A Munkás, 1929 (20. évfolyam, 1-30. szám)

1929-01-05 / 1. szám

A MUNKÁS (THE WORKER) A SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egész évre ...........................................$2.00 Fél évre ...............................................$1.00 Kanadába egy évre.............................$2.50 Csomagos lapok 100 példány ....$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y. Központi titkár: ALEX. KUDLIK 401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 5, 1929. Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES: For one year.......................................$2.00 For a half year .................................$1.00 To Canada for one year..............$2.50 Bundle Order 100 Copies................$3.50 Single Copies 5c. Address all communications to-A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y. ALEX. KUDLIK, Nt’l Secretary 401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 5, 1929. Entered as Second Class Matter February 28, 1923, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐI JEGYZETEK AZ ALACSONY MUNKABÉR NEM MEGOLDÁS A puhaszén ipar emberei tárgyalásokat folytattak, amely, mint most a napilapok írják, véget ért. Az eredmény az lett, hogy a munkások megbízottai, a bányász union vezérei beleegyeztek abba, hogy a munkabéreket leszállítsák. Ugyanis a munkáltatók, a bányabárók megbízottai azt hangoztatták, hogy ameddig magas béreket kénytelenek fizetni, addig képtelenek az üzemet megindítani. A munkások megbízottai ezt a mesét elhitték és hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy az úgynevezett Jacksonville árszabályt, amely napjai leszállítsák 15-megoldás tehát az, hogy minden ipar a termelő köztulajdonába kerüljön, s akkor nem lesz baj, ha sok a bánya és sok a bányász, mert a munkát meg lehetne osztani. Kevesebb időt kellene dolgoznunk és több idő maradna önművelődésre. Megélhetésünk biztosítva volna a többi iparok munkásainak munkája révén, az “egy mindért, mind egyért” elv alapján. Sok bnya meg is kezdte az üzemet igen feltételekkel. A munkások a sok szenvedést megunva, kénytelenek voltak visszamenni alacsonyabb munkabérért dolgozni. Azt jelentik, hogy azok a bányák, melyek így vannak üzemben, évente legalább három millió tonna szenet termelnek. Közép Pennsylvaniában vannak ezek a bányák, s a hírek szerint Illinois állam bányáiban is hasonló módon vágják le a béreket. A munkások bizonyára azon hitben fogadták el a bérlevágást, hogy így majd mindannyian újra munkába mehetnek. Azonban nem így van. A tőkések nem ígérték ezt meg, sőt ha megígérték volna, akkor képtelenek lennének ígéretüket betartani. A “N. Y. Evening Post” egy vezércikkben állapítja meg, hogy mi a baja a széniparnak. Többek között ezeket mondja: “Az alacsony bérek nem jelentenek megoldást... “....Még mindig sok a bánya és sok a bányász. Nem biztos egyáltalán, hogy ha minden bányász belegyezne is a bérlevágásba, hogy evvel vége volna a puhaszén ipar bajának...” Vagyis a tőkések látják és tudják, hogy mi a baj. Csak a munkások nem értik meg, hogy magában a rendszerben van a baj, s ezért úgy kellene szervezkedniük, hogy az egész rendszert változtatnák meg. Sok a bánya, s sok a bányász, — állapítja meg a tőkés lap. De azért a munkástömegek fagyoskodnak, mert nem jut szénre. Sok a bánya, de nem a népé, s miután a tulajdonosoknak nem hoz elég profitot, a bányászokat nem állítják munkába. Ez a tőkés rendszer ellentmondása. Már nem képes a népnek megélhetést biztosítani. A ! BETHLEN ÜZENETE Bethlen gróf, a magyar nemzet előhaladásának kerékkötője, az álhazafias lapokon keresztül az amerikai magyaroknak üzent kapcsonyra. Azt mondja, hogy D Ja zát.’ a mgyar történelmi iga A legtöbb lap leközölte az üzenetet, s alig egynéhánynak jutott eszébe, hogy Bethlennek válaszoljon, hogy előbb jó volna egy kis rendet teremteni az országban, s azután beszélni. Nagyon igaz! Addig nincs mit lelkesedni valója Magyarország sorsa iránt senkinek sem, amíg a népet nem külföldi hatalom, hanem a belföldi hatalmasok, a régi elnyomók tartják igában. A magyar nép úgy segíthet magán, ha lerázza magáról előbb a sok élősdit és jogot szerez magának az előhaladáshoz. A BOULDER DAM Az elnökválasztási harcban a demokrata pártbeli Smith avval akarta túllicitálni a republikánusokat, hogy ő híve az állami vízi erőműveknek. Míg a szocializmusról hazudozó társaság, az S. P. is azt hirdette, hogy a választásnál ezt a kérdést kell eldönteni. És most, csodák csodája, a republikánus többségű országgyűlés megszavazta az évek óta húzódozó úgynevezett Boulder Dame-javaslatot. Ug£szólván alig volt vita fölötte, az előkészítő bizottság javaslatait mindkét ház elfogadta és most már csak Coolidge aláírása szükséges hozzá, hogy törvényre emelkedjen. A törvény szerint a kormány 165 millió dollárt irányoz elő az ország egyik leghatalmasabb vízierőművének fölépítésére. Arról van szó, hogy a Colorado folyam vizét a Boulder völgyben fölfogják és tetszés szerint engedjék ki majd akkor, ha szükség lesz vízre. A töltés 550 láb magas lesz, s a víz, ami az így elzárt völgyben összegyűlhet, kitesz majd vagy 25, 000,000 aker lábnyit, s képes lesz egymillió lóerőnyi villanyerőt fejleszteni. Vagyis nemcsak a víz lesz fölhasználható, hanem jut majd villanyerő is úgyszólván négy állam számára. Ez a javaslat évek óta képezte vita tárgyát és megjárta már Arizona, Utah, Colorado, California, Nevada, Wyoming és New Mexico államok törvényhozását, melyek közül csak kettő, Arizona és Utah ellenezte azt. Egy időben baj volt ezen terv miatt Mexicoval is, mert a Colorado folyam Mexicon is keresztül megy, mielőtt a California öbölbe ömölne. Ha ez az óriási vizma elkészül, akkor nem igen jut majd víz Mexiconak, mert csatornákon eljuttatják öntözési célra a már megnevezett hét államba. A mérnöki tudomány egyik csodás alkotása lesz ez a vizmű, ha elkészül. És amint a jelek mutatják, végre el is fog készülni. Hogy mit jelent mindez azonban a népre? Szerintünk nem nagyon sokat, mert továbbra is megmarad a magántulajdonú termelési rendszer és ha olcsóbbodik a termelési költség a hajtóerő tekintetében és a föld is termékenyebbé tétetik, ez nem fogja azt jelenteni, hogy a munkabérek emelkedni fognak. Ha olcsóbb lesz a megélhetés, még lejebb szorítja a nagytőke a béreket. Tehát marad minden a régiben, ami a munkásosztályt illeti. A végeredményben azonban jobb lesz mégis, mert mire a nép megérik a rendszer megdöntésére, már készen fognak állni azon művek, amik jobb életet fognak biztosítani majd a dolgozóknak. KALAPÁCSOLÁS Előre „„ unciájába ! 11 “Amerikai Magyana lap. Föltámadt halám negyedik napra, hanemre rá. Bokor E. Ferenc nyomda és laptulajdonos azért adta ki lapját, mert karácsony előtt az üzletembereket könnyen be lehet ugratni hirdetések feladására. A mostan kiadott alkalmi lapjában azután azt a tervet hozza nyilvánosságra, hogy napilapot készül kiadni, ha előbb akad 100 ezer olyan magyar, aki letétbe helyez hat dollárt előfizetésre. Mikor együtt lesz a 600.000 dollár, akkor kiadja a lapot. Ha egy év alatt nem lesz ez együtt, akkor viszszaadja a pénzt. Majd meglátjuk. Azt olvassuk az újságokban, hogy távbeszélő verseny folyik a Madison Square Gardenben. Úgy írják, hogy díjat fog kapni az, aki legtovább bírja a beszélést. Díjat fognak adni annak is, aki a legostobább válaszokat fogja adni a föltett kérdésekre Sajnálattal észleljük, hogy a workersportiak közül senki sem vesz részt a versenyben. Pedig akármelyik szerkesztőségi tag bátran elmehetne és biztos volna az első díj, ami feleslegessé tenné a további zsebmerényletet az amerikai munkásság ellen. " Gratulálunk Himler Márton Hetilapjának, hogy a postai hatóságnál feljelentést tett Mezőfi Vilmos ellen, aki szemtelenül betolakodik piszkos lapjával, a “Szabad Szó”-val még a munkások házába is. Ez a szenny, a munkásmozgalomból régen kirúgott alak sorsjegyekkel és ponyvaregényekkel kereskedik mostan. Éppen legfőbb ideje volt, hogy valaki véget vessen tolakodásának. Ajánljuk a ha a nem fagy zat A MUNKÁS MEGFIGYELÉSEK SZERVEZŐI UTAM ALATT ------------------------------------- AMERIKA MÉG MINDIG A LEHETŐSÉGEK HAZÁJA Aki a címsorban foglalt állítást kétségbe meri vonni, az utazzon Wheeling, W. Va.-ból, vagy Martins Ferry, O.-ból Steubenville, O.felé Buson, akkor alkalma lesz meggyőződni arról, micsoda lehetőségek vannak itt a meggazdagodásra még a gyermekek részére is. Fent nevezett városokat öszszekötő úton az utasnak ugyanis alkalma van megfigyelni több híd alatti veszélyes fordulatot, ahol a keskeny út miatt egyik autónak várni kell, amíg amíg a szembe jövő autó átjön a híd alatt, mert ha ezt nem teszi meg egyik vagy másik fél, úgy az összeütközés biztos, különösen, ha gyorsan hajtanak. Néhány ilyen fordulónál volt alkalmam megfigyelni, hogy hol egy kis leány, hol egy kis fiúa külsejükről ítélve, nyomorgó bányászok gyermekeit állt az út mentén és kezével vagy “megáll”-t vagy “mehet”-et intett az autóbajtóknak. Tekintve, hogy ezek a gyerekek valóban hasznosnak mondható munkát végeztek az ilyen szignálás által, arra gondoltam, hogy talán a Bustársaság alkalmazza csekély fizetésért ezeket a gyermekeket az utasok életének biztonsága érdekében. A legközelebbi állomásnál meg is kérdeztem a Bus vezetőt, aki azonban azt a felvilágosítást adta, hogy a Bus társaságnak eszébe sincs alkalmazni és fizetni ezeknek a gyerekeknek és azok cs akkor kapnak néhány centet, valamelyik utasnak eszébe adobni nekik néhány pen A Bus-jár,'' -en dollárral károsítsák meg Amerika népét. Megjegyzendő még ezzel kapcsolatban, hogy Coolidge az utóbbi időben gyakran jár halászni. Talán azért, hogy így ellentálljon valamilyen újabb lopási kísértésnek? Ki tudja. A gyermek jólét kérdésével kapcsolatban például azt mondotta : “Azt hiszem, hogy egy nemzet álláspontja a gyermek jóléttel szemben fogja nemsokára képezni a civilizáció fokmérőjét.” Ha tekintetbe vesszük, hogy az amerikai kapitalizmus milyen könyörtelenül igába kényszeríti és kizsákmányolja a gyermekek millióit, meggátolja fejlődésében a jövő generációt, fizikai roncsot csinál a gyermekekből, még mielőtt azok a 20-30 évet elérnék, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy Amerika nagyon messze van az igazi civilizációtól, közeledés helyett inkább távolodik attól és profitharácsolási őrületében a barbarizmus korszakába igyekszik sülyeszteni a népet. Az emberi mizériáról így bölcselkedik: “Az élelmiszert kalóriában számolhatjuk, de arra nincs semilyen eszköz, hogy az emberiség nyomorát megmérhessük.” Egy közmondás szerint a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát és lám Hoover is utolérte, leleplezte önmagát a hazugságban. Mert nem állandóan prosperitásról, a nép jólétéről beszélt-e a választási kampány alatt? Míg most kénytelen beismerni, hogy a nép nagy részének nyomora mérhetetlen. A nemzeti karakter mikénti megteremtéséről így elmélkedik: “Nemzeti karaktert nem lehet törvény által fejleszteni, kiépíteni.” - nevetni kell, ha a tok kileszön életének bizt jó szerencsét kék önkéntes azt. Pedig az Mna, amit tenet egy felnőtt egyént gyáró munkástól ezeken a helyeken, nek fizessenek doll Ha az ilyen munkás kor a gyerekek végzik azt?! És mindezek után még vannak olyan rossz bolsevikiek és szocialisták, akik azt mondják, hogy Amerika nem a lehetőségek hazája, mia ponió, amicentért el eszély HOOVER BÖLCSESSÉGEI A fenti megfigyelésem után pár nappal a martinsferryi Daily Times egy csomó rövid idézetet közölt Hoover beszédeiből bizonyos kérdésekkel, problémákkal kapcsolatban. A bűnhullám emelkedésére vonatkozólag kijelentette, hogy a legtöbb ember, vagyis gonosztevő nem követte volna el a különféle törvényt, ha halászni ment volna. Annak folytán jogosan felvetődik az a kérdés, hogy ha Hoover barátunk olyan jól tudta, hogyan lehet megakadályozni a rablásokat, vagyis az emberek figyelmét elvonni a bűntények elkövetésétől — mi a manónak nem küldte a Harding és Coolidge kormány valamennyi tagját halászni, ami által azokat talán megakadályozta volna abban, hogy a Teapot Dome olajtelepek elherdálásával sok millió sonló eljárást. Ha valakihez a szennylapból postán érkezik egy példány, adják vissza a postásnak utasítással, hogy az tiltott hazárdjátékra száitja föl az olvasókat. A többitvégzi majd a postahatóság! a nevezett. /Over azt tartja, hogya karaktert, erkölcsöt , lehet törvény által teremteni, akkor miért akarják és próbálják mégis törvény által kényszeríteni az embereket, hogy ne igyanak, erkölcsösek és szentéletűek legyenek ? Hol van itt az észszerűség? a logika? De hiszen ugyancsak kérdezhetjük azt is, hogy hol volt a munkások esze, amikor őt választották elnöknek? Alighanem a pálinkás üvegben, amely legjobban jellemzi az ország nemzeti karakterét, erkölcsi nívóját, különösen a prohibiciós törvény életbeléptetése óta. SZEREZZÜNK ÚJ ELŐFIZETÉSEKET Lapunk előfizetőit kérjük, hogy segítsenek lapunk terjesztésében. Szomszédos munkástársuk figyelmét hívják fel lapunkra. Küldjék be nekünk címét és mi mutatványszámot fogunk küldeni egy levél kíséretében. Kérjük az alábbi szelvény használását: A MUNKÁS. 401 East 84th St„ New York, N. Y. Kérem az alanti címre mutatványszámot szíveskedjenek küldeni: Név ............................................ Cím ............................................ Város ........................................ MUNKÁSTÁRS!A MUNKÁS te érted és osztálytársaidért küzd. Agitálj az érdekében, szerezz új előfizetőket. Qr .tosa. jen Magyar bányamunkások sztrájkja MIÉRT KELT ÚTRA A BÁNYARABSZOLGÁK HADA? A sztrájkoló pilisi bányászok között (Pilisvörösvár.) — A “Népszava” munkatársától.) Vagy kétezer ember kibújt a föld alól és elindult. Be a fővárosba, hogy arcába vágja irdatlan nyomorúságát a jólét s a hatalom urainak, akik mindig kegyes szavakkal permetezik a kifosztottak égető kínjait. Nemcsak a férfiak indultak el, hanem az asszonyok is és ezek a gyermekeiket is vitték. Nekivágtak a sáros, kietlen országútnak és a varjúcsapatos hervadt mezők között meneteltek sok kilométeren keresztül. Vitte szörnyű nyomorát a legverítékesebb robot legrongyosabb ezrede. Nem jutottak el a palotasorok közé, hogy a dús banképületek, cifra templomok között lengessék meg nyomorukat a téli széllel. A gyönge szivü urak nem szeretik az ilyesmit — ők inkább a díszmagyart és frakkot, a combig érő selyemharisnyák derűsebb látványait kedvelik — és rendőrrel, csendőrrel állították meg az országúton az éhség zord hadtestét. Milyen megható jóindulat, hogy az éhségtől mozduló gyomrokat nem lyukasztotta át a jogrend szuronya és puskagolyója. Hiába van itt humanizmus és megértés. . . Hát az van itt, Magyar bányatelepen, milyen jól ismerjük ezt a képet. Mennyi sivárság, pláne egy téli borulatban. Zord ködlepedők vonnak még fakóbbra mindent, csak a kémények nyúlnak fel fekete pöffeszkedéssel, mint a kapitalista hatalom gőzös templomtornyai. Cuppog a sár,tagbaszakadt csendőrök sétáltatják szuronya együttérzését, összetartanak fát. Bent az irodában írják a kenyérutalványokat, dolgozik a segélybizottság. A harmadik hete vannak a bányászcsaládok kenyér nélkül, minden nélkül, kenyeret osztanak nekik. Bányászok ülnek az asztalnál, csákányhoz szokott, vastag, elgörbült ujjaikkal szorítják a tollat, írják a neveket. Tanácsokat adnak, szíves szavakkal nyugtatják a panaszkodót és a végső elhatározás fölényével mondják: így van, harc nélkül nincs eredmény. A telepeket járjuk. Néhány ház úgy áll, mintha be volna rúgva. Sülyed a talaj, csúsznak, billegnek, repedeznek a házak. Úgy látszik, ezek is megunták már ezt az életsorsot. — Egy napon majd mindenestül lemegyünk a föld alá, — jegyzi meg keserű humorral az egyik bányász — úgy is el akarnak temetni bennünket. Találomra benyitunk az első házba, a bölcsőben egy viaszszínű csecsemő. Tüdőcsúcshurutos, mondja az anyja. Teát kellene főzzek neki, de nincsen tüzelő. Fagyökeret hoztunk az erdőből, de nem ég, nedves. A föld alatt és körül minden tele van szénnel, tüzelővel és még sincs annyi, hogy beteg csecsemőnek teát lehessen főzni. — Ó, országos, hivatalos, arisztokratás, diszszónoklatos gyermekvédelem... — Mit főz? — Kukoricakását. Nagyon jó volna, ha zsír vagy tej volna benne. Na, nem hisszük, hogy a Gellért-szálló díszvacsoráin ekkor is volnának ragadtatva ettől az unió volna né öcsi. ...ami nyugtalan sürgés, riadtság van az emberek arcán. Mi van, mi lesz — kérdik egymástól. Engl... Engl... — mondják, így hívják a vezérigazgatót, aki kijelentette, hogy inkább virstlit csináltat magából, mintsem valamit adjon bányája éhező rabszolgáinak, ő már ilyen legény. Persze, nincs itt. Egy esztendőben legföljebb kétszer, ha látja ezt a csöppet sem derült sugárzó tájat, ő az Andrássyúti palotájának birodalmából küldi a hetyke üzenetet, hogy semmit. — Elég kár, hogy nem lakik itt a vezérigazgató — mondja az egyik bányász sokat jelentően... A Munkásotthon tele van emberekkel. Itt táboroznak a sztrájkólók, ide jönnek Solymárról is. Több százan vannak, kint az udvaron, bent a teremben, összezsúfolva. Csupa csontos, kemény férfiarcok, amit a tárnák formáltak. A nélkülözés. Otthon hideg a szoba, üres a kamra, sírnak a gyermekek, idejönnek, hogy együtt legyenek, hogy közösen nézzenek szembe jövőjükkel. Nem kis meglepetésre a főszolgabírót találjuk közöttük, aki szelíd rábeszéléssel azt fejtegeti a bányászoknak, hogy nézete szerint a legokosabb az volna, ha fölvennék a munkát, aztán majd csak rendbe jön minden. A bányászok illő tisztelettel hallgatják és tovább állanak. Ők tudják, hogy itt már hiába a beszéd, kenyér, pénz kell ide, emberibb bér. Egy nagybajuszú szőke svábember előveszi a dohányzacskóját, rátöm a cserép pipájára. Aztán sorba megy a zacskó, amíg ki nem ürül. Szó nélkül, köszönés nélkül adják tovább, magától értetődően. Ez a hangtalan jelenet mindennél meggyőzőbben mutatja a tárnák igásait ugatják az ajtókat, ugyanaz a szag, ugyanaz a sivárság. Papirossal beragasztott ablaktáblák, ágyneműtlen, mezítlábas gyermekek. Panaszok, elsóhajtott félmondatok vagy csöndes, szemérmes hallgatások mögül mind vádlóbban zárul ezeknek az embereknek irtózatos élete. És olyan embereké ez az élet akik egész nap a föld alatt verítékzenek, — micsoda szemenköpése ez minden technikának, kultúrának, humanizmusnak. Igen, ezek az elszámolási szalagok. Ennél kegyetlenebb, fölháborítóbb, izgatóbb olvasmányt még nem koboztak el közrendészeti hatóságaink. Pedig csak számok vannak rajta, egy bányásznak egy hónapi keresete. Nézzük. Vájár, dolgozott négy munkahéten, minden napját kidolgozta: összkereset 90 pengő 58 fillér. Levonás: Anyag 6 pengő 13 fillér, lakás 2 pengő, betegpénztár 3 pengő 30 fillér, nyugdíj 2 pengő 94 fillér, előleg és élelem 105 pengő. A hónapvégi elszámolás tehát a bányász adós marad még 28 pengő 79 fillérrel a vállalatnak. És megnézzük a többieket és nagyjában mind hasonló adatokat tartalmaznak ezek az elszámolási szalagok. Négy pengő esik egy napra, ebből enni, gyermeket tartani, ruházkodni, tüzelőt fizetni, világítást — mert ezért is fizetni kell, így élni. Hát élet ez? Az egyik háziasszony azt mondja: Én már megmagyaráztam a gyermekeimnek, hogy nem lesz karácsony, mert Jézus már nem jár a bányászgyermekek közé... b. gy. 1929. január 5.