A Nép, 1921. december (3. évfolyam, 177-200. szám)

1921-12-01 / 177. szám

1921 december 1. csütörtök^» Ára 3 korona Budapest, III. évf. 177. szám POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Egész évre_ 630 kor. Félévre___ 340 kés. Negyedévre 170 kor. Egy hóra____ 60 kor. Fél tatra__ S0 kor. • Egyes szén éra hely« hon ée vidéken 3 tves. Szerkesztőségi VIII., Szentkirélyi-utca 28.o. Telefon­­ J. 03-80, J. 63-81. Éledék!­v­a­tali VIII., Szántóhh­ilyi-utca 30. Telefont Jenet 103-85. Megjelenik d. n. 4 órakor. Ingoványos A kormányválságból a pártok vál­sága lett. Ma még itt tartunk, de egy, lépés a válságok ingoványán előre és a pártok válsága után a nemzetgyűlés válsága jön, s azután már csak a nemzet válsága következhetik. Vissza­fojtott lélekzettel nézzük a veszedel­mes kísérletezéseket, a személyi tusu­kat és a jogosulatlan pártérdekek csatáit. Újra tiltakozunk az ellen, hogy minden felboruljon csupán azért, hogy valamely pártnak legyen igaza. Egyes emberek, pártok igazságában a nemzeti lét nagy kérdéseit meg­fojtani végzetes szerencsétlenség volna, már­pedig ebben a válságban el­merülni készül a magyarságnak a keresztény világnézethez, a nemzeti gondolathoz, a szociális igazsághoz fűzött minden érdeke. Ma még nem késő. Még lehet észbe­kapni, ma még félre lehet állítani az útból a kibontakozás akadályait. Félre tehát mindazokkal, akiknek egyéb­ként talán tiszteletreméltó ambíciója a válságos helyzet tisztázásának út­jában áll. Leemeljük kalapunkat a hazafias érzés sugalla aggodalmak, az elvi meggyőződések és a becsületes jószándékok előtt, amelyek a magyar egység veszedelmeztetőit s a­ pártok érdekeinek szószólóit vezetik. De soha sem tudjuk feledni, hogy mint a pokolhoz vezető út, a magyar tragédia nagy bukásainak útja is hazafias jószándékokkal volt kikö­­vezve Ha csak a jószándékokon múlt volna, akkor m­a nem állnánk leron­gyolódott koldusokként és megalázva a népek nagy országútján. Hiszen Tisza országgyűlésének is megvolt a jószándéka, az­­évtizedes nagy több­sége,­ mely liberalizmus rendszerének jogán markában tartotta a hatalom­nak egész szervezetét. Rendben vol­tak a sr­ófok, a kerekek, a hajtószíjak, olajozták és­­ fűtötték a gépet, mely dolgozott és termelt s végül még is minden a nagy összeomláshoz veze­tett. Miért? Mert­ az országgyűlés alul kicsúszott a nemzet, a közvélemény s légüres­ térben állt a politikai gépezet, a politika elszakadt a nemzet közér­zületének szilárd talajától. Mit gondol­nak hát a pártérdek jó szándékú műve­lői, mi lesz, ha újra­ elszigeteli magát a politika az eleven élettől;. ha újra csak «a párt minden előtt» ingová­­nyára bátorkodnak ; az élet szilárd talaja helyett; ha újra a párt győz a nemzet helyett; .újra a pártigazság gyűri le a keresztény igazságot. Hosszú hónapok óta harcolunk az egységes keresztény front mellett. Nekünk az egység volt a fontos, nem az egységes párt vagy a pártszövetség. A lényeget néztük és nem a formát, mert az egyre veszedelmesebb és vi­gasztalanabb helyzet megoldását nem a külső keret, hanem a belső tarta­lom, az alkotó munkára vezető ér­zelmi egység dönti el. Nem akarunk tehát hinni pártigaz­ságokban, mert mi nemzeti igazságo­kat látunk vezérlő csillagokként ra­gyogni a sötétségbe borult magyar égboltozaton. Mi­ hiszünk a keresz­tény , irányzat , és­ nemzeti gondolat. nagy táborának egységében s .erre. intjük is a javaiból kifosztott,válságok­. ba és. sötét .gondok éjszakájába, ker­getett magyar népet. Ez az egység a fontos, mert ezen dőfl el a magyarok rejtelmes jövendője s.. erre az ..útra rákényszerül a szétzilált­ politikai elit­­ is, amely most bizonytalanul ‘és,hvák-‘ rhető ', rövklátással botorkált előre, egyre mélyebben süppedve- a:i inge-'­ ványom ! Beszélgetés dr. Hamm bajor kereskedelmi miniszterrel Mennyit kell fizetnie Németországnak! — A gazdasági válság egész Közép-Európát katasztrófával fenyegeti . — A NÉP munkatársától — München, nov. 21. A francia sajtó német «dette pub­­liq­ue»-ről ír, a német lapok pedig az államvasutaknak és postának ma­gánkézbe való bérbeadásáról cikkez­nek. Ezek a vészhírek, amelyeknek megvalósulása korántsem­­tekintendő bizonyosnak, Németország rendkívül súlyos helyzetét tükröztetik vissza. Minthogy a magyar kereskedelmi élet úgyszólván szerves összefüggésben van a német gazdasági piaccal,­­fo­­­kozott figyelemmel kell szemmel kí­sérnünk a Németországban lejátszódó eseményeket, amelyeknek Magyaror­szágra is kiterjedhető hatása majdnem elkerülhetetlen. Egyik legutóbbi cik­kemben igyekeztem némi fogalmat nyújtani a mindennapi életben leját­szódó pánikszerű eseményekről, a mai napon pedig felkerestem Dr. Hamm bajor kereskedelem­ügyi minisztert, valamint annak helyettesét, hogy tájékozódást­ nyerjek azon erők felől, amelyek a jelenlegi katasztrofális gaz­dasági helyzetet irányítják. ,, Dr. Hamm a baj­or demokra­tapártót képviseli a Lerchenfeld-kormányban. Aránylag fiatal ember még, de ugy­­■ látszik, nagy­­ tudása teszi érdemessé erre a­ pozícióra, csakúgy mint dr. Krausneck pénzügyminisztert, akivel néhány hét­ előtt az A NEP­ nevé­ben beszélgetni szerencsém volt. Ba­jorország nem játszik jelentéktelenebb szerepet a világpolitikában, mint a mai Magyarország, államférfiainak döntő, szavuk van a 60 milliós Német­ország politikájában, mégis lehetet­lenség , teljesen szótlanul elsiklanom az ellentét mellett,­ amelyet­ Bajorországban és szegény megalá­zott hazánk között tapasztaltam. A bajor miniszterelnökhöz és az egyes miniszterekhez várakozás nélkül, ki­lincselés és protekció nélkül és a hiva­talos órákon túl is be lehet jutni. Déli 12. órakor nem kapja az ember a vá­laszt «őexcellenciája» !Még n­em jött be s az embernek eszébe sem jut arra gondolni, hogy «hátha a miniszter úr letagadja magát.» Délután 4 órakor küldtem be dr. Hanna miniszterhez látogatójegyemet s öt perccel később már szemközt ül­tem vele. A miniszter tudja, hogy az az ,újságíró, aki tőle felvilágosítást akar kérni, országának és a köznek kivan szolgálni. Jó lenne, ha ezt Magyarországon is ,mindazok­­ meg­szívlelnék, akik a külföld tájékozta­tására­ hivatottak. — Ön azt mondja, — kezdte fej­tegetéseit dr. Hamm kereskedelem-, ügyi miniszter — hogy az állam­vasutak bérbeadására vonatkozó hir a­ német népben az, állam, iránt .táp­lált bizalm­at r­enditi­­,még ;s aho­gy a külföld is oly szempontból ítéli meg ‘ ezt' a 'térj­el,.Me' ki volt az, aki először járult hozzá ahhoz, hogy a­ nép telje­sen elveszítse a bizalmat- s.­.a.­munka­­, kedv­el 7 ■■ ■ f. Három és fél milliárd aranymi márka jóvátételi összegét követelnék tő­lünk - éven­te,r dinihez imén 1 .évi ( ' 11)6­­milliárd' tört. antibre a­ Német-­­országi megszálló csapatok kerül­­nek. Majdnem ötmilliárd aranymárkát kell tehát fizetnünk, csoda-e, ha a nép, mely az ország teljesítő­képességét ismeri, nemcsak bizalmát, de hitét is veszti? Miből és honnan teremtse elő Németország ezt a horribilis ösz­­szeget. Az adóprés oly kíméletlenül működik, hogy a német nép teher­bírása már majdnem tetőpontját érte el, az adókból befolyó jövedelem pedig alig egy hányadát adja annak, amit fizetnünk kell. Hol vannak még az állam fenntar­tási költségei? Az adókból befolyó összeg 90 milliárd papírmárkát tesz ki, ahhoz, hogy az előbb említett öt milliárd aranymárkát előteremthes­sük, negyven milliárd értékű árut kellene exportálnunk a békebeli 10 milliárddal szemben. Amerikában, Angliában és a semleges államokban naponta nő a munkanélküliek száma. A­-gyárak kénytelenek üzemeiket szü­­­­neteltetni, nem fog-e vájjon a külföld védekezni az ellen. Hogy Németország , exportcikkeivel piacait elárassza? Hol helyezhető el az a negyven milliárd márka értékű áru, amelynek eladási árából a jóvátételi összeg előteremt-­­hetű? De nem is kell oly messzire mennünk. Hogyan teremtse elő Né­metország lezüllött valutájával azokat a nyersanyagokat, amelyekből az ex­portképes áru készüljön? Az­ántáni nem látja be azt,­­amit saját érdekében be kellene lát­nia, nem hajlandó egyelőre enyhíteni a rettenetes terheken, ellenkezőleg a teljes csőd felé kergeti Németországot. A Londonban reánk erőszakolt ter­heket nem birjuk s itt kár minden szépítgetés; mi már akkor tudtuk,­ most közvetlenül tapasztaljuk, de­ volt ellenségeink ma sem látják a valót, pedig ez nemcsak reánk, hanem rájuk nézve is katasztrofális. Januárban ötszáz millió arany­márkát kell fizetnünk, ezt az összeget csalás külföldi hitel igénybevételével teremthetjük elő, mi­ként az első milliárd nagy részét. A birodalmi banknak van még egy milliárd­­ aranya, amely óriási papír­­pénzkészletünk biztosítékát képezi, de ez aztán valóban minden. A márka árfolyama már nem is esik, hanem zuhan, a rezet, gyapotot sokszorosa­n t­öbb papírmárkáért szerzett valutáért kell vásárolnunk, s valutánk heteként fel lesz hígítva új kibocsátású papír­­pénzzé; hát nem j­elenti mindez azt, hogy Ausztria szására jutunk? — A német nép eléggé józan és hig­gadt, de emberileg teljesen ••érthető, •hogy aki csak teheti, a m­ai árak mel­lett igyekszik magának biztosítani­a azt, amire a­ közeljövőben szüksége lesz. Az állam­ szempontjából a pánik­szerű vásárlás természetesen­­nagyon káros, de­r nem tehet semmit effele. •Nem­ ebben a pánikszerű­­bevásárlás­'' ban rejlik a hiba, hanem a’rálátást­alán jövőben, mely egyre sötétebb'perspek­tívát­­m­otott ....... .! — A dollárért ma már 280 márkát kell fizetnünk, de ez még nem a végső határ, ha az ántánt utolsó pillanatban nem látja be, hogy Németország csődje Európa csődjét jelenti. Az ántánt könyörtelen politikája a német jobboldali "radikálisok malmára hajtja a vizet, amelyek elejétől kezdve azt az álláspontot foglalták el, hogy nem szabad a békeszerződést és a lon­­­doni ultimátumot elfogadni. A nép kezd lassan ráeszmélni,"hogy ezeknek volt igazuk, mert a béke érdekében vállalt terhek alatt már-már összeros­­kad.­­ Ami a vasutak bérbeadását illeti, úgy a magam részéről nem helyeslem a nyilvánosságra jutott tervet. A vas­utakat az állam számára kell rentá­bilissá tenni és pedig ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel a magántőke jövedelmező üzletté gondolja tenni.­­ December elsején lényegesen megdrágulnak a vasúti tarifák, de még ezek a tarifák sincsenek össz­hangban a márka és dollár közötti árfolyamkülönbséggel. Erre vonat­kozólag azonban nem akarnék egye­lőre többet mondani, mint amit Landtag­ban kifejtettem. A posta bérbeadásának terve még fel sem merült, erről tehát kár volna fejte­getésbe bocsátkozni. Végtelen sajnálatomra nem hall­gathattam tovább a miniszter rend­kívül fontos és érdekes beszédét, mert sürgősen el kellett távoznia, azonban átvezetett a szomszéd szobában lévő helyetteséhez, aki lekötelező szívé­lyességgel adott minden kérdésemre felvilágosítást, sőt a Bajorországban tett megfigyeléseimet, érdeklődéssel hallgatta végig s jegyzeteket csinált magának, hogy­ egyiket-másikat az állam javára praktikusan felhasználja. Dr. Hamm miniszter helyettese a részletekig bocsátkozva magyarázta meg a bajor kereskedelmi élet engem érdeklő momentumait. A bajor munkásság a lehető leg­nagyobb megértéssel viseltetik az ország aggasztó helyzete iránt. Mindenekelőtt szorgalmas s komo­lyan teljesíti az üzemekbeni feladatát. A munkabérek Bajorországban nem haladták túl a békemunkabérek 8 — 10—12-szeresét. A textiláruk árai ezzel szemben rövidesen a békeárak százszorosára fognak emelkedni. Ez az­ aránytalan­­arány mutatja, hogy minek kell jönnie.­A munkások nem keresnek annyit, amennyire a leg­szükségesebb­ előteremtésére, okvetlen szükségük volna. Ez nem vonatkozik minden munkásra, m­ert,­ sajnos, a helyzet az, hogy a munkabéreknél nem létezik különbség a jó és gyönge, a fiatal és öreg munkás között. Az ifjúmunkások nemcsak aránytalanul többet keresnek, hanem túl sokat, úgy hogy fölöslegesen költekezhetnek, könnyelmű életet folytathatnak, amíg a családos munkás óriási gondokkal küzd s nem tud megélni. Az a teória, hogy ott, ahol hárman esznek, egy negyedik számára is jut, már régóta csak­­ teoriá, a több családtagú mun­kás akkor sem győzi, ha egyik-másik gyereke is keres már.­ Az. őrülten

Next