A Munkás, 1936 (27. évfolyam, 1-44. szám)
1936-01-04 / 1. szám
2-IK OLDAL A MUNKÁS (The Worker) A SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Megjelenik: MINDEN SZOMBATON Published: EVERY SATURDAY • ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre .......................................$2.00 Pél évre ............................................$1.00 Kanadában egy évre ...................$2.50 Csomagos lapok: 100 példány $3.50 Egyes példány ára 5c. SUBSCRIPTION RATES: For One Year ..................................$2.00 For a Half Year .............................$1.00 To Canada for One Year ............$2.50 Bundle Order 100 Copies .........$3.50 Single copies 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS Központi titkár: ALEX KUDLIK 346 E. 86th St., New York, N.Y. Address All Communications to: A MUNKÁS ALEX KUDLIK, Nt’s Secretary 346 E. 86th St., New York, N.Y. Entered as Second Class Matter February 28, 1923, at the Post Office at New York, N. Y. Under the Act of March 3, 1879 VOL. XXVII. No. 1. New York, N. Y. Jan. 4, 1936. SZERKESZTŐI JEGYZETEK A PAPAGÁLYOK Az ember akárhány börleszk bolseviki röplapot vagy lapot vesz a kezébe, mindjárt meg tudja állapítani, hogy betanult szavak vannak papírra vetve, aminek értelmével a röplap vagy újság kiadói nincsenek tisztában. Például legutóbb egy német nyelven megjelent röpiratot láttunk, amin a newyorki munkásokat arra szólítják föl, hogy követeljék a newyorki német nazisták lefegyverezését. Mi akar ez lenni? Papagálymódra való ismétlése a franciaországi szavaknak. Ott azt a kormányt, amely paktumot kötött az orosz szovjetkormánnyal katonai véd- és dacszövetségre, nagyon kezdte fenyegetni az ottani fascista mozgalom, olyannyira, hogy egész nyíltan tudtára lett adva a Laval-kormánynak, hogy még fegyveres erőszaktól sem fognak visszariadni céljuk elérésére, ami a Laval-kormány megdöntése. Erre a kormány elrendelte a fascista alakulatok lefegyverezését. E tervet pártolták a Lavalkormány radikális párti ellenzékei is, többek között a francia kommunisták is. A kommunista sajtó “a széles népfront” akciójának tudja be, hogy a fascistákra rá lehetett ijeszteni és a kormány elrendelte a fegyverkezési tilalmat. A valóságban a francia tőkéskormány saját érdekében tartotta szükségesnek, hogy útját állja a fegyveres összeütközésnek éppen olyankor, amikor az olaszok elleni szankciók kérdésében óriási ellentétek léteznek a nagyhatalmak között. A newyorki börleszk bolsevikok lármája vaklárma, papagályrikácsolás. New Yorkban lehetnek ugyan fegyverei a német náziknak, mint céllövő egyletek, de mindenki tudja, hogy az utcán azonnal letartóztatható mindenki, akinél nincsen fegyverviselési engedély. Mire való tehát a lárma lefegyverezésért, amikor szó sincs olyan fegyveres mozgalomról, mint Franciaországban van? Nem nagyon különös ez a lefegyverezési kiabálás a fegyveres fölkelések magasztalóitól ? Tizenhét évig kellett várni arra, amíg a börleszk bolsevikok bevallják, hogy ők az állítólagos vörös hadseregüket, amely adott szóra készen lett volna a harctérre lőni, csak a papíron fegyverezték föl és nem a valóságban? Vagy a mostani lárma annak a bevallása, hogy nekik csak a szájuk járt a fegyveres fölkelésről, de nem vették azt komolyan? A newyorki börleszk bolsevikok oktondisága nem csupán abban van, hogy most franciaországi frazeológust használnak, amikor itten egészen más viszonyok vannak. Az ő oktondiságukat azt is jelzi, hogy megijednek néhány német tacskótól, akiknél céllövő fegyver van a tornateremben. Azt hiszik, hogy az a néhány fegyver erőt ad a naziknak. Pedig tudhatnák, hogy még egy teljesen felfegyverzett, a kormány zsoldjában lévő hadsereg is erőtlenné válik, ha az ipari munkások helyes szervezettségűek. Az igazi proletárforradalmár ennélfogva azt hirdeti, hogy készüljünk elő minden eshetőségre, még a kapitalizmus felfegyverezett zsoldosai fegyverei ellen is. És készüljünk föl az egyedüli helyen, ahol erőt lehet kifejteni : az ipartelepeken és a szállítási és közlekedési iparokban. 18 ÉVI TANULSÁG Lapunk múlt számában közöltük a Sarló és Kalapács moszkvai kommunista folyóirat egy cikkét, amely összefoglalta a Szovjet Union 18 évi gazdasági haladását. Tekintsünk most el a felsorolt számoktól, amik a fejlődés menetét mutatták. Általában véve tekintsünk a jelentésre, és állapítsunk meg egyet-mást az amerikai forradalmár szempontjából. A cikken végigvonul az a gondolkodás, hogy az orosz kommunista párt és annak központi titkára az, amely meghatározza az ország fejlődésének irányát és a különböző iparok teendőit. A kérdés most az, hogy mennyiben van ez az irányzat harmóniában a marxizmussal? Mi úgy állapítjuk meg, hogy míg Lenin idejében az irány határozottan a a marxizmus elmélete szerint a politikai államforma végleges elhagyására mutatott, a Stalin alatti irányzat éppen ellenkező. Egy politikai bürokráciát fészkeltetnek be a hivatalokba, s egészen feledésbe megy Lenin ezen mondása: “Az ipari union az alapzat; ez az, amit mi építünk.” Most, amikor Lenin halálának évfordulóján a börleszk bolsevikok gyászünnepségeket fognak tartani, tehát nagyon aktuális, hogy értekezzünk az oroszországi viszonyokról, mert tekintet nélkül arra, hogy párhuzamot lehet vonni az orosz és a tőkés országok viszonyai között, a bohóc kommunisták állandóan azt hangoztatják, hogy Oroszország az, amit az egész világ munkásságának utánozni kell. Lenint fogják idézni és a római katholikus egyház szokása szerint égig magasztalni, mint valami szentet, de annyi bizonyos, hogy tanításainak lényegéről egészen meg fognak feledkezni. Mit jelent Leninnek fent idézett mondata? Amikor Lenin először olvasta az amerikai De Leon műveit, akkor kezdte értékelni e lángész ipari unionista elméletét, amivel bővítette a tudományos szocialista elméletet, ő nagy hasonlatosságot talált a szovjetizmus és az ipari unionizmus között. Ekkor tette e kijelentését, amit a börleszk bolsevikiek nagyon szeretnének letagadni vagy félremagyarázni, mert ők reformistaságuknál fogva természetes ellenségei a forradalmi ipari szervezetnek. Nos, ha Lenin idejében kezdték lerakni az ipari unionizmus alapjait, Stalin idejéről határozottan megállapítható, hogy a lerakott alapok el vannak hanyagolva és visszakozás történik a politikai alapú államrendszerhez. Ha folytatódott volna Lenin megjegyzése szerint az átszerveződés ipari vonalakon, akkor az ipar ügyeit nem a kommunista párt, hanem a szovjetek ipari tanácsai vitatnák meg és azok raknák le a terveket is, amiknek végrehajtására föl volnának szólítva az ipar munkásai. Evvel szemben a Szovjetunió Tanácsainak 7-ik kongresszusán Molotov népbiztos beszédet tartott, amelyben megemlítette, hogy átszervezik a választási rendszert és ami jó van a burzsoá parlamentizmusban, azt átveszik. A beszédében a párt nevében a következő javaslatot terjesztette elő: “1.A közvetett választások helyett bevezetni a közvetlen választásokat. Jelenleg csak a falusi és kerületi tanácsokat választják közvetlenül. A kerületi végrehajtó bizottságokat s a magasabban álló szovjetszerveket a kerületi, a területi, illetve köztársasági tanácskongresszusokon választják. “Annak idején ez a rendszer megfelelt és hátrányai dacára biztosította a kapcsolatot a tömegekkel. Ma azonban ennek megszüntetése egy lépést jelent előre, a demokratizálódás felé. A dolgozók jobban fogják ismerni képviselőiket a központi szejm is, ha közvetlenül az ügykben, a kollektív gazdaságokban választják őket. A szovjeturalom szerveinek tekintélye még jobban megnövekszik és munkája szükségszerűen javul. “2. Az egyenlőtlen választási rendszer helyett, bevezetni az egyenlő választójogot. A szovjet alkotmány bizonyos előnyöket biztosít a munkásoknak a falu dolgozóival szemben. Ez abból is látható, hogy a köztársasági és szövetségi tanácskongresszusokra a városokban 25 ezer egyénre jut egy küldött, a faluban 125 ezer lakosra. “Ez akkor volt szükséges, amikor a mezőgazdaság nagyrésze kis magángazdaságokból állott és a kulák befolyása jelentős volt. Ez megszilárdította a munkásosztály vezető szerepét a szovjetállamban. De a párt mindig kihangsúlyozta ennek a rendszabálynak, — amely nélkülözhetetlen a proletárforradalom vívmányainak biztosítására — ideiglenes jellegét. “Azóta a helyzet tökéletesen megváltozott. A parasztság szakított a szétdarabolt magángazdasági rendszerrel és kollektívekbe tömörülve közvetlenül építi az új szocialista életet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy hogy most már megszűnt a különbség munkás és paraszt között. Az állami üzemek szocialista szervezettség dolgában magasabban állnak, mint a kolhozok. A munkások forradalmi edzettsége természetesen ma is vezető szerepet biztosít a proletariátusnak a szocializmus építésében. “De miután a parasztság is beállott a szocializmus építőinek sorába, miután a szovjeturalom oly hallatlanul megerősödött, elesik az egyenlőtlenség fenntartásának szükségessége. Ma a szovjeturalom egyik legfőbb feladata megszüntetni a munkásosztály és parasztság közötti különbséget. Ez az intézkedés még közelebb hozza a munkást és földművelőt, megszilárdítja szövetségüket és a szovjetek hatalmát. “3. A nyílt szavazás helyett, bevezetni a titkos szavazást. “Ennek a nagy politikai jelentőségét nem kell kihangsúlyozni. A titkos szavazás újabb próbája lesz annak, mennyire szoros a vezetőszervek kapcsolata a tömegekkel. Ez a módszer elősegíti gyengeségeinek gyors felfedezését. Ez a módszer teljes erővel lecsap a bürokrata elemekre és elősegíti a tanácsok munkájának további felélénkülését. Maga a tény, hogy áttérünk a titkos választásra, fényesen bizonyítja a szovejtdemokrácia terebélyesedését és akaratunkat, hogy közegeink munkáját fokozottabban a munkások és parasztok ellenőrzése alá helyezzük.” (Sarló és Kalapács, 1935 március.) Ezek szerint tehát demokratizálódás történt a változással a választási rendszerben, de a változás egyáltalán nem tekinthető a szocialista fejlődéssel harmóniában lévőnek, mert megmarad a területi alapon való képviselet. A helyes változtatás az lett volna, ha a választás nem községek és falvak összlakossága szerint, hanem az iparok vonalai szerint lett volna módosítva. A Szovjetunió a szocialista termelési rendszert kívánja fölépíteni. Ez azt követeli meg, hogy a bizonyos iparokban dolgozó munkások saját munkakörük vonalai szerint választhassanak. Például a mezőgazdasági munkások a mezőgazdasági tanácsba, a szállítási munkások a szállítási tanácsba, a közlekedésiek a közlekedésibe, a bányászok a bányászatiba, a gépipariak a gépipariba és így tovább. Ezek összesége tenné azután az összipari kongresszust. Nyilvánvaló, hogy ez volna az igazi demokrácia. Sőt mi több, ez biztosítaná a fejlődés gyorsíthatását is, mert a különböző iparok legmegfelelőbb embereinek megválasztását tenné lehetővé oly funkció betöltéére, amihez legjobban értenek. Amint átszerveződött a választási rendszer, az semmivel sem különb a tőkés demokráciánál, mert hasonlóan területi alapon van. Az amerikai Szocialista Munkáspárt vagy negyven évvel ezelőtt állapította meg, hogy a politikai, vagyis területi határvonalak szerinti választási rendszer már nem felel meg a társadalmi ügyek megbeszélésére. Ugyanez a meghatározás áll a módosított szovjet választási rendszere is. Amint Molotov javaslatából megállapítható, a módosítás egyenlősítette a városi választóval a falusi választót. Ezek szerint úgy a városokból, mint a falukból egyaránt, minden 25.000 egyénre jut egy küldött megválasztása. Nos, tegyük föl azt, hogy egy kisvárosról van szó. Itt, mond-juk, öt gyár van, egyenként ötezer munkással. Ez öt gyár azonban lehet különböző iparcikket gyártó. A választási rendszer szerint az öt gyár összesége választhat csak egy küldöttet. Mondjuk, az egyik gyárban cipőt készítenek, a másikban kalapot, a harmadikban ruhát, a negyedikben fehérneműt, az ötödikben keféket. Ki tudja most elképzelni azt a lehetőséget, hogy találni lehetne egy embert, aki az öt különböző termelési processzus részleteivel ismerős és a termelő munkások kívánalmait és iparjavítási indítványait hűen tudná tolmácsolni a kongresszusban? Egy modern gyárban dolgozó munkás előtt nyilvánvaló, hogy lehetetlenség ilyen embert találni. Ennélfogva a viszonyokhoz alkalmazkodóan, helyesebb volna, 25.000 cipőgyári munkásnak választani egy küldöttet a saját soraiból, és így tovább a többi termelési helyről. Ez ipari képviselet volna, nem pedig területi, amely helytelen még a tőkés rendszerben is, s többszörösen helytelen a kizsákmányoló mentes termelési rendszerben. A börleszk bolsevikok Amerikában tele vannak lelkesedéssel az AForL racketeer fékerei által tervezett függőleges unióért, amelyet ők elneveznek ipari urvonnak. Nem ártana, ha Lenin halálának évfordulóján egy kicsit magukba szállnának és tanulmányoznák De Leon irodalmát, amely Lenin szerint az egyedüli, amely hozzáad a marxista tudományhoz Marx és Engels ideje óta. Ha ezt teszik, akkor képesek lesznek megállapítani, hogy az előrehaladt ipari országok munkásainak nem az oroszországi politikai államrendszerért — bár a munkások kezelése alatt van, — kell lelkesedni, hanem mielőbb meg kell kezdeni a forradalmi szocialista alapon lévő ipari szervezetek megszervezését, hogy védhető legyen a Szovjetunióban eddig elért eredmény és elpusztítható legyen a kapitalizmus az egész világon, mert csakis ezáltal léphet a Szovjetunió munkássága a szocialista termelés igazi útjára. ------------------ A MUNKÁS SZÓLÁSSZABADSÁG VAGY SEMLEGESSÉG A szólásszabadság nyilvánvalóig azt is jelenti, hogy jog legyen az ostoba beszédre is. Jelenti annak jogát is, hogy a hivatalos politika ellen lehessen beszélni. Amikor azonban Normi Thomas és egyes liberális radikálisok, “antifasciók” és háború ellenzők általában a dobogóra állnak és kijelentik, hogy a mi semlegességünk megszegése volt megjelenni és Olaszország mellett beszélni december 14-én, szombaton este tartott Madison Square Gardens gyűlésen, akkor nagyon veszedelmes területre lépnek. Sőt mi több, a tény az, hogy a nemzet 1914- 1917-iki semlegessége egyáltalán nem állította meg a háború híveit hivatalban vagy hivatalon kívül abban, hogy ne kiabálják ki eszméjüket és a hasonló álláspont ma sem helyez egyetlen háborús őrületre sem szájlakatot. Ennélfogva ugyanilyen oknál fogva, magától értetődő az is, hogy ha az ország háborúban volna is, akkor sem volna semmilyen legális szankció lakatot tenni azok számára, akik ellenzik a háborút. Csak az alkotmány megnyirbálásával lehet a szólásszabadságot megszüntetni. És még akkor is tény marad, hogy az alkotmányba van iktatva a Jogok Törvénye, hogy megvédje az egyént a kényszer és szigorú ellenkezés idejében. Olyan időkben, amikor béke van és a legtöbb ember egyetért az általános elvekben, a védő törvényeknek kevés jelentőségük van. Arról van szó most, hogy Salvatore Cotillo és Ferdinand Pecora felsőbírósági bírók és William Sirovich képviselő és La Guardia polgármester megjelentek és beszédet tartottak december 14-én, szombaton este az olasz melletti gyűlésen a Madison Square Gardenban. Bár Mr. Thomasnak nagy nehézsége volt bizonyítani, hogy ez úriemberek megszegték volna hivatali esküjüket, mert Olaszország háborúját dicsőítették, egyetlen egy személynek sem kerül nehézségbe az, hogy elítélje őket a tisztesség ítélőszéke előtt, ők különböző hivatalokra lettek megválasztva az Egyesült Államokban, ennélfogva nem szerepelhetnek, mint egyszerű polgárok, ők a vállaik feletti hivatalos tógáikkal jelentek meg ott. Az ország hivatalosan semleges az olasz-abesszin harcban. Ennélfogva ők, mint az ország hivatalnokai kétségen kívül — egyenkint és összesen az ország iránti teljes tiszteletlenségüknek adtak kifejezést, mikor magukat és HIVATALAIKAT odakölcsönözték mint verbuváló őrmesterek Mussolininek és Olaszországnak. Hogy ez volt az igazi szándéka a gyűlésnek, demonstrálja az Il Progresso lap, amely úgy hirdette a gyűlést, mint annak tüntető kimutatását, hogy “minden egyes olasz-amerikai kész a benne lévő minden erejével támogatni Olaszország harcát a brutális nemzetközi koalíció ellen, amelyet Anglia vezet és elő fogják segíteni az olasz katonaságot, amely Afrikában van, hogy alkalmuk legyen a civilizáció történetének egy újabb hősköltemény lapjának megírását.” Hogy a civilizáció ezen dicsőségét légi bombákkal írják, melyeket védtelen “keresztény testvérek” ellen dobálnak, akiket most “vadaknak” neveznek, egyáltalán nem tesz különbséget e lármázok előtt. Ezenfelül, mint az Il Progresso írja, a gyűlés arra szolgál, hogy megmutassa, miszerint az ötmillió olasz-amerikai, akik az Egyesült Államokban élnek, készek föláldozni magukat az ő nagy szülőhazájuk oltárán és jelentkezni fognak, amint azt a főkonzul mondta, hogy fogat fogért, szemet szemért adjanak.” Ez a doktrína természetesen nagyon civilizáló, különösen, ha a civilizáció ezen vivői elég “hősök” ahhoz, hogy előbb ők szerezzék meg a fogat és szemet és a “vadakat” olyanokká tehessék, hogy azok képtelenek legyenek a bosszúra. Hogy bizonyos gyűlés ezt a célt a Val Cotillo bíró beövével, ahol többe kött ezeket mondta: “Emlékezzenek rá, hogy ez a háború a civilizáció ügye. Ez egy harc Afrika hátramaradott népének a felszabadítására. Olaszország törvényesen bővíti területét, ahol ő előző szerződések alapján külön érdekeltségeket szerzett. “Olaszországot támadással vádolják. Ott van ő összekuporodva kisebb területen, mint Montana állam, 44,000,000 lakosával. Neki szüksége van a terjeszkedésre. Amikor a Brit Birodalom terjeszkedett és kisebb nemzetek felett keresztülmarsolt, őt is támadónak nevezték? És nem ez áll-e Franciaországra is? “Olaszország egy nemzet szén, vas és más természeti kincsek nélkül, most harcol az őt megillető helyért a világban, ő azért harcol, hogy törvényesen és megfelelően terjeszkedhessen.-Aötvenegy nemzet bojkottálta Olaszországot és a Nemzetek Ligája mégis őt mondja támadónak !” Ezeket a “nemes” rokonszenvi hangokat visszhangozta Pecore bíró, La Guardia polgármester és Sirovich képviselő is. Ez utóbbi, aki a Congressben ül, amely elfogadta a semlegességi határozatot, még tetézte avval a tisztességtelenséggel, hogy összehasonlította a jelen olasz betörést Ethiopiában az amerikai polgárháborúval, amely felszabadította a rabszolgákat.” A bírósági és politikus urak követelhetik a maguk részére a szólásszabadság jogot és prosperálhatnak általa, amíg ez a tőkés rablórendszer létezik. A tisztesség és igaz civilizáció ítélőszéke előtt azonban ők el vannak ítélve. Az egész eset egy határozott fenyegetést jelent. Ha a mi választott hivatalnokaink ily eszméknek mernek kifejezést adni és méghozzá a civilizációra hivatkozva, akkor az ország valóban messzire haladt az ipari feudalizmus felé és az olasz fascizmus imitálásában. Amerika munkásai, ti nem avval a kicsinyes kérdéssel álltok szemben, hogy ezeket a hivatalnokokat elmozdítsátok, akik a tisztességet és civilizációt csapják arcul a jelenlegi zsíros hivatalaikból “az adófizetők költségére”, mert hiszen helyükbe más hasonló és a kapitalizmus mindenre kész szolgái kerülnek be, amint ez már számtalan esetben megtörtént. A munkások előtt lévő kérdés most az, hogy ettől az egész kapitalista folttól megtisztítsuk a civilizációt. Ez csak úgy érhető el, ha politikailag és iparilag a kapitalizmus megszüntetésére és a Munkások Ipari Köztársasága fölépíésére szervezkedünk. (Weekly People, dec. 28, 1935.) ------------------ ■■■■■■■I Január 4, 1936. Ipari Unionizmus 1. A végcél. A társadalmi rendszert átszervezni, a rabszolgaságot megszüntetni, A modern rablás bérrendszerének véget vetni, Hogy a társadalmunk jövő kormányzata legyen, Szavazatot adni minden iparban a munkásosztálynak, — Ez a végcélja az ipari méretű unionizmusnak, És minden, amely nem ily célú, csak hóhérkötél Azok részére, akik morzsákért harcolnak. 2. A forma. 4 Egy union minden iparnak és valamennyi egyben, Amig a cél nincs elérve, egyesülten az ipari téren, Tekintet nélkül, hogy szíímá '* óe muutH A te helyed abban az iparban van, mely neked munkát ad. Ez a jövő kormányra való felkészülés . Minden egyes ipar a munkája képviseletére Válasszon munkásküldötteket. És ahol összeülnek ezek a küldöttek, Legyen a kormányunk székhelye ott. 3. Taktika. Fentartja részünkre a jogot a mi pompás alkotmányunk. Hogy módosításáért avagy megsemmisítéséért szavazhassunk. Megadja a jogot a gyülekezésre és hogy hallassuk panaszunk, És hogy forradalmat hirdessünk, tanítsunk és agitáljunk, Ipari Unionizmust tanítsunk és megvédjük a civilizációt A nyomorúságtól, káosztól és teljes elporladásától . . . Ennélfogva egyesülnünk kell A Szocialista Munkáspártban is. George Scheitel, Daniel De Leon: A SZAKSZERVIZKEDÉS ÉGETŐ KÉRDÉSE Ára .................................................... 10 cent De Leon felolvasása Newarkon 1904-ben az amerikai szakszervezeti mozgalomról. Felsorolása azon hibáknak, melyeket a szakszervezeti vezérek elkövetnek és rámutatás a gazdasági mozgalom hivatására a bérrabszolgaság megdöntése céljából. Daniel De Leon: KÉT LAP A RÓMAI TÖRTÉNELEMRŐL Ára ................................................. 25 cent Ez a két felolvasás, melyeket De Leon elvtárs 1902-ben New Yorkban tartott. Az első felolvasás párhuzamot von a római plebs vezérek és a modern munkásvezérek között, kimutatván, hogy milyen hasonlatosság van a kettő között. A második felolvasás a Gracchusok intő példáját öleli föl, kimutatván, hogy ha egy forradalmi osztály a reformok hínárjába keveredik, onnan mily nehéz kiszabadulnia. E füzet 96 oldal terjedelmű és rengeteg sok tanulsággal szolgál a proletariátus forradalmi mozgalma számára.