A nagy háború írásban és képben 2. A nyugati harctér 2. (Budapest)

Pilch Jenő m. kir. honvédezredes: A világháború rövid összefoglalása

QX9C5X9Q5C9QXSQX9QXS A VILÁGHÁBORÚ RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA döntést. Ennek a körülménynek leverő­ hatása volt nemcsak a csatatereken küzdő seregtestek katonáira, hanem a mögöttes országokban már sokat nélkülözött és szenvedett lakosságra is. A kocka akkor fordult meg, amikor a néme­teknek június 15-én a Marne mellékén és Reims körül kezdett támadása megakadt és amikor ez után az antant a Marne mellékén ellentámadásba fogott. Az ezt követő és az amerikaiak folyton szaporodó csapatainak és hadi eszközeinek mérlegbevetése mellett indított támadásoknak a németek már ellenállani nem tudtak és meg­kezdődött az általános visszavonulás. Vagyis a középponti hatalmakra nézve a katonai győzelem már lehetetlenné vált, annál kevésbbé, mivel a németek visszavonulásának hatásaként is, a bal­káni csatavonal szeptember hó végével tökéletesen összeomlott. Ezt követte október végén Olasz­országban az osztrák-magyar hadsereg veresége és felbomlása. Az előző évek vereségei, járványos beteg­ségek és szökések folytán roppant módon meggyengült török erők (belső lezüllés és általános háborús elernyedés miatt is,­ további komolyabb hadműveletekre alkalmasok már nem lehettek. És amikor ezek ellenére, hódí­tási vágytól hajtottan és a már eddig elvesz­tett területek ellenértékéül az örményországi török csapatok a Kaukázusba és Aszerbeid­­janba jó messzire behatoltak, Mezopotámiá­ban és Palesztinában bekövetkezett a döntés. És­pedig Mezopotámiában a török erők már az év elején Erbilig és Anakig voltak kény­telenek meghátrálni. Tökéletes összeomlás követ­kezett be Palesztinában akkor, amikor az ango­lok több csata után szeptember 19-én Birket- Alife és Kalkilje között áttörték a török had­erőket és ezeket további ellenállásra képte­lenné téve, előbb Damaszkusz, később pedig Aleppó alá való visszahúzódásra kényszerítet­­ték. És mivel ugyanezen időben a középponti hatalmaknak balkáni arcvonala is összeom­lott, tehát Törökország és európai szövet­ségesei között közvetlen összeköttetés is meg­szakadt. 1918. október 31-én Törökország is fegyverszünetet kötött. A TENGERI ÉS A FOLYAMI HÁBORÚ. A világháború óriási méretű küzdelmeinek egyik döntő jelentőségű tényezőjévé váltak a tengeri haderők eseményei. Ezekben az egy­más ellen küzdő hatalmasságok fegyveres erőinek vízen alkalmazott részei vagy a ten- 312 gerek felszínén és ez alatt, vagy a nagyobb hajózható folyamokon harcoltak. Az elsőt a tengeri nyílt bábomban foglaljuk össze, míg a második a búvárhaj­óháborút alkotja. A harcok eszközei közé tartoztak még az aknák, amely veszedelmes fegyvert a világháború folyamán felette nagy számban alkalmaztak. A folyamo­kon harcoló fegyveres erők közül csupán Ausztria-Magyarország dunai flottillájának ese­ményeiről lehet szó. Általában ki kell emelnünk azt, hogy a búvárhajók, a technika e csodálatos alkotásai, roppant nagy szerepre vergődtek és merész táma­dásaikkal okai voltak annak, hogy a tengeri nyílt harcra szánt nagy és értékes flották védel­met nyújtó hadikikötőkben húzódtak meg és csak néha-néha merészkedtek ki a nyílt ten­gerre. A szárazföldi hadműveletek támogatásának nagyarányú példáját a Dardanellák ostroma mutatja, ahol az antant földközi-tengeri hajó­hadának egységei szinte elkápráztató mennyiség­ben, de kevés sikerrel vettek részt. Döntő nagy szerepet azonban a flották a középponti hatalmak blokádjában játszottak, amelynek arányai meghaladtak minden eddigit, mert hisz az antant tengeri haderőinek egész Európát kellett körülfogniuk. Háború a nyílt tengeren Ausztria-Magyarország hadi tengerészetének egyik egységét, a Kaiserin Elisabeth nevű cir­kálót Kelet-Ázsiában, Csingtauban, a németek gyarmatán érte utól a világháború kitörése, ahol ez a csatahajó a német gyarmat védelmében tevékeny részt vett és akkor pusztult el, amikor személyzete elsüllyesztette, nehogy a japánok kezére jusson. A monarchia hadi­tengerészetének többi részei az angol, francia és olasz hajóhadakkal az Adria-tengeren és már a háború kezdetén négy és félszeres nagyobb erővel kerültek szembe ! Feladata tehát roppant nehéz volt és óvatossá­got kívánt. Általában a monarchia partjainak védelmezésére szorult, ami közben azonban zár alá vette Montenegró és Albánia partjait, sőt adandó alkalmakkor meglepően és dícséretre­­méltó módon támadásokba is fogott. A nagyobb arányú támadások az 1915. évi olasz hadüzenet után következett be. Első volt az, amikor az egész osztrák-magyar flotta cso­portokra osztottan Velencétől le egészen Bar­­lettáig az olasz partokat lőtte. A legészakibb hajóosztály nagybányai Horthy Miklós sorhajó­kapitány vezérlete alatt (Novara cirkáló és két torpedónaszád) a Porto Corsini nevű olasz GXD2XDGXDGXDGXDG3CD

Next