A Nagy Tükör, 1856 (1-8. szám)
3. szám
50 csőt adni. — Bocsássák árverésre a poros jószágot : amelyiken rajta marad, az fizesse ki a másikat. ... Csak mindig azt mondom én, hogy furcsa nép az anglus. Mi jut nekik most eszükbe? Látják, hogy Chinában roszul megy a gazdálkodás , fogják magukat, egyesülnek a francziákkal, hogy kivegyék árendába az egész mennyei birodalmat. Már foglalót is adtak rá Cantonban , azaz, hogy ők foglalták el a várost. Régen is beszélik már, hogy be kellene vinni az európai czivilizatiót Chinába. Egy kicsit úgy jártak vele, mint a czigány, aki a kályhán ment be a szobába, úgy kínálta, hogy nem vesznek-e pipaszurkálót ? — Oroszországban még minden meg van a régi lábon; a lengyeleknek még mindig nem szabad álmodni s Szibériában még folyvást lehet fázni. A differentiák ki vannak egyenlítve; az orosz, franczia és angol követek Stambulban mindennap együtt preferánczoznak; a muszkánál mindig makk az adott.— Amerikában ismét három nagyszerű vállalat támadt : az egyiknek czélja villany által minden órát a világon egyszerre járatni és üttetni; a másiké a Niagara zuhatagra alkalmazott kerék által az egész világon minden malmot és szövőszéket egyszerre mozgásba hozni, a harmadiké pedig a világtengerből minden sót kifőzni. Minek is a tengerbe a só ? Az egyiknek volt szép hű nője otthon Az egyiknek szép hűséges neje. A nő szerelme kincs, de oszthatatlan. Az osztozásnak itten nincs helye. E kincsnek is felét a nő megúsztá, Titok volt, a férjnek súgva hozták. — „Tréfa volt az egész, felejtsük el.“ Két jó barátnak két jó kardja is volt. Két éles kard két haragvó kézben, Beszélt a két kard és addig beszélő Egyik vivő dűlt aludni szépen, A csábító volt, megfizette vérben, Mit csókkal elrabolt , mellette térden: — „Tréfa volt az egész, felejtsük el.“ Kopott ruhában koldul özvegy asszony. Kopott koldusruha, kisírt szemek. Ki tudja mért lett koldus, elhagyatva. Ki tudja egykor mennyit szenvedett ? Tán boldog is volt, jobb időket látott. Forró szívet, enyelgő víg családot: „Tréfa volt az egész, felejtsük el.“ In*, Románcz. Két jó barát egymást szerette hiven. Egymást szerette,két hű jó barát Megosztá kenyere felét egymással Megosztá szivét s tele poharát. S ha összezördülének is nagy néha napján Nem szállt le a nap szivük haragján : — „Tréfa volt az egész, felejtsük el.“ Barom történetek. Kakas Mártontól. No isten, drága világ lesz most a kritikusoknak. Elmondhatják, hogy Kakas Márton elemében van : Kakas Márton baromságokat ír; Kakas Márton megtalálta a magához illő tárgyat! Kakas Márton sympathiákat kezd elárulni, el is fogják mondani és azért sokáig éljenek. Már én pedig nem látom át, hogy ha nem szégyen baromtenyésztésről, baromorvoslásról írni könyveket, miért volna szégyen a barmokról írni novellákat? Még pedig előre is mondom, hogy ezek valóságos igazi barmok, akik alatt nem szükség sem egyik sem másik ismerőst keresgetni, és semmi más állatosztályra bennük czélzás nincsen. I. TÖRTÉNET. A nemesszivü bika. Hogy az elején kezdjem a dolgot : elbeszélésünk hőse valóságos históriai