A Nép, 1921. június (3. évfolyam, 24-48. szám)

1921-06-01 / 24. szám

2 Miért hanyatlik a magyar korona! A béke párisi ratifikálása és a Jóvá­­tételi Bizottság megérkezése befolyá­solja a magyar valuta krízisét ?-! A Nép levelezőjétől — Páris, május 27. Pár nap óta a rendkívüli áldozatok­kal feljavított magyar korona-érték ismét hanyatlani kezd. Minden jel arra mutat, hogy ez a valuta­krízis Hegedűs Lóránd pénzügyminiszter programmját hosszabb ideig fogja befolyásolni a ma­gyar pénzérték tartós hátrányára. A hirtelen beállott hanyatlás oka ugyanis nem Hegedűs pénzügyminisz­ter taktikai intézkedéséből származik, hogy ideig-óráig nem emeli a koronánk értékét a svájci piacon, hogy a magyar értékek pánikszerű csökkenését meg­­akadályozza, hanem a mostani krízist az a körülmény okozza, hogy a szeren­csétlen trianoni, békeszerződés szövegének végleges elfogadása a francia képviselő­­házban küszöbön áll. Németország kegyetlen megleckéz­­tetése után Magyarországra kerül a sor és pár hét múlva az úgynevezett jóvátételi antant-bizottság fog Buda­pestre érkezni, hogy mindaddig ott maradjon (a békeszerződés szövege szerint esztendőkig), míg a terhünkre végleg megállapítandó hadikártérítési adósságunkat az utolsó krajcárig be, nem vasalják rajtunk. Kíméletet az antant-bizottságtól ne várjunk, mert ha akarna is, a leg­csekélyebb mértékben se tehet Magyar­­országgal kivételt. Ez a bizottság a trianoni békeszerződés elvei és a Pá­­risban székelő állandó öttagú ántant­­vezetőség teljhatalmú intézkedései sze­rint jár el. A magyar közönséget tehát figyel­meztetni kívánjuk, hogy vessen számot a beállott körülményekkel és ne en­gedje magát félrevezetni illúziók és csalfa börzemanipulációk által. f. j. T­olva­jok, rablók, útonállók és gyilkosok a növényvilágban Irta: Zoltán Vilmos A jóravaló restség, a munkától való irtózás és a mások javaiban való dusz­kálás vágya az emberi társadalomban rendszerint anyja a bűnnek. Szakasz­tott így van ez a növényvilágban is, melynek minden egyes tagja a termé­szet örök rendeléséből ,kemény mun­kára van teremtve, hogy magát fen­tarthassa. A növény komplikált szer­vezete ugyanis a mindennapi táplálék­­megkeresése, feldolgozása és saját cél­jaira való fordítása körül csak olyan küzdelmes, kemény munkát végez, mint akár az ember s ebből a munká­ból bőséges rész jut ki minden egyes szervnek. És mégis akadnak növények, melyek a családjukban bizonyára évezredek óta folyó degenerálás következtében kisebb-nagyobb mértékben elvesztet­ték munkakedvüket s egyáltalán nem, vagy csak elenyésző részben végzik a természet által fentartásukra kiszabott munkát s ennek ellenére mégis meg­élnek, sőt szaporodnak s életképes utó­­dok révén hatalmas arányban terjesz­­tik fajukat. Ezek a növények — sö­tét és kétséges alakok, melyekből a nö­vényvilág gonosztevői kerülnek ki — az élősdiek, Flóra birodalmának he­­nyéi, melyek a nekik kiszabott élet­­fentartó munkát másokkal végeztetik s vígan élnek a készből, melyet más növényektől — ezek kárára és ártal­mára — rabló módjára elragadnak. A növény életfentartó urán­­ájának oroszlánrésze a tápláló talajsók elvo­násával és feldolgozásával a gyökér­nek jut. Ezért mindig gyanús az olyan növény, melynek gyökere korcs, vagy netán teljesen hiányzik, mert ez arra vall, hogy az illető növény el tud lenni szervetlen táplálék nélkül s igy bizo­nyára természetellenes módon szerves anyagokkal táplálkozik. És valóban, a gyökértelen szaprofiták —­­ melyeknek legismertebb típusai a gombák — el­halt állatok vagy növények oszlásnak indult anyagából táplálkoznak, míg a­ rovar- vagy húsevő növények, melyek­nek gyökere szintén degenerált, vagy, mint például a rencsénél (Utricularia) teljesen hiányzik, egyéb szerveik se­gítségével élő rovarokat fognak meg, azokat megölik s kissé talán átvitt ér­telemben, de tagadhatatlanul felfalták. Ugyancsak a gyökér közös volta és fokozatos visszafejlődése szülőanyja a növényi parazitizmusnak, a tulajdon­képpeni élősdi életmódnak is, mely abban áll, hogy bizonyos faju növé­nyek nem maguk veszik fel a földből a feldolgozandó szervetlen táplálék­­anyagot, hanem külön szervek segítsé­gével szoros, úgyszólván benső össze­köttetést keresnek más növényzettel s azokból magukba szívják vagy a még feldolgozatlan nyersanyagot, vagy, ami még veszedelmesebb, a már kész, szer­vessé átalakított táplálékot s igy a má­sok keserves munkájából élnek, sőt ön­kéntelen gazdáikat igen sok esetben tönkreszipolyozzák. Ilykér támadnak a növényvilág tár­sadalmában tolvajok, rablók, uton­ál­­lók és gyilkosok. És ezek száma nem is oly csekély, mint az ember gon­dema:". egész világon !­z eddigi meg­állapítás szerint 210.000 növényfaj él, amiből 1380 faj az élősdi. Az élősdiek túlnyomó száma a trópusok növényvi­lágát gazdagítja, de mintegy 72 faj él belőlük a középeurópai flóravidéken, hova növény­földrajzi szempontból ha­zánk is tartozik. A mű­ élősdijeinket megtalálhatjuk a­ mezőn, réten és erdőben egyaránt, csak úgy, mint a síkságon és hegyvi­déken, sőt magasan a fák ágain. Elég sok közöttük az ismerős és legtöbb­jüknek külseje semmiben sem árulja el veszedelmes voltukat. De korcs gyökerükön ott a befurakodó mirigy, melyet szerencsétlen áldozatuk tes­tébe bocsátanak, hogy annak segítsé­gével kiszívják s a maguk táplálkozá­sára fordítsák az áldozatuktól elrabolt készletet. Íme néhányuk veszedelmes­­ségük fokozatának sorrendjében. Homokos és hegyi réteinken gya­kori növény a szálkacsék (Euphrasia Odontites) és annak pusztai alakja, az Euphrasia Rosthoviana, míg a sárga­­virágú E­ lutea inkább a nedves rétek lakója. Mind a három ajakosvirágú növény élősdi a gyökérmirigyeivel be­lekapaszkodik a szomszédos másfaju növények gyökerébe, amelyből elvonja a vizet és az abban feloldott sókat. Az Euphrasiák tehát tulajdonképp csak haszontalan tolvajok, mert nyersanya­got lopnak, melyet táplálékká a ma­guk szervezete dolgoz fel. A szántók és tarlók alkalmatlan giz­­gaza a fintor (Melampyrum arvense), mely éppúgy, mint erdei rokona (M. nemprosum) már sokkal veszedelme­sebb a megtámadott szomszéd nö­vényre, mert ezektől már feldolgozott, kész táplálékot (fehérje, zzir, kemé­nyítő) ragad el s igy néhány hason­lóan sötétlelkű társával (Fistularia alectorolophus, Pedicularis- és The­­sium-fajok) joggal megilleti a rabló név. Zsarolók és útonállók módjára vi­selkednek a közelükbe került növé­nyekkel szemben többek közt a Bartsia nevű alpesi növény, és az ugyancsak alpesi Tozzia alpina s még néhány társuk, melyek betegre szipo­­lyozzák az általuk megtámadott gaz­danövényt. Egyenesen a gyilkosok közé kell so­rolnunk a vicsor (Lathraea squamaria)­ nevű különös alakú élősdi növényt, mely az éger-, mogyoró- és nyárfa gyökerein élősködik s a gyengébb gaz­danövényt el is pusztítja, éppúgy, mint a szádorfélék (Orobanche) és a lóhere­s egyéb gazdasági növények hírhedt gyilkosa, az aranka (Cuscuta)­, mely utóbbi a föld felett támadja meg áldozatát. A bokroknak és fáknak is meg vannak a maguk nemebeli gyil­kos támadói; ilyenek a fagyöngy (Vis­­cum album) és a tölgy nagy ellensége, a fanyag (Loranthus europaeus), me­lyek a fák ágaiba mélyesztik gyökerei­ket s a sejtcsatornákból szívják ki az életet adó táplálékot. Érdekes, hogy az első kategóriában említett élősdiek nincsenek feltétlenül ráutalva a parazita életmódra, mert kí­sérletek beigazolták, hogy gazdanö­vény nélkül, puszta földbe ültetve is meg tudnak élni. De a többi már any­­nyira sülyedt, hogy a szerves táplálé­kot már csak kész alapban tudja él­vezni, de annak feldolgozására kép­telen, tehát csak akkor tud megélni, ha van a közelében, akit megrabolhat. Amp 1921. június 1., szerda. A felvidéki zsidóság árulása A prágai kormány letöri az autonómia mozgalmát — A NÉP tudósítói­tól — Pozsony, május 28. A felvidéki magyarság ma is rendü­letlenül bízik abban, hogy a trianoni béke rendelkezései nem soká marad­nak érvényben. A felvidéki németség teljesen együtt érez a magyarsággal. Csehországnak még mindig igen nagy gondot okoznak a felvidéki álla­potok. Az autonómia kérdése igen elő­térbe nyomott az utóbbi hetekben. A prá­gai kormány tendenciózus hiteket ter­jeszt a felvidéki bolsevizmusról, hogy a bolsevizmus elfojtásának ürügye alatt ellensúlyozni tudja az auto­nómiára irányuló törekvéseket. A felvidéki autonómiáról rendeletet adott ki a prágai kormány, amelynek értelmében az autonómia szót semmi­féle vonatkozásban nem szabad használni mert az autonómia mozgalma «ellen­kezik az állam érdekeivel.» A cseh tiszt­viselők külön utasítást kaptak, hogy hivatalos minőségükben is fejtsenek ki ellenmozgalmat az autonómia eszméjé­vel szemben. Rusznokrajnáról ma már legszíve­sebben lemondana a prágai kormány, olyan nagy fejetlenség uralkodik ebben az erőszakosan megszállt országrészben, Rusznokrajnában több mint negyven politikai párt működik és a kormány maga sincs tisztába vele, hogy melyiket támogassa és melyik ellen küzdjön. Legnagyobb terrornak a tót pap­ság van kitéve a csehek részéről. A keresztényszocialista tót frakciója május közepén tárgyalt a Hlinka­­párttal, hogy a két párt számára köl­csönös támogatás és együttműködést létesítsenek. A cseh kormány azon­ban közbelépett és a Hlinka-pártnak kifizette félmilliós adósságát, úgy hogy a Hlinka-párt — anyagi eszközei nem lévén — kénytelen volt régebbi sem­leges álláspontjához visszatérni a cseh kormány nyomása következtében. Az iskolák kérdésében ma sem enged­nek semmit a csehek, bár a békeszerző­dés biztosította a nemzeti kisebbségek jogait. A felvidéki piarista gimná­ziumoknak ma már nincsen első, má­sodik és harmadik osztálya, úgy hogy a magyar nyelvű középoktatás fo­kozatosan megszűnik. A cseh kormány megengedte ugyan párhuzamos magyar osztályok felállí­tását, de az osztályok tanulóinak lét­számát negyvenre korlátozta, így tehát a negyvenes létszámon felül százával jelentkező magyar tanulók kénytele­nek a német vagy tót osztályokba beiratkozni. Ami a magyar osztályo­kat illeti, meg kell említenünk, hogy ezekben is heti nyolc órában tanítják a cseh nyelvet. A csehesítés azonban legerősebben a tótok ellen irányul. A magyar színjátszást minden eszköz­zel üldözik a csehek. Pozsony városa a tulajdonát képező színházat szerződé­sileg bérbeadta négy-négy hónapra egy cseh, egy német és egy magyar színtársulatnak. Mikor lejárt a cseh színtársulat négy hónapja, a cseh mi­niszter önhatalmúlag meghosszabbí­totta a játszási engedélyt, úgy hogy ma németnyelvű és magyarnyelvű előadásokat nem hallgathat Pozsony magyar lakossága. A cseh előadásoknak nem volna publikuma, ha a csehek, nem osztogatnák ingyen a színházjegyeket. Magyar újságokban nagy a h­iány a felvidéken. A cseh kormány csak a Bécsben kiadott magyar sajtó engedi terjeszteni, ez a sajtó pedig a legszemérmetlenebbül gyalázza­ a magyarságot, rágalmazza Csonká­u M­agyarországot és mindent elkövet, hogy kiölje a felvidéki magyar ér­zelmű lakosság lelkéből az irredenta gondolatát. Szerencsére azonban a bécsi magyar lapokat csupán a felvidéki zsidóság ol­vassa. A zsidóság faji szervezkedése nagy előnyére szolgált a cseheknek a nép­­számlálásnál. A zsidók vagy zsidó, vagy lótnemzetiségűnek vallották ma­gukat. Íme egy példa : Dunaszerdahely tiszta magyarnyelvű község, a lakos­ság fele keresztény, fele zsidó. A nép­­számlálás eredménye azonban csak 54 százalék magyart mutat ki. Akik mellett 20 százalékot tesz ki a tótok és 26 százalékot a zsidók létszáma. A zsidók fele ugyanis tótnak, másik fele zsidónak vallotta magát. Ilyen­formán elérték a csehek azt, hogy 20 százaléknyi tótságot mutattak ki Du­­naszerdahelyen és most a zsidók áru­lása következtében kötelező a tótnyelv tanítása Dunaszerdahelyen, ahol néhány drótostóton­ kivü­l egyetlen egy tót sem lakik. .­­­. He adja el ékszerét, beé­­r­t.Z­IA103HD ékszerüzletében Üllői-ut 3. Calvin-tér UilmOUn mellett. — Aranyat, est­stöt, brilliáns, ■■■■■*■ régiséget legmagasabb árbaan veszek. KERÉKPÁR gummi külső 400 belső 125 alkatrészek nikkelezés, zománcoz­ás legolcsóbban diósad! DEÁK LÁSZLÓ kerékpár raktár és gyártás Budapest, Vill., Német­ u. 45. árjegyzék 2 kor. levélbelyezért. 109 TERMÉSZETES SZÉNSAVDUS SAVANYUVIZ 770-„^^LEGKEDVELTEBB ASZTALI ÉS ELISMERT KITŰNŐ BORVIZ. A legelőnyösebb árban megrendelhető Pannónia Keresztény Fogyasztási Szövetkezet fcelárosiscónál !Vn Múzeumkörút 41. Telefon 96—04. és József 77—22.

Next