A Munkás, 1930 (21. évfolyam, 2-24. szám)

1930-01-18 / 2. szám

a - vdi . VOL. XXL ÉVFOLYAM, No. 2. A munkásoknak forradalmi lobogójukra e jelszót kell ír­niok: “A bérrendszer teljes­­ megdöntései” MARX Official Organ of the Socialist Labor Party Single Copies 5c KAROLYI “SZOCIALISTA” (K. S.) Károlyi Mihály, aki­nek személyével a magyar és amerikai sajtó az utolsó négy évben sokat foglalkozott, New Yorkba érkezésekor kijelentet­te a George Washington hajón az újságírók előtt, hogy: “Írják le ötvenszer, hogy nem vagyok bolseviki, és írják le százszor, hogy százpercentes szocialista vagyok”. Ily kijelentés után az S. P. szociáldemokrata vezérei azt várták, hogy majd Károlyi bo­csánatot kér tőlük, mert vissza­utasította az általuk rendezni kívánt gyűlést. Károlyi azonban nem közeledett hozzájuk. De vi­szont a börleszk bolsevikok felé sem, mert azok is elhallgattak egyszerre, mint dinnye a fűben, még álnevükön, az úgynevezett Anti-Horthy ligán keresztül sem szólalnak, mi lesz a tervezett Károlyi gyűlésekkel? Károlyi pofonokat osztogatott jobbra is, balra is. Igaz, hogy ő is kapott erkölcsi pofonokat, még pedig legjobb barátaitól.­­ Lapunk múlt számában említet­­ettük, hogy volt hívei milyen tar­­tózkodó, illetve zavarodott állás­ponton voltak. Nem ..voltak tisz­tában Károlyival, hogy mi is ő. Egyik legexponáltabb híve, Já­­szi Oszkár, szinte sírva paren- JJJjísKif ' '.’■''.art. Károlyi* * “*j!­sevik sympathizernek” nevezve, aki az utóbbi években annyit változott, hogy volt hívei ma­gukra maradtak az úgynevezett “októberi programmal”, a káro­lyiizmussal, s azon ponton van­nak, hogy új vezért keressenek. Idézzük Jászi Oszkár tanár e szavait “Az Ember” 1930 ja­nuár 4-iki számából: “A Horthy-Bethlen-féle bű­nös és sötét rendszer inog. A magyar nép páratlanul álló ki­zsákmányolása nem tarthat so­ká. Az egész világ egyre jobban tisztába jön ennek a galád kor­mányzatnak igazi értelmével és ma már tudja, hogy e rendszer elsöprése nélkül nem lehet a bé­ke alapjait lerakni Középeuró­­pában. Az októberi program ma igazabb és erősebb, mint valaha. Ha Károlyi ma ezzel a pajzszsal jön, győzni fog és halálos csa­pást­­mérhet a nagy amerikai demokrácia publicitásán keresz­tül a Gömbösök félázsiai dikta­túrájára. “De ha a Vezér a régi prog­ramot nem vállalja többé, akkor is teljes nyíltsággal kell beszél­nie. Károlyi Mihály joggal gyű­löli (minden levelében erről szo­kott írni!) az elvtelen kompro­­missziumok, a hazug frázisok, a turáni jajgatások és hencegések politikáját,­­ tőle tehát joggal elvárhatjuk, hogy tiszta bort öntsön poharainkba. Nagy, vál­ságos idők előtt áll a magyar nép, tehát tudnia kell, hogy a Kossuth tradíciók örököse, a negyvennyolcas nemzedék elköl­tözése óta a legnagyobb ma­gyar, hogyan gondolkodik sorsá­ról és mit akar. “Bármi legyen is végső üze­nete, egyről biztosíthatjuk Ká­rolyi Mihályt. S ez az, hogy a legnagyobb tisztelettel fogjuk őt meghallgatni és minden sza­vát kínos gonddal fogjuk meg­fontolni. S ha lelkiismeretünk megvizsgálása után úgy fogjuk érezni, hogy az új program a régi logikus folytatása, avagy annak bölcs kiegészítése új ele­mekkel, boldogan fogjuk hir­detni az otthoni és a kiűzött magyaroknak. Ez a Károlyi programja, kövessétek! “Ha ellenben arra az ered­ményre jutnánk, hogy az új Károlyi többé nem a miénk, hogy eszméi a szociális realitás félreértésén, avagy egy érzelmi logika kicsapongásain alapul­nak, ez a felismerés nem fog semmit változtatni azon a tisz­teleten, amelyet kivételesen tiszta, bátor és nemes egyénisé­ge iránt érzünk. Mindössze azt a következtetést fogjuk levonni, hogy Károlyi közös emberi ideáljaink felé olyan utakat mu­tat, amelyek nem a mi útjaink. Ez esetben nem lehet többé a mi vezérünk, de akkor is példa­adónk fog maradni az igazság (az általa annak tartott) kere­sésében és szolgálatában. S a tő­le tanult őszinteséggel, határo­zottsággal és meg nem alkuvás­­sal fel fogjuk hívni a magyar népet, hogy keressen új vezért a régi Károlyi ideálok kivívá­sára! “Ha semmi egyebet, legalább ezt a szellemi tisztázódást kell,­merikai campag­hogy Károlyi Károlyi előadása ilyen előzmények után, e so­rok írója kíváncsian ment el a Carnegie Hallba Károlyi nyilat­kozatát meghallgatni. Mint megemlítettük, erkölcsi pofonokat kapott Károlyi. Ezt nyilván érezhette, midőn az óri­ási hangverseny színház üres üléseit látta. Ennek magyaráza­ta, hogy a liberális barátai és az LP hallgatólagosan bojkottálta a gyűlését. Akik eredetileg “üd­vözlő bizottságot” alkottak, mint Professzor John Dewey, Walter Lippman, Heywood Broun,Char­les A. Beard, Oswald Garrison Willard, Norman Thomas, külön­böző pártállású egyének, meg sem jelentek az előadáson. A ma­gyar hívei közül sem voltak so­kan jelen. Göndör Ferenc példá­ul nem volt ott. Hogy Károlyinak ez fájt-e, nem tudjuk. Az igazat megvall­va, nekünk ő így egymagában, elhagyatottan, minden különö­sebb cécó mellőzésével sokkal jobban tetszett. Az előadás közönsége igen ve­gyes volt. Láttunk limuzinokat megállni és azokból estélyi ki­vágott ruhákban lévő nőket ci­­linderes urak társaságában jön­ni. Voltak jelen olaszok, ameri­kaiak, magyarok. Középosztály­beliek és munkások. Néhány előlista is. (Ezeket arról ismer­tük föl, hogy irtóztak A MUN­KÁS szétosztott példányának az elfogadásától. A római pápa, pardon, a még le nem lepleződött féker-pártvezetőség indexre tet­te ugyanis lapunkat és a hívek csak az elkárhozás veszélyével vehetik azt kezükbe!) A Carnegie Hallnak 2760 ülé­se van, s egyes lapok szerint ez félig sem, más lap szerint egy­­harmadáig telt meg. A mi meg­állapításunk szerint az egy dal­(Folytatás a 3-ik oldalon) HENRY FORD, A VICCKOVACS-MESTER Irta Verne L. nolds, Detroit Detroit munkásainak ezrei megint betűzik az újságot, hogy Henry Ford legújabb ingyen rek­lámjának részleteit megtudják. A kanadai határ mindkét olda­lán azt mondják az újságok fő­címei, hogy “Ford felemelte a béreket húsz millióval.” A Det­roiti News december 31-iki szá­mában a következő hír jelent meg: Az új minimum 7 dollár na­ponta. —­ A béremelés hétfőn lép életbe és minden munkást érint. — A tanulók napi hat dollárral kezdenek. A Ford Motor Co. munká­sainak évi fizetése közel 19,­ 500,000 dollárral lesz fel­emelve, mint ma kijelentette Edsel Ford, a vállalat elnöke. Úgy számítják, hogy az évi béremelkedésből körülbelül 15­0 millió dollárnyit a detroiti munkások kapják. A béremelés december 2-á­tól számítódik. Ford a nyilat­kozatában a következőket mondja: “A Ford Motor Co. munká­sainak minden fokozata új bérskála szerint kezdett dol­gozni hétfőn. A minimális na­piban, ú j vonarroi­­-re emel­tük. Minden olyan munkás, a­kinek bére meghaladta a mi­nimális bért, megfelelő órabér javításban részesült. “A tanulási vagy próbaidő­beli bér, amit az első két hó­napban adunk, 5 dollárról 6 dollárra lett emelve. Ezen bér­emelésen kívül a fizetést hú­zók öt százalék javítást kap­tak. Ez már a harmadik eset, hogy a Ford Motor Co. fel­emelte a minimális bért. “Az októberi fizetési lista alapján, midőn a munkások száma 144.990 volt, a havi bérjavítás 1,628,451 dollárt tesz ki, vagyis valamivel töb­bet, mint 19 és fél millió dol­lárt évente. A Ford-üzem va­lamennyi egyesült államokbe­li csoportja érintve van. “Alkalmazottak, akiknek bé­rük 6 dollárról 7 dollárra lett emelve, az októberi fizetési lista szerint összesen 24,320- an vannak. 113,643 azok szá­ma, akiknek a javítással bé­rük napi $7.20 és 10 dollár között van. Ebből 27,410 kap napi $7.20-at; 33,396 kap $7.60-at; 22,971 napi 8 dollárt fog kapni és 12,327 embernek lesz $8.40 naponta. Ezen bér és 10 dollár között lévők szá­ma 17,539. Egy későbbi nyilatkozat­ban Ford a következőket mondta: “Ezen javítást mi részben azért vagyunk képesek meg­adni, mert várható gazdálko­dásunk javulása és mert az utóbbi hónapokban növeke­dett mennyiségű termelésünk volt, valamint, mert kitűnő kilátásaink vannak az új év­re. “Nem régen ezen megtaka­rításból haszon részesedést adtunk üzletfeleinknek és az automobiljaink árainak leszál­lítása formájában; most mun­kásainknak adunk a haszon­ból. “Állandó politikánk ezen két dolog tevése. “A béremelést nem szed­hetjük a közönségtől, nem vehető ki a t­ermék minőségé­ből.­­Ezt a munka jobb veze­tése által hozhatjuk be. Ezen módon próbáljuk igazolni a béremelést." * * * Ford fenti nyilatkozatában az a vicc, hogy a béremelést az ok­tóberi fizetési lista szerint ma­gyarázza, amely a részvénytőzs­de krachja előtti. Október óta állandó és gyors tempóban csök­kent a Ford üzemek munkáslét­száma. A jelenlegi munkáslét­szám 30,000 és 40,000 között van. A legutóbbi adat, amely bár pár hetes, de pontosnak te­kinthető, azt mutatja, hogy a Rouge telepen 54,000 alkalma­zott volt, míg teljes üzem esetén a munkások száma itten 110,000 volt. Októberben, mielőtt 35-40,­ 000 el lett bocsájtva, 90,000 volt alkalmazva. Azóta még többet küldtek el. Az újságok nem ír­ják ki az elbocsájtott munkások számát, így le­h­etetlen pontos számot adób­­an azonban .Meg egy vicc a nyilatkozatban! A Ford üzemek­ben lévő munkások dolgozhat­nak, meg nem is. Ez ugyanis az a hely, ahol a munkásoknak van alkalmazásuk, de munkájuk és bérük nincs. Munkajelvényüket megtarthatják, de azt mondják nekik, hogy maradjanak otthon addig, amíg a tisztviselők nem értesítik, hogy visszamehetnek. De ez még nem minden. Az alan­ti nyilatkozat, amely a Detroiti Newsban jelent meg, további felvilágosítást ad: “Ford tisztviselők azt je­lentették ma, hogy pár héttel ezelőtt, midőn szükségessé vált a szerszámokat és a ter­melőkészülékekeket a Rouge­­telepen nagy mennyiségben megváltoztatni a javított Mo­del A autók gyártása céljából, úgy látszott először, hogy nincs más választás, mint 75, 000 embert elbocsájtani. “E problémát megbeszélve, úgy Henry, mint Edsel Ford megegyeztek, hogy lehetséges lesz ezen időt némileg kitolni, és a munkások elbocsájtása helyett váltakozó időt kezde­ni, amely által minden mun­kásnak alkalmat adjanak le­galább a legszükségesebb meg­keresésére, míg a mechanikai átszervezés folyik. Ezen incidenst kommentál­va, Henry Ford mondá: “Nagyon rossz idő volt a frtunkások elbocsájtására. A részvénytőzsde állapota min­den üzletet érintett többé-ke­­vésbbé, és a munkanélküliek száma az egész országban emelkedőben volt. Nemcsak munkásainkra nézve jelentett volna nehézséget egy hosz­­szabb elküldés ebben az idő­ben, de rossz példa lett volna ezt Detroitnak megtenni.” Mégis, az elbocsájtások to­vább folytak, míg akiket nem küldtek el, “váltakozó időre” tettek dolgozni. Egy munkás­társ abban a bútorozott szobás házban, amelyben lakom, aki 1922 óta dolgozik a Ford-tele­­pen„ heti négy napos munkára lett téve egy hónappal ezelőtt, később azt mondták neki, hogy csak minden második héten jöj­jön, míg múlt hétfőn, amelyen az/ ő “munkahete”.Őkez küllött vol­na, visszaküldték, hogy a KÖ­VETKEZŐ héten jöjjön, míg “segítőjének” ugyanezen mun­kán azt mondták, hogy csak ak­kor jöjjön, ha hívják, amely le­het soha is. A telep, ha üzemben volt két­ idős volt, munkában tartva embereket mind­három időről, megosztva a munkahete­ket. Miután ezen a hétfőn na­gyon sokat küldtek haza “bi­zonytalan” időre, úgy tűnt föl, hogy jelenleg csak egy időn dol­goznak, bár mind­három időről a fizetési listán vannak. Eszerint tehát a Ford telepen lévő tényleges helyzet az óriási fizetés javítás a “jótékony” (!?!) Henry Ford által ennyit jelent: A fizetésemelés megvan, de nincs alkalom arra, hogy föl is legyen vehető. Jobb fizetés, de munka nem! A Ford-telep munkásai előtt Henry Ford egy komikus, aki képes “mindenkit bolondítani mindig”, de nem őket. Az alábbi beszélgetést hallottam ma este a villamoson: — Kaptál emelést? — kérdi az egyik. — Sure, — felelé a másik pesszimisztikusan, — emelést a termelő teljesítményben. És ez mondja el igazán az egész vegét. Különben az alábbi idézet az említett újsághírből további illusztrációt ad: “A mostani béremelés ma­ga után hozza majd a Ford­­kocsik s truckok árának emel­kedését?— kérdezzük Fordot. “Határozottan nem, — vá­­laszolá. — A mi politikánk az, hogy a termelés fokozásával és javításával a termékek ja­vított minőségével együtt járjon az árak csökkenése. Nem lesz drágább a Model A kocsi, s nem lesz drágább a javított Model A sem. Amit mi itt megkísérelünk, az az, hogy a normális üzlet további fentartása céljából valamivel több vásárló­erőt tegyünk munkásaink zsebébe. Itt hely­ben, legalább 15 millió dollár­nyi lesz évente ezen vásárló­erő szaporodása, hogy az ipart és általános kereskedel­met növelje.” * * * “A mi politikánk az, hogy a termelést javítsuk”, — mon­dá Ford saját maga, és a Ford-munkásnak pedig elhisz­­szük, hogy EZ IGAZ. Mint il­lusztrációt, megemlítem, ahogy egy másik lakótársam egy év­vel ezelőtt csukló­szegecseket mosott és szárított. Akkor nyolc ember volt szükséges ezen munka géppel való el­végzésére. De jött az “óra­ember”, s a munkát figyelve, több jegyzetet készített, és nemsokára már új gép lett be­állítva, amely az egész mun­kát elvégezte egy emberrel. Más helyeken hasonló javí­tott gépeket állítanak be, a­mely további munkásokat tesz feleslegessé, olyannyira, hogy már keserű gúnnyal jegyzik meg a munkások: “Megint jönnek újabb gépek, megint mennek az emberek”,é­s nem lehet tudni, vájjon ezen hideg mosoly mögött mit gondol­hatnak ? A fentieket tekintve, a mun­kásoknak a javított gépek által való kiszorításánál, FoM, i ngyat­kozatának utolsó része. Hogy “több vásárló erőt tesz a mun­kások zsebébe”, valóban ostoba­ságnak hangzik. Vagy talán a kígyó bölcsesége, amely kedvező benyomást akar kelteni más üz­letemberekben, azt remélve, hogy önkényesen elhalasztják azon napot, midőn a béreket le­szorítják, munkásokat elbocsáj­­tanak, vagy felemelik a munka­időt a mindinkább csökkenő itt­honi piac feletti versengésben, amely a wallstreeti összeomlást követni fogja? Ha így áll a do­log, és Henry kis viccét a többi gyárosok komolyan veszik, ak­kor Henrynek haszna lehet még egynéhány “Model A” kocsinak AZ ő munkásaiknak való eladása által. Ismét visszatérve a nyilatko­zathoz, Ford ezt mondja benne: “Ezen javítást mi részben azért vagyunk képesek megadni, mert várható gazdálkodásunk meg­­javulása”. Ha Detroit munkásai keserű mosollyal üdvözlik az új­abb gépek bevonulását, mely munkájuktól megfossza őket, ne búsuljanak. A java csak most jön! Még kevesebb alkalom lesz fölvenni a fizetés javítást. Még több munkásnak lesz “tisztessé­ges” fizetése,­­ de nem lesz munkája. És így lesz a többi gyárakban is, amelyek Forddal versenyezni kénytelenek, vagy alásülyednek. És így tovább és tovább, mindaddig, míg nem szervezkedünk iparilag, vala­mint politikailag, hogy ezt az egész torokmetsző tőkés rend­szert elsöpörjük. Vagy két hónappal ezelőtt a Ford gyárakban a munkások között kérdőívet köröztek, a­melynek jelentőségét könnyen fel lehet ismerni: “Van önnek automobilja?” “Ha igen, milyen gyártmányú?” “Ha nincs, szán­dékában van önnek venni egy­et?” Vájjon Ford legközelebbi vicce mi lesz ?! ? Végül következik a Ford-ügy­nökség tiltakozása Ford azon gyakorlati vicce ellen, amely sze­rint : “Nemrégen megtakarítá­sunkból haszonrészesedést ad­tunk üzletfeleinknek az automo­biljaink árainak leszállítása for­májában.” Ez ugyanis megté­vesztő. Azt a benyomást kelti, mintha a Ford-telep viselné az árcsökkenést, holott az ügynö­kök duzzogva azt panaszolják el, hogy a terhet ők viselik teljes egészében, leszállított jutalék formájában. ‘ De, — mondá a bölcs, — nem lehet minden embert örökké bolondítani,” és ez áll még olyan vicckovács mesterre is, mint Henry Ford. A jövő a népé. A harangot meghúzták két hét előtt a “legnagyobb prosperitás időszakára, amit a világ valaha ismert”. Mostantól kezdve a függöny a kapitalizmus utolsó felvonására esik. A vég kezdete itt van. SLP tagok, összefogni hát! Ezen napokban villámgyor­san csinálunk történelmet. Ha azelőtt időteket, energiátokat és pénzeteket áldoztátok, mostan­tól kezdve még nagyobb mérték­ben tegyétek ezt, midőn a vég­célt már valósággal látjuk is. A forradalom hétmértföldes csiz­mákban halad. A munkások óri­ási munkanélkülisége, a munka­napok nagyarányú csökkentése, a tér­­zett iparfejlesztés p’­­ sk óriát­méretekben van f ^ ^mezesre vasár­olt áruknak nagyarányú visszaszál­lítása, mindinkább növelni fog­ják a munkanélküliek számát. A legutóbbi számok azt mutatják, hogy nemzetünk belföldi auto­mobilfogyasztása napi 6000 ko­csi. A Ford-telepek viszont egy­­maguk napi 9000 kocsi terme­lésre vannak berendezve. A pánik folyik! Hogy egy évet vagy többet vesz-e igénybe a fenék elérése, mint a múltban volt, vagy pedig gyorsabban áll be a kapitalizmus fejlettségénél fogva, majd meglátjuk. Az egész, amit Hoover és ipari urai képesek lesznek elérni a konfe­­renciázásukkal, az a vajúdásnak ideig-óráig való elhalasztása. Az elkeseredett tömegek rövidesen mozgolódni kezdenek majd. Tő­lünk és egyedül tőlünk függ az, milyen irányban kell nekik meg­indulni. Minden erőnkkel le­gyünk azon, hogy a helyes irányban haladjanak a kezdet­től fogva. EZ IS UJ ÉV? Mi uj van abban, ha fordul az év, de semmi, semmi meg nem változik, ha ember, erdő, föld s a felhő tegnapi arcukkal néznek reánk. Nem kiáltott senki uj igéket, nem jött se Krisztus, se Galilei, nem csapott föl sehol se a máglya, s uj szépséget se hozott uj Rodin Miért uj hát az évnek fordulása, mi uj, szép, nagy történt a világban, miért örülni volna érdemes, vagy uj korszakot kéne kezdeni? Igen, ha mától szabadok lehetnénk, vagy fölcsapna a rőt láng valahol és a nagy tűzből uj ember születne, akkor mondhatnánk: uj év, uj idő. De mi jöhetne tegnapról uj mára, mit hozhat a szilveszteri mámor, nem jött ma semmi, holnapra mégis új világ lesz a régi világból . . . -Szakasits Árpád. NEW YORK,N.Y. JAN. 18, 1930 A forradalmi szocialista sza­vazat hatalmát a termelő munkások teljes ipari szerve­zettsége adja meg. de leon Szocialista Munkáspárt hivatalos lapjág Egyes szám­ára 5. SZERVEZŐ BIZOTTSÁG VÁLASZTÁS DETROITBAN A Detroiti Szocialista Munkás Szervezet legutóbbi gyűlésén választotta meg új tisztikarát a következő elvtársak személyé­ben: Marsovszki I. titkár, Kása László pénztáros, Császár Péter jegyző, Preiner József és Szabó Lajos ellenőrök, Vers József lapkezelő, Pásztor András iroda­lom­kezelő, Kákonyi Gergely könyvtáros és Juhász János szervező. A szervezet tovább elhatároz­ta, hogy tekintettel a rossz mun­kaviszonyokra, a tagok kivetés­bélyegjeit a szervezeti pénztár­ból fedezi, így együttesen téve eleget a pártbeli kötelezettségek­nek. A határozat értelmében Marsovszki elvtárs, a szervezet titkára kivetés bélyegekért egy összegben 160 dollár 50 centet már beküldött a központi hiva­talba. "

Next