A Munkás, 1919 (10. évfolyam, 29-38. szám)

1919-10-18 / 32. szám

4 A szocializmus az emberi tevékenység minden terén céltudatosan alkalmazott tudomány.—A munkásság felszabadítása csak a munkásosztály müve lehet. EGYES SZÁM ÁRA 5 CENT. VOL. X. ÉVFOLYAM, No. 32. SZÁM. Entered as Second-Class Matter February 28, 1913, at the Pot Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. NEW YORK, 1919. OKTÓBER 18. Official Organ of the Socialist Labor Party. — Published by the Hungarian Socialist Labor Federation. — Published Every Saturday. — Subscription Rates: For One Year $2.00, for a Half Year $1.00. Single Copies 5 Cents ■ ----- - ------ --- ---- ' . I M --------- , ■ ■ ■■ ---I---T---------- . "J """ ----- ' ----" " ....... ...—....................................... '■■■■— SINGLE COPY. 5c. A new yorki sztrájkmozgalmak Mint a kapitalista lapok hivatalos jelentésekből megállapítják, New Yorkban 204,500 munkás van sztrájkban, vagy a sztrájk által munkanélkül, avagy sztrájkra készülnek. Ezek a következőképen oszlanak el: Kikötő munkások sztrájkban............................................................ Hivatalnokok, mérlegelők és kocsisok a kikötő munkások sztrájkjából kifolyólag munkanélkül ......................................... Fűtők, hajósok és olajozók sztrájkban a vontató hajókon----Gépészek munkanélkül a hajómunkások sztrájkjából kifolyólag ........................................................................................................... Kapitányok, matrózok, ugyanabból kifolyólag............................ Express kocsisok, segítők sztrájkban.........................................^ • Hivatalnokok és irodai munkások munkanélkül a sztrájkból kifolyólag.............................................................................................. Kikötői hajómunkások sztrájkra készülnek................................ Fehérnemű mosodák munkásai sztrájkban .................................. Hivatalnokok munkanélkül a mosodai sztrájkból kifolyólag. . Nyomdai munkások sztrájkban ........................................................ Nyomdai munkások “vakációt'’ tartva (rokonszenvi sztrájk) Mozgófénykép kezelő munkások sztrájkra készülnek................ Pék gyárak kocsisai és segítő munkások sztrájkra készülnek 60,000 60,000 2,400 5.000 4.000 12,000 1.000 3,600 35,000 4.000 5.000 4.000 1,500 7.000 Összesen............................204,500 Külföldi hírek True translation filed with the Postmaster of New York, N. Y. on Oct. 16. 1919, as required by the Act of October 6, 1917. WW'NfcL s ' ' A nagy vasúti sztrájk hirtelen véget ért vasárnap délután, ama hosszú konferencia után, amelyet a szakszervezetek küldöttsége tartott Lloyd Georgeminiszterelnökkel és Andrew Bonar Low-val a Downing Streeten. A konferenciát megelőzte a Kabinet értekezlete. Amint hírlik a hosszú konferencia nagyon barátságos hangulatú volt. A vasúti munkásság tisztviselőinek ellenszenve hirtelen eltűnt és Thomas, a National Union of Railway men titkára elismerőleg nyilatkozott azon “nagy és érdemleges közbenjárásáról”, amelyet a miniszterelnök végzett a sztrájkegyezség érdekében. Thomas nem jelentette ki a sztrájkegyezséget “győzelemnek”, csak annyit mondott, hogy az “egy megbecsülendő egyezség.” NÉMETORSZÁG. — A hírek szerint az amerikai katonai őrséget megduplázták, mert “ismételten az hírlik, hogy a spartakuszok felkelésre készülnek” rövid időn belül. A Rajna és Moselle hídjainak bejáratainál gépfegyveres őrségeket állítottak fel. Kihirdették, hogy a gőzsipok, amelyek azelőtt a repülőgép elől való menekülésre figyelmeztették a közönséget, mostan majd a felkelés kitöréséről fogja tudatni őket. Erre a jelre az amerikai katonáknak rögtön gyülekezni kell majd és fegyvert ragadni. Máskülönben nem igen érkezik hír Németországból, kivéve azt a rövidke hirt, amely a berlini tüntetésről szólt, amelyben vagy 15,000 személy vett részt. A katonaság a tömegre tüzelt, egyet megölve s többet megsebesítve. OROSZORSZÁG. — A szövetséges hatalmak erőinek visszavonása és a Baltik államok közelgő békéje a szovjet kormánynyal az, amivel mostan az oroszországi szovjetelleneserőknek számolnia kell. Ha ez a tervezett béke létre jön, a szovjetellenes erőknek összeomlása elkerülhetetlen. Mindkét oldal megunta már a háborúskodást és az ellenséges csapatoknak katonái között barátságos viszony kezd kifejlődni. Denikin problémája már nem annyira katonai, mint inkább politikai. Egyedüli “reménye” még az, hogy barátságos viszonyt sikerüljön létesíteni a román és lengyel és más, az invázióban résztvevő nemzetiségekkel. Ivan Yakusheff, a szibériai Duma elnökéről az hírlik, hogy Kolchak hatalmának a megdöntésére mozgalmat indított. Azt tartja, hogy Kolchak az oka a nyugati szibériai csapatok kudarcának. Ez az eset is csak azt árulja el, hogy az Omsk kormány hatalma nagyongyenge. Yakusheff azt tartja, hogy “Kolchak okozta azt, hogy egyáltalán semmi nyoma sem maradt meg annak a lelkesedésnek, amelylyel a nép a szovjet bukását köszöntötte Szibériában.” A parasztok egész Szibériában fellázadtak és az elégedetlenséget mindenütt lehet érezni. A kozákok nem a legjobb viszonyban vannak az amerikai tisztekkel, arra nézve lehet következtetni abból a hírből, amely arról szól, hogy Vladivostokban egy lap sértő cikket írt, ami után Graves, major generális, aki az amerikai hadsereg szibériai parancsnoka, követelte a lapnak megszüntetését és a szerkesztőnek letartóztatását. Ezért és a kozákok ellenséges magatartásaiért visszatartotta 14,000 fegyvernek további szállítását, amely Vladivosztokba érkezett Amerikából az Omsk kormány támogatására. Elrendelte továbbá, hogy amíg a kozák tisztek felett ellenőrzést nem gyakorolnak, addig azt fogja ajánlani, hogy Amerika tagadja meg Szibériától a további segítséget. OLVASÓINKHOZ! Lapunk múlt számát a postahatóság visszatartotta a cenzor további intézkedéséig. SZERVEZETT SZTRÁJKTÖRŐK Mi, szocialisták már évtizeddel ezelőtt rámutattunk arra, hogy az A. F. os L. egy szervezett sztrájktörő testület. Több alkalommal ezen megállapításaink miatt rágalmakkal és szidalmakkal árasztottak el bennünket. Különösen az úgynevezett “szocialisták” táborából, a Szocialista Pártiak közül szórták ellenünk a nem valami tetszetős jelzőket azért, mert kíméletlenül támadtuk az A. F. of L-t, amely szerintük “bátran és kitartóan folytatta az osztályharcot.” Azóta már sokat tapasztaltak maguk a szocialista pártiak is és kezdik látni, hogy tévedtek, midőn az A. F. of L.-ben munkásszervezetet láttak. Mindamellett vannak még most is olyanok, sőt az úgynevezett forradalmaisított “szocialisták” között is, akik még mindig az A. F. of L. szekerét tolják. Láthatjuk nem egyszer az Előrében az A. F. of L- hirdetéseit, cikkeket, amelyben a szakmaszervezetekbe való belépésre szólítják fel a munkásságot. És mindez olyankor, midőn napnál fényesebben beigazolódik, hogy \ nC T 1 b/(l- Q f •1 1 - prolgálatában van. Az A. F. of L. nemcsak más munkásszervezetek ellen scabel, hanem saját tagjai ellen is. A legújabb bizonyság erre a new yorki nyomdászok bérmozgalmánál történtek. Több ezer new yorki nyomdász, akiknek október 1-én járt le a régi árszabályuk, 44 órai munkaidő mellett és heti 14 dolláros bérjavítás mellett voltak csak hajlandók a munkát tovább folytatni. A nyomdai munkások szakszervezetének központi vezetősége azonban csak heti 6 dolláros javításban jutott egyezségre a nyomdavállalatokkal, míg a 44 órai munkaidő megkezdését csak a 1921. évi május hóra állapította meg. A new yorki nyomdászok többsége a központi tisztviselők eme egyezségét nem tekintette magáénak és kijelentette, hogy ragaszkodik az eredeti követeléshez. Több new yorki lokál, számítva a vezetőség árulására, már több hónapja nem fizette be a központba a tagsági járulékot, elkészülve arra, hogy sztrájk esetén pénzük legyen. A nem fizetésnek volt azonban egy másik oka is, ez pedig az,hogy a központi pénztáros a szervezetet megkárosította, amely ügy a bíróság előtt van és még nincsen elintézve. A tagság tehát nem bízott meg a vezetőségben. Ezeket a lakásokat a központ kizárta és a nyomdatulajdonosokkal kötött szerződés értelmében mostan a nyomdákból is kizárattak. Erre vonatkozólag a nyomdatuladonosok szövetsége a nyomdáknak a következő rendeletet küldte széjjel: “Tekintet nélkül a fejleményekre, szerdán reggel, október 1-én minden nyomda bezárandó. Minden papírkezelő munkás és nyomdász, aki továbbra is dolgozni hajlandó, az International Printing Pressmen and Assistants Union helybeli új szervezeteinek hivatalába küldendő, Room 603, 150 Nassau St. Egy munkára jelentkező se legyen alkalmazva addig, ha mindjárt uiion kártyája van is, míg a Printers’ League információs hvatala, 512 Flatiron Buiding (Telefon Gramercy 5383) meg nem volt kérdezve és az illető beállítása jóvá nincs hagyva.” A nyomdatulajdonosok szövetsége tehát csakis olyanokat kiván alkalmaz , akiről úgy a nyomdász szeretet, mint maguk a buszok ’ 1/.ponti szervezete ki nem állítja az elismerő levelet. Csak hű munkásokkal hajlandók ezentúl a munkájukat végeztetni. Egy másik rendeletben viszont azt hagyták meg a különböző nyomdavállalatok vezetőségének, hogy csak a nyomdászokat zárják ki, a betűszedőket és gépszedőket foglalkoztassák, amig jut nekik elegendő munka. És igy a nagy vállalatokban százával dolgoznak a szervezett betűszedők, míg ugyanabból az épületből, utanattól a bősztől százával vánnak kizárva szaktár« r ■**—' vívomdászok. Egyes heteken azonban a szedők a nyomdászokkal rokonszenvi sztrájkba mentek ki, de ezeket a szakszervezet szabályai szerint lázadóknak fogják tekinteni a központi vezetőségnél és ugyanolyan eljárás alá kerülhetnek, mint maguk a nyomdászok, vagyis csak úgy kaphatnak majd munkát, ha “jó fiuknak” nyilvánítja a központ őket. A nyomdászok harca minden eddiginél eltérő, mert mostan a szervezetek egymással és viszont a nyomdatulajdonosokkal állanak szemben. Körülbelül 10.000-en vanak érintve a kizárással és több mint 200 időszaki folyóirat lesz kénytelen megjelenését beszüntetni, míg a harc el nem dől valahogy. Ha a nyomdászok kitartanak és nem mennek vissza a legális szervezet kártyájával a munkába, akkor a fejlemények még nagyobb arányúvá fognak válni, mert a nyomdatulajdonosok nem fogják a szedőket foglalkoztatni, ha nem látják kilátásban a közeli egyezséget. Ebben az eshetőségben a szedők szervezete a sztrájktöréstől annál az oknál fogva lesz elütve, hogy maguk a nyomdatulajdonosok küldik őket haza. A betűszedők osztálytudatosabb elemei különben maguk is szégyenük, hogy mily szerepre kénytelenek jelenleg vállalkozni és lehetséges, hogy szakadás lesz a reakciójáról híres nyomdász szervezetben. Míg Angolországban a nyomdászok más iparbeli munkástársaik sztrájkjával szolidaritást vállalnak, addig az ittenieket nagyarányú akcióval lehet csak egy kis gondolkozásra bírni. Angliában a szedők és nyomdászok megtagadták egy napilapnak a vasút, munkásság sztrájkja elleni rágalmaiknak közlését, sőt az állam által kiadotthirdetést sem szedték ki, amely a közönség ellenszenvét lett volna hivatva felkelteni a sztrájkolók ellen. Amerikában pedig? Midőn világos, hogy a szakszervezetük vezetősége nyilvánvalólag eladja érdekeiket a nyomdatulajdonosoknak, ők maguk adnak nekik hatalmat ahhoz, hogy saját szaktársaik bérmozgalmát letörjék. Nem is szólva arról, hogy ők járulnak általában hozzá, hogy a kapitalisták állandóan félrevezessék a közvéleményt a sztrájk kérdésekben. Ők maguk szedik és nyomják ki saját mozgalmaikról terjesztett hazugságukat. A jelenlegi nyomdászkizárás jelentőséges azért, mert a nyomdatulajdonosok szövetkezve a kivakszervezetiVezérekkel, meg akarják akadályozni azt, hogy maguk a nyomdai munkásoknak is beleszólásuk legyen saját ügyeiknek elintézésében. A nyomdatulajdonosok nem hajlandók tárgyalni a nyomdai munkások megbízottaival, viszont a nyomdai munkások nem bízzák saját ügyeik elintézését az általuk ismert áruló elemekre. Ebben az esetben tehát a demokrácia elve van próbára téve. Még a New York Call is kijelenti okt. 2-i vezércikkében : “ Ez a küzdelem a munkásság legfontosabb jogait érinti. Ha a nyomdászok veszítenek, a junker elemek győzelmét fogja jelenteni a demokrácia ellen. Egy gondolkodó munkás sem lehet e küzdelemben semleges. Az a munkás vezér pedig, aki nincsen a munkásság oldalán e küzdelemben, az az ipari junkerizmust szolgálja.” Tehát egy gondolkozónak sem szabad semlegesnek lenni?! Miért van az mégis,hogy a Call és az S. P. még mindig nem tartozik a gondolkodó elemek közé? Miért van az mégis, hogy még most sem látják, hogy az ipari autokráciának szolgálatában állanak, midőn semlegességet hirdetnek a gazdasági szervezkedés kérdésében. Az A. F. os L. és a többi hozzá hasonló, de a radikális jelszavakkal üzérkedő gazdasági szervezetek a jelenlegihez hasonló helyzeteket teremtenek. Osztálytudatosságot nem tanítanak, tehát állandóan kiszolgáltatják a tagjaikat az ipar zsarnokainak áldozatává. Az Előre is megkritizálja az ily esetek alkalmával a szakmaszervezkedést, amely csak a buszoknak kedvező. Természetesen, ami a buszoknak kedvező, okvetlen káros a munkásokra nézve. Ha így van, nem találja az Előre bűnnek, hogy még mindig semleges a gazdasági szervezkedés kérdésénél és maga is hozzájárul a jelenlegiekhez hasonló helyzetek megteremtéséhez? Amerikában egy szervezet sem érdemli meg a munkásság támogatását a gazdasági téren, a Munkások Nemzetközi Ipari Szervezetén kívül. Minden munkásnak e szervezet kötelékébe kell tartozni. Törekedni kell arra, hogy kiépülhessen ama szervezet, amely képes az ipari autokráciának véget vetni. Tömörülnünk kell nem a tőkések testvériségét hirdető szakszervezetekbe, hanem szocialista ipari szervezetbe, amely a bérmunka rendszer megszüntetéséért küzd. Délszláv elvtársaink állásfoglalása A délszláv elvtársaink akroni konvencióján egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a következő javaslatot fogadták el: Mivel a világháború által előidézett forradalmi események a kapitalista brigand rendszer alapjait megrendítették, ezáltal siettetve a nemzetközi proletárság felszabadulásának óráját, amelyet többek között igazol a kapitalista sajtónak és a kapitalista osztály más ügynökségeinek hisztérikus kiabálása a “kísértet” ellen, amelyet a világon általában a “bolshevizmus” névalatt értenek, amely nemzetközi szocializmust jelent és a nemzetközi burzsoá tábornak szervezett akciója Európa proletárjainak forradalmai ellen; és mivel ezek a csodálatos események a világ proletárságának előrehaladottjainak keblét reménynyel és bátorsággal tölté el, hogy gyorsan közeledik az az idő, midőn a munkásság a bérrabszolgaság alól felszabadul és lerázza magáról a kapitalistákat, akik a jelen rendszerben a munka gyümölcsétől őket megfosztják, míg mestereiknek, a kapitalistáknak az élet mindennemű gyönyörűsége jut; és mivel ezáltal a forradalmi szocialista elvek szétterjesztésére a talaj teljesen megérett, amit az a tény is bizonyít, hogy pártirodalmunkat, sajtónkat és szervezőinket mindenütt nagy lelkesedéssel fogadja az elégedetlen proletár tömeg; és mivel ez a jelentőséges tény minden igaz forradalmárt ama vággyal tölti el, hogy valamennyi forradalmi elem egy hatalmas táborba egyetsittessék, hogy az elért győzelmek megvédhetők legyenek, míg a szünet nélküli fejlődés biztosítható lehessen, amelyet végül a nemzetközi kapitalista rendszernek megdöntése kell, hogy koronázzon, annak a helyébe állítva a nemzetközi ipari köztársaságot; és mivel a forradalom ez hatalmas táborának, phalanxjának képződése mindenütt csak kezdetleges állapotban van, ugyanígy az Egyesült Államokban is, ennélfogva azt minden országban a meglévő gazdasági, politikai és társadalmi viszonyoknak megfelelőleg kell kiépíteni, különben az már az embrióban pusztulásra érett meg, és mivel ez országban a gazdasági helyzet elénk tárja az erősen körülbástyázott kapitalista osztályt az iparokban, amelynek kapujában mint hű szolga ott találhatjuk az állam politikai hatalmát úgy védekezésre, mint elnyomásra felkészülten, hogy az iparokat védje, amely tény arra a következtetésre juttat bennünket, hogy el sem képzelhető addig céljaink megvalósítása, míg a kapitalista osztályt ki nem szorítottuk sztratégiai erődjeikből, az iparokból és viszont addig, amíg a munkásosztály, a forradalmi osztály meg nem hódította előlük a politikai hatalmat, az államot; mindezt viszont annak az előfeltételét követeli meg, hogy a munkásság szervezkedjen iparilag az első célból, míg a politikai téren a második célból; és mivel ez ország bizonyos forradalmi elemei, melyek főleg a különböző szárnyacskákból, a düledező “Szocialista” Párt úgynevezzett “balszárnyából” állanak, amelyek az amerikai helyzetet európai eseményeken keresztül vizsgálják, s akiket eltölt az úgynevezett “tömegakció” eszméje, amely az osztályharc megtagadása, — mert az abban való részvételt mindenféle elemnek lehetővé teszi, tekintet nélkül osztálybeliségükre, — és mivel ezeket eltölti továbbá az úgynevezett “általános sztrájk”, eszméje is, amely átvett érdemben azt jelenti, hogy a munkásság általában vonuljon ki az ipartelepekről, vagyis hagyja az iparokat a kapitalista osztály kegyére, amely viszont megtagadását jelenti az elérendő célnak, amelyet fentebb kifejtettünk, vagyis megtagadását a proletárságnak bérrabszolgaság alól való felszabadításának, mig a moletárságnak minden harci eszköz és sztratégiai erősség hiányában nem maradna más hátra, mint az utcai harc, annak katasztrofális következményeivel ; ennélfogva a Délszláv Szocialista Munkásszövetség v lt. renes»^. olcióján összegyűlve újra magáévá teszi a Szocialista Munkáspárt elvét és taktikáját, s ama mély meggyőződésének ad kifejezést, hogy a fent megemlített hatalmas phalanx csakis úgy állítható fel, ha a munkásság egyesül egy forradalmi szocialista politikai pártban, amely egyúttal a szocialista ipari unionizmus eszméjének terjesztő eszközéül is szolgáljon, valamint küzdjön a politikai hatalom meghódításán; továbbá, ha a munkásság egyesül egy nagy forradalmi ipari szervezetben, amely a jelen küzdelmeiben mintegy védőpajzsul szolgáljon a kapitalisták elleni küzdelemben és gazdasági hátvédet nyújtson a munkásság forradalmi politikai pártjának, valamint eszközt nyújtson a kapitalisták kiszorítására az iparokból, azokat átvéve a termelők javára való üzemben tartására; és továbbá kijelenti a konvenció ama mély meggyőződését, hogy a politikai téren ily forradalmi párt a Szocialista Munkáspárt, az ipari téren pedig ily forradalmi ipari union a Munkások Nemzetközi Ipari Szervezete, és a konvenció a legkomolyabban apellál a munkássághoz általában, de különösen a megnevezett frakciókhoz, hogy álljanak be e két szervezet harcos soraiba, hogy így megadják a helyes taktikához és elvhez a szükséges számot is, amely okvetlen kell a végső győzelemhez; és végül a konvenció bátran jelenti ki azt, hogy a Délszláv Szocialista Munkás Szövetség, amely szerves része a Szocialista Munkáspártnak, hogy semmiben sem vállal felelősséget, a délszláv nyelvű forradalmi proletárság szervezetlenségéért, mert elég nagynak tartja magát ahhoz, hogy abban hely legyen mindazon elemeknek, akik őszintén kívánnak dolgozni a társadalmi forradalom sikere érdekében; felszólítja ezen elemeket a belépésre s jövetelüket mindenkor készek elvtársi jóindulattal üdvözölni.