A Munkás, 1925 (16. évfolyam, 37. szám)

1925-09-12 / 37. szám

A Workers párt és a Szocialista Munkáspárt közötti különbség A WEEKLY PEOPLE szántára írta: JOSEPH BRANDON (Folytatás és vége) A ’’Dual Union” esztelenség. Az még nem volna olyan nagy baj, ha a Workers párt hirdetné a belülről való fúrást és megma­radna ennél. De tovább megy és ellenez minden újabb uniók meg­alakítására vonatkozó kísérletet. Ezeket duális, vagyis ellentétes unióknak nevezem, amelyek szét­tagolják a munkásosztályt, ami által az még jobban ki van szol­gáltatva az uralkodó osztály ké­­nye-kedvének. Az érvelés kedvé­ért megengedjük, hogy a dual unionizmus ezt teszi. De mi van ebben? A sztrájk nyomorúságos helyezetet jelent a munkásság ré­szére — jelenti ez azt, hogy a sztrájkokat küszöböljük ki? Nem. A sztrájk szükséges bizonyos idő­ben és az a jó, melyet hozhat, fe­lülmúlja azt a rosszat, mellyel az jár és így szemet hunyunk az utóbbi előtt. Épigy a dualunion­­izmussal. Ipari unionizmus szük­séges és ha nem tudjuk a jelen­legi szakszervezeteket ipari szer­vezetekké alakítani, akkor a dual unionizmus szükségessé válik és nem állhatunk el ettől azért, mert valami rossz jöhet létre a “dual” unionizmus alatt. Hanem a valóságban mi nem is­merjük el, hogy ez dualunioniz­­mus. Már nagyon sokszor bebizo­nyítottuk, hogy az A. F. os L. nem munkás unió a szó igaz értel­mében. A szakszervezetek kapitaliszti­­kusak. Miért lehetelenség a régi szak­­szervezeteket ipari szervezetekké átalakítani? Ez magyarázatot igé­nyel. A szakszervezete-r­óll­­­eztek, hogy a kapitalizmus mind­ig, és mindig lesz­­ az egyedüli, amit a munkásság remélhet, jobb meg­élhetési viszonyok, jelenleg, vagy valamikor a jövőben. Ellenben az ipari uniónak teljesen más kon­cepciója van a társadalmat illető­leg. Tagadja azt, hogy a kapita­lizmus múlandó és ki kell múl­nia, mint ahogy az előző rendsze­rek kimúltak és ezért eszerint szervezk­edik. A belülről való fúrás szomorú története. Mi történik, amikor a fúrók működni kezdenek egy szakszer­vezetben? Egy a két dolog kö­zül. Vagy korruptá teszi őket a környezet és olyan munkás séke­rekké lesznek, mint a többiek, vagy ha kitartóak és hűek marad­nak elveikhez, akkor kizáratnak a unióból, mihelyt terhére kezde­nek lenni a­z union vezéreknek. Mit tehetnek és mit kell tenniük azon munkásoknak, akiket forra­dalmi tevékenységükért kizárnak a szakszervezetekből? Nincs más választás, mint megpróbálni hívei­ket együtt tartani és ez csak új, progresszív uniók alakítása által lehetséges. A­­Workers párt naivan azt mondja, hogy a­hol a tagjait ki­zárják a unióból, törekedni kell arra, hogy ismét bekerüljenek. Milyen célból? Hogy ismét kirúg­ják őket? Az ilyen irány gerincte­len és a munkások forradalmi ka­rakterének a romlását jelenti. Hogyan "fúrjunk“ és építsünk. Az S. L. P. azt mondja: ’’Fúr­junk belülről, de fúrjunk egy cél érdekében.” A szakszervezetek­ben való működés célja legyen a kapitalizmus védő­várának lerom­bolása és a szociaalizmus védő­várának, az ipari uniónak felépí­tése. A szakszervezeteket soha nem lehet elfoglalni vagy meg­változtatni. A kizárás elkerülhe­tetlen — minél fogva a dual uni­onizmus is elkerülhetetlen. En­nek alapján a belülről való fúrás hiábavaló, ha ezzel egyetemben nem alkalmazunk egy kívülről döngető erőt,, az ipari unioniz­mus elvét és azt a szervezetet, amelybe annak idején azok tömö­rülhetnek, akiket a tőkés osztály munkás hadnagyjai kidobnak. Ezen módszer nem degenerálja azon munkások lelkesedését, szel­lemét, akik belülről fúrnak. Azon félelem, hogy kidobják a unióból és elveszíti a megélhetés meg­szerzésére vonatkozó alkalmat, el­tűnik. Az ipari unionizmus bá­torságot és karaktert ad. A Wor­kers párt, azáltal, hogy ellenzi az új uniót, először is hizeleg a mun­kás fékernek, próbálva őt kibékí­teni, másodszor lehetetlenné te­szi a munkásosztály részére egy igazi szervezetnek felépítését az ipari téren. A tudatlanság a politikai térre is kinyúl. De a Workeres párt késedel­mes és ellenforradalmi taktikája nem szűnik meg a kérdésnek gaz­dasági oldalánál. Őszben tartva, amit kezdetben mondottunk, hogy a taktika reflekciója az elv­nek, a Workers párt elvének hely­telensége a bukást jelent minden taktikai mozdulatánál. Vessünk egy pillantást a Workers párt po­litikai állásfoglalására és mit lá­tunk? Itt a célt illető tudatlanság ugyanolyan gerinctelen fokra e­­melkedik, mint az ipari téren. A Workeres párt proletár dik­­taurát akar. De azt vitatja, hogy a munkásság tömege soha sem lesz szocialistává és egy értelmes kisebbségnek kell majd őket ve­zetni. Ezért hajlandó bármilyen helytelen irányú munkásmozga­lommal szö­v­etkezni, hogy legyen tömeg, amelyet vezetni tudjanak. Ezt egy frontnak ne'' dyet találóan a szociál­is­­hazudozó gépezetnek űr­tek el, vagy legyen egy tu­lán burzsoá mozgalom, mint a La Follette-féle mozgalom, a Wor­kers párt hajlandó elcsereberélni elvét azért, hogy azok sorába ke­rüljön. Más szóval a számok fon­tosabbak mint az elvek. Tegyük fel, hogy az orosz forradalmárok ezt a politikát fogadták volna el és hajlandók lettek volna feláldoz­ni elvüket azért, hogy a tömeggel tarthassanak, megszerezték vol­na valaha is az oroszországi mun­kások a hatalmat? A kérdés ma­gába foglalja a választ. Lenin mondotta: ”Egy szer­­veztnek a kicsinysége engem so­ha nem félemnít meg. Amitől én tartok, az különféle ellentétes csoportoknak az összehalmozása, amelyet aztán elneveznek “párt”­­nak. Hogyan beszélnek össze osto­baságokat. Azonban a Workers párt bár­mit pártnak nevez, aminek ösz­­szehalmozott száma van. Az erre vonatkozó bizonyítás megtalálha­tó egy füzetben: “Az amerikai munkásmozgalom csődje,” ame­lyet W .Z. Foster írt, a Trade Union Educational League adott ki és undorizálva és árusítva van a Workers párt által. Ebben a darab gyerekes, ha ugyan nem ál­­nok munkában Fosternek a követ­kező mondani­valója van: “Hasonlítsuk össze ezt (az ame­rikai) helyzetet például az euró­pai helyzettel, ahol a munkások megértették fontosságát annak, hogy osztály­politikai erőt képez, amellyel számolni kell minden fontosabb kérdésnél. Német­országban a munkások pártjai 42 százalékát kontrollálják­­a biro­dalmi gyűlés tagjainak, Ausztria 28 százalékát, Checho-Slovákia 36 százalékát, Belgium 35 száza­lékát, Dánia 34 százalékát, Olasz­ország és Bulgária 25 százalékát, Norvégia, Hollandia és Svájc 22 százalék­át kontrollálják a saját parlamentjeik tagságának. Nagy Britániában több szakértő egy domináló Labor pártot vár a kö­vetkező általános választás után. Politikailag Európa munkássága igazi erőt képez.” Van-e valamilyen különbség ezen mondás és azon dicsőítő nyi­latkozatok között, amelyekkel az amerikai Szocialista párt halmoz­za el az európai reform “szocia­lista” mozgalmakat? És mert a Workerspárt állandóan nem-for­radalminak bélyegzi az S. P.-t, a megvetés annál inkább illeti a Workers pártot, amely forradal­minak tartja magát. Micsoda lát­ványosság! A munkásosztály fél­revezetői és az akarnok forradal­­márok, akik egyre nagyobb hata­lomra tesznek szert, ujjongva ki­abálják, hogy “politikailag az európai munkásság igazi erőt ké­pez.” Nem mutatja ez eléggé, hogy mire pályáznak a mi Wor­kers párti ál-forradalmárjaink? Az egységfront esztelenség. De más valami is van amögött, hogy olyan szervezeteknek csinál­nak reklámot s támogatnak, mint az angol Labor párt. A titok az, hogy Angliában “egységfront” van, ezért Mr. Foster és a Wor­kers párt áthevül a Labor párt­tól. De előnyükre van-e az egy­ségfront az európai munkásoknak vagy csak a “vezéreknek” van az előnyökre? A “meg nem alkuvás” politikája elavult-e már és a meg­alkuvás hasznos-e ma? Épen az Angliában végbemenő dolgok azok, amelyek nevetségessé te­szik az egységfront jelszavait és bizonyítják, hogy a “meg nem al­kuvás” még mindig helyénvaló. Több eset fordult elő, amikor Anglia kommunistái egységfront álarc alatt segítettek munkás-el­lenes képviselőket beválasztani a parlamentbe. Például egy T. Kennedy nevű egyén, miután M. P.-nek megvá­lasztották az egységfront ticke­­ten, nyíltan megtámadta a szov­jetkor*^ a*”'t, mint amely ellensé­ge a ' nak. Egy má­sik ‘M. P., kit szintén az egység­frontisták választottak meg, nyíl­tan támogatta a fiuk militarista mozgalmát, amely hasonlatos az amerikai Boy Scouts (cserkész fiuk)­ mozgalomhoz. Ilyen moz­galmaknak a támogatását nyíltan propagálta, ajánlotta. Amerikában nem láttunk sokat az egységfrontból, mert a Wor­kers párt csak nevetség tárgyát képezi a politikai téren. De lát­tuk a kapitalizmus egy olyan szó­csövének indorizálását, mint Magnus Johnson és ugyancsak láttuk, amint a Workers párt el­szántan flörtölt mindenféle zagy­va, ellentétes csoportokkal, ame­lyekhez hozzá akarta akasztani magát. Ez az oka annak, hogy a Wor­kers párt meg van rémülve szer­vezete kicsinységétől. Nem abból az anyagból való, amelyből a for­radalmi szervezetek valók, így kényszerülve van nagy számot ke­resni vagy összeomlani. Az egész nem más, mint a Szocialista párt bohóskodásának megismétlése és az eredmény elkerülhetetlen. A Workers pártnak ugyanúgy kell menni, mint a Szocialista pártnak. Amikor az igazság megalkuszik a tévedésekkel, akkor az többé nem igazság, épúgy, mint amikor egy hajadon félrelépés következ­tében gyermeket szül, már többé nem hajadon, bármilyen kicsiny legyen is a gyermek. A munkásságnak cselekedni kell. Az S. L. P. tudja, hogy semmi­lyen vezérek nem­­fogják bele­vinni a munkásokat a szocializ­musba. Amint Marx Mondotta: ”A munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály műve le­het.” Egy tudatlan, tökfejű mun­kásosztály soha nem lesz képes a helyes irányban haladni ,bármily eszesek legyenek is a vezérek. ‘‘Az az idő már elmúlt — mondja Engels, — hogy egy csekély ki­sebbség öntudatlan tömegeknek élén forradalmakat vigyen keresz­tül.” A Workers párt hazudik a szocializmusról. De ez a Workers párt logika nélküli álláspontja tovább hajtja a szélsőségek felé. Hogy megsze­rezze a tömegeket, alkalmazkodik azok tudatlanságáh­oz és igy lát­juk annak platformját tele min­denféle kis burzsoá reformokkal — ugyanazokkal, amelyeket a Szo­cialista párt használt platformjá­ban, hogy minél nagyobb számú szavazatot kapjon. így látjuk a Workers párt prog­ramját a nyugaton, olyan refor­mot hirdetve a farmereknek, mint pl. állami bankok felállítása, jég­eső és más elemi csapás elleni biz­tosítás, állami segély — ami egyenlő a 30 év előtti Now Par­tisan League és a Populist párt programmjával. Az ipari kerüle­tekben, mint New York és Chi­cago, olcsó házbér, olcsó villa­nyos viteldíj és munkanélküli se­gély alapján apellálnak a mun­kásokhoz. A Workers párt részé­re Marx hiába élt és irt. Azon ta­nítása, hogy a munkások a ter­melésnél, nem pedig a fogyasz­tásnál raboltak meg, náluk süket fülekre talál. A forradalmi szervezet. Az S. L. P. korrekt álláspontja az, hogy a politikai pártnak meg­alkuvás nélküli pártnak kell lenni. Feladata az, hogy mutassa a cél­hoz vezető utat és vonakodik a főútról letérni, így a kicsiny sövényeken tévely­­gjen, amelyek a reformizmus mocsarába vezet­nek. Minden tekintetben tiszta. A szocializmus zászlaját magasan tartja, korrupciótól mentes és nem sülyed a kis burzsoá reform mocsarába. A kapitalizmust nem lehet megreformálni, azt meg kell dönteni. A reformer anarchista, De Leon mond­otta több évvel ezelőtt, hogy ha megkarcolunk egy reformert, anarchistát talá­lunk és vice ’ Hj És a Workers párt igazi’­ tonn «­-­avait Egyike lévén a lgszelidebb re­­for­mszervezetek­ek, azt látjuk, hogy a Workers párt a másik szélsőségbe ugrik és fizikai erő­szakot hirdet, mint amely szük­séges a kapitaliz­mus megdönté­séhez. A munkásoknak mondják, fel kell fegyverkezniök a forrada­lomra. Tömegakció és fegyveres lázadás által szabadíthatjuk fel magunkat. A Werkers párt majd­nem egy évszázaddal van elma­radva, amikor ilyen módszerek­hez folyamodik. A fizikai erőszak hülyesége Ha van valami, amit a kapita­lista osztály szeret és amit létre akar hozni, az az, hogy a munká­sokat ilyen módszerek használa­tára bírja. Engels a “Polgárhá­ború Franciaországban” című fü­zethez írt előszavában halálos ütést ad a fizikai erőszak hirde­tőinek. Miután kimutatta, hogy a kapi­talizmus fejlődése, forradalmárok szempontjából avulttá tette a ba­rikád harcokat és fegyveres fel­kelést, miután lanatikusnak jel­lemezte azt a forradalmárt, aki kerületekben kezdené meg a mun­kásosztály előkészítését az erő­szak alkalmazására, a következő­ket mondta: “Tudja-e most már az olvasó, hogy az uralkodó osztály, akár horoggal, akár csellel, miért akar­na megfogni és ott látni, ahol a fegyver kattog és a kard vág? Miért vádolnak ma bennünket gyávasággal, amiért nem me­gyünk ki meggondolatlanul az ut­cára, ahol előre biztosak vagyunk, a vereségünkről? Miért nem akar­juk az ágyútöltelék szerepét ját­szani ?” Az S. L .P. ellenzi az erősza­kot és az erőszak hirdetését a munkásmozgalomban, mert tud­ja, hogy az ilyen taktika a tőkés­­osztály kezére való játszást je­lent. Nem gyávaság diktálja az S. L. P. állásontját, hanem az ész­­szerűség és nem hősiesség diktál­ja a Workers párt által hirdetett erőszakot. Az nem hősiesség, amely egy őrültet rávisz, hogy a mély vizen felborítsa csónakját, hanem hülyeség. Mi egy lépéssel tovább mehetünk, mint Engels és kijelenthetjük, hogy az, aki ma erőszakot hirdet, vagy tébolyo­­dott, vagy rendőrkém. A Workers párt rövid története tele van ren­dőrkémek munkájával kapcsolat­­bani esetekkel. A Workers pártra hárul a felelősség sok ezer ártat­lan munkás deportálásáért, akik ezen politika által félrevezetve, a kapitalista osztály hálójába ke­rültek, ahonnan nem tudtak me­nekülni. A munkások igazi ereje. Itt Amerikában nekünk jogunk van a nyilvánosságra menni és agitálni a kormány megdöntése és a munkásság köztársaságának megteremtése érdekében. Ha nem volna meg az alkalmunk, akkor nem volna más választás, mint a kapitalizmusnak erőszakos megdöntését hirdetni. De a Wor­kers Párt, nem értve meg a mun­kásság igazi célját, azt hiszi, hogy az a politikai kormány elfoglalá­sából áll. Az S. L. P. azonban megértve Marxot, tudja, hogy egy osztály sem foglalta el a po­litikai hatalmat addig, amíg előbb fel nem építette gazdasági hatal­mát, mivel a politikai hatalom nem más, mint reflekciója a gaz­dasági hatalomnak. Ezért az S. L. P. a szocialista ipari unióknak, mint a gazdasági erőnek felépítését hirdeti, amely hatalom a munkásság politikai ke­ze mögött. A kapitalisták a vá­lasztásoknál, saját javukra olvas­hatják a szavazatokat és folya­modhatnak ezer más politikai trickhez, de ez csak egyenlő a hőmérővel való majmolással — nem képes megváltoztatni a hő­fokot. És itt a hőfokot a mun­kásosztálynak ipari szervezetek­ben való ereje képezi. A gazdasági alap. Törjön csak ki egy krízis és ha a­unkások nincsenek úgy szer­vezve, ahogy azt az S. L. P. hir­deti, az összes fegyveres felkelés, fizikai erőszak nem visz bennün­ket sehova, kivéve a mészárszé­ket, ahol vérbe fojtanak, ami római ünnepet jelentene a kapita­lista osztály részére. Csak a mun­kásosztálynak ipari alapon való szervezkedése által állíthatunk fel olyan egységfrontot az ural­kodó osztállyal szemben, amely sérthetetlen. Az iparok, az élet­hez szükséges dolgok felett való ellenőrzés megadja a munkások­nak a kulcsot a helyzet teljes megértéséhez, uralásához. A gazdasági erő fölötte áll a katonai erőnek. A hadsereg, ten­gerészet és rendőrség a munká­sokra vannak utalva mindennapi kenyerükért és így, aki ellenőrzi azokat a dolgokat, amelyek révén én élek, ugyancsak ellenőriz en­gem, az állam fegyveres ereje az ipari erőtől függ, ezért kell, hogy kisegítője legyen az ipari erőnek. Több évvel ezelőtt Engels a következőket mondotta a “Tőké”­­hez írt előszavában: “Ilyen pillanatban föltétlenül meg kell hallani azon ember sza­vát, akinek teljes teóriája Anglia gazdasági történetének és helyze­tének egész életen át folytatott tanulmányozásnak eredménye és akit ezen tudomány arra a kon­klúzióra juttatott, hogy legalább is Európában, Angliában az egye­düli ország, hol az elkerülhetetlen társadalmi forradalom teljes bé­kés és törvényes uton valósítható meg.” Az S. L. P. azt mondja, hogy ez még nagyobb mértékben vonatko­zik Amerikára. A forradalom si­kere a munkásosztály helyes gon­dolkozásától függ. A kapitalizmus nem dönthető meg mindaddig, a­míg a munkások teljes tudatában nincsenek történelmi hivatásuk­nak. A Workers párt nem szer­vezheti meg a munkásosztályt, mert olyan módszereket alkalmaz, amelyek miatt törvénytelenítve vannak épúgy, mint az I. W. W. volt. A munkásmozgalomnak nem szabad lesülyedni az összeeskü­vés színvonalára, patkány lyukak­ban, pincékben és zárt ajtók mö­gött való sugdosásra. Kell, hogy képes legyen megállni a jelen idők világosságát. Mint Engels mondja: “Mi, a ‘forradalmárok,’ a ‘felforgatok,’ sokkal nagyobb si­kert érünk el törvényes, mint tör­vénytelen eszközök használata ál­tal a kapitalizmus megdöntésé­nek kierőszakolása terén.” Összefoglalás. A Workers párt célja: a szov­jet kormányforma megvalósítása Amerikában, lehetetlenség. Az S. L. P. célja: az ipari kormányzat megvalósítása, az egyedüli, amely ehetséges. A Workers párt által hirdetet átmeneti időszak esztelenség, ép­gy a proletariátus diktatúrájá­ért való lármája. Ipari unioniz­mus az, amely szükséges a válto­zás kieszközlésére, a kapitalizmus megdöntésére és a szocializmus megteremtésére. A Workers párt azon politiká­ja, hogy belülről fúrjon és elfog­lalja a szakszervezeteket, siker­telen, hiábavaló. Az S. L. P. azon programja, amely új uniók építé­sére vonatkozik, az egyedüli kive­zető út. A Workers párt egységfronti politikája reformot szül és gyen­gíti a munkások forradalmi szel­lemét. Az S. L. P. “meg nem al­kuvó” politikája kitartást és igazi forradalmi karaktert kölcsönöz a munkásságnak. A Workers párt erőszak hirde­tése csak vérfürdőt, bebörtönzést és deportálást hoz a munkásokra. Az S. L. P. civilizált módszerek­hez való ragaszkodása által távol tartja a rendőr­sémet és lehetővé teszi forradalmi erőknek nyílt megszervezését. A politikai téren valamennyi szervezet között az S. L. P. az egyedüli, amelynek konkrét, tisz­ta, rövid és logikus programja van, az egyedüli, amelynek beik­tatása lehetséges. A­z idő érett a cselekvésre, nem pedig frázisok hangoztat­sára. Jelszavak nem juttatnak bennün­ket sehová, amire szükség van, az a munkásosztálynak öntudatos megszervezése a politikai és ipari téren. A munkásságnak mindkét kezére szüksége van a küzdelem­ben és szükségessé válik, hogy minden osztálytudatos munkás azon szervezethez csatlakozzék, amelynek tiszta látása, bizonyító képessége van és rendelkezik a munkásosztály felszabadításához szükséges elvekkel és taktikák­kal. Egyedül az S. L. P. mutatja a felszabaduláshoz, a szabadság­hoz vezető utat. A többi szerveze­tek, bele­értve a Workers pártot, a reakció ügynökséget. Az egyedüli érv, amelyet vala­ha az S. L. P. ellen felhoztak az, hogy kicsiny, de ha egy szervezet kicsinysége nem jelentett elcsüg­­gedést, kellemetlenséget Lenin részére, nem szabad, hogy bár­mely más osztálytudatos munkás részére ezt jelentse. Amikor az idő megérik a társadalmi forrada­lomra, a munkásosztály azon szervezet köré fog csoportosulni, bármilyen legyen is a nagysága, amely szervezet korrekt elvekkel és taktikákkal rendelkezik. Daniel De Leon mondotta: “A Szocialista ‘Munkáspárt so­hasem köt alkut az igazság elle­nére, hogy ezáltal pártolót szerez­zen, sohasem riad vissza, hogy a tévedésekre kegyetlenül rámutas­son, még ha ennek árán ellensé­geket szerez is. ‘‘Rendíthetetlen bizalommal a végső győzelemben, folytatja, végzi feladatát, nem törődve a gyengék kívánalmával ideiglenes előnyökért. Minden időben szóki­mondó és nyílt, abban a hiszem­­ben, hogy a bátor függetlenség­ben rejlő célt, ami által át van hatva, a végeredményben meg­nyeri azok bizalmát, akiket egy tömör, egységes küzdő táborba igyekszik egyesíteni. “Propagandája nem egyedül a tanítás, de a munkásosztálynak szervezése, győzlemi hatalomra SZOCIÁLDEMOKRATA TERROR Budapest, 1925 aug. 27. Igen, újra erről kell írnom, da­cára annak, hogy nem régen je­lent meg a Népszavában egy nyi­latkozat a Magyarországi Szoci­áldemokrata Párt aláírásával, hogy — gondolatait mindenki szabadon közölheti s véleményét mindenki kifejtheti, hiszen a szó­lásszabadság benne van a párt programjában és ők — a szoc.­dem­ek — így sohasem ellenezték az objektív kritikát. Hogy ez mennyire igaz, azt igazolja az is, ami most Marseille-ben történt, ahol a szocialista konferencia megkezdte az üléseit. A magyarországi Szociálde­mokrata Pártot Peidl Gyula és Peyer Károly képviselik ott és tegnap a Magyarországi Szocia­lista Munkáspárt két kiküldötte, Váradi László és Kovács György is megérkezett Marseille-be, hogy a konferencián résztvegyenek.­­ Peidl és Peyer a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy a kon­ferencia igazoló bizottsága leiga­zolja őket és sikerült is elérniök azt, hogy nem igazolták le a két kiküldöttet. Erre közbelépett Kunfi Zsigmond és az osztrák szociáldemokrata párt is és az ő nyomásukra a konferencia elha­tározta, hogy a Magyarországi Szocialista Munkáspárt ügyét tárgyalni fogja...... továbbá, hogy Váradi, Kovács és Kunfi vádjait a magyarországi szociáldemokra­ta párt ellen meghallgatja. Elkép­zelhető Peidl és Peyer kétségbe­esése, amikor erről értesültek, hi­szen így napfényre kerülnek a dolgok, amelyeket, gondosan takargatnak. Amikor ez a távirat tegnap megérkezett Budapestre, felke­reste az egyik estilap munkatársa szoc.­dem­ pártvezetőségét és ez előtt így nyilatkoztak: Volt tudomásunk arról, hogy a Vági­­csoport is részt akar venni az in­­ternacionálé kongresszusán és ez irányban kísérleteket is tett, hosz­szú ideig azonban eredménytele­nül. (Azt elhallgatják, miért. Peyert kintartották Amszterdam­ba és “informálták” az internaci­­onálét... a tudósító.) Ekkor Kunfi Zsigmond magára vállalta, hogy Vágiék kívánságának a tel­jesülését keresztül viszi. Hogy Kunfi miért vállalta ezt az ügyet, annak a magyarázata a követke­ző : a magyar szoc. dem. párt nem csak az ellen tett kifogást, hogy Vágiék megjelenhessenek a kon­gresszuson, hanem az ellen is, hogy azon a bécsi, úgynevezett Világosság emigránscsoport részt vegyen, sőt a magyarországi párt annak is ellene van, hogy ezt a csoportot az internacionálé befo­gadja. Hogy a Világosság csoport mégis képviseltetési jogot kapott a kongresszuson, ezt azzal ma­gyarázzák, hogy ez a csoport tagja volt a hamburgi kongresz­­szust megelőzően fennállott zim­­merwaldi, úgynevezett két és fe­les internacionálénak és az egye­sülés után vagyis amikor ez a két és feles internacionálé összeol­vadt a második internacionáléval, akkor a bécsi emigráns-csoport is jogot nyert a képviseltetésre. Egyébként meg vannak róla győződve, hogy az internacionálé el fogja utasítani a Vágiék vád­jait, még ha Kunfi támasztja is alá azokat. Ez sem olyan lehetet­lenség, hiszen az idejét múlt má­sodik internacionáléhoz tartozó “szocialisták” megértik egymást ilyenkor... _________________________(­ti.) S­amu­­kas való előkészítése, hogy a tőkés rendszert képes legyen végleg megdönteni. Amíg ez a hivatása nincs betöltve, sziklafal gyanánt fog állani ébren, figyelmesen, nem engedve semmi tántorítás­­nak.” ------—----------­ UA BÁNYÁKAT A BÁNYÁSZOKNAKln Cselekvésre buzdító füzet. — Ara 5 cent.—3

Next