A Nép, 1921. december (3. évfolyam, 177-200. szám)
1921-12-01 / 177. szám
1921 december 1. csütörtök^» Ára 3 korona Budapest, III. évf. 177. szám POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Egész évre_ 630 kor. Félévre___ 340 kés. Negyedévre 170 kor. Egy hóra____ 60 kor. Fél tatra__ S0 kor. • Egyes szén éra hely« hon ée vidéken 3 tves. Szerkesztőségi VIII., Szentkirélyi-utca 28.o. Telefon J. 03-80, J. 63-81. Éledék!vatali VIII., Szántóhhilyi-utca 30. Telefont Jenet 103-85. Megjelenik d. n. 4 órakor. Ingoványos A kormányválságból a pártok válsága lett. Ma még itt tartunk, de egy, lépés a válságok ingoványán előre és a pártok válsága után a nemzetgyűlés válsága jön, s azután már csak a nemzet válsága következhetik. Visszafojtott lélekzettel nézzük a veszedelmes kísérletezéseket, a személyi tusukat és a jogosulatlan pártérdekek csatáit. Újra tiltakozunk az ellen, hogy minden felboruljon csupán azért, hogy valamely pártnak legyen igaza. Egyes emberek, pártok igazságában a nemzeti lét nagy kérdéseit megfojtani végzetes szerencsétlenség volna, márpedig ebben a válságban elmerülni készül a magyarságnak a keresztény világnézethez, a nemzeti gondolathoz, a szociális igazsághoz fűzött minden érdeke. Ma még nem késő. Még lehet észbekapni, ma még félre lehet állítani az útból a kibontakozás akadályait. Félre tehát mindazokkal, akiknek egyébként talán tiszteletreméltó ambíciója a válságos helyzet tisztázásának útjában áll. Leemeljük kalapunkat a hazafias érzés sugalla aggodalmak, az elvi meggyőződések és a becsületes jószándékok előtt, amelyek a magyar egység veszedelmeztetőit s a pártok érdekeinek szószólóit vezetik. De soha sem tudjuk feledni, hogy mint a pokolhoz vezető út, a magyar tragédia nagy bukásainak útja is hazafias jószándékokkal volt kikövezve Ha csak a jószándékokon múlt volna, akkor ma nem állnánk lerongyolódott koldusokként és megalázva a népek nagy országútján. Hiszen Tisza országgyűlésének is megvolt a jószándéka, azévtizedes nagy többsége, mely liberalizmus rendszerének jogán markában tartotta a hatalomnak egész szervezetét. Rendben voltak a srófok, a kerekek, a hajtószíjak, olajozták és fűtötték a gépet, mely dolgozott és termelt s végül még is minden a nagy összeomláshoz vezetett. Miért? Mert az országgyűlés alul kicsúszott a nemzet, a közvélemény s légüres térben állt a politikai gépezet, a politika elszakadt a nemzet közérzületének szilárd talajától. Mit gondolnak hát a pártérdek jó szándékú művelői, mi lesz, ha újra elszigeteli magát a politika az eleven élettől;. ha újra csak «a párt minden előtt» ingoványára bátorkodnak ; az élet szilárd talaja helyett; ha újra a párt győz a nemzet helyett; .újra a pártigazság gyűri le a keresztény igazságot. Hosszú hónapok óta harcolunk az egységes keresztény front mellett. Nekünk az egység volt a fontos, nem az egységes párt vagy a pártszövetség. A lényeget néztük és nem a formát, mert az egyre veszedelmesebb és vigasztalanabb helyzet megoldását nem a külső keret, hanem a belső tartalom, az alkotó munkára vezető érzelmi egység dönti el. Nem akarunk tehát hinni pártigazságokban, mert mi nemzeti igazságokat látunk vezérlő csillagokként ragyogni a sötétségbe borult magyar égboltozaton. Mi hiszünk a keresztény , irányzat , és nemzeti gondolat. nagy táborának egységében s .erre. intjük is a javaiból kifosztott,válságok. ba és. sötét .gondok éjszakájába, kergetett magyar népet. Ez az egység a fontos, mert ezen dőfl el a magyarok rejtelmes jövendője s.. erre az ..útra rákényszerül a szétzilált politikai elit is, amely most bizonytalanul ‘és,hvák-‘ rhető ', rövklátással botorkált előre, egyre mélyebben süppedve- a:i inge-' ványom ! Beszélgetés dr. Hamm bajor kereskedelmi miniszterrel Mennyit kell fizetnie Németországnak! — A gazdasági válság egész Közép-Európát katasztrófával fenyegeti . — A NÉP munkatársától — München, nov. 21. A francia sajtó német «dette publique»-ről ír, a német lapok pedig az államvasutaknak és postának magánkézbe való bérbeadásáról cikkeznek. Ezek a vészhírek, amelyeknek megvalósulása korántsemtekintendő bizonyosnak, Németország rendkívül súlyos helyzetét tükröztetik vissza. Minthogy a magyar kereskedelmi élet úgyszólván szerves összefüggésben van a német gazdasági piaccal,fokozott figyelemmel kell szemmel kísérnünk a Németországban lejátszódó eseményeket, amelyeknek Magyarországra is kiterjedhető hatása majdnem elkerülhetetlen. Egyik legutóbbi cikkemben igyekeztem némi fogalmat nyújtani a mindennapi életben lejátszódó pánikszerű eseményekről, a mai napon pedig felkerestem Dr. Hamm bajor kereskedelemügyi minisztert, valamint annak helyettesét, hogy tájékozódást nyerjek azon erők felől, amelyek a jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzetet irányítják. ,, Dr. Hamm a bajor demokratapártót képviseli a Lerchenfeld-kormányban. Aránylag fiatal ember még, de ugy■ látszik, nagy tudása teszi érdemessé erre a pozícióra, csakúgy mint dr. Krausneck pénzügyminisztert, akivel néhány hét előtt az A NEP nevében beszélgetni szerencsém volt. Bajorország nem játszik jelentéktelenebb szerepet a világpolitikában, mint a mai Magyarország, államférfiainak döntő, szavuk van a 60 milliós Németország politikájában, mégis lehetetlenség , teljesen szótlanul elsiklanom az ellentét mellett, amelyet Bajorországban és szegény megalázott hazánk között tapasztaltam. A bajor miniszterelnökhöz és az egyes miniszterekhez várakozás nélkül, kilincselés és protekció nélkül és a hivatalos órákon túl is be lehet jutni. Déli 12. órakor nem kapja az ember a választ «őexcellenciája» !Még nem jött be s az embernek eszébe sem jut arra gondolni, hogy «hátha a miniszter úr letagadja magát.» Délután 4 órakor küldtem be dr. Hanna miniszterhez látogatójegyemet s öt perccel később már szemközt ültem vele. A miniszter tudja, hogy az az ,újságíró, aki tőle felvilágosítást akar kérni, országának és a köznek kivan szolgálni. Jó lenne, ha ezt Magyarországon is ,mindazok megszívlelnék, akik a külföld tájékoztatására hivatottak. — Ön azt mondja, — kezdte fejtegetéseit dr. Hamm kereskedelem-, ügyi miniszter — hogy az államvasutak bérbeadására vonatkozó hir a német népben az, állam, iránt .táplált bizalmat renditi,még ;s ahogy a külföld is oly szempontból ítéli meg ‘ ezt' a 'térjel,.Me' ki volt az, aki először járult hozzá ahhoz, hogy a nép teljesen elveszítse a bizalmat- s..a.munka, kedvel 7 ■■ ■ f. Három és fél milliárd aranymi márka jóvátételi összegét követelnék tőlünk - évente,r dinihez imén 1 .évi ( ' 11)6milliárd' tört. antibre a Német-országi megszálló csapatok kerülnek. Majdnem ötmilliárd aranymárkát kell tehát fizetnünk, csoda-e, ha a nép, mely az ország teljesítőképességét ismeri, nemcsak bizalmát, de hitét is veszti? Miből és honnan teremtse elő Németország ezt a horribilis öszszeget. Az adóprés oly kíméletlenül működik, hogy a német nép teherbírása már majdnem tetőpontját érte el, az adókból befolyó jövedelem pedig alig egy hányadát adja annak, amit fizetnünk kell. Hol vannak még az állam fenntartási költségei? Az adókból befolyó összeg 90 milliárd papírmárkát tesz ki, ahhoz, hogy az előbb említett öt milliárd aranymárkát előteremthessük, negyven milliárd értékű árut kellene exportálnunk a békebeli 10 milliárddal szemben. Amerikában, Angliában és a semleges államokban naponta nő a munkanélküliek száma. A-gyárak kénytelenek üzemeiket szüneteltetni, nem fog-e vájjon a külföld védekezni az ellen. Hogy Németország , exportcikkeivel piacait elárassza? Hol helyezhető el az a negyven milliárd márka értékű áru, amelynek eladási árából a jóvátételi összeg előteremt-hetű? De nem is kell oly messzire mennünk. Hogyan teremtse elő Németország lezüllött valutájával azokat a nyersanyagokat, amelyekből az exportképes áru készüljön? Azántáni nem látja be azt,amit saját érdekében be kellene látnia, nem hajlandó egyelőre enyhíteni a rettenetes terheken, ellenkezőleg a teljes csőd felé kergeti Németországot. A Londonban reánk erőszakolt terheket nem birjuk s itt kár minden szépítgetés; mi már akkor tudtuk, most közvetlenül tapasztaljuk, de volt ellenségeink ma sem látják a valót, pedig ez nemcsak reánk, hanem rájuk nézve is katasztrofális. Januárban ötszáz millió aranymárkát kell fizetnünk, ezt az összeget csalás külföldi hitel igénybevételével teremthetjük elő, miként az első milliárd nagy részét. A birodalmi banknak van még egy milliárd aranya, amely óriási papírpénzkészletünk biztosítékát képezi, de ez aztán valóban minden. A márka árfolyama már nem is esik, hanem zuhan, a rezet, gyapotot sokszorosan több papírmárkáért szerzett valutáért kell vásárolnunk, s valutánk heteként fel lesz hígítva új kibocsátású papírpénzzé; hát nem jelenti mindez azt, hogy Ausztria szására jutunk? — A német nép eléggé józan és higgadt, de emberileg teljesen ••érthető, •hogy aki csak teheti, a mai árak mellett igyekszik magának biztosítania azt, amire a közeljövőben szüksége lesz. Az állam szempontjából a pánikszerű vásárlás természetesennagyon káros, der nem tehet semmit effele. •Nem ebben a pánikszerűbevásárlás'' ban rejlik a hiba, hanem a’rálátástalán jövőben, mely egyre sötétebb'perspektívátmotott ....... .! — A dollárért ma már 280 márkát kell fizetnünk, de ez még nem a végső határ, ha az ántánt utolsó pillanatban nem látja be, hogy Németország csődje Európa csődjét jelenti. Az ántánt könyörtelen politikája a német jobboldali "radikálisok malmára hajtja a vizet, amelyek elejétől kezdve azt az álláspontot foglalták el, hogy nem szabad a békeszerződést és a londoni ultimátumot elfogadni. A nép kezd lassan ráeszmélni,"hogy ezeknek volt igazuk, mert a béke érdekében vállalt terhek alatt már-már összeroskad. Ami a vasutak bérbeadását illeti, úgy a magam részéről nem helyeslem a nyilvánosságra jutott tervet. A vasutakat az állam számára kell rentábilissá tenni és pedig ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel a magántőke jövedelmező üzletté gondolja tenni. December elsején lényegesen megdrágulnak a vasúti tarifák, de még ezek a tarifák sincsenek összhangban a márka és dollár közötti árfolyamkülönbséggel. Erre vonatkozólag azonban nem akarnék egyelőre többet mondani, mint amit Landtagban kifejtettem. A posta bérbeadásának terve még fel sem merült, erről tehát kár volna fejtegetésbe bocsátkozni. Végtelen sajnálatomra nem hallgathattam tovább a miniszter rendkívül fontos és érdekes beszédét, mert sürgősen el kellett távoznia, azonban átvezetett a szomszéd szobában lévő helyetteséhez, aki lekötelező szívélyességgel adott minden kérdésemre felvilágosítást, sőt a Bajorországban tett megfigyeléseimet, érdeklődéssel hallgatta végig s jegyzeteket csinált magának, hogy egyiket-másikat az állam javára praktikusan felhasználja. Dr. Hamm miniszter helyettese a részletekig bocsátkozva magyarázta meg a bajor kereskedelmi élet engem érdeklő momentumait. A bajor munkásság a lehető legnagyobb megértéssel viseltetik az ország aggasztó helyzete iránt. Mindenekelőtt szorgalmas s komolyan teljesíti az üzemekbeni feladatát. A munkabérek Bajorországban nem haladták túl a békemunkabérek 8 — 10—12-szeresét. A textiláruk árai ezzel szemben rövidesen a békeárak százszorosára fognak emelkedni. Ez az aránytalanarány mutatja, hogy minek kell jönnie.A munkások nem keresnek annyit, amennyire a legszükségesebb előteremtésére, okvetlen szükségük volna. Ez nem vonatkozik minden munkásra, mert, sajnos, a helyzet az, hogy a munkabéreknél nem létezik különbség a jó és gyönge, a fiatal és öreg munkás között. Az ifjúmunkások nemcsak aránytalanul többet keresnek, hanem túl sokat, úgy hogy fölöslegesen költekezhetnek, könnyelmű életet folytathatnak, amíg a családos munkás óriási gondokkal küzd s nem tud megélni. Az a teória, hogy ott, ahol hárman esznek, egy negyedik számára is jut, már régóta csak teoriá, a több családtagú munkás akkor sem győzi, ha egyik-másik gyereke is keres már. Az. őrülten