A Munkás, 1919 (10. évfolyam, 29-38. szám)

1919-10-04 / 30. szám

tpi 1 Egy nap osztályharca Két jól felismerhető osztályra oszlik a társadalom. E két osztály között állandó harc folyik. A kizsákmányoltak osztálya küzd a kizsákmányolók osztályával. A munkások állanak a tőkésekkel szemben. Ez a harctér a földgömb egész területén keresztülkasul elhúzódik, a harc mind nagyobbá válik. 1919 szeptember 29-én az osztályharctéri tudósítók a következőket jegyezték fel az előző napok összecsapásairól: Rotterdamból, Hollandiából jelentik, hogy a postai, távirdai és telefonmunkások általános sztrájkja attól függ, hogy a szocialista képviselők interpellációjaira milyen választ fog adni a minisztérium, amelytől magasabb fizetést követelnek. Angliából az ottani sztrájk miatt posta nem érkezett Hollandiába. Az angolországi vasúti munkások általános sztrájkja teljesen megbénította az ipart. A kormány katonasággal próbálja némileg az élelmi szükséglet forgalmát lebonyolítani. A kormány kierőszakolta a munkásság erőpróbá-kdető firekció. Ugyanakkor a munkásszervezetek is tárgyalják az ügyet és határo- zatokat hoznak a vasúti munkás- ság bérmozgalma mellett. Az ír munkásszervezetek Dublinban elhatározták,hogykészek a harcban résztvenni bármely pillanatban. Pittsburgból, Pa. jelentik, hogy az acélipari sztrájkolók kitartása szilárd és a sztrájk második hetében csak erősödnek, nem gyengülnek. Bethlehem, Pa. acéltelepeiről hétfőre MO.OOO munkás kivonulását jósolják. A Bethlehem Steel Korporáció, amely a legnagyobb független acéltelep, így szintén az üzemen kívüliségbe lesz elhelyezve a sztrájk által, ameddig a követeléseket nem teljesítik. Kopenhágából jelentik, hogy az ottani kikötő parti munkások általános sztrájkba léptek és a hajók elindulása lehetetlen. Chicagóban a sztrájkoló acéltelepes munkások gyűlésein a hatóság 8 munkást letartóztatott. A sztrájkolók továbbra is kitartanak a sztrájk mellett. Wheeling, W. Va. sztrájkoló acélgyári munkásai, mintegy 2000-en gyűlést tartottak, amely a legnagyobb rendben folyt le és a hangulat lelkes a sztrájk mellett Detroitkikötőjében 22 nagy hajó kötött ki, amelyek az acéltelepes sztrájk miatt nem képesek tovább menni, miután a nyersanyag rakományokat a telepeken nem rakták ki a munkások. Berlinből jelentik, hogy egész Németországban terjed a munkásság sztrájkja. A kikötő munkások sztrájkolnak Brémában, Hamburgban és Stettinben. Berlinben magában 90,000 munkás van sztrájkban magasabb fizetésekért. A földmivesek megtagadják a városokba való szállítását áruinak, ha nem kapnak magasabb árakat érte. Az élelmiszer hiány nagyon érezhető az egész országban. Baltimore, Mol. acélgyáraiból állítólag 5000 munkás nem fog részt venni a sztrájkban, mert egy pap, név szerint John Gaymor a munkásokat rábeszélte, hogy ne lépjenek sztrájkba. “A templomban a sztrájk ellen prédikált, aminek eredménye az lett, hogy a munkások a sztrájk ellen szavaztak.’’ így szól a jelentés. Gibraltárból jelentik, hogy az angolországi vasúti sztrájk miatt az ottani kikötőben csak az angol hajók kaphatnak a szénkészletből. Elsőség az angol kapitalistákat illeti! Több amerikai hajó így nem is lesz képes onnan szenet felszedni a hajóra. A new yorki nyomdai munkások október elsején heti 14 dolláros bérjavításért fognak sztrájkba menni, legalább ilyen ahangulat a 7000 szervezett munkás között. A union vezérek mint rendesen, mostan is ellenzik a munkásság követeléseit és a buszok által felajánlott heti hat dolláros bérjavítást pártolják. Szakadásra lehet számítani a legrakciósabb gondolkodású szakszervezetekben, a nyomdászoknál. A union vezérek az elégedetlenkedőket kizárással fenyegetik. Párisból jelentik, hogy az ottani színházak munkásai a strájkba léptek és a nagy színházak és zenetermek kénytelenek voltak előadásaikat beszüntetni. A drámai és operaházi színészek is részt vesznek a sztrájkban és valószínűleg általános sztrájk lesz az egész látványossági iparban, beleértve a mozikat is. New York városában 10,000 női kalapkészítő munkás van sztrájkban magasabb munkabérekért. Buffaloban a puhaszénbányászok bizottsága tárgyal a szénbárók bizottságával. A bányászok 10 százalékos béremelést követelnek, míg a bányatulajdonosok ezt nem hajlandók megadni, aminek következménye valószínűleg 600 ezer bányász munkabeszüntetése lesz. És végül a kapitalista napilap tőzsdei rovatához érünk el, ahol az osztályharcot összegezik. Megállapítják, hogy sem Amerikában, sem más külföldi országban nem megy zavar nélkül a rekonstrukció. A bányabárók, acélbárók és többiek megrenttenve figyelik, hogy befektetéseik már nem biztosítják nekik a nyugodt, zavar nélküli prosperitást. Azonban remélik, hogy a munkásság szervezkedése inkább gyengül, mint erősödik és a részvények után az osztalékok aránya nem lefelé,hanem felfelé fog szökni... Remélik továbá, hogy a politikai hatalmuk hamarosan megköti a munkásság kezét valami kompromiszszummal, amely megtiltaná a sztrájkbalépését a munkásságnak Sokat várnak az októberben tartandó washingtoni konferenciától, ahol a “tőke, a munka és a közönség megegyeznek majd egymás között.” Munkástársak, még mindig nem látjátok, hogy mily helyzetben van a munkásosztály az egész föld kerekségén? Meddig tartson még ez a barbár harc a létfentartásért? Tőlünk, munkásságtól függ az, hogyrövidre szabjuk ennek az osztályharcnak létezését forradalmi szocialista politikai és ipari szervezkedésünkkel. Be a szervezeteinkbe! Ezzel a címmel H. N. Brailsford, a London Daily Heraldban cikket írt, amelyet a benne foglalt érdekes magyarázatoknál fogva olvasóink számára leközöljük: “Az Arbeiter Zeitung Budapestről arról értesül, hogy a terrorizmus ott tovább folyik a szocialisták és zsidók ellen.” Így hangzott az a lakonikus sürgöny, amelyet a Daily Herald kapott. Hogy felfoghassuk ennek a teljes jelentőségét, csak azt szükséges tudni, hogy ez az újság a tehetséges és mérsékelt hivatalos lapja a bécsi szociáldemokratáknak és az én véleményem szerint megérdemli, hogy a legjobban és legészszerűbben szerkesztett szocialista lapnak ismerjük el a kontinensen. De ami azt illeti, épen elegendő van azokban a sürgönyökben, amelyeket a Manchester Guardian képes levelezője Budapestről küld, (ezek egy heti késéssel érkeznek), hogy igazolja legkomolyabban aggodalmainkat. Az utolsók egyike leír egy jelenetet, amely nem a város egy elhagyatott zugában történt, hanem a város kellő közepén lévő palotai térségen, azon termek ablakai alatt, amelyben a miniszterek és a szövetségesek tábornokai ültek. A reakciós csőcselék a zsidókat csúfolta és háborgatta; a főrabbi kintelt kiáltásai, aki egy agg ember volt, messzire hallatszott és a kath. papok tétlenül szemlélték és nevették a jelenetet. Ha ilyen dolgok folynak a nyilvánosság előtt, idegen országok szeme láttára, az ember rosszérzelmű félelemmel gondol arra, hogy miket cselekedhet a “Fehér Gárda" a börtön falai mögött lévőkkel. A sürgönyök szerint a börtönökbe nemcsak a volt kommunista kormány népbiztosait vetették, hanem van közöttük a szakszervezetek vezéreinek százai és zsurnalisták, akik nem mind a szocialistákhoz, hanem ennél sokkal kevésbbé előrehaladott csoportokhoz tartozók. Egy levél érkezett hozzám a minap Svájcból, az egyik volt szocialista miniszter, Dr. Lukács barátjától, amelyben a mi mozgalmunk érdeklődését kéri az ő érdekében. Az a tény, hogy ezt az ügyet külön itt megemlíteni azért történt, mert az említett közös barátunknak oka volt arra az aggodalomra, hogy az élete nem volt biztonságban. () a százaknak egyike és ha van is közöttük egynéhány, akik kiválóan képesek, legtöbb közöttük azért ép oly hű és bátor, mint ő. Dr. Lukács egy igen gazdag családból származik, pályáját fényesen kezdte meg, mint a filozófiának előadója a Heidelbergi egyetemen, ugyancsak szerzője volt egy sorozat könyvnek az esthetikáról (szépség fogalmának tudománya), ezek a művek állítólag vakmerőséget és eredeti spekulációs talentumot árulnak el. Visszatérve a nagy forradalomra. Tevékenysége mint közoktatási népbiztos a néhány hónapi hatalmon léte alatt, oly mérvű volt, hogy ez, szerintem sokáig élni fog a civilizáció történelmében. Murij kajának az a része, amely az embert leginkább kisérti, hogy írjon róla, oly meglepően újszerű és idegen volt, hogy egyikünknek, akik ott voltunk a helyszínen, sem sikerült eddig még teljes igazságot tenni nagyszerű konstruktive törekvésének. A színházak és magántulajdonban lévő képgyűjtemények társada mosdása részéről nagy vívmányra tekinthető. Ennek az intézkedések„. .h Ic., hulatosabb része az volt, hogy amíg sikerült neki színdarabokat, operákat és képeket a legszegényebb sorsú munkások által való élvezésére lehetővé teni Budapesten, ahelyett, hogy ezek mértékében csökkenés állott volna be, ezek inkább emelkedek. Sohasem fogom elfelejteni azt a délutánt, amikor gyors lelkes beszéddel, szeme oly embernek a fényével ragyogtak, aki teljesen meg van győzőve és hisz abban, hogy ideáljai mi fognak valósulni, magyarázta nékem a terveit. Gondolat ian, b. ' de közben vissza ti iura ciivaiuini-vanioroívabéli államférfirk és tudósokra. Ez a fiatal filozófa ugyanabból a fajból való, mint amelyből Condorcet jött. Egy és egynegyed század év múlt el azóta, hogy ez a nagy bölcsész a világ legelső, a közoktatásra vonatkozó kényszerítő törvényeit megszerkesztette. Nyolcvan évvel később ezt Angliában is meghonosították. Kelet Európában, nem egyedül elhagyatott Romániában vagy a hátramardott Lengyelországban, de még Magyarországon is hatvan és nyolcvan százalékával számolták az analfabétákat (írást nem tudok.) És mit mondjunk a tanítás minőségéről itt Angliában? Gondoltam Mr. Fishernek szánalmaikérul igyekezetére, hogy ezt a pazar nemzetet, amely milliárdokat pazarol a háborúra, hogy rábírja őket egy pár millió félretételére a tanítás javára. Miért volt Condorcet nagy bizalma arra nézve, az ember agy a hasonló plasztikai anyaghoz, hogy az egész nemzet véghetetlen magaslatra emelhető, úgy morálisan, mint tudásban egy generáció alatt, vagy ahogy a tizennyolcadik században szokásos volt mondani: “tökéletesíthető”? Miért volt ennek a nagyszerű álomnak, amely valaha egy ember elméjében megszületett, mégis oly' csekély gyümölcse? Miért nem volt sikeres a tanítás. A mi tőkés társadalmunk, valójában soha sem volt híve ennek az álomnak. Soha sem volt komoly szándékuk az egész nép intelektuális fokát emelni. Soha sem dolgozott, harcolt vagy áldozott azért az ideáért, mint amennyit hajlandó dolgozni és küzdeni egy Indiába vezető útért vagy egy tudományosan megállapított határvonalért. Budapesten legalább is élt egy embert. Condorcet után öt generációval később, aki hitt benne. Avval kezdte munkáját, hogy a tanítókat az állam legtiszteltebb szolgáivá tette, elrendelte, hogy a legegyszerűbb vidéki tanító legalább is oly díjazásban részesüljön, mint az ő saját szerénynek nevezhető miniszteri díjazása. Következő munkája az volt, hogy rábírja a fiatalabb és legtehetségesebb szaktudós embereket a tanítók sorába való belépésre. Nem volt megelégedve csupán avval, hogy tökéletesítse a gyermekek nevelését. Határozottan el volt tökélve, hogy az osztály szűnjön meg gátja lenni már ebben a generációban a kultúra terén. Az volt a szándéka, hogy akármelyik kézműves munkásnak, akinek meg van a kellő ereje, hajlandósága s képessége, alkalom adassék rögtön a haladásra az által, hogy bővebben tanulhassa a tudományokat, amely az ő mesterségükre vonatkozik. A kőműves például tanuljon építészeti mérnökséget, a gépész gépészmérnökséget, stb. A szakszervezeteket máris rábírta, hogy jelöljenek ki fiatal embereket az ilyen tanulásra és ezeknek jó része ezt a tanfolyamokat meg is kezdette már az államköltségén. Mr. Barnes lealázó dolgokat mondott azokra az egyetemet végzett egyéni h ívre, akik csatlakoznak a szocialista mozgalomhoz. Azt látszik vélni róluk, hogy ők a materializmus mérgezett központjai. Egy délutáni együttlét Lukácscsal, lehet, hogy meggyőzné őt arról, hogy vannak kivételek. De egy ilyen délutáni beszélgetésért börtön járna, amelybe a beavatkozók, elősegítve azon kormány által, amelyhez Mr. Barnes tartozik, segítette Lukácsot börtönbe vetni, száz mással együtt, akik ép oly önzetlenek és tisztalelkűek voltak, mint ő. Lukács, ennek a gazdag “fehér” csőcseléknek a kezében lehet, hogy ő duplán rosszul fog járni, mert ahhoz a bűnhöz, hogy szocialista, még az a második bűn is szegődik, hogy zsidó. A nyugati szocialista és munkásmozgalom mulasztása volt az, hogy nem tiltakozott július havában erélyesen a Szocialista Köztársaság elleni támadásokra, amely véget vetett a párisi legfelsőbb tanács habozásának. A románok parancsot kaptak az előrenyomulásra és az eredmény győzelme egy barbarisztikus visszaesésnek, amely még a konzervatív angolnak az orrát is kellemetlenül érinti. A románok elszakadtak minden ellenőrzés alól és a legfelsőbb tanács úgy látszik nem bír elég erélylyel, hogy elbánjon velük. A románok szövetségesek a germanizmus ellen, de még erősebben a forradalom ellen. Ha van a történelemnek egy tiszta leckéje, úgy az az, hogy a szövetségesek képtelenek a szövetségeseket ellenőrizni. Mert lehet, hogy a jövvőben szükség lesz szolgálatukra és ezért ma kedveskedni kell nekik. Mert egy szövetségesnél nem az erényt értékelik, hanem a szúró nyit. Ép úgy, amint a németeknek sikerült korlátját venni az örvények lemészárlásában a török szövetségeseik részéről, és úgy tűrnünk kell nekünk is a románok zsákmányolását és terrorizmusát. A munkásmozgalom nagyon keveset követelt, amikor az angol csapatok visszavonását követelte Oroszországból. Követelésük a A KÖVETELÉSEK. Madurka J. elvtársunk, Youngstownból küldte be az alanti tudósítást, amelyben a követeléseket is felsorolja. Az a 12 pontból álló követelés, amelyet az A. F. os L. 24 különböző országos szervezeteinek elnökei foglaltak össze és amely felett a sztrájkszavazás folyt, a következő : 1. A munkásság együttes egyezkedésének joga. 2. A union mozgalomban résztvétel miatt elbocsátott munkások visszaverése. 3. A nyolc órás munkanap. 4. Hat nap közül egy nap pihenő. 5. A 24 órás munkatartam megszüntetése. 6. Emeltessék a fizetéssel anynyira, hogy az tisztességes megélhetést biztosítson. 7. Minden szakban és munkásosztályozásban standard bérszabályzat lépjen életbe. 8. Dupla fizetés minden túlidőért vagy ünnep és vasárnap végzett munkáért. 9. A unionnak járó dijak és kivetések vonassanak le : fizetésük . 10. A kompánia unionok megszüntetése. 11. A munkások alkalmazásánál, úgy a felvételnél, mint az elbocsátásnál az idősebbség elve érvényesüljön. 12. A munkásfelvétel előtti orvosi vizsgálat megszüntetése. A követeléseket az acélbárók visszautasították, miután nem hittek abban, hogy megfelelő erő áll annak kivívására. A sztrájk itten Youngstownban, 22-én 6 órakor kezdődött és a különböző telepeknél a helyzet a következő : A Brief Hill Steel Co. teljesen üzemen kívül van, mert senki sem ment a gyár buszain kívül be. Két blast furnace és 12 open heart furnace halt ki ezáltal. — Eddig semmi kellemetlenség nem volt. Sheet and Tube Steel Co. úgyszintén szünetel. A munkások itten szintén elkeseredettek, mert ezelőtt 4 évvel már volt sztrájk, de amely a gyár teljes győzelmével végződött. Mostan a munkások egymást agyonveréssel fenyegetik, hogy sztrájktörők ne legyenek. Egyelőre itt is nyugodtság uralkodik. Republic Iron and Steel Co. munkásai mind kijöttek, hogy a közös bérharcban részt vegyenek. Eddig semmi feltűnőbb nem történt. Carnegie Steel Co. munkásainak egy része benn maradt és úgy a hat blast furnacet, mint a tizenöt open heart furnacet némileg üzemben tartották. Vannak itten, akik felültek a buszok ígéreteinek. Hiába van “dry”, szeszes italt és enni valót kapnak a scabek és a$1.50 órabért. A telepeket a gyár ágyukkal is berendezte és a rendőrök hosszú fegyvert hordva cirkálnak a gyár körül. Az első napon szépen viselkedtek, de este, midőn a scabek közül kijöttek, a sztrájkolók azokat jól elverték. Ekkor durvábbak lettek a rendőrök is és lovas rendőrök kezdték kisérni a sztrájktörőket, de a tömeg azok távozta után még a családtagokat is megfenyegette, aminek következtében a sztrájktörők feleségei rohantak a gyárakhoz, hogy férjeiket a sztrájktörésről lebeszéljék. E gyár körül állandóan nagy tömeg tanyázik és a közúti villamost megállítják, hogy az abban érkező sztrájktörőkkel elbánjanak. Nagy tudatlanság uralkodik a sztrájkolók között, de a magunk kötelességét megtesszük és irodalmunkat és lapunkat terjesztjük a magyar nyelvűek között. Ha a fejlemények kialakulnak, ismét küldök egy pár sort.—M. J. AZ ACÉLIPARI MUNKÁSOK GYALÁZATOS HELYZETE. J. Fitzpatrick, az A. F. of L. acélipari sztrájkbizottságának elnöke szeptember 25-én a washingi .. ^ --»a -• U - l . - ----A o/.t i ... a * fiauci «I- «■'/<' «mítoroknak elmondta azokat a viszonyokat, amelyek sok esetben felülmúlják azokat, amely a sötét cári uralomban uralkodtak. Fitzpatrick elmondá, hogy Pennsylvaniában valóságos rémuralmat alkotnak a bányabárók és acélbáról. Szervezőket hidegvérrel gyilkoltatnak le. Breckenridgeben egy női szervezőt öltek meg csak azért, hogy a munkásságot megfélemlítsék . Az acéltelepek hírhedt rendőrei irgalmatlanul bánnak azokkal, akik kezeügyükbe kerülnek. Megkérdezték, hogy hallott-e a gyilkosságban vétkesek megbüntetéséről. Azt felelé, hogy míg a gyilkost 2500 dollár biztosíték alá helyezték, egy, az utcán elfogott szervezőnek 3000 dollár biztosítékot kellett letenni. Továbbá kifejti, hogy “Homesteadben, ahol egy gyűlést tartottak, az állami csendőrség belovagolt, mint a kozákok a békés gyűlésre. Még magánlakásokba is berontottak. Egy munkás család konyhájában például, midőn berontottak, a forró fazekat az aszszonyra döntötték, aki összeégetten, eszméletlenül esett össze. Egy pár hónappal ezelőtt Homesteadon egy gyűlésről hat csendőr kihurcolta a szónokot, azt börtönbe vetve. Az A. F. of L. szervezőit letartóztatták. Pennsylvania állami csendőrsége valóságos, sztrájktörő intézmény és a környék munkásságának terrorizálására van használva. Duquesneben a hatóság az embereknek választást adtak vagy a sztrájktörés vagy a börtönbe menés között. Ők inkább a börtönt választották. Jelenleg több mint 150 emberünk van a börtönben New Castleban.” És így tovább. A szenátorok ugyan hallottak ezekről a felháborító dolgokról máskor is, de hogy valamit intézkednének, azt nem várhatjuk tőlük, mert ugyanahhoz az osztályhoz tartoznak, amely e gyalázatosságokat elköveti a munkásosztály soraival szemben. FEHÉR TERROR MAGYARORSZÁGON True translation tiled with the Postmaster of New York. N. Y. od Oct. 2. 1919, as required oy the Act of October 6, 1917. Az acélipari sztrájk VOL. X. ÉVFOLYAM, No. 30. SZÁM. Entered as Second-Class Matter February 28, 1913, at the Pot Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. NEW YORK, 1919. OKTOBER 4. Official Organ of the Socialist Labor Party. — Published by the Hungarian Socialist Labor Federation. — Published Every Saturday. — Subscription Rates: For One Year $2.00, for a Half Year $1.00. Single Copies 5 Cents rögtöni béke megkötésére kellett volna, hogy szóljon. Amíg ezt meg nem kapjuk, addig figyelhetjük a gyors sülyedést egész Kelet Európának vissza egy új barbarizmusba és még a voltnál rosszabb militarizmusba.