A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)

Kún Vilmos: Állóharcok a Gallipoli-félszigeten (1915 május-július havában)

Helbing Ferenc eredeti rajza. ÁLLÓHARCOK A GALLIPOLI-FÉLSZIGETEN. (1915 MÁJUS—JÚLIUS HAVÁBAN.E­ zerkilencszáztizenöt május hó elején az antánt keserű csaló­dással látta be, hogy sem a tengeren, sem a szárazföldön nem lehet gyors megroha­­nással a vágyra óhajtott célt, Konstantinápolyt elérni.­­Valószínű ugyan, hogy a gallipolii partraszállást orosz részről egy hatal­mas offenzívának kellett volna nyomon követni, azon reményben, hogy egyik vagy másik oldalon kiütik majd a török kezéből a fegyvert. Odesszában ugyanis nagy orosz csapattömegek vonattak össze, melyeket a cár is megszemlélt s úgyszólván indulás előtt adta reájuk utolsó áldását. A gorlicei áttörést követő óriási fejetlenségben azonban az orosznak minden figyelmét az északi frontra kellett irányítani, a közvetlen veszéllyel szem­ben eltompult az Aja-Szofia kupolájának oly ragyogó fénye. Az Odesszában összpontosított orosz haderőket sietve tolták el a fenyegetett északi frontra. Az angol és francia egyedül ma­radt a küzdelemben. A harci kedv ellanyhult, eredmény alig volt. Mindössze Ari-Burnu és Szed-il-Buhr kör­nyékén hódítottak akkora darabka földet, mely éppen befogadta partraszállott és megfagyott csapataikat. A török szintén kimerült a hosszas harcokban, nyugalomra volt szüksége, ezen­felül pedig a part mentén rém folytathatta tovább az üldözést, mert az antant hajó­ágyúinak tüze minden tevékenységet kizárt. Mindkét részről meg­volt, tehát az elő­feltétele annak, hogy a harcok az álló küz­delem képét vegyék fel. Az antant célja volt a megszállott partrészt birtokban tartani, míg bekövetkezendő jobb idők a további támadást lehetővé teszik, az ozmán hadsereg pedig azon igyekezett, hogy minden további térnyerést az ántánt részéről megakadályozzon. Az ered­ménye a kölcsönös védelmi szándéknak az volt, hogy mindkét fél állásainak megerősítését, akadályokkal való minél jobb biztosítását kez­dette meg. Az ántánt részint hogy a munká­latok szabad menetét biztosítsa, részint pedig, hogy a törökök védelmi munkálatait zavarja, hadihajóiról időnként heves ágyútüzet nyitott meg az ellenséges állások felé, a török viszonylag nyugodtan maradt. Az erődítési munkálatok mindkét részről lázasan folytak. Szed-il-Bahrnál az angolok állandóan óriási tömeg cementet és meszet hajóztak ki s oly erődítések telepítését kez­dették meg, melyek arra mutattak, mintha állandóan a vidék birtokában óhajtottak volna maradni, hogy azt soha többé kezükből ki ne adják. Fontos jelenség, mert semmiképpen sem fedi a későbbi álláspontot, mely szerint Gal­lipoli kiürítését azért határozták el, mert idő­közben Szerbia megmentésére kellett sietniük, s hogy a félszigetről való kivonulás csak ideig­lenes, nem pedig végleges intézkedésnek tekin­tendő. Ha ez igaz volna, akkor az erős, vár­­szerűen kiépített állásokat sohasem hagyták volna el, hogy később a part­raj­utás véres áldozatokkal járó munkáját újból kelljen kez­deni. A valóság az, hogy bizony ők állandó 43­ 6.

Next