A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 2. (Budapest, 1916)
Kún Vilmos: A Dardanellák elleni szárazföldi harcok. Partraszállás és első megrohanás
GXDG*TX23CDG3CD 23CD - DARDANELLÁK ELLENI SZÁRAZFÖLDI HARCOK QXL(2XSQXSC3XSQXE) Egészen eddig mintegy 1000 ember hagyta el a hajót s ezek fele meghalt, vagy megsebesült, mielőtt még a domb alját, hol némi védelmet találtak, elérhették volna. Az összes további kihajózási kísérleteket ezen a ponton fel kellett adni. (A ravaszul kieszelt módszer tehát balul ütött ki. — A szerk.) A partraszállás kezdetétől számított huszonnégy óra múlva a Hellesz-foknál a Hampshireezred két százada s a dublini és münsteri vadászok néhány megmaradt embere volt csak. A dandárparancsnok és beosztott őrnagya, Smith Carrington alezredes, a Hampshire-ezred parancsnoka, meghaltak, az ezredsegédtiszt megsebesült. A megmaradt kevésszámú tiszt legnagyobb része szintén megsebesült. A kissé terjedelmes hivatalos jelentés őszintén beszámol minden veszteségről, ami az angoloknál legalább is szokatlan. A sok részlet s a veszedelmek kidomborítása azonban csak azt a célt szolgálták, hogy az antant-csapatok tagadhatatlanul hősies magatartásával az olvasót elkábítva, figyelmét elvonják a sikertelenségtől s lehetőleg leplezzék azt a gondatlanságot, amivel az egész partraszállást előkészítették. Egyik ponton nem számoltak a hajótüzérség ágyúinak lapos röppályáival s így tüzérségi támogatás hiányában nem tudtak sikert elérni, másutt pedig a lehető legveszedelmesebb pontot, a félköralakban magaslatoktól övezett Helleszfok szűk katlanát szemelték ki a partraszállásra. Ők mindenesetre azt hitték, hogy a partraszállást megelőző őrült bombázás az ellenség ellentálló erejét meg fogja törni s így erős küzdelemre nem lesz kilátás. Máskülönben szinte érthetetlen, hogy egy nagy hajóból egy kikötőhídra összezsúfolva kísérelték volna meg a csapatok partraszállását az ellenségnek úgyszólván az orra előtt. Mindezt a gondatlanságot figyelmes vizsgálódás mellett a jelentés elég világosan elárulja. A többi pontokon, ahol a partraszállás sikerült, az angol jelentés hasonló terjedelmességgel számol be az eseményekről, melyek főbb vonásokban megegyeznek a török forrásokból eredő leírásokkal. Kiemeli mindenütt az angol jelentés, hogy a védő minden ponton túlerőben volt s ezért nem lehetett első csapásra döntő sikert elérni. Mint láttuk, az öntevékeny Musztafa Kemal bej volt az, aki csapatait azonnal és parancs bevárása nélkül harcba vetve, a túlerőt mindenütt el tudta érni s ezzel április 25-ikét, az első küzdelmek napját a török 172 fegyverek dicsőségével zárta le. Egyes pontokon megvetette ugyan az ellenség a lábát, azonban még antant-szempontból sem lehet a partraszállást sikeresnek mondani. Aránylag csekély erők érték csak el a partot, míg a veszteség még angol jelentés szerint is óriási volt. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Hamilton nem így tervezte magának az első nap elérendő eredményt s nem képzelte a török hadsereget ily duzzadó erejűnek. TOVÁBBI HARCOK A GALLIPOLIFÉLSZIGETEN. Mint minden harctéren, hol a küzdőterek egymástól elszigetelten, külön pontokon vannak, az egész kép csak lassan, mozaikszerűen domborodik ki a vezető előtt. Egymást keresztező, időben és helyben egymásnak ellentmondó hírek érkeznek, melyek különböző személyek különböző helyről, különböző viszonyok közti megfigyeléseiből erednek. Ezen híreknek egybevetése, összehasonlítása, mérlegelése az a művészet, mellyel a parancsnok a valódi helyzet képét megfesti magának. Jelen esetben az est folyamán túlnyomólag bizakodó, optimisztikus jelentések érkeztek. Ari-Burnunál az ellenség számos sebesültjét szállította el, az élénk forgalom, az ide-oda közlekedő csónakok azt a hitet érlelték meg a 19-ik hadosztályban, hogy az ellenség teljesen kiüríti az elfoglalt keskeny partvidéket. Ugyanúgy a Szighin-Dere torkolatánál visszavert antant-csapatok behajózása is teljes, végleges győzelemről adott hírt eredményezett. Ezzel szemben a Szároszi-öbölben még mindig cirkált egy ellenséges hajóraj, azt a hitet keltve, hogy az ellenség ott az éj folyamán partra akar szállani, vagy esetleg a következő napra, április 26-ikára tervez valami meglepetést. Végre pedig este 9 órakor beérkezett Sami bejelentése, mely a következőképp hangzott: Az ellenség Szed-il-Bahrtól közvetlen keletre a partot megszállva tartja. Szighin- Dere és a Hellesz-fok körül a kihajózás tovább tart. Eszki-Hisszarlik-magaslaton egy ellenséges zászlóalj beássa magát. A hadosztály az éj folyamán minden rendelkezésre álló erejével támadni fog. A különböző jelentések összegezése révén Limon von Sanders előtt világosan állott, hogy a helyzet kulcspontja a Gallipoli-félsziget déli csücskén van, hol az ellenség nemcsak megvetette a lábát, hanem folyton új és új csapatokat szállított partra. Ha itt sikerül tért nyernie.