Soós Gyula: Izsó (Budapest, 1966)

tekintett további munkássága elé, de egészségét már aláásta a lappangó betegség, új műtermében nem alkothatott semmit. Izsó Miklós mestere, a klasszicista Ferenczy István szobrot akart faragni Zrínyi Miklósról és Hunyadi Mátyásról, a magyar múlt nagy alakjairól. Terve az akkori mostoha körül­mények miatt nem valósulhatott meg. Izsó a romantika korában szintén arra törekedett, hogy nemzeti szobrászatot teremtsen. Kitűzött célját elérte: realisztikusan ábrázolt paraszti figurái remekművek lettek. Életműve így csonkán is értékes része szobrászatunk történetének. Művészi tehetségét, a szobrászat sok évszázados értékeiből levont tapasztalatait népünk nemzeti sajátosságai­val ötvözte. A korabeli magyarság lelkivilágát, érzéseit fejezte ki magas művészi fokon. Művészetének magyarsága, nemzeti mivolta nem külsőségekben mutatkozik meg, hanem főleg a művekben kifejeződő lelkivilágban rejlik. 7■■■■ HU ll—l—I 26

Next