializmus megva­lósításához szükséges. Ők, mind­amellett még mindig az átmeneti időben vaunak, amelyben szüksé­gük van arra, hogy kompromisz- sziumokat kössenek kapitalisták­kal és gazdasági szakértőkkel. A WIIU. rámutatott arra a kü­lönbségre, amely az orosz és ame­rikai viszonyok között, de különö­sen a márciusi, és novemberi for- ■ kel, és majdnem szervezetlen ipa­rilag, avagy hitvány kapitalista szervezetekben van széttagolva, mint az A.P. of L., ilyenkor az erő­szak hirdetése nemcsak ostobaság, hanem valóságos árulás. A WIIU. teljesen távol áll az ily vétkes mu­lasztásoktól, könnyelműségtől, a melyeket a balszárnyiak, kommu­nisták, anarkisták, bummeriták, vagy a kapitalisták ügynökei vé­geznek a szocialista mozgalom kárára. A WIIU. a civilizáció vívmá­nyát, a politikai akciót használja, amelyikei a társadalmi kérdést bé­kés utón kívánja megoldani. Hir­deti a munkásosztály szervezését egy forradalmi politikai pártba, abból a célból, hogy kifejezésre juttassa a többség akaratát a sza­vazó urnánál. Az ilyen párt azon­ban, még abban az esetben is, ha a hivatalokat lefoglalta, avagy az egész államot, ha ugyan a kapita­lista osztály megengedné az ilyes­minek a bekövetkezését, kell, hogy egyedül arra szorítkozzon, hogy a forradalmi szocialista nevelő pro­pagandát folytassa az ipari köz­társaság érdekében, egyúttal megszervezve a munkásosztályt egy nagy szocialista ipari szerve­zetbe, a WIIU. elve alapján, a mely pártnak nem szabad reform- mozgalmakkal bajlódnia, amely csak a kapitalizmust erősiti, ha­nem a kapitalizmus megdöntésére kell küzdenie, egyesített politikai és ipari szervezettséggel, a civili­záció elvei alapján. Egy ilyen párt­nak egyedüli hivatása a kapitalis­ta rendszer szünet nélküli kritizá- lása kell hogy legyen, hivatása oly nevelési propaganda kifejtése, amely a munkásságot a reformok elvetésére és a helyes irányú szer­vezkedésre készteti, elérve azt a politikai és ipari egységet, amely a politikai állam megdöntéséhez kell, annak helyébe áiiitva a mun­ka ipari köztársaságát. Az ily irá­nyú politikai agitációval és neve­léssel a WIIU. képes magától tá­vol tartani és a szervezetből ki­zárni a rövideszü anarkistákat és a szabotázshirdetőket, valamint az oktondi “tömegmozgalmistát” aki nem meri megmondani, mint kell tenni, mert fél a rendőrség­től. Ezek az elemek elhanya­golják a szervezkedést, a mun­kásosztály gazdasági hatalmá­nak a kiépítését, amely szüksé­ges ahhoz, hogy a kapitalizmussal végezni lehessen. Ezeket előrebocsájtva, minden munkástárs könnyen megértheti azokat a kijelentéséeket, amely- lyel Lenin hűen fejezte ki a De Leonizmust Raymond Robins előtt.) * * * “Lenin igy szólt Robinshoz: —Lehet, hogy rendszerünk megdőlhet Oroszországban, Orosz­ország hátramaradottsága által vagy a külső erőszak által, de as orosz forradalom eszméje ki fog törni és romba dönt minden poli­tikai társas ellenőrzést a világon A jövőt a mi társas ellenőrzés: rendszerünk fogja dominálni. A politikai társas ellenőrzés ki fog halni. Az orosz forradalom meg fogja ölni — mindenütt. — De, — mondá Robins — as én kormányom demokrata kor mány. Tényleg azt akarja monda ni, hogy az orosz forradalom esz méje szét fogja rombolni az Egye sült Államok kormányának de mokratikus eszméjét? — Az amerikai kormány, — mondá Lenin, — korrupt. — Ez nem igy van, — válaszol Robins. — A mi központi kormá nyunkat és a helyi kormányainka a nép választja és a legtöbb vá í lasztás igazságos és tiszta, s : : megválasztott egyén a szavazói igaz kiválasztottja. Nem nevezhet i ön az amerikai kormányt tehá ■ megvett kormánynak. — Óh Robins ezredes, ön ner l ért engem! — mondá Lenin. — E l az én hibám. Nem azt kellett vol - na mondanom, hogy korrupt. Ev vei nem azt akartam értelmezni, hogy az önök kormányát a pénz korruptálja. Úgy értelmezem, hogy korrupt és romlott a gondo­latban. Az elmúlt politikai kor politikai gondolatában él még. Még abban a korban él, amelyben Thomas Jefferson. Nem a jelen­legi gazdasági korban él. Ennél­fogva hiányában van az értelmi épségnek. Hogyan is fejezzem ma­gam ki jobban érthetővé? Vegyük tehát például a következőket: Nézzük New York és Pennsyl­vania államokat. New York az önök bankrendszerének a köz­pontja. Pennsylvania az önök acéliparának a központja. Ez a kettő az önök legfontosabb dolgai, — bank és acél. Ezek az alapjai az önök életének. Ezek teszik önö­ket azokká, amik. Mostan tehát, ha önök igazán hisznek saját bank rendszerükben, miért nem küldik Mr. Morgant az Egyesült Álla­mok szénátjába? Viszont, ha iga­zán hisznek' az acéliparjukban, miért nem küldik a szénáiba Mr. Schwabot? Miért küldenek oda olyan embereket, akik kevesebbet tudnak a bankokról, az acélról, és akik a bankárok és acélgyárosok érdekeit védik és azoktól függet­lenek kívánnak maradni? Ez nem megfelelő. Ez kétszínűség. Megta­gadja annak a ténynek az elisme­rését, hogy a tényleges ellenőrzés már nem politikai. Ezért mondom azt, hogy az önök rendszeréből hiányzik az egyeneslelküség. Ez­ért van a mi rendszerünk amazzal fölényben. Ezért fogja a miénk romba dönteni az önökét. — Őszintén megvallva, népbiz­tos ur, éu nem hiszem, hogy ezt megtenné, — feleié Robins. ,— Meg fogja, — mondá Lenin. —Tudja ön, hogy milyen a miénk? — Még nem teljesen, hiszen ön épen most kezdé el! — feleié Ro­bins. — Ismertetni fogom, — mondá Lenin. — A mi rendszerünk azért fogja romba dönteni az önökét, mert a miénk felismeri azt a tár­sas ellenőrzést, amely a modern élet alapvető tényét képezi. Felis­meri azt a tényt, hogy az igazi erő ma egyúttal gazdasági is. Mit csi­nálunk tehát mi? Ki lesz a mi képviselőnk az országos törvény- hozásban, a mi országos taná­csunkban (szoviet), például Baku kerületéből? Baku környéke olaj. Olaj teszi ki Bakut. Képviselőink tehát Ba­kuból az olajt ipart fogják képvi­selni. Az olajipar munkásai fog­ják őket megválasztani. Kérdez­hetné: Kik a munkások? Vála­szom : Azon egyének, akik veze­tik és akik végrehajtják a vezetők utasításait, a mesterek, mérnökök, kézművesek, kézi munkások, vagy­is mindazon személyek, akik tény­legesen részt vesznek a termelés­ben, akár szellemi, vagy kézi mun­kájukkal. Ők mindnyájan munká­sok. Azok a személyek, akik nem foglalkoznak, akik nem dolgoznak az olajiparban, hanem akik mun- kanélkül akarnak másokon élős- ködni, akár spekulációval, vagy jutalékok húzásával, vagy pénz- ! befektetéssel, s minden munka ki­fejtése nélkül akár mint üzletve- i zetők, vagy másképen, ezek nem munkások. Ezek tudhatnak vala­mit az olajról, meg nem is. Legin­kább nem tudnak. Más értelem­ben, ők nem vesznek közvetlenül részt az olaj termelésében. A mi köztársaságunk a termelők köztár­sasága. Ön azt mondaná, hogy az önök köztársasága a polgárok köztársa­sága. Nagyon jól van. Én azonbar azt mondom, hogy az ember sok kai fontosabb, mint termelő, mini polgár. Kik a legfontosabb pol gárai az önök olajterületeinek' Kik azok? Nem az olajmunkások Mi tehát Baku küldöttei által a: olajtermelést képviseltetjük. Hasonlólag, Donetz széntelepe küldöttei a szenet fogják képvisel ni. Donetzból küldött képviselői a szénipart fogják képviselni. Is mét, a mezőgazdasági vidékeken i képviselőkét a parasztok fogjál megválasztani, akik a termesztő ! munkáiban részt vesznek. Mi a me ző gazdasági vidékek igazi érdeke a kereskedés? Nem. A pénzköl jp alatti ’és a közbenesó időszak között van. Itt Ameriká­ban, még mindig lehető hatásos a forradalmi szocializmus hirdetése a politikai akció álláspontján áll­va, vagyis azon a formán ke­resztül, amelyen a társadalmi kér­dés megoldását a többséghez való apellálással kívánjuk elérni. Más szavakkal, egy forradalmi szocia­lista politikai párton keresztül, a mely a választási küzdelmekben részt vesz azért, hogy a politikai állásokat, az államhatalmat ellen­őrizhesse és nyílt, békés agitációja révén igyekezzen a szavazók több­ségét megnyerni elvének megvaló­sításához. Csakis ilyen módon re mélheti a munkásosztály forradal­mi mozgalma a sikert oly orszá­gokban, mint az Egyesült Álla­mok. A WIIU.-nak ez az álláspontja a civilizáció magaslatának megfele­lő, mert amennyire a szervezet erejétől telik, a küzdelmet inkább érvekkel, mint verekedéssel, in­kább az orrok számlálásával, mint a fejek betörésével kívánja foly­tatni. Ilyen politikai programmja van a DeLeonistáknak, vagyis marxista szocialistáknak Ameri­kában. Nevelni a bérmunkásosz­tályt a helyes szervezkedés szüksé­gességének felismerésére, hogy ne apró-cseprő harcokkal töltsék el idejüket, örökös bérharcokkal, ha­nem, hogy szervezkedjenek főleg a szocialista ipari köztársaság meg­alapítására, kiépítve azt a szerve­zetet, amely támogassa a szavazó urnánál kifejezett akaratát, avagy hatalmánál fogva keresztül is kényszerítse, ha a kapitalista osz­tály törvényszegésénél és bar­barizmusánál fogva kizárná a le­hetőségét annak, hogy a munkás ság többségének politikai győzel­me békés utón legyen elérhető. Amerikában az ilyen taktika és elv nemcsak lehető, hanem ez az egyedüli, amelyen a munkásosz­tály győzelmet érhet el, akár a politikai téren, avagy az ipartele­peken. Amerikában erőszakos for­radalmat hirdetni, midőn még a munkásság többsége egyáltalán nincs tisztában a szocialista elvek­csönzés sem. A mezőgazdaság. A mi vidéki városainkból tehát a tanácsban a küldöttek a mezőgaz­daságból lesznek megválasztva, hogy beszéljenek a mezőgazdasági ipar érdekében. Ez a rendszer sokkal erősebb, miután beismeri a tényeket. Kike­resi a mindennapi emberi munka­értéket, s közvetlenül alkotja meg ezek által az állam társas el­lenőrzését. A mi kormányunk te­hát gazdasági társas ellenőrzés lesz a gazdaság kornak. Azért fog győzedelmeskedni, mert a jelen kor szellemét felismeri és annak értelmében működik. Ezért tekinrünk mi bizalommal a jövőbe, Robins ezredes. Önök tönkretehetnek bennünket Orosz­országban. Önök eltiporhatják az orosz forradalmat Oroszország­ban. önök ledönthetnek engem is. Ez nem fog tenni semmi különb­séget. Száz évvel ezelőtt Anglia, Poroszország, Ausztria és Orosz­ország monarc histái megdöntötték a forradalmi kormányt Francia- országban. Visszaállítottak egy uralkodót, törvényes hatalommal Párisban. De :aem voltak képesek megakadályozni a középosztály politikai forradalmát, a középosz­tály forradalmát a politikai de­mokráciáért, amelyet Párisban megkezdték az 1789-iki francia forradalom emberei. Nem voltak képesek megmenteni a feudaliz­must. Európa min Jen feudalista-arisz- tokrata társas ellenőrzési rendsze­re pusztulásra volt Ítélve a politi­kai demokratikus társas ellenőr­zés által, amelyet a francia forra­dalom dolgozott ki. A világ társas ellenőrzésének minden politikai demokratikus rendszere pusztulás­ra van ítélve ma a gazdasági ter­melők társas ellenőrzési rendszere által, melyet az orosz forradalom dolgozott ki. Ön nem hiszi ezt el nekem, Ro­bins ezredes. Még eseményekre van szükség, hogy bebizonyítsam ezt önnek. C még láthat külföldi l^ljonettokat ’’vonult, ''•* Orosz­országon kér ztül. Mé0 azt is lát­hatja, hogy tanácsokat és a ta­nácsok valamennyi vezéreit kivég- zik. Még láthatja talán Oroszor­szágot ismét olyan sötétnek, mint volt. Azonban e sötétségnek vil­lámcsapása romba vetette a poli­tikai demokráciát mindenütt. Nem mintha fizikai értelemben csapott volna le reájuk, hanem avval a villanással, amelylyel a jövőt megvilágította!” (Az Ind. Union News-ból.) Jönnek a szocialisták füzet alakban megjelent és pél­dányonkint 15 cent árban meg­rendelhető. Ajánljuk a szerve­zeteknek lejátszására, mely jo­got 13 példány megrendelésé­vel, $1.95-ért szerezhetik meg. Rendelések a következő címre küldendők: A MUNKÁS könyvekereskedés, 411 E. 83rd St., New York, N. Y. A nóta vége DRÁMA A PROLETÁRÉLET­BŐL EGY FELVONÁSBAN. Irta Koeppel Richard. Németből fordította Zermann Ferenc. Szövetségünk kiadása. — Egyes példány ára 15 cent. — A leját- zási jogot 12 példány megvéteh által lehet megszerezni. Koeppel elvtárs e színdarabjá­ban egy proletárcsalád tragédiá­ját mutatja be megható szinek- kel. Kitűnő szocialista agitációs irat ez a színdarab, mint olvas­mány is, lejátszva pedig hatásos agitáció a mai kapitalista terme­lési rendszer ellen, bemutatva a keresztényi “felebaráti szeretet” álnokságát is. Végül rámutat, hogy a proletárságnak osztálytu­datossá kell válni, szervezkedni, hogy a bérrabszolgaságból fel­szabadulva a föld uraivá váljunk. Megrendelhető A Munkás könyv­kereskedésében, 411 E. 83rd St, New York, N. Y. ) New York, a világ csodás városa Fenti cim alatt a New York American a többek között a kö­vetkezőikben dicsőíti New York­ot : “Népessége 5,800,000. Több ir van benne, mint Dub- linban. Több olasz, mint Rómá­ban. Több német, mint Leipzig- ben és Frankfortban együttvéve, kétszer annyi, mint Brémában. A népesség szaporodása évente 250.000. 30 mértföldes rádiuszban a né­pesség száma 8 millió. A hires Central Park, amely eredetileg 6 millió dollár volt, most 1000 milliót ér. New York annyit ad ki a rend és törvény fentartására, mint Co­lumbia Köztársaság egész nem­zeti céljaira. Az utolsó tiz évben 250 millió dollárt fordított a földalatti vasu­tak kiépítésére. A rendőrség 12,000 személyből áll. A tűzoltók száma összesen 5300. 9000,000 gyermeket 18,200 taní­tó nevel. A Broadwayn egy üzleti épü­let költsége majdnem 15 millió dollár. 34o millió utas utazik a föld­alatti villamosokon, mig 250 mil­lió a közúti villamosokon évente. Minden 52 percben beérkezik egy személyszállító vonat. Minden tizenharmadik percben egy házasságot kötnek. Minden hatodik percben egy gyermek születik. Az újságok 1500 tonna fehér papirt használnak el naponta. Egy és egynegyed millió dol­lárt költenek el a szállodákban és éttermekben éjjelente. A városházán (egy épületben) 750-an dolgoznak naponta a vá­ros ügyeinek elintézésén. Állandóan a földalatt tölti el munkaidejét 20,0o0 munkás. Az éjjeli munkások száma 50.000. Naponta 100,000 dollárt költe­nek el fagylaltra (ice cream). Öt iroda-épületbew, mel’ *k egymástól öt utcatömbre van­nak, s értékük 45 és fél millió dol­lár, 28,500 irodai munkás dolgo­zik naponta.” ** * Amiről a New York American hallgat, New York dicsőítésénél: Minden 12 halott közül egyet a város kénytelen a szegénytemető­be kivitetni, miután azok holttes­tén az orvosok kísérletezési mun­kálataikat elvégezték. A város east-sideján a lakás­kaszárnyák zugjai olyanoik, hogy ha abban nem munkások, hanem tehenek lennének beszállásolva, a város egészségügyi hivatala vagy az állatvédő egyesületek közbe­lépnének. Nincsen nap utonállás nélkül. Nincsen nap sztrájk nélkül, miután a kizsákmányolás a leg­nagyobb mértékben e városban érezhető. Mig a tőkések millióikat a fé­nyes éttermekben és mulatóhelye­ken pazarolják, a munkásság ez­rei ingyen tejen és kenyéren kénytelenek nyomorogni. Ugyanakkor, midőn a tőkések ünnepük 132 éves évfordulóját az alkotmány elfogadásának, mely ez ország alaptörvényeit képezi és azok megszerkesztői azt arra cé­lozták, hogy mindenkinek számá­ra biztosítsa az élethez, szabad­sághoz és a boldogság keresésé­hez való jogát: — ugyanakkor a városban fegyveres csőcselék ga­rázdálkodik, betörve munkás szervezetek magánhelyiségeibe, békés gyűléseire. Mindez megtör­ténhet olyan, városban, ahol a vá­ros “annyit ad ki a rend és tör­vény fentartására’’, mint egy egész ország összes nemzeti dol­gaira. Bár az újságok naponta 1500 tonna fehér papirt fogyasztanak, a tőkések politikai képviselői gondoskodnak arról, hogy azok a lapok, amelyek szocialista eszmét hirdetnek, ne juthassanak tovább a postahivatalból. New York az a város, ahol ezré­vel vannak a munkanélküliség nyomorába vetve a munkások. Jelenleg, a New York Times szeptember 14-i száma szerint is, tízezren vannak munkanélkül a visszaérkezett “hősök” közül. Még az a jutalom sem jut osztály­részül nekik, hogy találnának maguknak egy mestert, aki meg­venné munkaerejüket. New York az a város, ahol az irodai munkások tízezrei éhség- béreken tartják számon a Morga- nok. Rockefellerek és a Carnegiek milliós jövedelmi forrásait. New York város proletársága kezén keresztül megy ki és érke­zik be az ország proletársága ál­tal termelt javak, élelmi cikkek«, élvezeti cikkek nagy része, ma­guk mégis szűkölködnek. A pincérek itten szolgálják fel az ötezer dolláros vacsorákat, mig maguk családjainak száraz ke­nyérre is alig jut. De minek is folytassuk to­vább ?! New York az a város, ahol leg­jobban észrevehető a kapitalista rendszer igazságtalansága, ahol nagy a kizsákmányolás és elnyo­matás, amiről azonban a kapita­lista lapok nagy bölcsen hallgat­nak. Ezeket nem tartják megem­lítésre méltónak, midőn a “cso­dás” világvárost dicsőítik. Elérkezik azonban az az idő is és reméljük, hogy tevékenyebb agitációnk és szervezkedésünk minél közelebb hozza az időt, midőn kijut a jóból e csodás vá­rosban a munkásoknak is, akik a csodák megteremtésében részt- vesznek.---------o---------­A sztrájktörő Egynéhány nappal ezelőtt több munkás a kórházban találta ma­gát, hogy kezeltessék azokat a se­beket, amelyeket egymáson ejtet­tek. Az összecsapás a következő- képen történt: Körülbelül kétszáz munkás, akik a konstrukció iparban dol­goztak, Long Islandon, sztrájkba léptek a napi $4.50 helyett $5.00 követelve. A következő napon a vállalkozó New Yorkból csapatok­ban szállította a munkásokat, akik betöltötték a sztrájkolok helyeit. A sztrájkolok felingerülve annak látásán, hogy munkástársaik kö­zött akadnak olyanok is, akik kap­hatók arra a cselekedetre, hogy mások szájából kivegyék a kenye­ret, feldiihösödésüknek úgy adtak kifejezést, hogy tégladarabokat, köveket és más, a kézhez kerülő dolgokkal dobálták meg a sztrájk­törőket. Ezek viszonozták ezt, mi­nek következménye több rendbeli megsebesülés lett, mindkét olda­lon. Ez az eset fontos azért, mert nagyon tipikus esemény. Melyik munkástársat ne fogta volna el ha­sonló érzelem sztrájktörők látá­sakor? Melyik sztrájkolót ne csábította volna az érzelme hason­ló cselekedet elkövetésére a sztrájktörőkkel szemben? Egy sztrájkot megtörni, megakadá­lyozni a munkásságnak azt az igyekvését, hogy egy darabbal nagyobb falatot csikarjon ki mes­terétől, sőt tovább menve, elvéve más munkahelyét, igazán megvet­ni való cselekedet. Az a munkás, akit az ilyen cselekedet látása nem bőszitene fel, annak lelkülete halott. De amily jogos az ily gyű­lölet, az helytelen irányba van célozva, ha csak épen azon mun­kások személye ellen irányul, akik sztrájktörőkként szerepelnek. Midőn munkások sztrájkba lép­nek és a mesterek, minden na­gyobb teketória nélkül széjjel mennek és újabb “csapat” mun­kásokat hoznak a sztrájkolok he­lyeinek betöltésére, az azt jelenti, hogy egész “csapat” munkások vannak munkanélkül. Midőn az emberek munkanélkül vannak, akkor szükségében vannak az éle­lemnek, ruházatnak és menedék­nek. Feleségeik, gyermekeik és mindazok, akik kedvesek nekik. és akikért felelősséggel bírnak, szintén rá vannak szorulva az éle­lemre, ruházatra és védelemre. A munkanélkül levő embernek a világon a legfontosabb dolga az, hogy munkát találjon, hogy képes legyen megszerezni azon dolgokat, amire neki és családjának szüksé­ge van. Az ily helyzetben lévő ember­nek szivében kevés hely jut a szentimentalizmusra, kevés haj­lam van nemes cselekedetekre. Az életfentartásnak ösztöne erősebb minden másnál. Midőn azok a mesterek jönnek elébiik, akiknek munkásai sztrájkba léptek, amit ők maguk előtt elépzelnek, az nem a sztrájkoló munkástársainak ké­pe, akik nyomorgás, szenvedés elébe néznek, hanem látják az al­kalmat, hogy sürgős szükségletei­ket kielégíthessék. Ez a látomány minden mást elhomályosít. Az életfentartás eme ösztöne, a mely egyik embert a másik ellen uszítja, mint a vadon bestiáit egy­más ellen, termi meg a sztrájktö­rőket is. Ez a barbár helyzet vi­szont a kapitalista termelési rend­szer terméke. A munkanélküliek serege a profitért folytatott ter­melési rendszer által vetett legsö­tétebb árnyék. A munkaalkalmak utáni versengés ennék a következ­ménye. A sztrájktörés csak egyik neme a munkaalkalom feletti ver­sengésnek. Ennélfogva a munkásság gyű­löletének és támadásának ama rendszer ellen kell irányulnia, a mely ily aljas sztrájktörő szerep­lésre kényszeríti a munkásságnak egyes csoportjait, nem pedig azok személye ellen, akik maguk is ál­dozatai ennek a gyűlöletes rend­szernek. Mert amily idős a kapita­lizmus, olyan idős a munkásság gyűlölete is a sztrájktörők ellen; és mégis, a sztrájktörők még min­dig nagy számban vannak. Sebe­sülések, horzsolások, betörött ko­ponyák jelzik a sztrájktörés út­ját; mégis megtörik a sztrájkokat és továbbra is meg fogják törni. A munkásságnak .gymr“ leni gyűlölete nem javíthat, sem mit sem a munkásosztály helyze­tén. A kapitalista rendszer ellen irá­nyítva e gyűlöletet, ez az érzés konstruktiv erő lehet. A munkás­ságnak fel kell ismerni azt, hogy a közös ellenség ellen közös akciót kell folytatniok. Ha ezt felismer­ték, akkor egyesíteni fogják so­raikat a szocialista ipari union- ban. Igyekezni fognak azon, hogy abban mindenkit összefoglaljanak, akár munkában vannak vagy mun- kanélkül. És igy, a szervezeten keresztül fogják terjeszteni a munkásosztály szolidaritásának elvét, megszerezve a szükséges erőt ahhoz, hogy véget lehessen vetni ennek a rendszernek, amely­nek a sztrájktörő csak természetes következménye. S. F. Friedum,---------o--------­“A MUNKÁS” RÉGI LAP­SZÁMAIT KÉRJÜK. Kérjük a szervezeteket és elv­társakat, hogy gyűjteményünk kiegészítésére, ha birtokukban vannak az alanti számok, nekünk beküldeni szíveskedjenek: II. évfolyam (1911) : 11. szám márc. 17, 15. sz. ápr. 7, 19. sz. má­jus 9, 20. sz. máj. 12, 23. sz. máj. 23, 26. sz. jun. 2. És a 27. számtól kezdve III. évfolyam (1912) ösz- szes számjai. LAPUNK ELŐFIZETÉSI ÁRA MAGYARORSZÁGBA. Lapunk előfizetési ára Magyar- országba való küldésre évi 3 dol­lár. Azok a munkástársaknak, akik visszavándorolnak, ha az elő­fizetési különbséget utána fizetik, visszatértük után a lapot továb­bítani fogjuk uj cimükre. A MUNKÁST Munkások írják, Munkásoknak írják, Munkások érdekében írják. Olvassátok és terjesszétek A MUNKÁST.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék