A Nép, 1921. június (3. évfolyam, 24-48. szám)
1921-06-15 / 36. szám
1921. június 15., szerda. Elpusztultak a főváros parkjai Száz sétánya, százezer fája volt a háború előtt a fővárosnak — 46 sétány elpusztult — Radó Károly kertészeti főigazgató javaslata — A NÉP tudósítójától — Budapest, június 13. Az «A Nép» nemrég beszámolt arról az óriási, pénzértékben az 50 millió koronát megközelitő kárról, mely a fővárost környékbeli erdőknek a szervezett fatolvajok által véghezvitt megtizedelésével érte. Ehhez a kárhoz csatlakozik — s csak anyagi értelemben áll mögötte, de a közegészség hátrányos befolyása tekintetében nem — az a barbár pusztítás, melyet a forradalmak által ránkszabaditott fékevesztett elemek s később megint csak a szervezett fatolvajok a főváros parkjaiban és ültetvényeiben véghezvittek. A fővárosnak száznál több kisebbnagyobb nyilvános parkja, sétánya és kertje van s ezek a rendkívül értékes faanyagból álló fasorokkal és faiskolákkal együtt 300 hektárnyi területet borítanak. A parkok közt a legnagyobbak a Városliget, a Népliget, a Tisza Kálmán-tér és az Erzsébet-tér, kisebb sétányok vannak a Ludoviceum előtt, a hídfőknél s általában mindenütt, ahol fásításra alkalmas tér kínálkozott. E parkok szépségét igen magas fokra emelte volt a kertészet, s a Városliget köröndje, alpinexuma és rózsaligete, a Népliget tájképi szépsége, a kisebb parkok virágban való gazdagsága messze földön híres volt. Ma e parkok sivár és szomorú látványt nyújtanak. Számos szép és értékes — mert ritka fa — kivágva, a ritka fenyőfajok csúcsa a legtöbb esetben megcsonkítva, a szabad tereken nincsenek padok, mert azokat is elhordták a korlátfákkal és jelzőtáblákkal együtt a fatolvajok, a gyep letaposva, a bokrok, virágtövek, megtépve, megtépázva. Nem kisebb a pusztulás a fasorokban, melyek közül — különösen a kültelkeken — többet teljesen kivágtak. Ugyancsak a pusztulás képét nyújtja a népligeti faiskola, hol több ezer csemetefa esett áldozatul a nép fékevesztett tolvajlási hajlamának. Hogy a pusztulás nagyságáról helyes képet adhassunk, az A Nép tudósítója felkereste a főváros Vágányutcai kertészeti telepét, mely a főváros egész kertügyével együtt egy jeles szakember, Radó Károly kertészeti igazgató vezetése alatt áll s ott a következő felvilágosítást kapta: A főváros területén — a parkokban és fasorokban — a háború kitöréséig több mint 100.000 értékes, nagyrészt ritka külföldi fa volt, melyeknek jelentőségét a porlekötés és levegőtisztítás útján a közegészségügyre vitatni felesleges. Ebből a nagy mennyiségből 20.000-nél több fát kipusztítottak. A fatolvajok kocsival jöttek a nagyobb parkokba, s mivel a rendőrség tétlenül nézte a pusztulást, szabadon garázdálkodtak. A román megszállás alatt, mikor már a tüzelőid és szénhiány is kezdte éreztetni hatását s az őrszemélyzet és rendőrség fegyvertelen volt, már mi sem tartotta vissza a fatolvajokat a fosztogatástól, mely még az elmúlt télen is nagy arányokat öltött. A legtöbb parkból nemcsak kivágott A HÍJÉI. fákat vittek el, hanem a padokat és korlátfákat is. A főváros száz parkja közül ilykép mintegy 45 csaknem elpusztult. Különösen a Városligetben, Népligetben, Városmajorban és Kőbányán nagy a pusztulás. A ligetekben a külföldről importált drága és ritka fenyőfajokat elvitték, vagy ha a fa nagy volt, a csúcsát levágták karácsonyfának. Az anyagi kár csak szerény számítással négy—öt millió korona, ehhez járul, hogy ezidőszerint munkaerő- és pénzhiány miatt a rekonstruálás lehetetlen s évtizedekbe fog kerülni, míg parkjaink visszanyerik régi szépségüket. A kertészeti vezetőség azért már megkezdte az újjáépítés munkáját és huszonhat kisebb parkot helyreállított, a kivágott fákat új csemetékkel pótolta, az ellopott padok helyére újakat állíttatott. Úgy tudjuk különben, hogy a főváros sétányügyi bizottságának legutóbbi ülésén Rüde igazgató konkrét javaslatot nyújtott be a parkok rekonstruálására , hogy a bizottság jóindulatúan foglalkozik e fontos kérdéssel. Belgium munkássága békejobbot nyújt a német testvéreknek •A keresztény szolidarismus nem ismer határokat: — Nyolcórai munkaidő Hollandiában — A hollandi keresztény szakszervezetek kongresszusa — A NÉP tudósítójától —• Utrecht, június 12. Most folyt le Utrechtben a hollandi keresztényszocialista szakszervezetek kongresszusa, amelyen képviseltette magát Franciaország, Németország, Belgium, Ausztria és Magyarország keresztény munkássága is. A kongresszus azokkal a kérdésekkel (így a 8 órai munkaidő visszaállításával foglalkozott, amelyek közelebb hozzák egymáshoz a munkaadót és a munkást. A kongresszus elfogadta azokat az alapelveket, amelyeket egy bizottságban dr. Nolens, dr. Aalberse munkásügyi miniszter, Verrart egyet, tanár, van Dijk nagygyáros, dr. Raagmakers, Serrarens, van Rijzewyk de Bruijn megállapítottak s lefektették azokat az irányelveket, melyeknek követése biztosíthatja a kölcsönös megértést és az egymás közti szociális békét. A megegyezésben szerepel a nyolcórai munkaidő visszaállítása is. A gyűlésen az óriási tömeg lelkesedése közben a belgák küldötte nyíltan kijelentette, hogy a keresztény szolidarizmus nem ismer határokat és őszivel és lelkének egész őszinteségével az általa képviselt kétszázezer belga munkás nevében testvéri jobbot nyújt a német keresztény munkásmilliók képviselőjének. A belga keresztényszocialisták kiküldöttének ez a bejelentése annál is inkább nagyobb értékű, mert ebből is kiderül, hogy a belga munkásság nem ért egyet a belga nemzetközi szociáldemokrata miniszterekkel, akik a minisztertanácson a Ruhrvidék elfoglalása mellett szavaztak. Az általános elvi kérdések tisztázása után elhatározták, hogy e hatalmas munkásorganizációban rejlő tömeg-, erőt külsőleg is dokumentálják. Hasonló demonstrációs felvonulás Hollandiában még nem volt. 32.000 ember, csupa munkás és munkásnő vett részt a felvonulásban, 20 zenekarral, 800 zászlóval és feliratokkal a következő sorrendben : 1. földmivelő munkások, 2. bányászok, 3. transzportmunkások, 4. kőmunkások, 5. bőrmunkások, 6. tengerészek, 7. elüljárósági személyzet, 8. altisztek, 9. textilmunkások, 10. fa-, 11. föld- és üvegmunkások, 12. biztosítószemélyzet, 13. dohány-, 14. fémmunkások, 15. technikusok, 16. mészárosok és henteslegények, 17. varrónők és szabók, 18. szállodai személyzet, 19. gyári munkások, 20. pékek, 21. üzletvezetők, 22. vasutasok, 23. gyémántcsiszolók, 24. betűszedők és öntők, 25. építőmunkások, 26. irodai személyzet, 27., 28. Zuivel (tej, vaj, sajt) munkások. Az ünnepség az utrechti érsek előtt történt elvonulással végződött. — Sok utcának még ma is teljesen oknélküli elnevezése van. Nekem az volt a Célom, hogy történeti kutatások, mondhatni muzeális emlékek, hagyományok alapján úgy nevezzük el az utcákat, hogy annak az elnevezésnek történeti alapja, értelme legyen. Különösen a budai, sokszor lehetetlen nevű utcákat, a német nevű utcákat akartuk megmagyarosítani és én különösen nagy figyelemmel voltam arra, hogy a régi magyar költők, írók jussanak utcához. Ez a kollegialitásom megbocsátható, hiszen ezeknek a magyar társadalom, az utókor úgysem állított semmiféle emléket. Utcát akartam juttatni például Pósa Lajosnak, Inczédy Lászlónak, Cholnoky Viktornak, a Kisfaludy-utcát, amelyben a költő sohasem lakott, át akartam helyezni a belvárosba, a Koronaherceg-utcát el akartam nevezni Szent Margit-utcának, az Eskü-térnek azt a részét, amely most az Apponyi nevet kapta, akkoriban Kossuth-térnek akartuk elnevezni stb. Százával, sőt ezrével jöttek a levelek a közmunkatanácshoz és hozzám, amelyekben a főváros polgárai, a mindenhez hozzászóló ötlettulajdonosok, de különösen háziurak és a társadalom minden osztályából származó levélírók ajánlottak nekünk utcaneveket. Ezek közül a levelek közül még ma is őrzök egynéhányat, van köztük egy, egy budai háziúré, aki még ma is él és aki százezer koronát kínált, ha az utcát, amelyben neki öt háza volt, az ő nevéről nevezzük el. Talán felesleges megemlítenem, hogy a háziúr kívánsága, aki semmiféle érdemeket a közélet terén nem szerzett, azonkívül, hogy öt házat sikerült összevásárolnia, nem teljesült. Ötször vagy hatszor ültünk össze, ha jól emlékszem és feldolgoztuk Budapest egész területét, még a kültelkeket is. Lehet, hogy a közmunkatanács valamelyik poros iratcsomója még őrzi ezeket az aktákat, azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogyegy-kettő kivételével egyáltalán nem valósultak meg a mi ötleteink. A háború utolsó szakában történt ugyan néhány utcaelnevezés, például a Ferdinánd bulgár királyut, a Mehmed szultánát, amelyekhez azonban nekem semmi közöm s amelyeket később vissza is csináltak, mikor akülpolitikai orientáció” úgy kívánta, — tette hozzá szelíd gúnnyal — de azután jöttek a forradalmak s a közmunkatanácsnak is, az embereknek is ezer más gondjuk támadt és a dologgal senki se törődött többé. Talán majd, ha nyugodtabb idők jönnek, sor kerül a mi elfeledett bizottságunk ötleteinek a megvalósítására is. Külpolitika és fővárosi utcanevek Egy elfelejtett bizottság — Krúdy Gyula a fővárosi utcanevek megmagyarosításáról —• A NÉP tudósítójától — Budapest, június 13. Talán négy-öt esztendeje annak, hogy a közmunkatanács, amelynek elnöke akkor Polónyi Géza volt, tervbe vette, hogy a budapesti utcák és terek nevei közül azokét, amelyeknek elnevezése divatjamúlt vagy idegen hangzású, magyar nevekkel cseréli fel. Emléket akartak állítani egyrészt a főváros régi jeleseinek, akik Budapest életében, felvirágzásában egykor vezető szerepet vittek és másrészt névhez akarták juttatni a magyar közélet, irodalom és művészet ama elfeledett nagyságait, akiknek emlékét még csak egyetlen utcanév sem őrizte eddig. Budapesten utcája van már úgyszólván az egész állatvilágnak : a nyúlnak, medvének, oroszlánnak, sasnak, a galambnak, a kacsának, a csalogánynak, a kígyónak, a tigrisnek, a pávának; utcájuk van az égi testeknek, a napnak, a holdnak, a fénynek, a csillagoknak, a szivárványnak ; utcájuk van az iparosoknak , a kádároknak, a mészárosoknak, bognároknak, kerékgyártóknak, asztalosoknak, bérkocsisoknak, csak épen azoknak nincs, akik egyegy lehetetlen nevű utcában látva napvilágot, indultak el onnan országos hírnév szerzésére, közéleti babérok aratására. A hálátlan utókor megfeledkezett régi nagyjairól dám közmunkatanács le akarta vezekelni e bűnöket és bizottságot állított fel, amelynek feladatává tette a régi módi, avult nevű utcák megmagyarosítását, olyan névvel való ellátását, amelyet megindokolt az utcához fűződő hagyomány, a helyi történelem és amellyel kiengesztelhetők lennének valamiképp a könnyelműen elfelejtett régiek. Mindez hosszú évekkel ezelőtt történt. A bizottság elnöke akkor Joanovics Pál nyugállamtitkár lett, referensül pedig sikerült Krúdy Gyulát, a kitűnő írót megnyernie, akinél jobban kevesen ismerik a régi Budapest történetét, polgárait, ismeretlen «nagyjait.» A bizottság össze is ült egynéhányszor, vetődtek is fel ott ötletek, tervek, amelyek közül azonban alig vált valóra egy kettő. Kiváncsiak lettünk arra, várjon él-e még és működik ez a bizottság és munkájának volt-e valami komolyabb eredménye? Felkerestük tehát Krúdy Gyulát, aki kedves közvetlenséggel beszélt arról a «hivatali működésről», amelyet referensi tisztségében kifejtett : — Az egész dolog elaludt, úgy látszik — legyintett mosolyogva. Azt hiszem, tulajdonképpen ma is él ez a bizottság, hiszen azt nem szüntette meg senki sem, csak egyszerűen megfeledkeztek róla az idők folyamán. Ha jól emlékszem, a Wekerlekormány alatt kaptam a referensi megbízást, amely természetesen csak amolyan nobile officium volt, amelyért semmiféle tiszteletdíj, vagy költség nem járt, de amelyet én nagyon szívesen és nagy örömmel vállaltam,mert kedvemre való volt a munka, hiszen jómagam is, amikor a kis budai utcák köveit róttam, sokszor boszszankodtam egyes lehetetlen utcaneveken. Mi értelme van például még ma se a Gyorskocsi-utcának? 5 A banktisztviselők a megosztott munkaidő ellen Tiltakozó nagygyűlés lesz a régi képviselőházban — A NÉP tudósítójától. — Budapest, jan. 14. A Nép volt az első, mely síkraszállt a banktisztviselők osztatlan munkaideje érdekében. Megindított akciója széles rétegben visszhangra talált. A Keresztény Pénzintézeti Tisztviselők Országos Szövetsége legutolsó tanácsülése szintén foglalkozott a TÉBE idevonatkozó határozatával s ez ellen a leghatározottabban foglalt állást. Egyúttal elhatározta, hogy június 16-án délután fél hét órakor a régi képviselőházban tiltakozó nagygyűlést hív össze, melyen a további teendők felől is fognak határozni. Egy bankérdekeket szolgáló reggeli lap megemlékezik arról, hogy a megosztott munkaidő egyelőre nem kerül megvalósításra, egyrészt a nyári hónapok miatt, másrészt pedig azért, mert a legtöbb bankban külön díjazás ellenében dolgoznak a tisztviselők. Ezzel szemben arról értesültünk, hogy a megosztott munkaidőnek bevezetését a bankvezetők már eredetileg is ,szeptember tizenötödikére tervezték, hogy így megtakaríthassák a különórázással járó költségeket az amúgy is gyengén fizetett tisztviselőkön. Brilliánsokat, gyöngyüket, ékszereket mindenkinél drágábban VESZEK: SZÉKELY EMIL, KIRÁLY UTCA 51. 106 Tern-tMutonaal (zenbeit, Totóba, Jézeuf 10M).