A Munkás, 1936 (27. évfolyam, 1-44. szám)

1936-01-04 / 1. szám

2-IK OLDAL A MUNKÁS (The Worker) A SZOCIALISTA MUNKÁS­­PÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Megjelenik: MINDEN SZOMBATON Published: EVERY SATURDAY • ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre .......................................$2.00 Pél évre ............................................$1.00 Kanadában egy évre ...................$2.50 Csomagos lapok: 100 példány $3.50 Egyes példány ára 5c. SUBSCRIPTION RATES: For One Year ..................................$2.00 For a Half Year .............................$1.00 To Canada for One Year ............$2.50 Bundle Order 100 Copies .........$3.50 Single copies 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS Központi titkár: ALEX KUDLIK 346 E. 86th St., New York, N.Y. Address All Communications to: A MUNKÁS ALEX KUDLIK, Nt’s Secretary 346 E. 86th St., New York, N.Y. Entered as Second Class Matter February 28, 1923, at the Post Office at New York, N. Y. Under the Act of March 3, 1879 VOL. XXVII. No. 1. New York, N. Y. Jan. 4, 1936. SZERKESZTŐI JEGYZETEK A PAPAGÁLYOK Az ember akárhány börleszk bolseviki röplapot vagy lapot vesz a kezébe, mindjárt meg tud­ja állapítani, hogy betanult sza­vak vannak papírra vetve, ami­nek értelmével a röplap vagy új­ság kiadói nincsenek tisztában. Például legutóbb egy német nyelven megjelent röpiratot lát­tunk, amin a newyorki munkáso­kat arra szólítják föl, hogy köve­teljék a newyorki német nazis­­ták lefegyverezését. Mi akar ez lenni? Papagálymódra való ismétlé­se a franciaországi szavaknak. Ott azt a kormányt, amely pak­tumot kötött az orosz szovjet­kormánnyal katonai véd- és dac­­szövetségre, nagyon kezdte fe­nyegetni az ottani fascista moz­galom, olyannyira, hogy egész nyíltan tudtára lett adva a La­­val-kormánynak, hogy még fegy­veres erőszaktól sem fognak visszariadni céljuk elérésére, ami a Laval-kormány megdönté­se. Erre a kormány elrendelte a fascista alakulatok lefegyverezé­sét. E tervet pártolták a Laval­­kormány radikális párti ellen­zékei is, többek között a francia kommunisták is. A kommunista sajtó “a széles népfront” akciójának tudja be, hogy a fascistákra rá lehetett ijeszteni és a kormány elrendel­te a fegyverkezési tilalmat. A valóságban a francia tőkéskor­mán­y saját érdekében tartotta szükségesnek, hogy útját állja a fegyveres összeütközésnek ép­pen olyankor, amikor az olaszok elleni szankciók kérdésében óriási ellentétek léteznek a nagy­hatalmak között. A newyorki börleszk bolsevi­­kok lármája vaklárma, papa­­gályrikácsolás. New Yorkban le­hetnek ugyan fegyverei a német náziknak, mint céllövő egyletek, de mindenki tudja, hogy az ut­cán azonnal letartóztatható min­denki, akinél nincsen fegyvervi­selési engedély. Mire való tehát a lárma lefegyverezésért, ami­kor szó sincs olyan fegyveres mozgalomról, mint Franciaor­szágban van? Nem nagyon különös ez a le­­fegyverezési kiabálás a fegyve­res fölkelések magasztalóitól ? Tizenhét évig kellett várni arra, amíg a börleszk bolsevikok be­vallják, hogy ők az állítólagos vörös hadseregüket, amely adott szóra készen lett volna a harc­térre lőni, csak a papíron fegy­verezték föl és nem a valóság­ban? Vagy a mostani lárma an­nak a bevallása, hogy nekik csak a szájuk járt a fegyveres fölke­lésről, de nem vették azt komo­lyan? A newyorki börleszk bolsevi­kok oktondisága nem csupán ab­ban van, hogy most franciaor­szági frazeológust használnak, amikor itten egészen más viszo­nyok vannak. Az ő oktondiságu­­kat azt is jelzi, hogy megijednek néhány német tacskótól, akiknél céllövő fegyver van a tornate­remben. Azt hiszik, hogy az a néhány fegyver erőt ad a nazik­­nak. Pedig tudhatnák, hogy még egy teljesen felfegyverzett, a kormány zsoldjában lévő hadse­reg is erőtlenné válik, ha az ipa­ri munkások helyes szervezettsé­­gűek. Az igazi proletárforradalmár ennélfogva azt hirdeti, hogy ké­szüljünk elő minden eshetőség­re, még a kapitalizmus felfegy­verezett zsoldosai fegyverei el­len is. És készüljünk föl az egye­düli helyen, ahol erőt lehet kifej­teni : az ipartelepeken és a szállí­tási és közlekedési iparokban. 18 ÉVI TANULSÁG Lapunk múlt számában közöl­tük a Sarló és Kalapács moszkvai kommunista folyóirat egy cik­két, amely összefoglalta a Szov­jet Union 18 évi gazdasági hala­dását. Tekintsünk most el a fel­sorolt számoktól, amik a fejlő­dés menetét mutatták. Általában véve tekintsünk a jelentésre, és állapítsunk meg egyet-mást az amerikai forradalmár szempont­jából. A cikken végigvonul az a gon­dolkodás, hogy az orosz kommu­nista párt és annak központi tit­kára az, amely meghatározza az ország fejlődésének irányát és a különböző iparok teendőit. A kérdés most az, hogy mennyiben van ez az irányzat harmóniában a marxizmussal? Mi úgy álla­pítjuk meg, hogy míg Lenin ide­jében az irány határozottan a a marxizmus elmélete szerint a politikai államforma végleges el­hagyására mutatott, a Stalin alatti irányzat éppen ellenkező. Egy politikai bürokráciát fész­­keltetnek be a hivatalokba, s egé­szen feledésbe megy Lenin ezen mondása: “Az ipari union az alapzat; ez az, amit mi épí­tünk.” Most, amikor Lenin halálának évfordulóján a börleszk bolsevi­kok gyászünnepségeket fognak tartani, tehát nagyon aktuális, hogy értekezzünk az oroszorszá­gi viszonyokról, mert tekintet nélkül arra, hogy párhuzamot lehet vonni az orosz és a tőkés országok viszonyai között, a bo­hóc kommunisták állandóan azt hangoztatják, hogy Oroszország az, amit az egész világ munkás­ságának utánozni kell. Lenint fogják idézni és a római katholi­­kus egyház szokása szerint égig magasztalni, mint valami szen­tet, de annyi bizonyos, hogy ta­nításainak lényegéről egészen meg fognak feledkezni. Mit jelent Leninnek fent idé­zett mondata? Amikor Lenin először olvasta az amerikai De Leon műveit, ak­kor kezdte értékelni e lángész ipari unionista elméletét, amivel bővítette a tudományos szocia­lista elméletet, ő nagy hasonla­tosságot talált a szovjetizmus és az ipari unionizmus között. Ek­kor tette e kijelentését, amit a börleszk bolsevikiek nagyon sze­retnének letagadni vagy félre­magyarázni, mert ők reformis­­taságuknál fogva természetes el­lenségei a forradalmi ipari szer­vezetnek. Nos, ha Lenin idejében kezd­ték lerakni az ipari unionizmus alapjait, Stalin idejéről határo­zottan megállapítható, hogy a lerakott alapok el vannak ha­nyagolva és visszakozás történik a politikai alapú államrendszer­hez. Ha folytatódott volna Lenin megjegyzése szerint az átszerve­­ződés ipari vonalakon, akkor az ipar ügyeit nem a kommunista párt, hanem a szovjetek ipari ta­nácsai vitatnák meg és azok raknák le a terveket is, amiknek végrehajtására föl volnának szó­lítva az ipar munkásai. Evvel szemben a Szovjetunió Tanácsainak 7-ik kongresszusán Molotov népbiztos beszédet tar­tott, amelyben megemlítette, hogy átszervezik a választási rendszert és ami jó van a bur­­zsoá parlamentizmusban, azt át­veszik. A beszédében a párt ne­vében a következő javaslatot ter­jesztette elő: “1.A közvetett választások helyett bevezetni a közvetlen választásokat. Jelenleg csak a falusi és kerületi tanácsokat választják közvetlenül. A ke­rületi végrehajtó bizottságo­kat s a magasabban álló szov­jetszerveket a kerületi, a te­rületi, illetve köztársasági ta­nácskongresszusokon választ­ják. “Annak idején ez a rend­szer megfelelt és hátrányai dacára biztosította a kapcso­latot a tömegekkel. Ma azon­ban ennek megszüntetése egy lépést jelent előre, a demokra­tizálódás felé. A dolgozók job­ban fogják ismerni képvise­lőiket a központi sze­j­­m is, ha közvetlenül az ü­g­yk­­ben, a kollektív gazdaságok­­ban választják őket. A szov­jeturalom szerveinek tekinté­lye még jobban megnövekszik és munkája szükségszerűen javul. “2. Az egyenlőtlen választá­si rendszer helyett, bevezetni az egyenlő választójogot. A szovjet alkotmány bizonyos előnyöket biztosít a munká­soknak a falu dolgozóival szemben. Ez abból is látható, hogy a köztársasági és szövet­ségi tanácskongresszusokra a városokban 25 ezer egyénre jut egy küldött, a faluban 125 ezer lakosra. “Ez akkor volt szükséges, amikor a mezőgazdaság nagy­része kis magángazdaságok­ból állott és a kulák befolyása jelentős volt. Ez megszilárdí­totta a munkásosztály vezető szerepét a szovjetállamban. De a párt mindig kihangsú­lyozta ennek a rendszabály­nak, — amely nélkülözhetet­len a proletárforradalom vív­mányainak biztosítására — ideiglenes jellegét. “Azóta a helyzet tökélete­sen megváltozott. A paraszt­ság szakított a szétdarabolt magángazdasági rendszerrel és kollektívekbe tömörülve közvetlenül építi az új szocia­lista életet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy hogy most már megszűnt a különb­ség munkás és paraszt között. Az állami üzemek szocialista szervezettség dolgában maga­sabban állnak, mint a kolho­zok. A munkások forradalmi edzettsége természetesen ma is vezető szerepet biztosít a proletariátusnak a szocializ­mus építésében. “De miután a parasztság is beállott a szocializmus építői­nek s­orába, miután a szov­jeturalom oly hallatlanul meg­erősödött, elesik az egyenlőt­lenség fenntartásának szük­ségessége. Ma a szovjetura­lom egyik legfőbb feladata megszüntetni a munkásosz­tály és parasztság közötti kü­lönbséget. Ez az intézkedés még közelebb hozza a mun­kást és földművelőt, megszi­lárdítja szövetségüket és a szovjetek hatalmát. “3. A nyílt­ szavazás helyett, bevezetni a titkos szavazást. “Ennek a nagy politikai je­lentőségét nem kell kihangsú­lyozni. A titkos szavazás újabb próbája lesz annak, mennyire szoros a vezetőszer­vek kapcsolata a tömegekkel. Ez a módszer elősegíti gyen­geségeinek gyors felfedezését. Ez a módszer teljes erővel le­csap a bürokrata elemekre és elősegíti a tanácsok munká­jának további felélénkülését. Maga a tény, hogy áttérünk a titkos választásra, fényesen bizonyítja a szovejtdemokrá­­cia terebélyesedését és akara­tunkat, hogy közegeink mun­káját fokozottabban a munká­sok és parasztok ellenőrzése alá helyezzük.”­­ (Sarló és Kalapács, 1935 március.) Ezek szerint tehát demokrati­zálódás történt a változással a választási rendszerben, de a vál­tozás egyáltalán nem tekinthető a szocialista fejlődéssel harmó­niában lévőnek, mert megmarad a területi alapon való képviselet. A helyes változtatás az lett vol­na, ha a választás nem községek és falvak összlakossága szerint, hanem az iparok vonalai szerint lett volna módosítva. A Szovjetunió a szocialista termelési rendszert kívánja föl­építeni. Ez azt követeli meg, hogy a bizonyos iparokban dol­gozó munkások saját munkakö­rük vonalai szerint választhas­sanak. Például a mezőgazdasági munkások a mezőgazdasági ta­nácsba, a szállítási munkások a szállítási­ tanács­ba, a közlekedé­siek a közlekedésibe, a bányá­szok a bányászatiba, a gépipa­riak a gépipariba és így to­vább. Ezek összesége tenné az­után az összipari kongresszust. Nyilvánvaló, hogy ez volna az igazi demokrácia. Sőt mi több, ez biztosítaná a fejlődés gyorsít­­hatását is, mert a különböző ipa­rok legmegfelelőbb embereinek megválasztását tenné lehetővé oly funkció betöltéére, amihez legjobban értenek. Amint átszerveződött a vá­lasztási rendszer, az semmivel sem különb a tőkés demokráciá­nál, mert hasonlóan területi ala­pon van. Az amerikai Szocialis­ta Munkáspárt vagy negyven év­vel ezelőtt állapította meg, hogy a politikai, vagyis területi határ­vonalak szerinti választási rend­szer már nem felel meg a társa­dalmi ügyek megbeszélésére. Ugyanez a meghatározás áll a módosított szovjet választási rendszere is. Amint Molotov ja­vaslatából megállapítható, a mó­dosítás egyenlősítette a városi választóval a falusi választót. Ezek szerint úgy a városokból, mint a falukból egyaránt, min­den 25.000 egyénre jut egy kül­dött megválasztása. Nos, tegyük föl azt, hogy egy kisvárosról van szó. Itt, mond-­­juk, öt gyár van, egyenként öt­ezer munkással. Ez öt gyár azon­ban lehet különböző iparcikket gyártó. A választási rendszer szerint az öt gyár összesége vá­laszthat csak egy küldöttet. Mondjuk, az egyik gyárban cipőt készítenek, a másikban kalapot, a harmadikban ruhát, a negye­dikben fehérneműt, az ötödikben keféket. Ki tudj­a most elképzel­ni azt a lehetőséget, hogy találni lehetne egy embert, aki az öt kü­lönböző termelési processzus részleteivel ismerős és a termelő munkások kívánalmait és ipar­­javítási indítványait hűen tudná tolmácsolni a kongresszusban? Egy modern gyárban dolgozó munkás előtt nyilvánvaló, hogy lehetetlenség ilyen embert talál­ni. Ennélfogva a viszonyokhoz alkalmazkodóan, helyesebb vol­na, 25.000 cipőgyári munkásnak választani egy küldöttet a saját soraiból, és így tovább a többi termelési helyről. Ez ipari kép­viselet volna, nem pedig területi, amely helytelen még a tőkés rendszerben is, s többszörösen helytelen a kizsákmányoló men­tes termelési rendszerben. A börleszk bolsevikok Ameri­kában tele vannak lelkesedéssel az AForL racketeer fékerei ál­tal tervezett függőleges unióért, amelyet ők elneveznek ipari urv­­onnak. Nem ártana, ha Lenin halálának évfordulóján egy ki­csit magukba szállnának és ta­nulmányoznák De Leon irodal­mát, amely Lenin szerint az egyedüli, amely hozzáad a marx­ista tudományhoz Marx és En­gels ideje óta. Ha ezt teszik, ak­kor képesek lesznek megállapíta­ni, hogy az előrehaladt ipari or­szágok munkásainak nem az oroszországi politikai államrend­szerért — bár a munkások ke­zelése alatt van, — kell lelkesed­ni, hanem mielőbb meg kell kez­deni a forradalmi szocialista alapon lévő ipari szervezetek megszervezését, hogy védhető le­gyen a Szovjetunióban eddig el­ért eredmény és elpusztítható le­gyen a kapitalizmus az egész vi­lágon, mert csakis ezáltal léphet a Szovjetunió munkássága a szo­cialista termelés igazi útjára. ------------------­ A MUNKÁS SZÓLÁSSZABADSÁG VAGY SEMLEGESSÉG A szólásszabadság nyilvánva­lóig azt is jelenti, hogy jog le­gyen az ostoba beszédre is. Je­lenti annak jogát is, hogy a hi­vatalos politika ellen lehessen besz­élni. Amikor azonban Nor­­mi Thomas és egyes liberáli­­s radikálisok, “antifasció­k” és háború ellenzők általában a dobogóra állnak és kijelentik, hogy a mi semlegességünk meg­szegése volt megjelenni és Olasz­ország mellett beszélni december 14-én, szombaton este tartott Madison Square Gardens gyűlé­sen, akkor nagyon veszedelmes területre lépnek. Sőt mi több, a tény az, hogy a nemzet 1914- 1917-iki semlegessége egyálta­lán nem állította meg a háború híveit hivatalban vagy hivata­lon kívül abban, hogy ne kiabál­ják ki eszméjüket és a hasonló álláspont ma sem helyez egyetlen háborús őrületre sem szájlaka­tot. Ennélfogva ugyanilyen ok­nál fogva, magától értetődő az is, hogy ha az ország háborúban volna is, akkor sem volna sem­milyen legális szankció lakatot tenni azok számára, akik ellenzik a háborút. Csak az alkotmány megnyirbálásával lehet a szólás­­szabadságot megszüntetni. És még akkor is tény marad, hogy az alkotmányba van iktatva a Jogok Törvénye, hogy megvédje az egyént a kényszer és szigorú ellenkezés idejében. Olyan idők­ben, amikor béke van és a leg­több ember egyetért az általános elvekben, a védő törvényeknek kevés jelentőségük van. Arról van szó most, hogy Sal­vatore Cotillo és Ferdinand Pe­­cora felsőbírósági bírók és Wil­liam Sirovich képviselő és La Guardia polgármester megjelen­tek és beszédet tartottak decem­ber 14-én, szombaton este az olasz melletti gyűlésen a Madison Square Gardenban. Bár Mr. Thomasnak nagy nehézsége volt bizonyítani, hogy ez úriemberek megszegték volna hivatali eskü­jüket, mert Olaszország háború­ját dicsőítették, egyetlen egy sze­­mélynek sem kerül nehézségbe az, hogy elítélje őket a tisztesség ítélőszéke előtt, ők különböző hi­vatalokra lettek megválasztva az Egyesült Államokban, ennélfog­va nem szerepelhetnek, mint egyszerű polgárok, ők a vállaik feletti hivatalos tógáikkal jelen­tek meg ott. Az ország hivatalo­san semleges az olasz-abesszin harcban. Ennélfogva ők, mint az ország hivatalnokai kétségen kívül — egyenkint és összesen az ország iránti teljes tisztelet­lenségüknek adtak kifejezést, mikor magukat és HIVATA­LAIKAT odakölcsönözték mint verbuváló őrmesterek Mussolini­­nek és Olaszországnak. Hogy ez volt az igazi szándéka a gyűlésnek, demonstrálja az Il Progresso lap, amely úgy hir­dette a gyűlést, mint annak tün­tető kimutatását, hogy “minden egyes olasz-amerikai kész a ben­ne lévő minden erejével támo­gatni Olaszország harcát a bru­tális nemzetközi koalíció ellen, amelyet Anglia vezet és elő fog­ják segíteni az olasz katonasá­got, amely Afrikában van, hogy alkalmuk legyen a civilizáció történetének egy újabb hőskölte­mény lapjának megírását.” Hogy a civilizáció ezen dicső­ségét légi bombákkal írják, me­lyeket védtelen “keresztény test­vérek” ellen dobálnak, akiket most “vadaknak” neveznek, egy­általán nem tesz különbséget e lármázok előtt. Ezenfelül, mint az Il Progresso írja, a gyűlés arra szolgál, hogy megmutassa, miszerint az ötmillió olasz-ame­rikai, akik az Egyesült Államok­ban élnek, készek föláldozni ma­gukat az ő nagy szülőhazájuk ol­tárán és jelentkezni fognak, amint azt a főkonzul mondta, hogy fogat fogért, szemet sze­mért adjanak.” Ez a doktrína természetesen nagyon civilizáló, különösen, ha a civilizáció ezen vivői elég “hősök” ahhoz, hogy előbb ők szerezzék meg a fogat és szemet és a “vadakat” olya­nokká tehessék, hogy azok kép­telenek legyenek a bosszúra. Hogy bizonyo­s gyűlés ezt a célt a V­al Cotillo bíró beö­vével, ahol többe kött ezeket mondta: “Emlékezzenek rá, hogy ez a háború a civilizáció ügye. Ez egy harc Afrika hátramaradott né­pének a felszabadítására. Olasz­ország törvényesen bővíti terü­letét, ahol ő előző szerződések alapján külön érdekeltségeket szerzett. “Olaszországot támadással vá­dolják. Ott van ő összekupo­rodva kisebb területen, mint Montana állam, 44,000,000 lako­sával. Neki szüksége van a ter­jeszkedésre. Amikor a Brit Bi­rodalom terjeszkedett és kisebb nemzetek felett keresztülmar­­solt, őt is támadónak nevezték? És nem ez áll-e Franciaországra is? “Olaszország egy nemzet szén, vas és más­ természeti kincsek nélkül, most harcol az őt megil­lető helyért a világban, ő azért harcol, hogy törvényesen és megfelelően terjeszkedhessen.-A­­ötvenegy nemzet bojkottálta Olaszországot és a Nemzetek Li­gája mégis őt mondja támadó­nak !” Ezeket a “nemes” rokonszenvi hangokat visszhangozta Pecore bíró, La Guardia polgármester és Sirovich képviselő is. Ez utób­bi, aki a Congressben ül, amely elfogadta a semlegességi határo­zatot, még tetézte avval a tisz­tességtelenséggel, hogy összeha­sonlította a jelen olasz betörést Ethiopiába­n az amerikai pol­gárháborúval, amely felszabadí­totta a rabszolgákat.” A bírósági és politikus urak követelhetik a maguk részére a szólás­szabadság jogot és pros­perálhatnak általa, amíg ez a tő­kés rablórendszer létezik. A tisz­tesség és igaz civilizáció ítélőszé­ke előtt azonban ők el vannak ítélve. Az egész eset egy határozott fenyegetést jelent. Ha a mi vá­lasztott hivatalnokaink ily esz­méknek mernek kifejezést adni és még­hozzá a civilizációra hi­vatkozva, akkor az ország való­ban messzire haladt az ipari feu­dalizmus felé és az olasz fasciz­­mus imitálásában. Amerika munkásai, ti nem av­val a kicsinyes kérdéssel álltok szemben, hogy ezeket a hivatal­nokokat elmozdítsátok, akik a tisztességet és civilizációt csap­ják arcul a jelenlegi zsíros hiva­talaikból “az adófizetők költsé­gére”, mert hiszen helyükbe más hasonló és a kapitalizmus min­denre kész szolgái kerülnek be, amint ez már számtalan esetben megtörtént. A munkások előtt lévő kérdés most az, hogy ettől az egész kapitalista folttól meg­tisztítsuk a civilizációt. Ez csak úgy érhető el, ha politikailag és iparilag a kapitalizmus meg­szüntetésére és a Munkások Ipari Köztársasága fölépíésére szervezkedünk. (Weekly People, dec. 28, 1935.) ------------------­ ■■■■■■■I Január 4, 1936. Ipari Unionizmus 1. A végcél. A társadalmi rendszert át­szervezni, a rabszolgaságot meg­szüntetni, A modern rablás bérrendsze­rének véget vetni, Hogy a társadalmunk jövő kormányzata legyen, Szavazatot adni minden ipar­ban a munkásosztálynak, — Ez a végcélja az ipari méretű unionizmusnak, És minden, amely nem ily célú, csak hóhérkötél Azok részére, akik morzsákért harcolnak. 2. A forma. 4 Egy union minden iparnak és valamennyi egyben, Amig a cél nincs elérve, egye­sülten az ipari téren, Tekintet nélkül, hogy szíí­má '* óe muut­H A te helyed abban az iparban van, mely neked munkát ad. Ez a jövő kormányra való fel­készülés . Minden egyes ipar a munkája képviseletére Válasszon munkásküldötte­ket. És ahol összeülnek ezek a kül­döttek, Legyen a kormányunk szék­helye ott. 3. Taktika. Fentartja részünkre a jogot a mi pompás alkotmányunk. Hogy módosításáért avagy megsemmisítéséért szavazhas­sunk. Megadja a jogot a gyülekezés­re és hogy hallassuk panaszunk, És hogy forradalmat hirdes­sünk, tanítsunk és agitáljunk, Ipari Unionizmust tanítsunk és megvédj­ük a civilizációt A nyomorúságtól, káosztól és teljes elporladásától . . . Ennélfogva egyesülnünk kell A Szocialista Munkáspártban is. George Scheitel, Daniel De Leon: A SZAKSZERVIZ­­KEDÉS ÉGETŐ KÉRDÉSE Ára .................................................... 10 cent De Leon felolvasása Newarkon 1904-ben az amerikai szakszerve­zeti mozgalomról. Felsorolása azon hibáknak, melyeket a szak­­szervezeti vezérek elkövetnek és rámutatás a gazdasági mozgalom hivatására a bérrabszolgaság meg­döntése céljából. Daniel De Leon: KÉT LAP A RÓMAI TÖRTÉNELEMRŐL Ára ................................................. 25 cent Ez a két felolvasás, melyeket De Leon elvtárs 1902-ben New Yorkban tartott. Az első felolva­sás párhuzamot von a római plebs vezérek és a modern munkásve­zérek között, kimutatván, hogy milyen hasonlatosság van a kettő között. A második felolvasás a Gracchusok intő példáját öleli föl, kimutatván, hogy ha egy for­radalmi osztály a reformok hínár­jába keveredik, onnan mily nehéz kiszabadulnia.­­ E füzet 9­6 ol­dal terjedelmű és rengeteg sok tanulsággal szolgál a proletariátus forradalmi mozgalma számára.

Next