A Munkás, 1927 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1927 Január 1. ESEMÉNYEK, MEGJEGYZÉSEK AMERIKA ÉS JAPÁN Hogy a két országot egymás mellé állítjuk, annak ezúttal nem az az oka, hogy a tőkés la­pok talán ismét sokat írnak a “sárga veszedeleméről, ettől most nem nagyon rémüldöznek, — habár a Hearst lapok állan­dóan sürgetik a hadirepülőgépek építését, arra hivatkozva, hogy Japán bármikor megtámadhatja ezt az országot. Ezúttal nem a mikénti fegyverkezés, vagyis a háborús dolgokkal kapcsolatban említjük egyszerre a két ország nevét, hanem azon tokiói jelen­tés alapján, amely szerint egy legutóbbi sok emberáldozatot követelő vasúti szerencsétlenség arra bírta a vasúttársaságokat, hogy az eddig személyszállításra használt fakocsikat acélból ké­szült kocsikkal helyettesítsék. Ez a Japánból érkező jelentés ugyanakkor látott napvilágot a new yorki lapokban, amikor a B. M. T. subway társaság vonalán közel a brooklyni Prospect Park állomáshoz két fakocsi kigyul­ladt. Most, hogy a vizsgálat is­mét megindult, a B. M. T. társa­ság ismét megígéri, hogy kivon­ja használatból a fakocsik egy részét, összesen 150-et és acél­kocsikkal fogja azokat helyette­síteni. Emil Greenberg, a vizs­gálatot folytató Communty Co­uncil alelnöke egyik kimutatása szerint New Yorkban még jelen­leg is 3047 fakocsi van haszná­latban, 853 a B. M. T. vonalon, 2194 pedig az I .R. T. vonalon. Szerinte ennek tulajdonítható, hogy New Yorkban a legutóbbi 10 év alatt 112 ember elpusztult, 534 pedig megsérült. Ebből tehát látható, hogy Ja­pánban, amely országot az ame­rikai 100 százalékosok még min­dig a barbár, az elmaradott or­szág közé szeretik sorolni, ebben az eseten többet gondolnak az ember l­­éténél áll fényűzés közepette élni a metropolisban.” Szóval, amíg az az idő be nem következik, hogy a gazdagok el­szaporodása folytán a Riverside Drive és általában a West Side gazdagok az East Side felé fog­nak szorulni, addig aligha kerül sor a nyomor tanyák átalakítá­sára, a piszkos és egészségtelen bérkaszárnyák lerombolására és modern lakóházak építésére. Ad­dig csak hadd pusztuljanak a munkás családok... Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy lelkiismeret­len egyének hogyan igyekeztek kihasználni ezt a tervbe vett házépítési akciót. Amikor arról értesültek, hogy a State Housing Board a kereskedelmi kamrák közreműködésével tervbe vette modern zenement házak építését az alsó East Side-on, akkor egy szervezetbe tömörülve, hamis házépítő bondokat kezdtek áru­sítani 5-től 25 dollárig. Műkö­désükre csak akkor jöttek rá, a­mikor már több tudatlan egyént beugrasztottak. A rendőrség most nyomozza a szélhámos ház­építő bandát. mint a civilizációval kérkedő. A MODERN LAKÓHÁZAK MEGVALÓSÍTÁSA ÁLOM Mivel az utóbbi időben a State Housing Board sokat foglalko­zik azzal, hogy az east sidei nyo­mortanyán levő bérkaszárnyá­kat lerombolja és helyébe mo­dern lakásokat építsen, ezért több irányból történtek pro és kontra hozzászólások. Darwin R. James, a Board elnöke hangsú­lyozta ugyan, hogy a város üzle­ti életének szempontjából (tehát nem az ott nyomorgó munkás­családok érdekében) ez a legfon­tosabb kérdés, mert a nyomorta­nyák képezik a büntések és kü­lönféle­­betegségek melegágyát, azért mégis vannak, akik ellen­zik a bérkaszárnyáknak modern lakásokkal való helyettesítését. Thomas C. Desmond, a T. C. Desmond & Co. elnöke például álomnak nevezi ennek a dolog­nak a megvalósítását. Elismeri, hogy az intenció jó, de ugyan­akkor gazdasági ostobaságnak tartaná annak keresztülvitelét. Többek között így érvel: “Manhattan Island a legérté­kesebb földterület az egész vilá­gon és arra a célra van szánva, hogy idővel csak gazdagok ré­szére való lakónegyedeket tar­talmazzon, akiknek módjukban ORSZÁGOS HADJÁRAT A BOOTLEGEREK ELLEN Minden ez év ezen időszaká­ban, vagyis karácsonyi és újévi ünnepek előtt a száraz ügynökök az ország minden részében, kü­lönösen a nagyobb városokban, razziát tartanak a bootlegerek tanyáin és más italárusító he­lyeken. Ugyanezt tették a leg­utóbbi évben is és amint a je­lentésekből kitűnik, a száraz ügynökök sokkal nagyobb ered­ménnyel végezték munkájukat, mint az előző években. New Yorkban ezúttal a Broad­ way “előkelő” mulatóhelyeit is .pk és ívet Maratti­lták Amerikában. Mert amíg itten TM ezeken az úgynevezett elő-3047 emberi életet veszélyeztető fakocsik közül csak 150-et he­lyettesítenek acélkocsival, a töb­bit üzemben tartva, hogy még gyakoribb legyen a vasúti ka­tasztrófa, addig Japánban — a jelentés szerint — a vasúttársa­ságok valamennyi fakocsit ki­vonják a használatból és acélko­csikkal helyettesítik azokat. Úgy látszik, Amerika csak akkor sze­ret versenyezni Japánnal vagy más európai országgal, amikor háborús készülődésről, tömegmé­szárlásról van szó, nem pedig akkor, amikor az emberek életé­nek biztosítását kell lehetővé tenni. kelő helyeken lefoglalt italnak is 98 százaléka hamisított. Ennek az italnak két százaléka wood­­alkohol. Dacára a “sikeres” razziának, Chester P. Mills, a new yorki szárazak fővezére kénytelen volt kijelenteni, hogy a Broadwayt lehetetlenség szárazzá tenni. Egy segédje szerint ezt csak úgy lehetne megtenni, ha felgyújta­nák a Broadwayt. Ehhez nem is kell több magyarázat. Az ilyen kijelentésekből kitűnik, hogy a szárazvezérek maguk is tisztá­ban vanak azzal, hogy képtelen­ség a száraz törvényt végrehaj­tani, ezért amikor mégis lehe­tetlenség megvalósítására töre­kednek, vagyis a száraz törvény érdekében dolgoznak, azt azért teszik, mert hipokriták, vagy inkább azért, mert jó fizetésük van és azonkívül van alkalmuk megvesztegetési pénzeket is be­zsebelni. Hiszen a száraz ügynö­kök sok esetben eladják az álta­luk lefoglalt italt, ami szintén külön kereseti forrást jelent ré­szükre. Floridában szintén nagy zajjal működnek a száraz ügynökök. A jelentések szerint az állam történetében most történt a leg­nagyobb “rajtacsípés,” ameny­­nyiben kilenc italcsempész hajót elfogtak, amelyeken egyenként 30,000 kvart pálinkát találtak. Itt a hajó személyzetén kívül letartóztatták az Indian River megyei sheriffet is 15 emberé­vel együtt. A “konspirációban” állami hivatalnok is érdekelve van, akiket eddig még nem sike­rült kinyomozni. És amíg az ország különböző részében vígan folyik a bootleg­­gerek elleni hajsza, hogy lega­lább az ünnepek alkalmára ha csak részben is szárazzá tegyék az országot; amíg a bootleggere­­ken kívül többeket azok közül is letartóztatnak, akiknek hivatá­ ­­ sult volna a száraztörvény felett őrködni, addig San Franciscoból az a hír érkezik, hogy a grafte­­lésért és részegségért letartózta­­tott Greent, californiai száraz cárt, felmentettk és visszahe­lyezték állásába. Ez persze nem jelent mást, minthogy a bíróság is jogosnak tartja, hogy a száraz vezérek saját érdekükben ki­használják a száraz törvényt, lopjanak, csaljanak és ha úgy tetszik, igyanak, mint a kefe­kötők. r, INNEN-ONNAN MENNYI MUNKANÉLKÜLI VAN BUDAPESTEN. Negyvenezer kérőívet bocsátott ki a főváros. 11.549 szervezett munkás van munka nélkül a fővárosban. Harminc- vagy negyvenezer ember sorakozik a főváros tíz kerületének elöljárósági épülete előtt, öregek, fiatalok, férfiak és nők. Ki türelmetlenül, ki fá­sultan várja, amíg reá kerül a sor, hogy kezébe kaphassa a ké­rőivet. A sorakozás végén ott van annak a száz- vagy kétszáz­ezer koronának a reménye, ame­lyet a főváros az idei karácsony ünnepére juttat a fővárosban élő és munka nélkül nyomorgó munkásoknak. Nagy harcok, küzdelmek előz­ték meg ezt az akciót. A főváros különböző pártjai ellenezték, hogy a Szakszervezeti Tanács ké­relmére a nyomorgó munkanél­küli munkásoknak ugyanolyan mértékű segélyt nyújtson a fő­város karácsonyra, amilyet a munkanélküli szellemi munká­soknak ad. És a főváros tanácsá­nak a kérelmét a népjóléti mi­niszter elutasította és a nép-Az tény, hogy végre a fővá­rost reá lehetett bírni arra, hogy a munkanélküliek nyomo­rának az enyhítésére 3 milliárd koronát fordítson, egyedül an­nak tudható be, hogy elvtár­saink a főváros bizottságaiban derekasan harcoltak a munka­­nélküliek segélyezéséért. És hiába mondották a munkál­tatók, hogy ma már nem súlyos a munkanélküliség mérve, íme, a bizonyíték. A szobrászoknál 86,8 száza­lék, az építőmunkásoknál 33,5 százalék, a szabóknál 24 száza­lék, az üvegeseknél 20 százalék, a mintakészítőknél 4 százalék, a húsipari munkásoknál 1 száza­lékkal szaporodott a munkanél­küliek száma. November végén még mindig 11.549 fővárosi munkanélküli tagot nyilvántartanak a szak­­szervezetekben és ha szembeál­lítjuk az egyes adatokat az el­múlt év adataival, akkor azt lát­juk, hogy munkanélküli. A legsúlyosabb helyzetben vannak — a tavalyival szemben — a könyvkötőmunkások, akik elől — amint ezt már megírtuk, — a munkáltatók külföldre szál­lítják a munkát. (Népszava.) S^nu BPlC^i és zi jón As resruéR Ereszé LG€T€sec Jónás testvér: Nem tudom, mit cselekedjek. Samu bácsi: Ismét balszerencse üldöz ? J. t.: Mondhatom. Csak kép­zeld el! A shopban, ahol dolgo­zom, ismét leh­írják a munka­béreket. J. t.: Az elég baj. És mit fogsz tenni ez ellen? J. t.: Nem lehet tenni semmit ez ellen. Nehéz idők járnak, a gyáros nem képes versenyezni a többi gyárossal és így természe­­sen csökkenteni kell kiadásait. S. b.: Tudod, mire gondoltam, mialatt te így beszéltél? Meg­mondom. A t­elevágás okának általad való r­eformálása egy­értelmű a köz­érkezőkkel: “Én és a többi hozz­­m hasonlóak ju­hok vagyunk a kapitalisták ré­szére, hogy az­ok megnyirjanak bennünket; mit majdnem egé­szen a bőrig vi­gyünk nyírva; de még mindig marad egy kis gyapjú rajtunk, és a tőkések ezt is akarják; zárt türelmesen meg kell hajo­lunk, hogy azt is lenyirhassák­ólunk, habár nyí­rás közben a tőrünket is levehe­­tik és vérezni­­­ük kell; de a tőké­seknek szűké­gük van erre, így meleg»"’ ven és ig,r­á” az értelme sza­vaidnak. Ha nem úgy érezted volna magad a kapitalista előtt, mint egy tehetetlen buta bá­rány, akkor m­n beszéltél volna úgy arról, ho­gy a munkáltató­dat hogyan raj szólják a kon­kurensek, és vállvonogatva be­ismerni, hogy kénytelen “redu­kálni a kiadásokat.” J. t.: Képes-e versenyezni, ha drágábban árusít, mint verseny­társai. S. b.: Nem. J. t.: Hogy versenyezhessen velük, kénytelen olyan olcsón árusítani, mint azok. S. b.: Úgy van. J. t.: Mi mást tehet, mint csök­kenteni a kiadást? S. b.: CSÖKKENTENI A PROFITOT. J. t.: Mit? S. b.: CSÖKKENTENI A PROFITOT. J. t.: Nem értem. S. b.: A mun­káltatód eddig bi­zonyos árucikket 100 dollárért adott el, amelynek előállítása neki 90 dollárba került. J. t.: Igen. S. b.: Ezen árucikknél ő csi­nál 10 dollárt. J. t.: Igen. S. b.: Mindenekelőtt, mit ké­pez a 10 dollár ? J. t.: A munkáltató profitja. S. b.: Honnan ered az, ki ter­melte azt? J. t.: Ki? Well, hm, ki?­­ S. b.: Igen, ki? A tétovázásod mutatja, hogy milyen ostoba bá­rány vagy. Ki termelte ? Hát te! és ő elrabolta tőled. J. t.: Zavarodottan bámul. S. b.: Most pedig folytassuk. A 10 dollár, amelyet munkálta­tód azon árucikken csinált, a­melyet eddig 100 dollárért adott el, az a rólad lenyírt gyapjú, az általad termelt vagyon, amelyet ő saját részére tart meg. Hogy, hogy nem, versenytársai ugyan­ezen árucikket képesek 80 dollár költséggel előállítani és 90 dol­lárért eladni, ami által ugyan csak 10 dollár profitot csinál­nak, mint annak előtte... J. t.: Azt hiszem, te érted a helyzetet... S. b.: Csak várj. A te munkál­tatód nem árusíthat 100 dollár­ért, mint azelőtt... J. t.: Ez az... S. b.: Senki sem fog tőle vá­sárolni 100 dollárért, ha ugyan­azon árucikk 90 dollárért meg­vásárolható ... J. t.: Úgy van. S. b.: De ha az ő költsége 90 dollár. J. t.: Nem versenyezhet.. . S. b.: Ha az előállítási költsé­ge 90 dollár, te bárány, akkor NEM CSINÁL PROFITOT. Ez a kérdés lényege. J. t.: Milyen kérdés lényege? S. b.: Amelyet meg akarok veled értetni. Hogy képes le­gyen profitot csinálni, kell, hogy redukálja a költségeket.” De föltétlenül szükséges-e, hogy te engedd magad nyírni? Mondd. Elképzeled, hogy egy vásárló nem adna 90 dollárt az árucik­kért, ha ugyanilyen összegbe került az előállítása, de szívesen fizetne 90 dollárt, ha az előállí­tási költség csak 80 dollár? J. t.: Dehogy képzelek ilyes­mit! S. b.: Az egész kérdés lényege tehát ebben foglaltatik össze: Ha a munkáltató 90 dollárért árusít, csinál-e profitot, vagy nem? J. t.: Nem fog csinálni profi­tot, ha 90 dollár költsége van a termelésnél. S. b.: Csinálni fog 10 dollár profitot, ha csak 80 dollár költ­sége van a termelésnél. J. t.: Hogy csinálhasson 10 dollár profitot, le kell vágni a munkabéredet. S. b.: De miért vágja le munka­béredet és csináljon egy profitot, ahelyett. Krik­v redukálná a fel­­ham­ozott profitot, amelyet tő­led elrabolt? Felelj erre. J. J.: De ő ezt nem teszi meg. S. b.: És azért mert ő nem akar levágni a tőled elrabolt pro­fitról, tehát neked kell hagynod, hogy még többet vegyen el ab­ból a kevésből is, ami neked maradt ? J.­­.: De mit tehetek én? S. b.: A következőket: Meg kell értened, hogy az egymással versenyző tőkések harca folytán a munkás az, akitől többet és többet elvesznek. A munkás ab­ban a helyzetben van, hogy vagy engedi magát egyre nagyobb mértékben nyúzni, vagy a tőkés­nek kell egyre többet engedni. A kapitalista ezt nem fogja meg­tenni. Amíg a kapitalista rend­szer fennáll, addig ő folytatni fogja a nyúzást. A kapitalista rendszer fentartása a nyúzó rendszer fentartását jelenti. — Következésképpen e rendszer megdöntésére kell törekedned, nem pedig annak fentartására, meghunyászkodva viselni annak minden borzalmát.Ha nem tudod megérteni, hogy az egyre szapo­rodó profit, amelyből a tőkés él, nem más, mint a tőled elrabolt vagyon, akkor meghunyászkod­va fogod elősegíteni a kapitalis­ta rendszer fentartását és bá­rány módra fogod tűrni azt, hogy egyre rosszabb és rosszabb helyzeted legyen; ellenben ha megérted, hogy a munkásosztály termel minden vagyont és a ka­pitalista osztály egyre többet rabol el abból, amit a kapitalista rendszer tesz lehetővé, akkor nem fogod szükségesnek tarta­ni, hogy a munkáltató redukálja költségeit, hanem minden igye­kezeteddel a kapitalista rend­szer megdöntésére fogsz töre­kedni. 1 .K­it. ÉT) S. b. : Ez v­­. moliyu.­ 100 munkásra 1925 1926 novemberben esett a húsiparban 19.6 23.9 a fényképészeknél 5.7 22.1 a vasmunkásoknál 19.7 21.4 a tisztviselőknél 15.3 17.7 a borbélyoknál 7.8 9.8 a kőnyomdászoknál 4.5 7.9 A könyvnyomdászoknál 3.7 7.6 a könyvkötőknél 1.7 57 ■ ■ MUNKÁSTÁRS! A MUNKÁS te érted és osz­tálytársaidért küzd. Agitálj az érdekében, szerezz új előfize­tőket. A MUNKÁS MUNKÁSTÁRS! HA ELOL­VASTAD LAPUNKAT, NE DOBD EL, HANEM ADD TOVÁBB MÁ­SOK FELVILÁGOSÍTÁSÁRA ! BÉR, ÁR, PROFIT MARX KÁROLY ELŐADÁSA A NEMZETKÖZI MUNKÁSSZÖVETSÉG FŐ­TANÁCSÁNAK LONDONBAN, 1865 JÚNIUS 26-ÁN TARTOTT ÜLÉSÉN FORDÍTOTTA: BOKÁNYI DEZSŐ (Folytatás) Továbbá, ha én azt mondom, hogy egy quarter búza egy bi­zonyos mennyiségben a vassal kicserélhető, vagyis, hogy egy quarter búzának az értéke egy bizonyos mennyiségű vasban ki­fejezhető, úgy ezzel azt mon­dom, hogy a búzának az értéke és a vasban kifejezhető ellenér­téke valamely harmadikkal egyenlő, amely se nem búza, se nem vas, feltéve természetesen, hogy bár különböző alakban, de ugyanazt a mennyiséget képvi­selik. Kell, hogy mind a kettő, úgy a búza, mint a vas, vala­mely, egymástól független har­madikra visszavezethetők legye­nek, mely a közös mértéküket képezi. Hogy ezt a pontot megvilá­gíthassam, a geometriából ve­szek egy egyszerű hasonlatot. Ha a legkülönbözőbb alakú és nagyságú háromszögeknek terü­letét, vagy a háromszögeket de­rékszögekkel vagy más egyenes­­vonalú ábrákkal akarjuk össze­hasonlítani, milyen eljárást al­kalmazunk? Minden egyes há­romszög területét látható alak­jától megkülönböztetett kifeje­zőre vezetjük vissza. A három­szög természetéből ugyanis fel­ismertük azt, hogy a háromszög területe egyenlő az alapvonal fe­lével és a magasságával. Ennek alapján a különböző háromszö­geket és egyenesvonalú ábrákat igen könnyen összehasonlíthat­juk egymással, mert mindnyá­ját bizonyos számú háromszö­­gekrej fel bírjuk bontani. Ugyanezt az eljárást kell al­kalmaznunk az áruk értékeinek megállapításánál is. Valameny­­nyit vissza kell vezetni közös ki­fej­ezőjükre s fa­jukin­ más mennyiségükben különböztet­hetjük meg egymástól, miután a visszavezetés után közös mérté­kük immár adva van. Miután az áruk csereértéke csak mint társadalmi viszonylat jelentkezik és független a tár­gyak természeti tulajdonságai­tól, fel kell vetnünk azt a kér­dést, mi az, ami minden áruban megvan, mint közös társadalmi substancia (alany, átlag) ? Ez a substancia: a munka. Hogy árut készíthessünk, egy bizonyos mennyiségű munkát kell az áru elkészítéséhez felhasználnunk, vagyis az áruba beledolgoznunk. De megjegyzendő, nemcsak egy­szerűen munkát, hanem társa­dalmi munkát. Aki a saját köz­vetlen használatára készít vala­milyen tárgyat, az készített ugyan terméket, de, nem készí­tett árut. Az önmagát fenntartó termelő nincs benne a társadal­mi vonatkozásokban. Aki vi­szont árut termel, annak nem­csak olyan cikket kell termelnie, mely bizonyos társadalmi szük­ségletet elégít ki, hanem olyan munkát kell végeznie, mely a társadalmi munka összemennyi­ségének mintegy odatartozó da­­­rabját vagy részét kell hogy ké­pezze. Bele kell tartoznia a tár­sadalmi munkamegosztás együt­tesébe. Az ő munkája a társada­lom munkamegosztásától elkü­lönítve semmi,­ viszont a társa­dalmi munkamegosztásban ki­egészítő részt képez. Hogy az árukat mint értéket szemléljük, úgy kizárólag csak abból a szempontból vizsgálhat­juk, hogy megtestesült, megrög­­zített, ha úgy akarjátok, kije­­gecesedett társadalmi munkát­­ képviselnek. Ebből a szempont-­­­ból nézve, már csak annyiban különböznek egymástól, ameny­­nyiben kisebb vagy nagyobb mennyiségű munkát fejeznek ki, mint ahogy például nagyobb , mennyiségű munka rejlik a se­lyemzsebkendőben, mint a téglá­ban. Ámde hogyan mérjük a munkamennyiségeket? Azzal az idővel mérjük, felosztva nap, óra, stb. szerint, amennyi ideig az előállításhoz szükséges mun­ka folyamata tartott. Természe­tes, hogy ezt a mértéket alkal­mazhassuk, a munkáknak külön­böző fajtáit az átlagos vagy egy­szerű munkára, mint munkaegy­ségre kell visszavezetnünk. Mindezek alapján a követke­ző eredményre jutunk: az áru­nak azért van értéke, mert meg­testesített társadalmi munkát képvisel. Az áru értékének nagy­sága vagy viszonylagos értéke a benne rejlő kisebb vagy nagyobb ..^„„„„iségü társadalmi substan­­(áil&g, a.­..ny) függ, az,ai. az előállításhoz viszonylagosan szükséges munkamennyiségtől. Az áruk viszonylagos értékeit eszerint az a munkamennyiség határozza meg, amelyet az áruk­ba beledolgoztak, benne megtes­tesítettek vagy megrögzítettek. Az Egyenlő munkaidő alatt termelt megfelelő mennyiségű áruknak egyenlő értékük van. Vagyis az egyik áru értéke úgy aránylik a másik áru értékéhez, mint ahogy az egyik áruba belerögzített munkamennyiség aránylik a töb­bi árukba megrögzített munka­­mennyiségekhez. (Folyt. köv.) MINDEN HÉTEN lejár valakinek az előfizetése. Minden héten kell fizetnünk a lap nyomásáért. Minden héten előfizetések megújítására. 3-IK OLDAL

Next