A Munkás, 1925 (16. évfolyam, 37. szám)

1925-09-12 / 37. szám

Published Every Saturday. « Subscription r price for One Year $2.00.—Single Copies 5c VOL. XVI. ÉVFOLYAM. 37. SZÁM. Entered as Second-Class Matter February 28, 1923, at the Post Office at New Fork. N. V. under the Act of March 3, 1879. Official Organ of the Socialist Labor Party.—Pub* A1 Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja.—ft* —— ■ **■ ————————— I ■ I ———»■+ ■> adja a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Megjelen minden szombaton.*-^ Előfize* tési ára egy évre $2.00 — Egyes szám ára 5í NEW YORK, N. Y. 1925, SZEPT. 12. lished by the Hungarian Socialist Labor Federation* l A szocializmus az embe­ri tevékenység minden te­rén céltudatosan alkalma­zott tudomány.—A. Bebel A munkásosztály felsza­badítása csak a munkás- osztály müve lehet.—Marx A proletárok csak lán­caikat veszíthetik, cserébe egy világot nyerhetnek. Valamennyi ország pro­letárjai egyesüljetek! Marx-Engels Külföldi hírek “Világ kapitalistái egyesüljetek!” ANGLIA. — Londonból jelen­tik, hogy a szakszervezeti kong­resszus, amely több napon át Scaboroughban ülésezett, több fontos javaslat elfogadása után és a szakszervezeti nagytanács ujjáválasztásával véget ért. A kongresszuson hozott határoza­tok közé tartozik üzemi bizott­ságoknak a megalakítása és az, hogy a nagytanács utasítva le­gyen minden lehetőt elkövetni abban az irányban, hogy az egész világra kiterjedő nemzetközi szakszervezeti federációt teremt­sen, amely természetesen magá­ban foglalná az oroszországi szakszervezeteket is. Ezen két határozatot a tőkés lapok egy lé­pésnek nevezik a kommunizmus felé és a “vörösek” győzelmének tulajdonítják. Ezt úgy értelme­zik, hogy az amsterdami szak- szervezeti internacionálé vagy a sorba áll, vagy összeomlik, ha ellenes állásfoglalás esetén az an­gol szervezetek ott hagyják. A jelentésekből kitűnik, hogy a ré­gi divatu1 munkás fékerek telje- ^^P#BiS t<»nek •>' itak 'wmnáló son és a talaj még jobban > ingott lábuk alatt. A több jelen­levő orosz küldött közül 1 omski 6,500,000 orosz szakszervezeti munkás nevében beszélt és azon reményének adott kifejezést, hogy a kongresszus megerösiti és stabilizálni fogja az angol és orosz munkásosztály közötti ba­rátságos viszonyt. A kongresszus állást foglalt úgy a német mun­kásságot gúzsba kötő Dawes terv, mint az angol imperializmus ellen. A hajó és kikötő munkások sztrájkja még folyamatban van. A Kisázsiában levő mosuli olaj­terület miatt alapos viszálykodás fejlődött ki Törökország és Ang­lia között. Hogy ennek1 komoly következménye is lehet, az abból következtethető, hogy Törökor­szág katonai mozgósítást rendelt el. KÍNA. — Egy Londonból ér­kező jelentés szerint Shantug tartományban nagy árvíz pusztí­tott. A hirtelen kiáradt Yello fo­lyó ezer falut pusztított el, minek következtében 3000 kinai az ár­vízbe veszett. NÉMETORSZÁG. — Német­ország legnagyobb eseményei kö­zé tartozik azon supertrustnak a megalakítása, amely magába fog­lalja a 800 millió márka tőkével rendelkező nyugat németországi vas, acél és szénérdekeltségeket. Ugyancsak egyesült a két legna­gyobb olajtársaság is. A német nagyiparosoknak ilyen konszolidációja kissé megijesz­tette a szociáldemokraták ellen­őrzése alatt álló szakszervezete­ket. A szakszervezetek felett do­mináló fékerek most kezdik be­látni, hogy az egyesület munkál­tatók, vagyis egy bősz ellen ba­jos lesz a szakszervezetekben szétszórt munkásoknak felvenni a harcot. Berlinből jelentik, hogy ott a rendőrség nyomára jött egy né­met Ku Klüx Klan szervezetnek, amelyet feloszlatott, több tagját letartóztatva. A szervezet meg- alakitói három amerikai volt: egy apa és fiú, mindkettő pap és egy 21 éves diák. A németországi munkanélküliek száma egyre emelkedik. A jelen­tésék szerint a hideg idők beáll­tával, amikor az épitési, útjavítá­si, aratási és más külső munkák megszűnnek, a munkanélküliek száma meg fogja közelíteni a két­milliót. SPANYOLORSZÁG. — Mal- gából jelentik, hogy egy marok­kói front felé útban levő spanyol ezred fellázadt. A katonák kije­lentették, hogy nem hajlandók a riffek ellen harcolni. Ez a kato­nák és rendőrök közötti összeüt­közésre vezetett, amelynek sok áldozata van. OROSZORSZÁG. — Csicserin külügyi népbiztos váratlanul Ber­linbe érkezett, hogy a bizottsági szerződéssel kapcsolatban a né­met kormánnyá1 tárgyaljon. Mi’ : tudvalevő, a f. ciák és ang»- ’ •» bizton“0"’ S7 p oi_ ezert tartó*. ksé­gesnek a szovjetkormány nyilat­kozatra birni Németországot, hogy csatlakozik-e az antant szö­vetséghez és megszegi a szovjet unióval kötött rappolói szerző­dést vagy továbbra is fentartja a kereskedelmi és más kapcsolato­kat Oroszországgal. MEXICO. — Mexico City bői jelentik, hogy az ottani Stádium­ban egy titokzatos robbanás meg ölt egy embert. Mivel a Stádium­ban jelen volt Calles elnök is, igy valószínűnek tartják, hogy a gyilkos merénylet Calles ellen irányult, de a felrobbant bomba tévedésből mást ölt meg. ———o--------­SZÜRETI MULATSTÁG AKRONBAN Az Akroni Szocialista Munkás Szervezet és az Ált. Műnk. Bs. Szöv. akroni osztálya együttesen nagyszabású szüreti mulatságot rendeznek szeptember 26-án, szombaton a J12 E. Thorton St.- en levő közismert Magyar Ház­ban. Jó zenéről, ételről és hüsitő tálról gondoskodik a rendezőség. Akron és környéke magyarsá­ga minél nagyobb számban jelen­jen meg ezen a mulatságon, ahol mindenki részére biztosítva lesz a vig kedély és kellemes szórako­zás. SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁ­SOK ÉS TÁNCMULATSÁG DAYTONBAN A Dayton, O.-ban levő S. L. P. szervezetek együttesen szórakoz­tató előadásokkal egybekötött táncmulatságot rendeznek 1925 szeptember 26-án, a Weekly People javára. A mulatság a Keo- wel és Herman Ave. sarkán levő St. Stephen’s Hallban lesz meg­tartva 7 órai kezdettel. Belépti- dij 25 cent. Mindenkit meghiv és szívesen lát a Rendezőség. Ezekkel a szavakkal, illetve jel­szóval fejezi be dr. Dumtsa György “Kapitalizmus és osz­tályharc”” cimü cikkét, amelyet az A. M. Népszava számára irt. Azzal kezdi, hogy: “A szocialista irodalom s főleg újságírás a kapitalisták osztályát mint zárt, öntudatos egészet szokta bemutatni és megtámadni. A kapitalista náluk nem fogalom, nem gyűjtőnév, hanem egy min­den emberi érzésből kivetkőzött lény, aki osztályhozzátartozóival összefogott a munkásosztály el­nyomására. “Ha az ember kezébe vesz egy szocialista Írást, legyen az tudo­mányos kutatás, röpirat vagy új­ságcikk, lépten-nyomon abba az állításba botlik bele, hogy a ka­pitalisták mint szervezett egész lépnek fel a munkásosztállyal szemben. Ez a beállítás határo­zottan téves.” Hogy téves-e az a beállítás, mi szerint a kapitalisták mint szer­vezett egész lépnek fel a munkás­sztállyal °mben, arra mé • itt nézi Dumtsa “határozottan té­’snek” ezt a beállítást. “A tények elfogulatlan vizsgá­lata kétségtelenül meggyőz arról, hogy a kapitalista társadalom nem egységes egész, hanem el­lenkezőleg egy száz és száz kü­lönböző, sőt legtöbbször ellenté­tes érdekektől vezetett társadal­mi osztály, melynek különféle csoportjai majdnem állandóan élet-halál harcban állanak egy­mással . Ennek legkézzelfogha­tóbb bizonyítéka azon háborúk­nak hosszú sora, melyeket a kü­lönféle államok tisztán gazdasági szempontból vezettek egymás el­len, élesen dokumentálva, hogy a történelem nem elnyomók és el­nyomottak szüntelen harca, mint ezt a kommunista kiáltvány állít­ja, hanem az elnyomók egymás közötti harca az elnyomottak fe­letti uralomért. “Sőt tovább megyek. A kapita­listák nem csupán a gazdasági és katonai háború minden fortélyá­val harcolnak egymás ellen, ha­nem annyira nem válogatják esz­közeiket, hogy egy-egy csoport­juk nem átall mindnyájunk közös ellenségével: a kommunistákkal is szövetkezni egy másik kapita­lista csoport ellen. Ez az eljárás, mely egy háború folyamán áru­lás, a gazdasági harcban sem es­het erkölcsileg más bírálás alá. “Itt a nyugateurópai kapitalis­ta államoknak Szovjetoroszor- szághoz való viszonyára gondo­lok. Ha meglenne a kapitalista egység, úgy a nyugateurópai nagy ipari államoknak vállvetve kellene harcolniok Szovjetorosz- ország megsemmisitésére. Ám ehelyett azt látjuk, hogy ezek az államok versenyt futnak Orosz­ország kegyeiért és hogy az egy­ik a másik után sietett Oroszor­szágot de jure elismerni és vele a diplomáciai viszonyt helyreállí­tani. “Ha öntudatos és egységes lett volna a kapitalista társadalom, akkor Oroszország ellen kellett volna fordulniok, mint mely őket létükben veszélyezteti, de miután egységes kapitalista társadalom nincs, hanem csak egymás életé­re törő kapitalisták vannak, logi­kus, hogy egységés fellépés he­lyett az “Oroszország” cimü üz­letnél is egyik a másikat igyeke­zett agyonkonkurrálni. “Ez az eljárás, bármennyire ésszerűtlennek látszik is, a kapi­talizmus természetéből folyik, a melynek a túltermelés a karakte- risztikuma. A tulten íelés követ­kézéiben előálló feledeg elhelye­zésére piac kell és igy nagyon is érthető az az elkeseredett küz­delem Oroszországnak, mint vá­sárló államnak visszaszerzésére és monopolizálására. Ez az eljá­rás és álláspont nem lenne vesze­delmes, ha a kapita izmus nem halálos ellenségével állna szem­ben. “Én ugyan a ma am részéről nem féltem a kapita izmust, nem azért, mert nekem ncsen vesz­teni valóm,, hanem mert meg­győződésem, hogy a. egyéni vál­lalkozás és az egyél haszon a haladás egyi1’ es ja, melyet a létért való eddiginél majd sú­lyosabb harcban nélkülözni egy­szerűen nem tudnak és nem fog­nak. De a kommunista propa­ganda, amely egy állítólag jobb világ délibábját mutatja emberek millióinak, még sok bajt, elégü- letlenséget és forradalmat fog szítani, noha egy céltudatos po­litika ezeket a feltétlenül elkö­vetkezendő komplikációkat erő­sen le tudná redukálni. “Most, amikor egy hatalmas állam dolgozik szívósan, rendsze­resen és öntudatosan a tőkés tár­sadalmi rendszer felrobbantásán, el fog jönni az idő, hogy a kapi­talisták tényleg megvalósítják a nekik eddig hamisan .imputált érdekközösséget azzal a jelmon­dattal : “Világ kapitalistái egye­süljetek !” Mivel a fenti cikk elolvasása után jogosan fel lehet tételezni, hogy Dumtsa elolvasta a kom­munista kiáltványt és esetleg más müveit is Marx és Engels- nek, ezért nem szándékunk itt ki­oktatni őt, mert ha nem volt ké­pes megérteni Marx és Engels Írásait, úgy részünkről is hiába való próbálkozás volna megért- tetni vele az igazi tényállást. A mikor tehát mégis foglalkozunk cikkével, azt nem azért tesszük, hogy őt megleckéztessük — hi­szen egy olyan egyénen, aki egy A. M. Népszavába ir, úgy sem fog a tanítás — hanem hogy a munkásság előtt rámutassunk egy pár tévedésére. Mert nem akarjuk, hogy esetleg az értel­mes munkásoknak némelyike is összetévessze őt olyan valakivel, aki tudja, mi a kapitalizmus, osz­tályharc és szocializmus. Kezdjük tehát azzal, hogy egy általán nem téves beállítás az, hogy a kapitalisták, mióta ural­muk, létrejött, összefogtak a munkásosztály elnyomására és minden alkalommal mint szer­vezett egység lépnek fel az el­nyomott osztállyal szemben, mi­kor az felszabadítása érdekében megmozdul. Minden nagyobb sztrájk, lázadás vagy népfelkelés alkalmával látható, hogy milyen egységes tud lenni a tőkés osz­tály. Sőt nemcsak egy bizonyos ország kebelén belül van meg ez az egység a tőkések között, ami­kor a munkások megmozdulnak ellenük, hanem valamennyi or­szág tőkései összefognak. A tő­kések már régebb idő óta nem­zetközi alapon nyomják el a munkásosztályt, együttes erővel fojtják vérbe azok lázadását. En­nek bizonyítására nagyon sok esetet lehetne felhozni, de ezút­tal csak egyet említünk meg a legutóbbiak közül. Ez a bulgá­riai forradalom számba menő felkelés. Amikor a bolgár mun­kásság már veszélyeztetni kezd­te a Zankov kormány gyilkos uralmát, akkor a tőkés hatalmak által felállított népszövetség sie­tett a gyilkos bolgár kormány se­gítségére azáltal, hogy az úgyne­vezett versaillesi békeszerződés által megengedett katonai taglét­szám emelését megengedte. A katonaság megerősitésével aztán a kormánynak sikerült vérbefoj­kegyetlenséggel üldöz nözni és lemészárolni még azokat a munkásokat és parasztokat is, akik csupán gyanúsítva voltak azzal, hogy részt vettek a kor­mány elleni felkelésben. A legegyügyübb beállítás az, hogy a kapitalista társadalom száz és száz különböző, sőt leg­többször ellentétes érdekektől vezetett osztály, csupán azért, mert különböző csoportjai majd­nem állandóan élet-halál harc­ban állanak egymással. Először is a különféle tőkés csoportok­nak egyáltalán nincsenek ellen­tétes érdekeik, hanem a legtö­kéletesebb érdekközösség van közöttük, ami abban nyilvánul meg, hogy mindegyiknek leg­főbb érdeke a munkásság elnyo­mása, kizsákmányolása, vagyis a proffitharácsolás. A munka te­remti meg a tőkét, tehát miután a tőkések közösen vagy egymás­sal versenyezve a munkások meg- rablása által tőkét kovácsoltak a munkából, csak azután látnak hozzá ahoz, hogy egymás kezé­ről elüssék a profitot, kiszorít­sák egymást a piacról, vagyis konkurenciát, kereskedelmi há­borút folytassanak egymás ellen. Ha előzőleg nem rabolnák meg a munkásosztályt, akkor nem volna nekik mi felett egymás kö­zött harcolniok. Szóval a tőkések között ugyanolyan érdekközös­ség van, mint a rabló banditák között. Amikor közösen megra­bolják az áldozataikat, akkor kü­lönféle furfanggal igyekeznek a zsákmányt egymás részére meg- kaparitani és sokszor össze is vesznek rajta. De próbálják csak a kifosztottak együttes erő­vel visszaszerezni tulajdonukat, hogy nem-e felhagynak a rablók az egymással való civakodással és közös erővel látnak hozzá a rabolt vagyon megvédéséhez?! A jobb megértés kedvéért és Dumtsa tudatlanságának bizo­nyítására hadd szolgáljunk itt egy élő példával. Jelenleg Ame­rikában 150,000 keményszén bá­nyász sztrájkol. Ennek a kemény, Horthy küldöttek az inter­parlamentáris konferencián Mint tudjuk, a tőkés hatalmak, melyek az elnyomott népek meg­tévesztése céljából a béke angya­laként szeretnek szerepelni, az úgynevezett népliga és világbiró- ságon kivül rendelkeznek egy ré­gebben alakitott interparlamentá­ris unióval is, amelynek szintén az a feladata, hogy időközönkint összeüljön és nemzetközi kérdé­seken rágódjon. És mert a nem­zetközi kapitalizmus létezésével állandóan háborús veszélyt jelent az emberiségre és még az úgyne­vezett békeidőben is nyakig fegy­verkezik és állandóan készült a háborúra, ezért magától értetődik, hogy amikor ez az interparlamen­táris konferencia összeül, akkor a különböző országok parlamenti képviselői csakis a háború elke­rüléséről, a fegyverkezés csökken­téséről és más háborúval kapcso­latban! dolgokról tárgyalnak. Ez évben, szeptember vége felé Washingtonban ''D. C.) jönnek össze a ' országok kül­niszter, Pékár Gyula v. összekötő miniszter, Petri Pál államtitkár, Szterényi József v. kereskedelmi miniszter és Póka-Pivny Béla ta­nácsos szerepelnek a magyar ki­küldöttek névsorában. Eltekintve attól, hogy a küldöt­tek nem parlamenti képviselők, legalább is nem valamennyien, hanem államférfiak, volt minisz­terek, alaposan össze lettek állít­va. A 9 közül 5 horthyista, ébre­dő, 4 pedig Habsburg párti, legi­timista. Pékár Gyula volt az, aki a Hal­ler által benyújtott numerus clau­sus szükségességét megindokol­ta, akinek nagyszerepe volt az emlékezetes Friedrich puccsban, vagyis az ellenforradalomban, aki Héjjasnak és a többi ébredő gyilkosnak a legnagyobb imádója és egy alkalommal azt a kijelen­tést tette, hogy Magyarországnak minél több Héjjassal kellene ren­delkezni. Ugyancsak ő volt az, a ki Beregi színművészt száműzte _ _,cuo itt ismertetni a Horthy küldötteknek névso­rát, hogy aztán egy párnak nevé­vel kapcsolatban ismertethessük működését, ami teljesen ellenté­tes azzal, ami végett — ha csak látszólag is — az interparlamen­táris konferencia összeül. Farkas Tibor képviselő, Gratz Gusztáv v. külügyminiszter, Kál- lay Tibor v. pénzügyminiszter, Lukács György v. kultuszminisz­ter, Nagy Emil v. igazságügy mi­szén bányák tulajdonosai nem nagyon örülnek, mert jobb sze­retnék, ha a bányáik üzemben tartásával minél nagyobb mérték­ben zsákmányolhatnák ki mun­kásaikat. Hanem a keményszén bányáknak a lezárásával fokozó­dott a termelés a puhaszén bá­nyákban, ami azt jelenti, hogy a puhaszén bányák tulajdonosai nemhogy krokodil könnyeket hullajtanának afelett, hogy a keményszén bányatulajdonosok bizonyos időre elestek a rendes profittól, de kárörvendeznek azon, mert ezáltal az ő profit­juk növekedik. Itt tehát érdek- ellentét mutatkozik a puha­szén és a keményszén bányák tulajdonosai között. — De ez csak addig áll fenn közöttük, amig a keményszén munkások a keményszén bárók ellen harcol­nak. Mozduljanak csak meg a puhaszén munkások is és látni fogjuk, milyen hamar megszűnik az “érdekellentét“ a bányabárók között és milyen erősen össze­fognak a munkások leverésére. A különféle tőkés csoportok között csak addig van meg az egymás profitjáért folyó harc, a gazdasági viszálykodás, amig közös ellensé­gük: a munkásosztály tehetetlen­ségben vergődik, de mihelyt az megmozdul és a tőkések uralmát kezdi veszélyeztetni, akkor azok minden látszólagos vagy tényle­ges ellentétet megszűntnek tekin­tenek egymás között és együt­tes erővel, irgalmatlanul vetik (Folytatás a 2-ik oldalon) rók mindenkori jogtanácsosa volt az, aki mindig ellene volt a zala­egerszegi internáló tábor felosz­latásának, mert úgy látszik gyö­nyörűségét lelte abban, hogy ár­tatlanul oda hurcolt munkás fér­fiakat, nőket és gyermekeket a legkegyetlenebb bánásmódban ré­szesítették, nyomorékká kínozták és sok esetben meggyilkolták. Sterényi József báró a világ­háború egyik főbünöse, amennyi­ben ő egyike volt azoknak, akik a háború elnyujtásán dolgoztak, szaporítani kívánva az elpusztult embermilliók számát. A díszes társaság többi tagjai is többé-kevésbbé hasonló egyé­nekből állanak és igy szükségte­len, hogy mindegyiknek külön- külön felsoroljuk “érdemét.” Föltétlenül meg kell még itt emlitenünk, hogy a gyilkos Hor­thy kormány ezen küldötteit ün­nepélyes fogadtatásban akarja ré- szesiteni az Amerikai Magyar Népszava Dávidja. A gyilkos Horthy uralmat szolgáló lapjában felhívást közöl a new yorki és környékbeli magyar egyesületek­hez és egyházakhoz, hogy azok alakítsanak fogadóbizottságot. Ha valaki kételkedett abban, hogy Berkó és a Népszavája minden­kor és minden erejével a Horthy uralmat szolgálja és az ébredő gyilkosok talpát nyalja, most er­ről meggyőződhet azáltal, hogy a Népszava saját költségén bérel ki hajót, amelyen a bizottság a Horthy delegátusok fogadására megy. Bizonyosra vehető, hogy az egyházak elől fognak járni a küldöttek fogadásánál és a mun­kásoknak, az értelmes emberek­nek ismét alkalmuk lesz meggyő­ződni arról, hogy az egyházak mindig a gyilkos uralkodó osz­tály érdekét szolgálják. A new yorki és környékbeli ön­tudatos magyar munkásság bizo­nyára módot fog találni arra, hogy éreztesse megvetését a Hor­thy küldöttekkel szemben és a ré­szükre rendezett ünnepéllyel járó Horthy propagandát ellensúlyoz­Á

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék