A Munkás, 1923 (14. évfolyam, 21. szám)
1924-05-26 / 21. szám
ITfr I mhAn s Official Organ of the Socialist Labor Party.—Pub« iished by the Hungarian Socialist Labor Federation A szocializmus az emberi tevékenység minden terén céltudatosan alkalmazott tudomány.—A. Bebel A munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály műve lehet.—Marx Published Every Saturday. — Subscription price for One Year $2.00.—Single Copies 5c wmm___wmmm VOL. XIV. ÉVFOLYAM 21. SZÁM. A munka harcteréről TÉGLA ÉS AGYAGMUNKÁSOK BÉRMOZGALMA. Henry F. Hilfers, az A. F. of L. tisztviselője és a United Brick and Clay Workers’ Union szervezője a minap tett kijelentésében megcáfolta a New York Times azon valótlan állítását,hogy a téglamunkások minden ok nélkül léptek sztrájkba. Kijelentette, hogy a munkások azért léptek sztrájkba a Sayre-Fisher munkatelepen, mert nem voltak megelégedve az ottani viszonyokkal, a munkaidővel és a munkabérrel. A munkások $3.05—$3.70-et kerestek naponta. Mivel ez a legszükségesebb dolgok beszerzésre is kevés egy munkás családnak és mivel a munkáltatók nem adták meg a kért 15 százalékos bérjavítást, tehát a munkások sztrájkba léptek. A téglaégető kemencénél dolgozó munkások naponta 12, 18, sőt 24 órát is dolgoznak. Company házakban laknak, ahol na-, vízvezeték, gáz és minden tekingn egészségtelen. Családos pás. ..istká Stikbajt amikor az ilyen helyzet kényszerítette a munkásokat a sztrájkba, akkor Hilfersnek van bőr az arcán kijelenteni, sőt még dicsekszik is vele, hogy a union tisztviselők mindent elkövettek a sztrájk megakadályozására, mert éppen akkor nagy téglamegrendelések voltak New Yorkból, így képviselik a union tisztviselők a munkások érdekét. KONYHAI MUNKÁSOK SZTRÁJKJA A PLAZA HOTELBAN. Nyolcvanöt férfi és női szakács lépett sztrájkba hétfőn az 59-ik utcán és Fifth Aven levő Plaza hotelban, amiért a hotel tulajdonos nem teljesítette magasabb munkabérre vonatkozó kérésüket. Michael Obermeier, titkára és pénztárnoka a Hotel and Restaurant Workers’ Branch of the Amalgamated Food Workers uniónak, • kijelentette, hogy a Plaza Hotelban a legrosszabbul fizették a munkásokat és azért léptek sztrájkba A sztrájkban álló szakácsok azt remélik, hogy a több hotelokban dolgozók is követni fogják példájukat és sztrájkba lépnek, ezáltal segítve őket követelésük kierőszakolásában. George Brown, a hotel segédigazgatója kijelentette, hogy a Plaza Hofenvia műhely rendszert fog bevezetni, megtagadva a union mindennemű követelését. A nemzetközi kapitalizmus orvtámadása a munkásosztály ellen. A kapitalizmus fennállása óta mindig irgalmatlanul nyomta el és állandóan üldözte a munkásosztály azon öntudatos részét, amely nem tudva megbékülni a zsarnokok uralmával, nem tudva belenyugodni az óriási kizsákmányolásba, nemcsak tiltó szavát merte felemelni a tőkés elnyomatás ellen, de börtönnek és halálnak elébe nézve küzdött a munkásosztály felszabadítása érdekében. És minél eredményesebb munkát végeztek ezek az öntudatos forradalmárok a munkásság nevelése, tanítása terén; minél jobban ismertették meg a munkásság egyre nagyobb rétegével az osztályharcot, a szocializmus érdekében való küzdelemnek a szükségességét, annál nagyobb éberséggel figyelte és figyeltette a tőkés osztály a munkásság minden mozzanatát és annál irgalmatlanabbul csapott le azokra, akik hozzájárultak a munkásság felvilágosításához. A tőkések eme bosszúját, gyűlöletét a radikális munkások iránt nagyban fokozta az oroszországi forradalom, amely — hála a forradalom élén álló emberek őszinteségének és forradalmi tehetségének — az orosz autokrácia teljes vereségével és az orosz munkásság győzelmével végződött. A tőkés országok az orosz munkásság eme győzelmének hallatára dühtől tajtékozva vetették magukat a munkás kormányra. Egyik nyíltan, a másik titokban követett el rstindent, hogy e munkáskormány megsemmisüljön, még mielőtt nagyobb életerőre kapna. Pénzzel és mindenféle hadifelszereléssel láttak el a Denikin, Kolchák, Yudenitch,Vr.f.! és a többigyilkos ellenforradaljivrek"hadseregeit, hogy minél biztosabban letörjék a világ egyedüli munkás kormányát. Mindezen próbálkozásuk csúfos kudarccal végződött, mert az orosz munkásság mint egy ember állt szembe a gyilkos haramiákkal és egymásután semmisítette meg azoknak csapatait. A fegyveres kudarc után a tőkések furfangos diplomatáikat küldték akcióba a munkások kormánya ellen. Azzal a számítással hívták meg a szovjet képviselőket a génuai és más konferenciákra, hogy diplomáciai fölényüknél fogva majd ott alaposan elbánnak a tudatlan parasztok küldötteivel. Először megpróbálták őket megvesztegetni, azután olyan engedményeket kicsikarni tőlük, amely lehetővé tette volna részükre az Oroszországban való szabad mozgást, amelyet természetesen arra használtak volna fel, hogy egy kedvező pillanatban megdöntsék a munkások uralmát és visszaállítsák a cárizmust. Óriási meglepetés és csalódás érte azonban őket akkor,, amikor azt látták, hogy az általukk együgyű muzsiknak vélt munkás küldöttek — élükön Csicserin külügyminiszterrel — sokkal ügyesebb diplomaták és sokkal jobban értenek a politikához, mint ők. Amikor pedig a legutóbbi lausannei konferencián is gyengéknek bizonyultak a tőkés diplomaták a munkások képviselőivel szemben, akkor elhatározták, hogy nem hívják meg őket többé tárgyalásra. A félbeszakadt lausannei konferenciára, amely erősen összefüggésben van a Chester-féle olajkoncesszióval, minek folytán a “semleges” Amerika is képviselteti magát — már nem hívták meg a szovjet képviselőket. De mivel azok hivatlanul is megjelentek, hogy mint figyelők legyenek jelen a tárgyaláson és ha esetleg valami összeesküvés történne a szovjet kormány ellen, akkor kéznél legyenek, tehát a tőkés diplomaták — most már az amerikai “szemlélőkkel” egyetemben boszszút forraltak ellenük. Ahhoz gyávák voltak, hogy nyíltan törjenek életükre, tehát gyilkost béreltek fel egy Conradi nevű volt cári tiszt személyében, aki Vorovszkyt, a szovjet küldöttek vezérét meggyilkolta, két másik társát, Ahrens és Dibrilkovszkit pedig súlyosan megsebesítette. A GYILKOSSÁG ELŐZMÉNYEI ÉS ANNAK ELKÖVETÉSE. Amikor a tőkés diplomaták tudomást szereztek arról, hogy a szovjet küldöttek megjelentek Lausanne-ban, remegni kezdtek, hogy ismét meg fogják őket akadályozni a munkásosztály elleni merényletükben. Első dolguk volt tehát felbőszíteni és összetoborozni a svájci fascistákat, akik fenyegetésekkel akarták megfélemlíteni és távozásra bírni a szovjet küldötteket. Mindennek ellenére Vorovszky és társai, abban a biztos tudatban, hogy az orosz forradalmi munkásság mögöttük áll, a tőkések ijesztgetése ellenére is megmaradtak helyükön, hogy a munkások érdeke meg legyen védve, ha kell az életük árán. A fenyegetést — mint arról már a világ munkássága sajnálattal értesült — gyilkosság követte. A tőkés országok már előre előkészítették sajtójukat, hogy a gyilkosságot, amelyet valamennyien idéztek elő, egy egyénnek tulajdonítsák, aki azért követte el a gyilkosságot, hogy megbosszulja magát a vörösökön, amiért azok a forradalom, idején kivégeztették hozzátartozóit. Dacára a tőkés lapok ilyen hazugságainak és meséinek, a világ öntudatos munkássága tudja, hogy a gyilkosság nem egy egyénnek tulajdonítható, hanem a világ tőkés kormányainak általában. Az még a tőkés lapok által hozott hírekből is világosan kitűnik, hogy a gyilkosságnak politikai jellege van, hogy Worovszky a tőkés kormányok bosszújának esett áldozatul. Elég bizonyíték erre az, hogy a gyilkosság elkövetésével egyidejűleg a küldöttek lakásán részben elrabolták, részben pedig felgyújtották az orosz kormány iratait. Ugyancsak bebizonyítást nyert az is, hogy a gyilkos Conradit megfizették munkájáért. A svájci kormány, amelyet nagy részben terhel a felelősség a gyilkosságért, mert nem intézkedett a szovjet küldöttek megvédéséről, most a látszat kedvéért letartóztatásokat eszközöl. Legutóbb egy Paul Polonnine nevű egyént tartóztatott le a svájci rendőrség, aki a cárizmus alatt a Vörös Kereszt titkára volt. A vizsgálat folyamán kitűnt, hogy ez az egyén részese volt a gyilkos merényletnek, tudott Conradi tervéről és Génfből 100 aranyfrankot küldött neki. A tény tehát az, hogy a tőkések megfizetett orvgyilkossal ölették meg Vorovszkyt, az orosz tanácskormány egyik legtehetségesebb képviselőjét. A GYILKOSSÁG ELKÖVETÉSÉNEK HATÁSA A VILÁG FORRADALMI MUNKÁSSÁGÁRA. Gyászfellegekből lecsapó villámként hatott a rom'/Ltos 'Oroszországgal, rokonszenvező viságra a gyilkosságnak hite. Nemcsak Oroszországban, de más tőkés országokban is a legmesszebbmenő tiltakozásuknak adtak kifejezést az öntudatos munkások a tőkések eme legújabb és legmerészebb gyilkos merénylete ellen. Természetesen Oroszországot érte a legnagyobb veszteség ennek a kiváló kommunista diplomatának az elvesztése által. Vörös Oroszország munkásságának szívében egyszerre aagasra csapott fel a gyűlölet lángja a tőkés világ ellen. Ezt az utóbbi forradalmi lázt nagyban fokozta még az is, hogy Anglia majdnem a gyilkossággal egyidejűleg küldött Oroszországnak egy éleshangú jegyzéket, amelyben a diplomáciai összeköttetés megszakításával fenyegetődöitt, amiért Oroszország saját vizén elfogott egy James Johnson nevű angol halászbárkát, amely egy nemzetközi törvény ellenére tartózkodott orosz vizeken. Moszkvában voltak a legnagyobb demonstrációk.Az összes gyárak, kormányhivatalok és intézmények lezártak ezen a napon. Az óriási tiltakozó felvonulásban több mint 50,000 kommunista vett részt. Oroszország vezéremberei beszéltek a városkülönböző részein. M. Csicserin külügyminiszter vörös katonai egyenruhában jelent meg a munkásság előtt és kijelentette előttük, hogy direkt a svájci kormányt terheli a felelősség Worovszky meggyilkolásáért, amiért nem tett semmi előkészületet a gyilkosság megakadályozására, az erkölcsi felelősség pedig Angliára, Franciaországra és Olaszországra hárul, amelyek előzőleg meghívták az orosz delegátusokat az első lausannei konferenciára. Az angol jegyzékre vonatkozólag többek között a következőket mondotta: “Sürgönyöket kapunk, hogy az angol hadihajók már a Fehér Tengeren cirkálnak és készülnek tengeri haderőnk megtámadására. A jegyzék hamis állításokat tartalmaz, amelynek azonban lényegével, nevezetesen a keleti kérdéssel foglalkoznunk kell.... Oroszszág nem hátrál meg az angol követelések előtt. Készek vagyunk tárgyalni az angol polgárok 1920-ban történt veszteségét illetőleg, de mi viszont számlát nyújtunk be Angliának azokért, akiket az északi megszállás alkalmával lelőttek. Mi békét óhajtunk és nem akarunk szakadást előidézni, de várni fogunk, amíg az ellenség megtámad bennünket.” Ezután Trotzky hadügyminiszter beszélt, aki a következőket mondotta: ‘‘Ha háború tör ki, az nagyon hosszú ideig tartó lesz: sok évig hátráltatni fogja az ország felépítését, de a vörös hadsereg, amely ugyan békét akar, teljesíteni fogja kötelességét a végsőkig.” Trotzkyn kívül még beszélt Leo Kameneff, ideiglenes elnöke a moszkvai szovjeteknek és M. Bucharin. Kameneff kijelentette, hogy a gyilkos golyó nem csupán Worovszky élete ellen lett irányítva, hanem a szovjet kormány, Kommunista Párt és az egész munkásmozgalom ellen. “Higgyenek az ellenségeink, amit akarnak — mondotta — de bennünket se golyóval, se jegyzékkel nem ijesztenek meg. Mi tovább fogjuk folytatni felszabadító munkánkat úgy északon, mint nyugaton.” Bucharin pedig ezeket mondotta: “Mi nem adjuk el a proletáriátust, ha még több hadihajót küldenek is ellenünk.” (Folyt, a második oldalon) A CIPŐMUNKÁSOK SZTRÁJKJA. Brockton, Mass.-ból jelentik, hogy ott teljesen szünetel a munka a cipőgyárakban. A sztrájkot vezető emberek egyik gyűlésen kijelentették, hogy a sztrájkot a közeli városokban is terjeszteni fogják. A környéken dolgozó 22 ezer cipőgyári munkás közül idáig 6000 hagyta abba a munkát. Ugyancsak a Brocktonból érkező jelentésből tudjuk meg, hogy a munkásoknak kevés reményük van a sztrájk megnyeréséhez, mivel az L. Q. White Shoe Co.-nál dolgozó munkások úgy határoztak, hogy kilépnek a Boot andShoe Workers’ Unionból és nem fognak sztrájkolni a többi munkásokkal. ELMARAAT A FESTŐKSZTRÁJKJA. A Brotherhood of Painters hétfőre tervezett sztrájkja elmaradt, mivel a munkáltatók az utolsó pillanatban teljesíették a 10,000 union munkás követelését,amely 30 dollár napi munkabér, 5 napos heti munkaidőből állott. A munkások ugyancsak kivívták, hogy egy közös bizottság alakuljon, amely a munkások egészségügyével foglalkozzon. Azok a munkások, akiknek munkaadójuk nem tagja a Master Painters egyesületnek és nem írták alá az egyezményt,, hétfőn sztrájkba léptek. Összesen tíz union lokálnak a tagjai fognak sztrájkolni, amíg ki nem vívják a 10 dollár napi munkabért és az 5 napos heti munkaidőt. !. r\f>r< ypttr ynup v. KŐMÍVES LÉPETT SZTRÁJKBA. Hétfőn reggel 2000 kőmíves lépett sztrájkba New Yorkban, ami által 44 épületnél maradt abba a munka és 150 millió dollár értékű építőanyag fog felhasználatlanul heverni bizonytalan ideig. A munkások akkor határozták el magukat a sztrájkra, amikor a Mason Builders’ Association visszautasította követelésüket, amely magába foglalta a 12 dolláros napi munkabért és két évre szóló szerződéskötést. A sztrájk az ország legnagyobb építő válalkozóit érinti. Ezek között van a George A. Fuller Co., Thomson- Starrett Co., Cauldwell and Wingate, Cunningham and Foley, Marc Eidlitz and Son, William Crawford, Heleman-Harris Co., G. Richard Davis, John Lowry Jr., James Stewart Co., Isaac S. Roselle, H. J. Taylor, Starett Co., Charles T. Wills, Inc., és G. A. Zimmerman Iine. A munkáltatók a tőkés lapokban azon siránkoznak, hogy a munkások sztrájkba léptek anélkül, hogy előbb velük közösen tanácskoztak volna a bérkérdésről. A “közönség”-nek akarják bizonyítani, hogy mennyire becsapták őket a munkások, akik minden előzetes bejelentés nélkül léptek sztrájkba. És hogy a közönségnek jobban az érzékeire hassanak, megemlítik, hogy a sztrájk folytán a templomok és más középületeknek a felépítése is halasztást fog szenvedni. Ez pedig a legnagyobb bűn, amit a munkások el tudnak követni. Ha a kőmívesek által megkezdett sztrájk nem nyer gyors befejezést, úgy az építőipar többi szakmunkásai is sztrájkba mennek. Nagy része a sztrájkolóknak már dolgozik olyan vállalatnál, amely nem tagja a Mason Builders’ Association-nak. Munkástárs, ha elolvastad lapunkat, ne dobd el, hanem add tovább mások felvilágosítására! I r Entered as Second-Class Matter February 28, 1913, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. A Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja.—Kb adja a Magyar Szocialista Munkás Szövetség A proletárok csak láncaikat veszíthetik, cserébe egy világot nyerhetnek. Valamennyi ország proletárjai egyesüljetek! Marx-Engels Megjelen minden szombaton.— Előfizetési ára egy évre $2.00 ■— Egyes szám ára 5., NEW YORK, N. Y., 1923. MÁJUS 26. A Külföldi hírek ANGLIA.— Miután Curzon kihívó jegyzéke megérkezett Oroszországba, Krassin repülőgépen azonnal Londonba szállt, ahol két óráig tartó tanácskozást folytatott Curzon lorddal. A tárgyalás eredményéről az angol lapok nem hoznak hivatalos jelentéseket, csupán azt említik meg, hogy Anglia szigorúan megmaradt az ultimátumban foglalt követelései mellett és Oroszországnak nincs más választása mint elfogadni, vagy visszautasítani. Ezt persze csak a gőgös angol lapok írják így, mert a tény az, hogy Krassing mielőtt végleges választ adott volna Curzonnak — kért és kapott egy pár napi halasztást, mely idő alatt Moszkva véleményét akarja kikérni. Tekintve, hogy Angliában nagyon háborúellenes hangulat uralkodik, Curzon kétszer is meg fogja gondolni, hogy megszakítsa-e a diplomáciai összeköttetést Oroszországgal és háborús állapotba helyezze magát vagy sem. Egyébként is sok függ attól, hogy milyen álláspontot foglalnak el az A nem üzletet csinálnak Oroszországgal. — ebben a kérdésben. Legkésőbben érkezett jelentések szerint Bonar Law miniszterelnök rossz egészségi állapotára való tekintettel lemondott hivataláról. Helyébe Stanley Baldwin pénzügyminiszter lett kinevezve. FRANCIAORSZÁG. — Már hónapok óta tárgyal Párisban Eliot Wadsworth, — aki Amerika pénzügyi hivatalának képviseletében utazott Franciaországba, — a francia képviselőkkel az amerikai megszálló csapatok költségeit illetőleg. Németország 700 millió márkát fizetett eddig a megszálló csajlatok költségeinek a fedezésére, de ebből a rajna vidéken tartott ..amerikai katonák részére nem lett,egy cent sem átutalva, hanem mind a szövetségesek vágták zsebre. A tárgyalás nem a legsimábban folyik és a franciák makacssága alighanem arra kényszeríti majd Amerikát, hogy Mr. Wadsworth hívja viszsza. Louis Loucheur francia nagy tőkés Amerikába készül. Azt mondotta, hogy Amerika sokat szenved a gazdaságának terhe alatt és az arany áldozatává válik. Szerinte Amerika csak úgy mentheti meg magát az aranyba való fulladástól, ha Franciaorságnak ad annyi pénzt, amennyire annak szüksége van. Ugyancsak hangoztatta, hogy Amerikának el kellene engednie a francia adósságot. A franciák úgy gondolják, hogy nincs semmi értelme az olyan pénzadásnak, amelyet egyik kézzel odaadnak, a másikkal visszavesznek. Más Franciaországból érkező hírek szerint a németek új kártérítési ajánlatot készülnek tenni. A szövetséges országok lapjai már előre kezdik jövendölni, hogy az új békeajánlat Anglia és Olaszország részére kielégítő lesz, de Franciaország és Belgium részére nem. Ebből pedig viszont azt következtetik, hogy a szövetségesek között szakadás fog beállani. MAGYARORSZÁG.— Bethlehem és Kállay útjával és a magyar kölcsön ügyével kapcsolatban a párisi sajtó reakciós része a magyar kormány mellett foglal állást. Ellenben a francia demokraták új lapja, a Le Quotidien május 2-iki számában igen élesen és határozottan tesz különbséget a magyar kormány és a magyar nép között és azt kérdezi: “Támogatja-e az entente a fehér terror rendszerét, amely még mindig nyomorgatja Magyarországot?” Ez a cikk címe. A hoszti cikkben azután el van mondva, hogy Oroszország és Olaszország mellett Magyarország a harmadik állam Európában, ahol diktatúra van,de a Magyarországi rezsim leginkább gyalázata Európának, mert Horthy diktatúrája “véres és hipokrita!” Jó erre emlékeztetni most, mondja a lap, amikor gróf Bethlehem zálogjog feloldását és kölcsönt jött ide kérni. Ha egyszerűen arról volna szó, hogy segíteni kell egy államon, amely tönkrement a háborúban, akkor lehetne szó segítségről. De itt .• ......... -a JPP by-rezsim megerősítéséről. Meg kell bélyegezni ezt a gyalázatos rendszert, ami ma uralkodik Magyarországon s aminek nevében most kérni jöttek olyan koncessziókat, amelyek csak megerősítik és meghosszabbítják a demokraták és szocialisták üldözését. A zsidók és franciabarátok legyilkolása ma is napirenden van Magyarországon, dacára a parlamenti komédiának, amely Bethlehem grófnak csak azért kell, hogy leplezze vele a Horthy diktatúra igazi képét. A továbbiakban elmondja a lap, hogy Bethlehem ugyanolyan Habsburgista, mint Horthyés ho£y az entente hatalmak három év óta nem tesznek egyebet, mint az orruknál fogva vezettetik magukat a budapesti kormányoktól. Horthy és Bethlen és a kormány részt vett a Károly misén, amelyen ott szerepeltek a Habsburgok összes egykori koronái és Bethlen kijelentette a parlamentben, hogy a legitimista propagandát nem tiltja el, de a köztársaságit üldözi. Végül utal a lap arra a szoros kapcsolatra, amely Budapest és München, Horthy és a bajor monarchisták között fennáll s felveti azt a kérdést, nem volna-e ideje már talpraállítani a magyar demokráciát, amit 1918-ban elmulasztott az entente? PEORIAI MUNKÁSOK FIGYELMÉBE. A Peoriai Szocialista Munkás Szervezet májushó 27-én, vasárnap este fél nyolc órai kezdettel a Johnson Hallban, 3110 S. Adams St. színdarabbal egybekötött táncmulatságot rendez. Színre kerül: “A kénytelen házasság” egyfelvonásos vígjáték. A munkásság pártfogását kéri a rendezőség. A MUNKÁST Munkások Írják, Munkásoknak írják. Munkások érdekében írják. Olvassátok és terjesszétek - A MUNKÁST