A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 2. (Budapest, 1916)
Kún Vilmos: A Dardanellák elleni szárazföldi harcok. Partraszállás és első megrohanás
03›DQ3QDG›DDG3›DGXD A DARDANELLÁK ELLENI SZÁRAZFÖLDI HARCOK OXSOXSOXSOXSOXS Eszki-Hisszarlik-magaslatot. Állítólag egy éjjeli támadással a 9-ik hadosztály az ellenséget a tengerbe szorította. Ez utóbbi jelentés azonban később megerősítést nem nyert. Török forrásból, török szempontból ez volt az első napja a Gallipoli-félsziget következendő hosszú harcainak. A történelmi hűség kedvéért meg kell azonban hallgatnunk a másik felet is, és pedig a legilletékesebb helyről, Hamilton angol főparancsnok szájából. Sir Hamilton az április 26-án kiadott hivatalos jelentésében a következőleg festette a 25-iki harcok képét: »A »Kings Own Scottish Borderers« és a »Plymouth« tengerészzászlóalj feladata volt a Szighin-Dere-patak torkolatánál partraszállani. A partraszállásra kiszemelt hely egy Kirtetől délnyugatra fekvő keskeny partszegély volt, mely mögött egy 200 láb magas, bozóttal benőtt kapaszkodó emelkedett. Mindkét csapatnak sikerült a magaslat tetejét elérni s magát beásni. Ezután tervszerűen észak felé kezdtek haladni, hogy a Kum-Tepenél partraszállott csapatrészekkel összeköttetést keressenek. Szerencsétlenségükre egy erős ellenséges osztag Szighin-Dere felől a két partraszállott rész közé ékelte be magát. Kum-Tepenél álló csapataink az ellenség elleni támadással teljesen le voltak kötve, úgy hogy a két partraszállási pont között lehetetlen volt összeköttetést létesíteni. A nap folyamán a Kerenisz-Dere-magaslat felé húzódó erős ellenséges osztagokat észleltünk s így Koe ezredes kényszerülve volt csapatait a már elért vonalban beásatni. A törökök részéről folytonos erős, minduntalan megújuló támadásokat kellett kivédenünk, melyeket az ellenséges tüzérség szívósan támogatott. Hadihajóink tüze a terep sajátságos alakulásánál fogva említésre méltó támogatásban nem tudta részesíteni a szárazföldi csapatokat. A skót csapatok szuronnyal ismételt ellentámadásokat intéztek, a törökök azonban túlerőben voltak. Koe ezredes — aki 170 sebesbe azóta belehalt — már kora reggel megsebesült, s rajta kívül is elesett tisztekben és legénységben nagy veszteségeink voltak. Este a Scottish Borderersekből már csak a fele volt életben s a maroknyi csapatnak oly kiterjedésű védőárkot kellett védelmezni, mely négyszer akkora erőt kívánt volna. A bátor legénység a folyton megújuló támadások folytán már teljesen kimerült, s mivel erősítések idejekorán való bevetésére nem volt remény, kénytelenek voltunk a behajózásra parancsot adni. Hála a »Goliath«, »Dublin«, »Amethyst« és »Saphir« hadihajók közreműködésének, egy kis skót utóvéd feláldozásával sikerült mindkét zászlóaljat elég szerencsésen behajózni. A Kum-Tepénél kiszemelt kikötőhely egy körülbelül 200 méter hosszú és 8 méter széles partsáv volt, mely mögött közvetlenül egy magas part emelkedett. Itt a Royal Fusiliers zászlóalj és az »Anson« tengerészzászlóalj szállottak partra az »Implacable« csatahajó fedezete alatt. Az »Implacable« bámulatraméltó merészséggel egész a parthoz állt s összes ágyúiból megnyitotta a tüzet. Hála a hatásos közreműködésnek a csapatok csekély veszteséggel elérték a partot, s azután rögtön a 114-es magaslat felé nyomultak elő. Később azonban túl erős támadások elől kénytelenek voltunk kitérni. A Hellesz-foknál a partraszállás egészen különös módon folyt le. A dublini vadászok három százada csónakokba szállott s a part felé evezett. Nyomon kísérte őket a »River Clyde« szénszállító hajó, melyen a dublini vadászok Angol tüzérség partraszállása a Hellesz-foknál.