A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-24 / 18. szám

mla. mm*,«* az újjáéledő MAv — A NÉP tudósítójától. — __ .A. _ . Budapest, május 23. | Néhány héttel ezelőtt a budapestikereskedelmi kamara egyik tisztviselőjének fogalmazványában tipikus érdekképviseleti támadás érte a magyar államvasutakat. A faji sajtó felmagasztalta érdekképviselőjének szakszerű munkáját és a szunyogcsípésből, ismeretes módszerével, kigyómarást csinált. A destruálásban érdemeket szerzett lapok utóbb már nem is a MÁV, mint inkább annak elnöke, Kelety Dénes ellen igyekeztek hangulatot kelteni, akiről tudják, hogy meggyőződését keresztény ember, elveit híven követi és nem hajlandó az államvasutakat a liberális rendszer szellemében vezetni. A MÁV elnöke most lesújtó választ adott a sajtódsungel támadásaira. Pénteken délután nagyszabású felolvasást tartott a műegyetemen, amelyben erőteljes érvekkel utalt a vádak alaptalanságára és mutatott rá azok rejtett céljaira. Az egész felolvasás, közel ezerfőnyi hallgatóságával, amelynek soraiban Hegyeshalmi és Tomcsányi miniszterek is megjelentek, hatalmas demonstráció volt a magyarság építőmunkája mellett, amelyet csak azok szeretnének megzavarni, akik a nemzeti állam céljain kívül maradtak s a magyar alkotásban eddig sem vettek részt. Igen tüzetes és gondosan összeállított adatokkal és grafikonokkal ismertette Kelety Dénes azt a rettentes pusztulást, amelyen vasutaink az októberi és márciusi forradalmak, valamint az oláh megszállás következtében átestek. A románok kivonulása után valósággal a tatárjárás szomorú képét mutatta a MÁV, amelyet forgalmi eszközeitől, készleteitől és anyagaitól kifosztottak s romokat, rongyokat és szemetet hagytak csak meg számára. Ezt a katasztrófába helyzetet legjobban jellemzi, hogy amíg 1918 novemberében a MÁV-nak 4887 mozdonya, közel 20 ezer személy- és mintegy 120 ezer teherkocsija volt, 1919 Shakespeare szonettjei Írta: Szabó Dezső. A Shakespeare szonettjeit egy fiatal, egészen fiatal ember, Szabó Lőrinc teljes fordításban adja a magyar közönségnek. Csak mellesleg, a mi kis világunk leselkedői kedvéért jegyzem meg, hogy a fiatal fordító nem rokonom és alig ismerem. Ezek a szonettek különálló világ az európai líra történetében. Mikor a líra még Európaszerte ezer modorosság és iskolás szuggeszció alatt szenved, ezekben a versekben oly élen, hogy feltépett sebeiből folyik a vér, felszisszenve, jajgatva és ezer csókkal vonaglik egy végtelen emberi szenvedély. A szerelem lényegében tragikus s a szerelem-tragikumot hatalmasabban talán az egész világ-lírában sem érzékelteti még irodalmi mű úgy, mint ezek a költemények. A szenvedély oly forró, a megszállottság oly múlhatatlan erejű, hogy átizzítja, vele vonaglóan élővé teszi a szonett különben hideg, Part pour l'art-os formáját s e szonettek ebben is egész külön állanak a líra történetében. * " Újabb időben műfordításunk olyan magaslatra emelkedett, hogy ezen a téren nem kell szégyenkeznünk, a többi irodalom előtt. Tóth Árpád* Kosztolányi Dezső, Babits Mihály fordításokat adtak, melyekben a teljes modern filológiai tudás s a művészi újraalkotás szerencsésen egyesültek. Sőt, ha valamit lehetett néha kifogásolni ezekben a fordításokban, az az volt, hogy némelykor túlságosan sikerültek, igen művésziek voltak. A szavak túlságos muzsikával csengtek össze, az alliteráció zakatolón pompás volt, a rim harsogón túl tökéletes, szóval : a technika, a forma magára zörgött minden figyelmet. Ez a hiba, bár a nyelvi eszközök örvendetes meggazdagodását jelenti, lényeges hiba. Olyanforma ez, mintha egy anya gyermeke temetésén one step dallamban és mozgásban fejezné ki fájdalmát. Ebbe az irodalmi transzteppezésbe igen sokszor belesett Szabó Lőrinc is előbbi fordításában, az Omar Khajem kötetében. Mégpedig akkor is, mikor az eredeti szöveg egyáltalán nem kényszerítette rá. Ez akkor még az idősebb mester érthető hatása volt figyelő tanítványnál. De ebben az új fordításban már Szabó Lőrinc láthatóan és dicséretre méltóan felszabadította magát majdnem minden hatás alól. Most már egészen ő fordít s fordít a legbecsületesebb lelkiismeretességgel s ugyanaakkor teljes művészi visszaadással s néha igazán bámulatos tömörséggel. Pedig az anélkül is tömörítő szonett-forma és Shakespeare zsúfolt eredetije sokszor a legnehezebb feladatok elé állította. Ezeket Szabó Lőrinc legtöbbször csodálatos biztonsággal oldja meg. Sorról-sorra tömören adja vissza az eredetit, sarkon követve mindig a lényeget . Pl.: The world will wail thee, like makeless wife; The world will be thy widow, and still ween That thou no form of thee bast left behind, When every private widow well may keep By children's eyes her husband's shape in mind. Magyarul: Mint özvegyed gyászolt mega világ s ő lesz özvegyed s mindig sírni fog, hogy másodat nem hagytad rá, hiszen jól tudja minden özvegy lelke, hogy a holt férj tükre a gyermeki szem. Másik példa: Full many a glorious morning have I-seen Flatter the mountain tops with sovereign eye, Kissing with golden face the meadows green Golding pale streams with heavenly alchemy. Magyarul: Sok büszke hajnali, láttam: a hegyek ormára tűzte úr szemét a Nap, rőt ajka csókolt smaragd réteket, arannyá bűvölt sápadt tavakat. Tessék jól megfigyelni a fordítás tömör szövetét. Üres, töltelék szó, (cheville), mely régibb fordításainkban oly bosszantóan bővelkedik, a legritkábban, csak elvétve akad, mint pl. a harmincnyolcadik szonettben a rim kedvéért betett, isteni szó. A versek, teljesen és sorról-sorra adva vissza az értelmet, legtöbbször mégis oly természetesen ömlenek, mintha eredetivel állanánk szemben. Csak úgy találomra választva közlök egyet a maga egészében, nem is a legsikerültebbet: Tél volt, rideg tél. Tőled távol élnem, Ki a futó év édes éke vagy ! Hogy fáztam-áztam vak fekete éjben! Köröttem zúz, december átka, fagy. Mégis, a nyár volt e messzetett idő a buja ősz gazdag kincsgarmadát, május terhét hordozta, mint a nő özvegy méhe holt férje magzatát. a De mind édő s fülledt pompa csak árvafó reménye, apátián gyümölcs; a nyár gyönyöre megtérted vágyva várják — s mig messze élsz, hallgat minden madárt ha dalol is, csak busán; s a haló lomb sápad, telet sejt és borzongva bólong. . Nem hiszem, hogy bármily európai nyelvvel közelebb, művésziekben közelebb tudnának menni az eredetihez. És majdnem mindenik szonettről ezt mondhatnám el. Kifogásaim* ha már az «objektív» jelző kedvéért ilyeneket is kell halhásznom, legfeljebb a túlgyakori mondatátvitelt (enjambement) illetik* melyeket sem az eredeti szöveg, sem a szonettforma nem kíván, de amelyek fordításban alig elkerülhetők. És talán a nagybetűk használásában jó lett volna a vers régi hagyományait követni, nagy betűkkel kezdve a sorokat s nem modernizálni a shakespearei szonettek külső képét a mai modern versek tipográfiájára. Nagy kultur-ajándék és szép művészi teljesítmény ez a fordítás. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki Shakespearet és a magyar nyelvet szereti. A mai meddő napokban olyan jólesik valamit elismerni, valamit dicsérni, valami vigasztalóra rámutatni. Örvendek, hogy Szabó Lőrinc fordítása, erre rákényszerített. A WI3P 1953. május 21- kedd. Lloyd Georgie nem engedi Szilézia felosztását Az angol kormány ragaszkodik a békeszerződéshez — Lengyelország háborút kezdett -e A NÉP tudósítójától Bécs, május 23. (A Nép bécsi tudósítójának telefonjelentése.) Rotterdamból jelentik : A Morning Post legutóbbi számában azt a hírt közli, hogy az angol kabinet Lloyd George beszédével foglalkozva egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy a versaillesi szerződés értelmében Felső- Szilézia a népszavazás eredményének következtében feloszthatatlan. V. Bécs, máj. 23.A Nép bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Páriából jelentik : Oppelnből érkező jelentések szerint Kreuzburg környékén újabb összeütközések voltak. A német önkéntes csapatokat mozgósították. V. Bécs, május 23. (A Nép bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Oppelnből jelentik : Kreuzburg és Rosenberg környékéről érkező egyhangú jelentések szerint a határ közelében nagy csapatösszevonások folynak. A lengyel erősítések már át is lépték a határt és nagyarányú fegyverutánpótlásról is gondoskodtak. Ezzel összefüggésben súlyos harcokra került a sor Rosenberg közelében. V. Bécs, május 23. (A Nép bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Varsóból jelentik : A lengyel kormány kijelentette, hogy a birodalmi őrség Felsősziléziába való benyomulását Lengyelország kázasbéllinek tekinti. Lengyelország rendes sorkatonaságán kívül öt évfolyam tartalék áll szigorú készenlétben erre az esetre. • szeptemberében egészben 410 mozdonnyal, 615 személykocsival és 27 ezer üzemképes teherkocsival kellett a megcsonkított ország első téli szezonjának nekiindulnia. Valósággal emberfölötti munkát kellett a vasutak derék személyzetének és vezetőségének vállalnia, hogy ezzel a megcsappant kocsiparkkal s a szén-, fa- és olajhiánnyal is küzködve a forgalmi igényeknek megfelelhessen. Hogy ennek ellenére a liberális érdekképviselők leginkább a MÁV kocsiintézését kifogásolják, az igen érthető akkor, amikor a régi rendszer alatt ezt az intézést legtöbbször egyéni és konjunkturális szempontok szerint sikerült irányítaniuk. Kelety igen meggyőzően utalt a kocsiintézés rendszerének mai közérdekű szempontjaira és arra, hogy ez a rendszer lényegében azonos az osztrák és német szervezettel s annyira bevált, hogy ennél jobbat eddig nem sikerült megvalósítani. Mindaz, amit a felolvasó a műhelyek teljesítményeiről, a vasutak üzemgazdaságosságáról, a szénhelyzetről és az anyagbeszerzés nehézségeiről mondott, igazolja, hogy az államvasutak rekonstrukciója a legbiztatóbb céltudatossággal megkezdődött. Az újjáéledést azonban leginkább azok a liberális bank és kartelérdekeltségek gátolják, amelyek a vasút készlet- és anyagszükségleteit hihetetlen mértékben drágították, a MÁV-ot ma is kizsákmányolni szeretnék, de az árutarifaemelés ellen mindig a legélesebb harcot kezdik. Végül is azzal fejezte be érdekes előadását a MÁV elnöke, hogy az államvasutak ma már nem szorul sem kíméletre, sem elnézésre, ellenben annyit jogosan megkívánhat, hogy igazságos bírálattal kísérjék működését. A Vigadó bérlete Berezel tanácsnok nyilatkozata m — A NÉP tudósítójától. -» .*iL. Budapest, május 23. ff Vígadó most lejáró bérletére vonatkozólag olyan hírek láttak napvilágot, hogy a főváros annak bérletére nem hirdet többé pályázatot. Megkérdeztük erre vonatkozólag Berezel tanácsnokot, a főváros városgazdasági ügyosztályának vezetőjét, aki a hírt a következőkben cáfolta meg: A városgazdasági bizottság éppen az én javaslatomra a Vigadó bérletének kérdésében azt az álláspontot foglalta el, hogy arra nyilvános versenytárgyalást fog hirdetni. Az erre vonatkozó műveletek, most vannak folyamatban az ügyosztályban és alternatív pályázatot fogunk hirdetni először a Vigadó helyiségére és a hozzátartozó lakásokra, a kávéházra, a kioszkra és ugyancsak a hozzátartozó lakásokra együttesen, másrészt külön a Vigadó helyiségeire és külön a kávéházra és a kioszkra és a hozzájuk tartozó lakásokra. Azután majd a beérkező ajánlatokból fogjuk látni, hogy a jövedelmezőség szempontjából melyik bérleti módszer előnyösebb a fővárosra nézve. A bizottságnak a pályázathirdetésre vonatkozó javaslata, majd a tanács elé kerül és végeredményében az egész kérdés felett közgyűlés fog dönteni. Az ügyosztálynak a bérlet kiírására vonatkozó elaborátumát néhány nap múlva már a tanács elé terjesztem és a tanács javaslata — amelyről természetesen nem tudom, hogy mit kíván a mi javaslatunkon változtatni, fog kerülni a közgyűlés elé. Ami a menetjegyirodát illeti, ennek bérlete is tárgyalás anyagát képezi és természetes, hogy csak megfelelő bérösszeg fizetése mellett lehet szó ott annak további fenntartásáról. Végeredményben közgyűlés fog dönteni a maga szuverén elhatározása szerint abban a kérdésben, hogy kiknek és milyen feltételek mellett adja át a Vigadó bérletét j-Hszek egy Istenben piszek egy Jtazában j-Hszek egy Isteni örök igazságban :*j jjiiszek Magyarország feltámadásé- ban Amen.