A Munkás, 1927 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1927-01-01 / 1. szám
1927 Január 1. ESEMÉNYEK, MEGJEGYZÉSEK AMERIKA ÉS JAPÁN Hogy a két országot egymás mellé állítjuk, annak ezúttal nem az az oka, hogy a tőkés lapok talán ismét sokat írnak a “sárga veszedeleméről, ettől most nem nagyon rémüldöznek, — habár a Hearst lapok állandóan sürgetik a hadirepülőgépek építését, arra hivatkozva, hogy Japán bármikor megtámadhatja ezt az országot. Ezúttal nem a mikénti fegyverkezés, vagyis a háborús dolgokkal kapcsolatban említjük egyszerre a két ország nevét, hanem azon tokiói jelentés alapján, amely szerint egy legutóbbi sok emberáldozatot követelő vasúti szerencsétlenség arra bírta a vasúttársaságokat, hogy az eddig személyszállításra használt fakocsikat acélból készült kocsikkal helyettesítsék. Ez a Japánból érkező jelentés ugyanakkor látott napvilágot a new yorki lapokban, amikor a B. M. T. subway társaság vonalán közel a brooklyni Prospect Park állomáshoz két fakocsi kigyulladt. Most, hogy a vizsgálat ismét megindult, a B. M. T. társaság ismét megígéri, hogy kivonja használatból a fakocsik egy részét, összesen 150-et és acélkocsikkal fogja azokat helyettesíteni. Emil Greenberg, a vizsgálatot folytató Communty Council alelnöke egyik kimutatása szerint New Yorkban még jelenleg is 3047 fakocsi van használatban, 853 a B. M. T. vonalon, 2194 pedig az I .R. T. vonalon. Szerinte ennek tulajdonítható, hogy New Yorkban a legutóbbi 10 év alatt 112 ember elpusztult, 534 pedig megsérült. Ebből tehát látható, hogy Japánban, amely országot az amerikai 100 százalékosok még mindig a barbár, az elmaradott ország közé szeretik sorolni, ebben az eseten többet gondolnak az ember léténél áll fényűzés közepette élni a metropolisban.” Szóval, amíg az az idő be nem következik, hogy a gazdagok elszaporodása folytán a Riverside Drive és általában a West Side gazdagok az East Side felé fognak szorulni, addig aligha kerül sor a nyomor tanyák átalakítására, a piszkos és egészségtelen bérkaszárnyák lerombolására és modern lakóházak építésére. Addig csak hadd pusztuljanak a munkás családok... Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy lelkiismeretlen egyének hogyan igyekeztek kihasználni ezt a tervbe vett házépítési akciót. Amikor arról értesültek, hogy a State Housing Board a kereskedelmi kamrák közreműködésével tervbe vette modern zenement házak építését az alsó East Side-on, akkor egy szervezetbe tömörülve, hamis házépítő bondokat kezdtek árusítani 5-től 25 dollárig. Működésükre csak akkor jöttek rá, amikor már több tudatlan egyént beugrasztottak. A rendőrség most nyomozza a szélhámos házépítő bandát. mint a civilizációval kérkedő. A MODERN LAKÓHÁZAK MEGVALÓSÍTÁSA ÁLOM Mivel az utóbbi időben a State Housing Board sokat foglalkozik azzal, hogy az east sidei nyomortanyán levő bérkaszárnyákat lerombolja és helyébe modern lakásokat építsen, ezért több irányból történtek pro és kontra hozzászólások. Darwin R. James, a Board elnöke hangsúlyozta ugyan, hogy a város üzleti életének szempontjából (tehát nem az ott nyomorgó munkáscsaládok érdekében) ez a legfontosabb kérdés, mert a nyomortanyák képezik a büntések és különfélebetegségek melegágyát, azért mégis vannak, akik ellenzik a bérkaszárnyáknak modern lakásokkal való helyettesítését. Thomas C. Desmond, a T. C. Desmond & Co. elnöke például álomnak nevezi ennek a dolognak a megvalósítását. Elismeri, hogy az intenció jó, de ugyanakkor gazdasági ostobaságnak tartaná annak keresztülvitelét. Többek között így érvel: “Manhattan Island a legértékesebb földterület az egész világon és arra a célra van szánva, hogy idővel csak gazdagok részére való lakónegyedeket tartalmazzon, akiknek módjukban ORSZÁGOS HADJÁRAT A BOOTLEGEREK ELLEN Minden ez év ezen időszakában, vagyis karácsonyi és újévi ünnepek előtt a száraz ügynökök az ország minden részében, különösen a nagyobb városokban, razziát tartanak a bootlegerek tanyáin és más italárusító helyeken. Ugyanezt tették a legutóbbi évben is és amint a jelentésekből kitűnik, a száraz ügynökök sokkal nagyobb eredménnyel végezték munkájukat, mint az előző években. New Yorkban ezúttal a Broad way “előkelő” mulatóhelyeit is .pk és ívet Marattilták Amerikában. Mert amíg itten TM ezeken az úgynevezett elő-3047 emberi életet veszélyeztető fakocsik közül csak 150-et helyettesítenek acélkocsival, a többit üzemben tartva, hogy még gyakoribb legyen a vasúti katasztrófa, addig Japánban — a jelentés szerint — a vasúttársaságok valamennyi fakocsit kivonják a használatból és acélkocsikkal helyettesítik azokat. Úgy látszik, Amerika csak akkor szeret versenyezni Japánnal vagy más európai országgal, amikor háborús készülődésről, tömegmészárlásról van szó, nem pedig akkor, amikor az emberek életének biztosítását kell lehetővé tenni. kelő helyeken lefoglalt italnak is 98 százaléka hamisított. Ennek az italnak két százaléka woodalkohol. Dacára a “sikeres” razziának, Chester P. Mills, a new yorki szárazak fővezére kénytelen volt kijelenteni, hogy a Broadwayt lehetetlenség szárazzá tenni. Egy segédje szerint ezt csak úgy lehetne megtenni, ha felgyújtanák a Broadwayt. Ehhez nem is kell több magyarázat. Az ilyen kijelentésekből kitűnik, hogy a szárazvezérek maguk is tisztában vanak azzal, hogy képtelenség a száraz törvényt végrehajtani, ezért amikor mégis lehetetlenség megvalósítására törekednek, vagyis a száraz törvény érdekében dolgoznak, azt azért teszik, mert hipokriták, vagy inkább azért, mert jó fizetésük van és azonkívül van alkalmuk megvesztegetési pénzeket is bezsebelni. Hiszen a száraz ügynökök sok esetben eladják az általuk lefoglalt italt, ami szintén külön kereseti forrást jelent részükre. Floridában szintén nagy zajjal működnek a száraz ügynökök. A jelentések szerint az állam történetében most történt a legnagyobb “rajtacsípés,” amenynyiben kilenc italcsempész hajót elfogtak, amelyeken egyenként 30,000 kvart pálinkát találtak. Itt a hajó személyzetén kívül letartóztatták az Indian River megyei sheriffet is 15 emberével együtt. A “konspirációban” állami hivatalnok is érdekelve van, akiket eddig még nem sikerült kinyomozni. És amíg az ország különböző részében vígan folyik a bootleggerek elleni hajsza, hogy legalább az ünnepek alkalmára ha csak részben is szárazzá tegyék az országot; amíg a bootleggereken kívül többeket azok közül is letartóztatnak, akiknek hivatá sult volna a száraztörvény felett őrködni, addig San Franciscoból az a hír érkezik, hogy a graftelésért és részegségért letartóztatott Greent, californiai száraz cárt, felmentettk és visszahelyezték állásába. Ez persze nem jelent mást, minthogy a bíróság is jogosnak tartja, hogy a száraz vezérek saját érdekükben kihasználják a száraz törvényt, lopjanak, csaljanak és ha úgy tetszik, igyanak, mint a kefekötők. r, INNEN-ONNAN MENNYI MUNKANÉLKÜLI VAN BUDAPESTEN. Negyvenezer kérőívet bocsátott ki a főváros. 11.549 szervezett munkás van munka nélkül a fővárosban. Harminc- vagy negyvenezer ember sorakozik a főváros tíz kerületének elöljárósági épülete előtt, öregek, fiatalok, férfiak és nők. Ki türelmetlenül, ki fásultan várja, amíg reá kerül a sor, hogy kezébe kaphassa a kérőivet. A sorakozás végén ott van annak a száz- vagy kétszázezer koronának a reménye, amelyet a főváros az idei karácsony ünnepére juttat a fővárosban élő és munka nélkül nyomorgó munkásoknak. Nagy harcok, küzdelmek előzték meg ezt az akciót. A főváros különböző pártjai ellenezték, hogy a Szakszervezeti Tanács kérelmére a nyomorgó munkanélküli munkásoknak ugyanolyan mértékű segélyt nyújtson a főváros karácsonyra, amilyet a munkanélküli szellemi munkásoknak ad. És a főváros tanácsának a kérelmét a népjóléti miniszter elutasította és a nép-Az tény, hogy végre a fővárost reá lehetett bírni arra, hogy a munkanélküliek nyomorának az enyhítésére 3 milliárd koronát fordítson, egyedül annak tudható be, hogy elvtársaink a főváros bizottságaiban derekasan harcoltak a munkanélküliek segélyezéséért. És hiába mondották a munkáltatók, hogy ma már nem súlyos a munkanélküliség mérve, íme, a bizonyíték. A szobrászoknál 86,8 százalék, az építőmunkásoknál 33,5 százalék, a szabóknál 24 százalék, az üvegeseknél 20 százalék, a mintakészítőknél 4 százalék, a húsipari munkásoknál 1 százalékkal szaporodott a munkanélküliek száma. November végén még mindig 11.549 fővárosi munkanélküli tagot nyilvántartanak a szakszervezetekben és ha szembeállítjuk az egyes adatokat az elmúlt év adataival, akkor azt látjuk, hogy munkanélküli. A legsúlyosabb helyzetben vannak — a tavalyival szemben — a könyvkötőmunkások, akik elől — amint ezt már megírtuk, — a munkáltatók külföldre szállítják a munkát. (Népszava.) S^nu BPlC^i és zi jón As resruéR Ereszé LG€T€sec Jónás testvér: Nem tudom, mit cselekedjek. Samu bácsi: Ismét balszerencse üldöz ? J. t.: Mondhatom. Csak képzeld el! A shopban, ahol dolgozom, ismét lehírják a munkabéreket. J. t.: Az elég baj. És mit fogsz tenni ez ellen? J. t.: Nem lehet tenni semmit ez ellen. Nehéz idők járnak, a gyáros nem képes versenyezni a többi gyárossal és így természesen csökkenteni kell kiadásait. S. b.: Tudod, mire gondoltam, mialatt te így beszéltél? Megmondom. A televágás okának általad való reformálása egyértelmű a közérkezőkkel: “Én és a többi hozzm hasonlóak juhok vagyunk a kapitalisták részére, hogy azok megnyirjanak bennünket; mit majdnem egészen a bőrig vigyünk nyírva; de még mindig marad egy kis gyapjú rajtunk, és a tőkések ezt is akarják; zárt türelmesen meg kell hajolunk, hogy azt is lenyirhassákólunk, habár nyírás közben a tőrünket is levehetik és vérezniük kell; de a tőkéseknek szűkégük van erre, így meleg»"’ ven és ig,rá” az értelme szavaidnak. Ha nem úgy érezted volna magad a kapitalista előtt, mint egy tehetetlen buta bárány, akkor mn beszéltél volna úgy arról, hogy a munkáltatódat hogyan raj szólják a konkurensek, és vállvonogatva beismerni, hogy kénytelen “redukálni a kiadásokat.” J. t.: Képes-e versenyezni, ha drágábban árusít, mint versenytársai. S. b.: Nem. J. t.: Hogy versenyezhessen velük, kénytelen olyan olcsón árusítani, mint azok. S. b.: Úgy van. J. t.: Mi mást tehet, mint csökkenteni a kiadást? S. b.: CSÖKKENTENI A PROFITOT. J. t.: Mit? S. b.: CSÖKKENTENI A PROFITOT. J. t.: Nem értem. S. b.: A munkáltatód eddig bizonyos árucikket 100 dollárért adott el, amelynek előállítása neki 90 dollárba került. J. t.: Igen. S. b.: Ezen árucikknél ő csinál 10 dollárt. J. t.: Igen. S. b.: Mindenekelőtt, mit képez a 10 dollár ? J. t.: A munkáltató profitja. S. b.: Honnan ered az, ki termelte azt? J. t.: Ki? Well, hm, ki? S. b.: Igen, ki? A tétovázásod mutatja, hogy milyen ostoba bárány vagy. Ki termelte ? Hát te! és ő elrabolta tőled. J. t.: Zavarodottan bámul. S. b.: Most pedig folytassuk. A 10 dollár, amelyet munkáltatód azon árucikken csinált, amelyet eddig 100 dollárért adott el, az a rólad lenyírt gyapjú, az általad termelt vagyon, amelyet ő saját részére tart meg. Hogy, hogy nem, versenytársai ugyanezen árucikket képesek 80 dollár költséggel előállítani és 90 dollárért eladni, ami által ugyan csak 10 dollár profitot csinálnak, mint annak előtte... J. t.: Azt hiszem, te érted a helyzetet... S. b.: Csak várj. A te munkáltatód nem árusíthat 100 dollárért, mint azelőtt... J. t.: Ez az... S. b.: Senki sem fog tőle vásárolni 100 dollárért, ha ugyanazon árucikk 90 dollárért megvásárolható ... J. t.: Úgy van. S. b.: De ha az ő költsége 90 dollár. J. t.: Nem versenyezhet.. . S. b.: Ha az előállítási költsége 90 dollár, te bárány, akkor NEM CSINÁL PROFITOT. Ez a kérdés lényege. J. t.: Milyen kérdés lényege? S. b.: Amelyet meg akarok veled értetni. Hogy képes legyen profitot csinálni, kell, hogy redukálja a költségeket.” De föltétlenül szükséges-e, hogy te engedd magad nyírni? Mondd. Elképzeled, hogy egy vásárló nem adna 90 dollárt az árucikkért, ha ugyanilyen összegbe került az előállítása, de szívesen fizetne 90 dollárt, ha az előállítási költség csak 80 dollár? J. t.: Dehogy képzelek ilyesmit! S. b.: Az egész kérdés lényege tehát ebben foglaltatik össze: Ha a munkáltató 90 dollárért árusít, csinál-e profitot, vagy nem? J. t.: Nem fog csinálni profitot, ha 90 dollár költsége van a termelésnél. S. b.: Csinálni fog 10 dollár profitot, ha csak 80 dollár költsége van a termelésnél. J. t.: Hogy csinálhasson 10 dollár profitot, le kell vágni a munkabéredet. S. b.: De miért vágja le munkabéredet és csináljon egy profitot, ahelyett. Krikv redukálná a felhamozott profitot, amelyet tőled elrabolt? Felelj erre. J. J.: De ő ezt nem teszi meg. S. b.: És azért mert ő nem akar levágni a tőled elrabolt profitról, tehát neked kell hagynod, hogy még többet vegyen el abból a kevésből is, ami neked maradt ? J..: De mit tehetek én? S. b.: A következőket: Meg kell értened, hogy az egymással versenyző tőkések harca folytán a munkás az, akitől többet és többet elvesznek. A munkás abban a helyzetben van, hogy vagy engedi magát egyre nagyobb mértékben nyúzni, vagy a tőkésnek kell egyre többet engedni. A kapitalista ezt nem fogja megtenni. Amíg a kapitalista rendszer fennáll, addig ő folytatni fogja a nyúzást. A kapitalista rendszer fentartása a nyúzó rendszer fentartását jelenti. — Következésképpen e rendszer megdöntésére kell törekedned, nem pedig annak fentartására, meghunyászkodva viselni annak minden borzalmát.Ha nem tudod megérteni, hogy az egyre szaporodó profit, amelyből a tőkés él, nem más, mint a tőled elrabolt vagyon, akkor meghunyászkodva fogod elősegíteni a kapitalista rendszer fentartását és bárány módra fogod tűrni azt, hogy egyre rosszabb és rosszabb helyzeted legyen; ellenben ha megérted, hogy a munkásosztály termel minden vagyont és a kapitalista osztály egyre többet rabol el abból, amit a kapitalista rendszer tesz lehetővé, akkor nem fogod szükségesnek tartani, hogy a munkáltató redukálja költségeit, hanem minden igyekezeteddel a kapitalista rendszer megdöntésére fogsz törekedni. 1 .Kit. ÉT) S. b. : Ez v. moliyu. 100 munkásra 1925 1926 novemberben esett a húsiparban 19.6 23.9 a fényképészeknél 5.7 22.1 a vasmunkásoknál 19.7 21.4 a tisztviselőknél 15.3 17.7 a borbélyoknál 7.8 9.8 a kőnyomdászoknál 4.5 7.9 A könyvnyomdászoknál 3.7 7.6 a könyvkötőknél 1.7 57 ■ ■ MUNKÁSTÁRS! A MUNKÁS te érted és osztálytársaidért küzd. Agitálj az érdekében, szerezz új előfizetőket. A MUNKÁS MUNKÁSTÁRS! HA ELOLVASTAD LAPUNKAT, NE DOBD EL, HANEM ADD TOVÁBB MÁSOK FELVILÁGOSÍTÁSÁRA ! BÉR, ÁR, PROFIT MARX KÁROLY ELŐADÁSA A NEMZETKÖZI MUNKÁSSZÖVETSÉG FŐTANÁCSÁNAK LONDONBAN, 1865 JÚNIUS 26-ÁN TARTOTT ÜLÉSÉN FORDÍTOTTA: BOKÁNYI DEZSŐ (Folytatás) Továbbá, ha én azt mondom, hogy egy quarter búza egy bizonyos mennyiségben a vassal kicserélhető, vagyis, hogy egy quarter búzának az értéke egy bizonyos mennyiségű vasban kifejezhető, úgy ezzel azt mondom, hogy a búzának az értéke és a vasban kifejezhető ellenértéke valamely harmadikkal egyenlő, amely se nem búza, se nem vas, feltéve természetesen, hogy bár különböző alakban, de ugyanazt a mennyiséget képviselik. Kell, hogy mind a kettő, úgy a búza, mint a vas, valamely, egymástól független harmadikra visszavezethetők legyenek, mely a közös mértéküket képezi. Hogy ezt a pontot megvilágíthassam, a geometriából veszek egy egyszerű hasonlatot. Ha a legkülönbözőbb alakú és nagyságú háromszögeknek területét, vagy a háromszögeket derékszögekkel vagy más egyenesvonalú ábrákkal akarjuk összehasonlítani, milyen eljárást alkalmazunk? Minden egyes háromszög területét látható alakjától megkülönböztetett kifejezőre vezetjük vissza. A háromszög természetéből ugyanis felismertük azt, hogy a háromszög területe egyenlő az alapvonal felével és a magasságával. Ennek alapján a különböző háromszögeket és egyenesvonalú ábrákat igen könnyen összehasonlíthatjuk egymással, mert mindnyáját bizonyos számú háromszögekrej fel bírjuk bontani. Ugyanezt az eljárást kell alkalmaznunk az áruk értékeinek megállapításánál is. Valamenynyit vissza kell vezetni közös kifejezőjükre s fajukin más mennyiségükben különböztethetjük meg egymástól, miután a visszavezetés után közös mértékük immár adva van. Miután az áruk csereértéke csak mint társadalmi viszonylat jelentkezik és független a tárgyak természeti tulajdonságaitól, fel kell vetnünk azt a kérdést, mi az, ami minden áruban megvan, mint közös társadalmi substancia (alany, átlag) ? Ez a substancia: a munka. Hogy árut készíthessünk, egy bizonyos mennyiségű munkát kell az áru elkészítéséhez felhasználnunk, vagyis az áruba beledolgoznunk. De megjegyzendő, nemcsak egyszerűen munkát, hanem társadalmi munkát. Aki a saját közvetlen használatára készít valamilyen tárgyat, az készített ugyan terméket, de, nem készített árut. Az önmagát fenntartó termelő nincs benne a társadalmi vonatkozásokban. Aki viszont árut termel, annak nemcsak olyan cikket kell termelnie, mely bizonyos társadalmi szükségletet elégít ki, hanem olyan munkát kell végeznie, mely a társadalmi munka összemennyiségének mintegy odatartozó darabját vagy részét kell hogy képezze. Bele kell tartoznia a társadalmi munkamegosztás együttesébe. Az ő munkája a társadalom munkamegosztásától elkülönítve semmi, viszont a társadalmi munkamegosztásban kiegészítő részt képez. Hogy az árukat mint értéket szemléljük, úgy kizárólag csak abból a szempontból vizsgálhatjuk, hogy megtestesült, megrögzített, ha úgy akarjátok, kijegecesedett társadalmi munkát képviselnek. Ebből a szempont-ból nézve, már csak annyiban különböznek egymástól, amenynyiben kisebb vagy nagyobb mennyiségű munkát fejeznek ki, mint ahogy például nagyobb , mennyiségű munka rejlik a selyemzsebkendőben, mint a téglában. Ámde hogyan mérjük a munkamennyiségeket? Azzal az idővel mérjük, felosztva nap, óra, stb. szerint, amennyi ideig az előállításhoz szükséges munka folyamata tartott. Természetes, hogy ezt a mértéket alkalmazhassuk, a munkáknak különböző fajtáit az átlagos vagy egyszerű munkára, mint munkaegységre kell visszavezetnünk. Mindezek alapján a következő eredményre jutunk: az árunak azért van értéke, mert megtestesített társadalmi munkát képvisel. Az áru értékének nagysága vagy viszonylagos értéke a benne rejlő kisebb vagy nagyobb ..^„„„„iségü társadalmi substan(áil&g, a...ny) függ, az,ai. az előállításhoz viszonylagosan szükséges munkamennyiségtől. Az áruk viszonylagos értékeit eszerint az a munkamennyiség határozza meg, amelyet az árukba beledolgoztak, benne megtestesítettek vagy megrögzítettek. Az Egyenlő munkaidő alatt termelt megfelelő mennyiségű áruknak egyenlő értékük van. Vagyis az egyik áru értéke úgy aránylik a másik áru értékéhez, mint ahogy az egyik áruba belerögzített munkamennyiség aránylik a többi árukba megrögzített munkamennyiségekhez. (Folyt. köv.) MINDEN HÉTEN lejár valakinek az előfizetése. Minden héten kell fizetnünk a lap nyomásáért. Minden héten előfizetések megújítására. 3-IK OLDAL