A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 2. (Budapest, 1916)
Kún Vilmos: A Dardanellák elleni szárazföldi harcok. Partraszállás és első megrohanás
G3‰EQ3‰CG3‰CG3›CQ3›D PARTRASZÁLLÁSOK A GALLIPOLI-FÉLSZIGETEN ОХЭОХЭОХЭОХЭОХЭ testén kapaszkodtak a partra ; ugyanekkor óriási dördülés reszkettette meg a levegőt : a partra vontatott kikötőhíd, melyen át már pár száz ember tolongott előre, egy a víz alatt elhelyezett és felrobbantott torpedótól a levegőbe repült. Gerendák, füst, szétszaggatott emberi tagok töltötték be a levegőt. Ekkor az óriási zűrzavarban a holtnak hitt ellenség is váratlanul életre kelt. Amint ugyanis a hajóágyúk beszüntették a tüzelést, nehogy lövedékeikkel az immár partraszállott saját csapataikat is veszélyeztessék, megszólaltak a török gépfegyverek, az elbújt védők földalatti üregeikből lövészárkaikba rohantak s megkezdődött az ellenség zűrzavaros tömegeinek mészárlása. A hatás leírhatatlan volt, a partraszállók vesztesége óriási. El kell azonban ismerni, hogy különösen az angolok igen vitézül viselkedtek. Nem törődve ezer halállal, tisztjeik unszolására megkezdték a parti sziklákra való felkapaszkodást. Más választásuk nem is igen volt, mert a csónakok és tutajok ismét eltávoztak, hogy új erősítéseket hozzanak. Egy út volt csak, előre ! S az angolok példája magával ragadta a többi csapatokat is. A rend lassan helyreállott, a támadó csapatoknak sikerült a parton megvetni a lábukat s a kölcsönös tüzelés megindult. Elykor azonban egy öreg hodzsa zöld selyemturbánnal a fején kiugrott a fedezékből, magával rántotta az egész védőrséget, mely egy századból állott csak és velőtrázó Allah kiáltással szuronnyal rohant az ellenségre. A hatás meglepő volt. A partraszállott csapatok rendetlen futással rohantak a tenger felé s úszva igyekeztek elérni az erősítéseket hozó tutajokat. A törökök már fellébebzettek : győztek ! Ekkor azonban a hajótüzérség óriási srapnel- és gránátesőt zúdított a vakmerő ozmán századra, mely a pusztító tűzben megsemmisült. A vitézséget, a fanatizmust legyűrték a modern technika fiai, a hatalmas hajóágyúk. Az angol-francia csapatoknak sikerült lábukat megvetniük a parton. Ugyancsak déltájban az angolok egy csatahajó védelme alatt megkezdték a partraszállást a Szighin-Dere torkolatánál is, mely sikerrel járt. Sikerült magukat a patak torkolatánál beásni, néhány géppuskát az állásba vinni s már megkezdették az előnyomulást észak felé, hogy a Kaba-Tepénél partraszállott csapatokkal egyesüljenek. Délfelé azonban beérkezett a 9-ik török hadosztálynak egyik ideirányított ezrede, a Kaba-Tepénél álló ellenséget visszavetette s a Szighin-Dere torkolatánál partraszállott ellenséget sebtében ásott árkaiba kergette vissza. Mindkét ponton az ellenség egy lépéssel sem tudott továbbjutni azon területnél, melyet a hajóágyúk uralni tudtak. Végül az utolsó ponton, ahol az antant a partraszállást tervezte, a Hellesz-foknál is ádázul dúlt a harc. Itt délben az angolok egy nagy teherhajót indítottak teljes sebességgel a part felé. A hatalmas hajótest vakon rohant a fövénynek s azt magasra feltúrva, majdnem egész testével szárazra futott és megfeneklett. A kolosszus védelme alatt azután megkezdődött a partraszállás. Egymásután érkeztek a szállítógályák, dereglyék és tutajok, mind több és több ellenség szállott partra. A 9-ik hadosztály azonban ide is indított egy ezrednyi segítséget, mely éppen beérkezett, hogy a partraszállókkal idejében felvehesse a harcot. Elkeseredett hevességgel dúlt a kézitusa egész estig, a betolakodó ellenség a parttól alig tudott beljebb jutni. Estig a főhadiszálláson a beérkezett hírekből az a kép alakult ki, hogy az ellenség, bár megvetette a lábát több helyütt is a parton, előnyomulni nem tudott, hanem hajóágyúinak védelme alá húzódott vissza, készen minden pillanatban a behajózásra. Egy fontosabb pontot foglalt csak el, és pedig a Morto-öbölben lévő ■V A partraszállás megkönnyítésére zátonyra futtatott *River Clyde( angol teherhajó:169