A Munkás, 1925 (16. évfolyam, 37. szám)
1925-09-12 / 37. szám
A Workers párt és a Szocialista Munkáspárt közötti különbség A WEEKLY PEOPLE szántára írta: JOSEPH BRANDON (Folytatás és vége) A ’’Dual Union” esztelenség. Az még nem volna olyan nagy baj, ha a Workers párt hirdetné a belülről való fúrást és megmaradna ennél. De tovább megy és ellenez minden újabb uniók megalakítására vonatkozó kísérletet. Ezeket duális, vagyis ellentétes unióknak nevezem, amelyek széttagolják a munkásosztályt, ami által az még jobban ki van szolgáltatva az uralkodó osztály kénye-kedvének. Az érvelés kedvéért megengedjük, hogy a dual unionizmus ezt teszi. De mi van ebben? A sztrájk nyomorúságos helyezetet jelent a munkásság részére — jelenti ez azt, hogy a sztrájkokat küszöböljük ki? Nem. A sztrájk szükséges bizonyos időben és az a jó, melyet hozhat, felülmúlja azt a rosszat, mellyel az jár és így szemet hunyunk az utóbbi előtt. Épigy a dualunionizmussal. Ipari unionizmus szükséges és ha nem tudjuk a jelenlegi szakszervezeteket ipari szervezetekké alakítani, akkor a dual unionizmus szükségessé válik és nem állhatunk el ettől azért, mert valami rossz jöhet létre a “dual” unionizmus alatt. Hanem a valóságban mi nem ismerjük el, hogy ez dualunionizmus. Már nagyon sokszor bebizonyítottuk, hogy az A. F. os L. nem munkás unió a szó igaz értelmében. A szakszervezetek kapitalisztikusak. Miért lehetelenség a régi szakszervezeteket ipari szervezetekké átalakítani? Ez magyarázatot igényel. A szakszervezete-rólleztek, hogy a kapitalizmus mindig, és mindig lesz az egyedüli, amit a munkásság remélhet, jobb megélhetési viszonyok, jelenleg, vagy valamikor a jövőben. Ellenben az ipari uniónak teljesen más koncepciója van a társadalmat illetőleg. Tagadja azt, hogy a kapitalizmus múlandó és ki kell múlnia, mint ahogy az előző rendszerek kimúltak és ezért eszerint szervezkedik. A belülről való fúrás szomorú története. Mi történik, amikor a fúrók működni kezdenek egy szakszervezetben? Egy a két dolog közül. Vagy korruptá teszi őket a környezet és olyan munkás sékerekké lesznek, mint a többiek, vagy ha kitartóak és hűek maradnak elveikhez, akkor kizáratnak a unióból, mihelyt terhére kezdenek lenni az union vezéreknek. Mit tehetnek és mit kell tenniük azon munkásoknak, akiket forradalmi tevékenységükért kizárnak a szakszervezetekből? Nincs más választás, mint megpróbálni híveiket együtt tartani és ez csak új, progresszív uniók alakítása által lehetséges. AWorkers párt naivan azt mondja, hogy ahol a tagjait kizárják a unióból, törekedni kell arra, hogy ismét bekerüljenek. Milyen célból? Hogy ismét kirúgják őket? Az ilyen irány gerinctelen és a munkások forradalmi karakterének a romlását jelenti. Hogyan "fúrjunk“ és építsünk. Az S. L. P. azt mondja: ’’Fúrjunk belülről, de fúrjunk egy cél érdekében.” A szakszervezetekben való működés célja legyen a kapitalizmus védővárának lerombolása és a szociaalizmus védővárának, az ipari uniónak felépítése. A szakszervezeteket soha nem lehet elfoglalni vagy megváltoztatni. A kizárás elkerülhetetlen — minél fogva a dual unionizmus is elkerülhetetlen. Ennek alapján a belülről való fúrás hiábavaló, ha ezzel egyetemben nem alkalmazunk egy kívülről döngető erőt,, az ipari unionizmus elvét és azt a szervezetet, amelybe annak idején azok tömörülhetnek, akiket a tőkés osztály munkás hadnagyjai kidobnak. Ezen módszer nem degenerálja azon munkások lelkesedését, szellemét, akik belülről fúrnak. Azon félelem, hogy kidobják a unióból és elveszíti a megélhetés megszerzésére vonatkozó alkalmat, eltűnik. Az ipari unionizmus bátorságot és karaktert ad. A Workers párt, azáltal, hogy ellenzi az új uniót, először is hizeleg a munkás fékernek, próbálva őt kibékíteni, másodszor lehetetlenné teszi a munkásosztály részére egy igazi szervezetnek felépítését az ipari téren. A tudatlanság a politikai térre is kinyúl. De a Workeres párt késedelmes és ellenforradalmi taktikája nem szűnik meg a kérdésnek gazdasági oldalánál. Őszben tartva, amit kezdetben mondottunk, hogy a taktika reflekciója az elvnek, a Workers párt elvének helytelensége a bukást jelent minden taktikai mozdulatánál. Vessünk egy pillantást a Workers párt politikai állásfoglalására és mit látunk? Itt a célt illető tudatlanság ugyanolyan gerinctelen fokra emelkedik, mint az ipari téren. A Workeres párt proletár diktaurát akar. De azt vitatja, hogy a munkásság tömege soha sem lesz szocialistává és egy értelmes kisebbségnek kell majd őket vezetni. Ezért hajlandó bármilyen helytelen irányú munkásmozgalommal szövetkezni, hogy legyen tömeg, amelyet vezetni tudjanak. Ezt egy frontnak ne'' dyet találóan a szociálishazudozó gépezetnek űrtek el, vagy legyen egy tulán burzsoá mozgalom, mint a La Follette-féle mozgalom, a Workers párt hajlandó elcsereberélni elvét azért, hogy azok sorába kerüljön. Más szóval a számok fontosabbak mint az elvek. Tegyük fel, hogy az orosz forradalmárok ezt a politikát fogadták volna el és hajlandók lettek volna feláldozni elvüket azért, hogy a tömeggel tarthassanak, megszerezték volna valaha is az oroszországi munkások a hatalmat? A kérdés magába foglalja a választ. Lenin mondotta: ”Egy szerveztnek a kicsinysége engem soha nem félemnít meg. Amitől én tartok, az különféle ellentétes csoportoknak az összehalmozása, amelyet aztán elneveznek “párt”nak. Hogyan beszélnek össze ostobaságokat. Azonban a Workers párt bármit pártnak nevez, aminek öszszehalmozott száma van. Az erre vonatkozó bizonyítás megtalálható egy füzetben: “Az amerikai munkásmozgalom csődje,” amelyet W .Z. Foster írt, a Trade Union Educational League adott ki és undorizálva és árusítva van a Workers párt által. Ebben a darab gyerekes, ha ugyan nem álnok munkában Fosternek a következő mondanivalója van: “Hasonlítsuk össze ezt (az amerikai) helyzetet például az európai helyzettel, ahol a munkások megértették fontosságát annak, hogy osztálypolitikai erőt képez, amellyel számolni kell minden fontosabb kérdésnél. Németországban a munkások pártjai 42 százalékát kontrolláljáka birodalmi gyűlés tagjainak, Ausztria 28 százalékát, Checho-Slovákia 36 százalékát, Belgium 35 százalékát, Dánia 34 százalékát, Olaszország és Bulgária 25 százalékát, Norvégia, Hollandia és Svájc 22 százalékát kontrollálják a saját parlamentjeik tagságának. Nagy Britániában több szakértő egy domináló Labor pártot vár a következő általános választás után. Politikailag Európa munkássága igazi erőt képez.” Van-e valamilyen különbség ezen mondás és azon dicsőítő nyilatkozatok között, amelyekkel az amerikai Szocialista párt halmozza el az európai reform “szocialista” mozgalmakat? És mert a Workerspárt állandóan nem-forradalminak bélyegzi az S. P.-t, a megvetés annál inkább illeti a Workers pártot, amely forradalminak tartja magát. Micsoda látványosság! A munkásosztály félrevezetői és az akarnok forradalmárok, akik egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, ujjongva kiabálják, hogy “politikailag az európai munkásság igazi erőt képez.” Nem mutatja ez eléggé, hogy mire pályáznak a mi Workers párti ál-forradalmárjaink? Az egységfront esztelenség. De más valami is van amögött, hogy olyan szervezeteknek csinálnak reklámot s támogatnak, mint az angol Labor párt. A titok az, hogy Angliában “egységfront” van, ezért Mr. Foster és a Workers párt áthevül a Labor párttól. De előnyükre van-e az egységfront az európai munkásoknak vagy csak a “vezéreknek” van az előnyökre? A “meg nem alkuvás” politikája elavult-e már és a megalkuvás hasznos-e ma? Épen az Angliában végbemenő dolgok azok, amelyek nevetségessé teszik az egységfront jelszavait és bizonyítják, hogy a “meg nem alkuvás” még mindig helyénvaló. Több eset fordult elő, amikor Anglia kommunistái egységfront álarc alatt segítettek munkás-ellenes képviselőket beválasztani a parlamentbe. Például egy T. Kennedy nevű egyén, miután M. P.-nek megválasztották az egységfront ticketen, nyíltan megtámadta a szovjetkor*^ a*”'t, mint amely ellensége a ' nak. Egy másik ‘M. P., kit szintén az egységfrontisták választottak meg, nyíltan támogatta a fiuk militarista mozgalmát, amely hasonlatos az amerikai Boy Scouts (cserkész fiuk) mozgalomhoz. Ilyen mozgalmaknak a támogatását nyíltan propagálta, ajánlotta. Amerikában nem láttunk sokat az egységfrontból, mert a Workers párt csak nevetség tárgyát képezi a politikai téren. De láttuk a kapitalizmus egy olyan szócsövének indorizálását, mint Magnus Johnson és ugyancsak láttuk, amint a Workers párt elszántan flörtölt mindenféle zagyva, ellentétes csoportokkal, amelyekhez hozzá akarta akasztani magát. Ez az oka annak, hogy a Workers párt meg van rémülve szervezete kicsinységétől. Nem abból az anyagból való, amelyből a forradalmi szervezetek valók, így kényszerülve van nagy számot keresni vagy összeomlani. Az egész nem más, mint a Szocialista párt bohóskodásának megismétlése és az eredmény elkerülhetetlen. A Workers pártnak ugyanúgy kell menni, mint a Szocialista pártnak. Amikor az igazság megalkuszik a tévedésekkel, akkor az többé nem igazság, épúgy, mint amikor egy hajadon félrelépés következtében gyermeket szül, már többé nem hajadon, bármilyen kicsiny legyen is a gyermek. A munkásságnak cselekedni kell. Az S. L. P. tudja, hogy semmilyen vezérek nemfogják belevinni a munkásokat a szocializmusba. Amint Marx Mondotta: ”A munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály műve lehet.” Egy tudatlan, tökfejű munkásosztály soha nem lesz képes a helyes irányban haladni ,bármily eszesek legyenek is a vezérek. ‘‘Az az idő már elmúlt — mondja Engels, — hogy egy csekély kisebbség öntudatlan tömegeknek élén forradalmakat vigyen keresztül.” A Workers párt hazudik a szocializmusról. De ez a Workers párt logika nélküli álláspontja tovább hajtja a szélsőségek felé. Hogy megszerezze a tömegeket, alkalmazkodik azok tudatlanságához és igy látjuk annak platformját tele mindenféle kis burzsoá reformokkal — ugyanazokkal, amelyeket a Szocialista párt használt platformjában, hogy minél nagyobb számú szavazatot kapjon. így látjuk a Workers párt programját a nyugaton, olyan reformot hirdetve a farmereknek, mint pl. állami bankok felállítása, jégeső és más elemi csapás elleni biztosítás, állami segély — ami egyenlő a 30 év előtti Now Partisan League és a Populist párt programmjával. Az ipari kerületekben, mint New York és Chicago, olcsó házbér, olcsó villanyos viteldíj és munkanélküli segély alapján apellálnak a munkásokhoz. A Workers párt részére Marx hiába élt és irt. Azon tanítása, hogy a munkások a termelésnél, nem pedig a fogyasztásnál raboltak meg, náluk süket fülekre talál. A forradalmi szervezet. Az S. L. P. korrekt álláspontja az, hogy a politikai pártnak megalkuvás nélküli pártnak kell lenni. Feladata az, hogy mutassa a célhoz vezető utat és vonakodik a főútról letérni, így a kicsiny sövényeken tévelygjen, amelyek a reformizmus mocsarába vezetnek. Minden tekintetben tiszta. A szocializmus zászlaját magasan tartja, korrupciótól mentes és nem sülyed a kis burzsoá reform mocsarába. A kapitalizmust nem lehet megreformálni, azt meg kell dönteni. A reformer anarchista, De Leon mondotta több évvel ezelőtt, hogy ha megkarcolunk egy reformert, anarchistát találunk és vice ’ Hj És a Workers párt igazi’ tonn «-avait Egyike lévén a lgszelidebb reformszervezetekek, azt látjuk, hogy a Workers párt a másik szélsőségbe ugrik és fizikai erőszakot hirdet, mint amely szükséges a kapitalizmus megdöntéséhez. A munkásoknak mondják, fel kell fegyverkezniök a forradalomra. Tömegakció és fegyveres lázadás által szabadíthatjuk fel magunkat. A Werkers párt majdnem egy évszázaddal van elmaradva, amikor ilyen módszerekhez folyamodik. A fizikai erőszak hülyesége Ha van valami, amit a kapitalista osztály szeret és amit létre akar hozni, az az, hogy a munkásokat ilyen módszerek használatára bírja. Engels a “Polgárháború Franciaországban” című füzethez írt előszavában halálos ütést ad a fizikai erőszak hirdetőinek. Miután kimutatta, hogy a kapitalizmus fejlődése, forradalmárok szempontjából avulttá tette a barikád harcokat és fegyveres felkelést, miután lanatikusnak jellemezte azt a forradalmárt, aki kerületekben kezdené meg a munkásosztály előkészítését az erőszak alkalmazására, a következőket mondta: “Tudja-e most már az olvasó, hogy az uralkodó osztály, akár horoggal, akár csellel, miért akarna megfogni és ott látni, ahol a fegyver kattog és a kard vág? Miért vádolnak ma bennünket gyávasággal, amiért nem megyünk ki meggondolatlanul az utcára, ahol előre biztosak vagyunk, a vereségünkről? Miért nem akarjuk az ágyútöltelék szerepét játszani ?” Az S. L .P. ellenzi az erőszakot és az erőszak hirdetését a munkásmozgalomban, mert tudja, hogy az ilyen taktika a tőkésosztály kezére való játszást jelent. Nem gyávaság diktálja az S. L. P. állásontját, hanem az észszerűség és nem hősiesség diktálja a Workers párt által hirdetett erőszakot. Az nem hősiesség, amely egy őrültet rávisz, hogy a mély vizen felborítsa csónakját, hanem hülyeség. Mi egy lépéssel tovább mehetünk, mint Engels és kijelenthetjük, hogy az, aki ma erőszakot hirdet, vagy tébolyodott, vagy rendőrkém. A Workers párt rövid története tele van rendőrkémek munkájával kapcsolatbani esetekkel. A Workers pártra hárul a felelősség sok ezer ártatlan munkás deportálásáért, akik ezen politika által félrevezetve, a kapitalista osztály hálójába kerültek, ahonnan nem tudtak menekülni. A munkások igazi ereje. Itt Amerikában nekünk jogunk van a nyilvánosságra menni és agitálni a kormány megdöntése és a munkásság köztársaságának megteremtése érdekében. Ha nem volna meg az alkalmunk, akkor nem volna más választás, mint a kapitalizmusnak erőszakos megdöntését hirdetni. De a Workers Párt, nem értve meg a munkásság igazi célját, azt hiszi, hogy az a politikai kormány elfoglalásából áll. Az S. L. P. azonban megértve Marxot, tudja, hogy egy osztály sem foglalta el a politikai hatalmat addig, amíg előbb fel nem építette gazdasági hatalmát, mivel a politikai hatalom nem más, mint reflekciója a gazdasági hatalomnak. Ezért az S. L. P. a szocialista ipari unióknak, mint a gazdasági erőnek felépítését hirdeti, amely hatalom a munkásság politikai keze mögött. A kapitalisták a választásoknál, saját javukra olvashatják a szavazatokat és folyamodhatnak ezer más politikai trickhez, de ez csak egyenlő a hőmérővel való majmolással — nem képes megváltoztatni a hőfokot. És itt a hőfokot a munkásosztálynak ipari szervezetekben való ereje képezi. A gazdasági alap. Törjön csak ki egy krízis és ha aunkások nincsenek úgy szervezve, ahogy azt az S. L. P. hirdeti, az összes fegyveres felkelés, fizikai erőszak nem visz bennünket sehova, kivéve a mészárszéket, ahol vérbe fojtanak, ami római ünnepet jelentene a kapitalista osztály részére. Csak a munkásosztálynak ipari alapon való szervezkedése által állíthatunk fel olyan egységfrontot az uralkodó osztállyal szemben, amely sérthetetlen. Az iparok, az élethez szükséges dolgok felett való ellenőrzés megadja a munkásoknak a kulcsot a helyzet teljes megértéséhez, uralásához. A gazdasági erő fölötte áll a katonai erőnek. A hadsereg, tengerészet és rendőrség a munkásokra vannak utalva mindennapi kenyerükért és így, aki ellenőrzi azokat a dolgokat, amelyek révén én élek, ugyancsak ellenőriz engem, az állam fegyveres ereje az ipari erőtől függ, ezért kell, hogy kisegítője legyen az ipari erőnek. Több évvel ezelőtt Engels a következőket mondotta a “Tőké”hez írt előszavában: “Ilyen pillanatban föltétlenül meg kell hallani azon ember szavát, akinek teljes teóriája Anglia gazdasági történetének és helyzetének egész életen át folytatott tanulmányozásnak eredménye és akit ezen tudomány arra a konklúzióra juttatott, hogy legalább is Európában, Angliában az egyedüli ország, hol az elkerülhetetlen társadalmi forradalom teljes békés és törvényes uton valósítható meg.” Az S. L. P. azt mondja, hogy ez még nagyobb mértékben vonatkozik Amerikára. A forradalom sikere a munkásosztály helyes gondolkozásától függ. A kapitalizmus nem dönthető meg mindaddig, amíg a munkások teljes tudatában nincsenek történelmi hivatásuknak. A Workers párt nem szervezheti meg a munkásosztályt, mert olyan módszereket alkalmaz, amelyek miatt törvénytelenítve vannak épúgy, mint az I. W. W. volt. A munkásmozgalomnak nem szabad lesülyedni az összeesküvés színvonalára, patkány lyukakban, pincékben és zárt ajtók mögött való sugdosásra. Kell, hogy képes legyen megállni a jelen idők világosságát. Mint Engels mondja: “Mi, a ‘forradalmárok,’ a ‘felforgatok,’ sokkal nagyobb sikert érünk el törvényes, mint törvénytelen eszközök használata által a kapitalizmus megdöntésének kierőszakolása terén.” Összefoglalás. A Workers párt célja: a szovjet kormányforma megvalósítása Amerikában, lehetetlenség. Az S. L. P. célja: az ipari kormányzat megvalósítása, az egyedüli, amely ehetséges. A Workers párt által hirdetet átmeneti időszak esztelenség, épgy a proletariátus diktatúrájáért való lármája. Ipari unionizmus az, amely szükséges a változás kieszközlésére, a kapitalizmus megdöntésére és a szocializmus megteremtésére. A Workers párt azon politikája, hogy belülről fúrjon és elfoglalja a szakszervezeteket, sikertelen, hiábavaló. Az S. L. P. azon programja, amely új uniók építésére vonatkozik, az egyedüli kivezető út. A Workers párt egységfronti politikája reformot szül és gyengíti a munkások forradalmi szellemét. Az S. L. P. “meg nem alkuvó” politikája kitartást és igazi forradalmi karaktert kölcsönöz a munkásságnak. A Workers párt erőszak hirdetése csak vérfürdőt, bebörtönzést és deportálást hoz a munkásokra. Az S. L. P. civilizált módszerekhez való ragaszkodása által távol tartja a rendőrsémet és lehetővé teszi forradalmi erőknek nyílt megszervezését. A politikai téren valamennyi szervezet között az S. L. P. az egyedüli, amelynek konkrét, tiszta, rövid és logikus programja van, az egyedüli, amelynek beiktatása lehetséges. Az idő érett a cselekvésre, nem pedig frázisok hangoztatsára. Jelszavak nem juttatnak bennünket sehová, amire szükség van, az a munkásosztálynak öntudatos megszervezése a politikai és ipari téren. A munkásságnak mindkét kezére szüksége van a küzdelemben és szükségessé válik, hogy minden osztálytudatos munkás azon szervezethez csatlakozzék, amelynek tiszta látása, bizonyító képessége van és rendelkezik a munkásosztály felszabadításához szükséges elvekkel és taktikákkal. Egyedül az S. L. P. mutatja a felszabaduláshoz, a szabadsághoz vezető utat. A többi szervezetek, beleértve a Workers pártot, a reakció ügynökséget. Az egyedüli érv, amelyet valaha az S. L. P. ellen felhoztak az, hogy kicsiny, de ha egy szervezet kicsinysége nem jelentett elcsüggedést, kellemetlenséget Lenin részére, nem szabad, hogy bármely más osztálytudatos munkás részére ezt jelentse. Amikor az idő megérik a társadalmi forradalomra, a munkásosztály azon szervezet köré fog csoportosulni, bármilyen legyen is a nagysága, amely szervezet korrekt elvekkel és taktikákkal rendelkezik. Daniel De Leon mondotta: “A Szocialista ‘Munkáspárt sohasem köt alkut az igazság ellenére, hogy ezáltal pártolót szerezzen, sohasem riad vissza, hogy a tévedésekre kegyetlenül rámutasson, még ha ennek árán ellenségeket szerez is. ‘‘Rendíthetetlen bizalommal a végső győzelemben, folytatja, végzi feladatát, nem törődve a gyengék kívánalmával ideiglenes előnyökért. Minden időben szókimondó és nyílt, abban a hiszemben, hogy a bátor függetlenségben rejlő célt, ami által át van hatva, a végeredményben megnyeri azok bizalmát, akiket egy tömör, egységes küzdő táborba igyekszik egyesíteni. “Propagandája nem egyedül a tanítás, de a munkásosztálynak szervezése, győzlemi hatalomra SZOCIÁLDEMOKRATA TERROR Budapest, 1925 aug. 27. Igen, újra erről kell írnom, dacára annak, hogy nem régen jelent meg a Népszavában egy nyilatkozat a Magyarországi Szociáldemokrata Párt aláírásával, hogy — gondolatait mindenki szabadon közölheti s véleményét mindenki kifejtheti, hiszen a szólásszabadság benne van a párt programjában és ők — a szoc.demek — így sohasem ellenezték az objektív kritikát. Hogy ez mennyire igaz, azt igazolja az is, ami most Marseille-ben történt, ahol a szocialista konferencia megkezdte az üléseit. A magyarországi Szociáldemokrata Pártot Peidl Gyula és Peyer Károly képviselik ott és tegnap a Magyarországi Szocialista Munkáspárt két kiküldötte, Váradi László és Kovács György is megérkezett Marseille-be, hogy a konferencián résztvegyenek. Peidl és Peyer a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy a konferencia igazoló bizottsága leigazolja őket és sikerült is elérniök azt, hogy nem igazolták le a két kiküldöttet. Erre közbelépett Kunfi Zsigmond és az osztrák szociáldemokrata párt is és az ő nyomásukra a konferencia elhatározta, hogy a Magyarországi Szocialista Munkáspárt ügyét tárgyalni fogja...... továbbá, hogy Váradi, Kovács és Kunfi vádjait a magyarországi szociáldemokrata párt ellen meghallgatja. Elképzelhető Peidl és Peyer kétségbeesése, amikor erről értesültek, hiszen így napfényre kerülnek a dolgok, amelyeket, gondosan takargatnak. Amikor ez a távirat tegnap megérkezett Budapestre, felkereste az egyik estilap munkatársa szoc.dem pártvezetőségét és ez előtt így nyilatkoztak: Volt tudomásunk arról, hogy a Vágicsoport is részt akar venni az internacionálé kongresszusán és ez irányban kísérleteket is tett, hoszszú ideig azonban eredménytelenül. (Azt elhallgatják, miért. Peyert kintartották Amszterdamba és “informálták” az internacionálét... a tudósító.) Ekkor Kunfi Zsigmond magára vállalta, hogy Vágiék kívánságának a teljesülését keresztül viszi. Hogy Kunfi miért vállalta ezt az ügyet, annak a magyarázata a következő : a magyar szoc. dem. párt nem csak az ellen tett kifogást, hogy Vágiék megjelenhessenek a kongresszuson, hanem az ellen is, hogy azon a bécsi, úgynevezett Világosság emigránscsoport részt vegyen, sőt a magyarországi párt annak is ellene van, hogy ezt a csoportot az internacionálé befogadja. Hogy a Világosság csoport mégis képviseltetési jogot kapott a kongresszuson, ezt azzal magyarázzák, hogy ez a csoport tagja volt a hamburgi kongreszszust megelőzően fennállott zimmerwaldi, úgynevezett két és feles internacionálénak és az egyesülés után vagyis amikor ez a két és feles internacionálé összeolvadt a második internacionáléval, akkor a bécsi emigráns-csoport is jogot nyert a képviseltetésre. Egyébként meg vannak róla győződve, hogy az internacionálé el fogja utasítani a Vágiék vádjait, még ha Kunfi támasztja is alá azokat. Ez sem olyan lehetetlenség, hiszen az idejét múlt második internacionáléhoz tartozó “szocialisták” megértik egymást ilyenkor... _________________________(ti.) Samukas való előkészítése, hogy a tőkés rendszert képes legyen végleg megdönteni. Amíg ez a hivatása nincs betöltve, sziklafal gyanánt fog állani ébren, figyelmesen, nem engedve semmi tántorításnak.” ------—---------- UA BÁNYÁKAT A BÁNYÁSZOKNAKln Cselekvésre buzdító füzet. — Ara 5 cent.—3